Egyszerű kis szombat

Nagyon furát álmodtam hajnalban, közvetlenül ébredésem előtt. Babonából le se írom. Elaludni nem tudtam újra, így hát korán keltem. S emiatt reggel meg tudtam sütni a kenyeremet, ami gyönyörűre sikerült. Aztán bementem a könyvtárba, és az hiszem életem legvadabb összeállítását válogattam össze:
Platón: Az Állam
Günther Grass: Ráklépésben
Vámos Miklós: Jaj
Vas Gereben: Nagy idők, nagy emberek
Imma Monsó: Inkább ne meséld el

Az elsőt (=Platón) délután azonnal elkezdtem olvasni, és rögvest itt belőle az első idézet:
„Mert ha az ember mértékletes és kezes, akkor az öregség terhe is elviselhető, ha nem az Szókratész, akkor nemcsak az öregség, de még a fiatalság is kibírhatatlan.”
Ezen elmeditáltam kicsit – ért mostanában egy csomó új benyomás, ismeretségeket kötöttem, s úgy néz ki egyet meg – fájdalom - akaratomon kívül elvesztettem, szóval merengtem az életem dolgain, miközben kivasaltam az elmaradásomat. Néha ez is jó érzéssel tudja eltölteni az embert.

De kanyarodjunk vissza még a délelőtthöz, van ott még mondanivalóm.
Szóljon róla – nálam szebben Petőfi:
„…Roskadófélben van a ház,
Hámlik le a vakolat,
S a szél egy darab födéllel
Már tudj' isten hol szalad;
Javítsuk ki, mert maholnap
Pallásról néz be az ég...
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"…”
Az alábbi képek az EKF sokmilliós főterétől 100-200 m-re találhatók, az Apáca utcában. Egyéb különös kommentet nem kívánok hozzáfűzni.

De hogy egy kis öröm is vegyülhessen az ürömbe, a Ronda-jókai téren muzsikált ma a Fringe zenekar, 11-től fél 12-ig bajor slágereket – nos ez nekem kellemes fél óra volt. Az idő nem igazán „kiülős” mégis voltak bátrak, akik vállalkoztak erre. Kár, hogy zenét nem tudok csatolni…