Kicsit meditáltam, nem kéne-e elmennem (mégis) Püspökszentlászlóra, ahol ma van a bazsarózsa túra ? De aztán a múltkori kiállítás-megnyitós emlékeim miatt úgy döntöttem, nem vagyok én alkalmas mindenféle társasághoz való csatlakozásra, jobb nekem továbbra is a magányos farkas pozíció.
Mivel lassan kezd nyílni a medvehagyma, gondoltam, beszerzem a szükségletet, lefelé pedig megnézem a Kardos úti turistaházat, amire készülök egy ideje, de mindig valahogy eltérítődöm. (Na persze ma is…)
Úgy gondoltam, az állomástól a legegyszerűbb az indulás, felülök egy 35-ösre, aztán meg se állok a Tv toronyig. Na ja, szokás szerint ember tervez… Mint mindig és mindenhová, jó korán elindultam, de olyan korán, hogy mindenféle fotózásokkal egyetemben is indulás előtt már jó fél órával korábban lent voltam az Indóház téren. (Majdnem Lenin-t írtam : -) )
Menet közben fájó szível tapasztaltam, hogy a barbárság még itt lakik a városban, az utcai virágtartóból valami eszement alak tulipánokat tépdesett ki, de nem azért, hogy a kedvesének ajándékozza, hanem csak úgy elszórta az úton… Az ilyen esetektől mindig megemelkedik a vérnyomásom – habár tudom, semmi értelme. Mégis.
Aztán az állomásnál jutott szembe, hogy elfeledkeztem a MÁV kertben álló liliomfa időben történő lefotózásáról. Most már elnyílóban van – egy képet azért megmutatok. Gyönyörű ez, amikor teljes virágzásban pompázik.
Mivel a fotózás után még mindig elég sok idő volt a buszom indulásáig, felültem egy korábbira, amivel elmentem a tervezett útvonalon egy darabig, majd leszálltam az Üdülőszállónál (=Hotel Kikelet) és elsétáltam az Állatkertig. Közben lefotóztam a Bolygó villát – mely gyerekkoromban az egyetlen ezen az úton álló lakóház volt – ellentétben a mai helyzettel, mikoris egymás mellet állnak ronda monstrumok, relatíve kis területen. Én nem szeretem ezeket a proccházakat – ráadásul mindig az Alpokban látott, a tájba ezerszer jobban illők (legalábbis nekem sokkal jobban tetszők) jártak eszemben. Az utolsó üres telek már fel van túrva, most fog épülni a következő csodapalota.
Az állatkertnél a következő buszcsatlakozásra még várnom kellett, itt kaptam lencsevégre a halódó feketefenyőket. Szomorú állapot, évek óta tart haldoklásuk, előbb utóbb mind el fog tűnni a Mecsek erdeiből..
Aztán felmentem a Misinára a busszal, s kerestem egy „legelésre” alkalmas medvehagyma-mezőt, az úttól kicsit távolabb. Itt aztán magamnak és a barátnőmnek is elégséges illatos levelet arattam, majd elindultam a piros háromszög jelű turistaúton lefelé. Lassacskán ébred az erdő.
Közben persze hogy minden ötödik lépésnél Lili jutott eszembe – annyira hiányzik, hogy nincs is kedvem írni róla. Nélküle még az erdei séta se az igazi. Valójában semmi se…Habár nagyon igyekeztem megpróbálkozni gondolataim elterelésével, ez többnyire nem sikerült. Pedig két egész jó makrót is sikerült csinálnom, de ez se vigasztalt…
A manduláshoz leérve nagy tömeggel találkoztam, kiderült, hogy itt a Tubesesek tartanak valami hálaünnepet. (=hogy nem lesz radar) Ebből két képet hoztam el, az elsőn az állatkert egyik szerencsétlen lámája látható (elgondoltam, mennyire félhet a nyomorult ennyi visongó gyerek, és fület-bántó muzsika közepette…), a másik egy Pécs-színű légvár volt, ennek tetszettek a színei.
A lefelé jövő buszra a Tüdőszaninál szándékoztam felszállni. Előbb elvittem a barátnőmnek a medvehagymáit (itt a közelben van egy kertje – nyírta a füvet rendesen…:- ) ) De még ezzel a kitérővel együtt is, megint korán értem a buszmegállóba.
No, nem vesztegettem az időmet, minekutána felfedeztem a szani régi melegházát – és elgondolkodtam a dolgok múlásán, természetesen fényképezni kezdtem.... Itt ma legfeljebb az emlékezés virágai tudnak valahogy nagy-nehezen megmaradni…
Bementem a parkba is, ellenőriztem, a fiatal pár szobrot még nem lopta el senki. Ott szomorkodik ez a hatalmas épület – komolyan mondom rossz volt látnom, arról már ne is beszéljek, hogy folyton az járt az eszemben, hogy mi is lesz a sorsa ? Tutti, hogy valami velnesszhotel lesz belőle a „fizetőképes rétegnek” (bevallom, eredetileg nem ezeket a szavakat írtam ide…). Azok, akik meg igazán betegek, jobb is, ha mielőbb megdöglenek, hiszen csak terhek az állam nyakán. Nem is divat már a gyógyítás – egymás után zárnak be a kórházak, egyértelmű az irányzat…Persze megértem én állambácsit...
A rosseb ebbe a sok hülye nyugdíjasba is ! Ahelyett, hogy eltűnnének már végre, s nyugdíjukat szét lehetne osztani, vagy a többi máshoz hasonlóan el lehetne herdálni, tessék. Itt vannak ! Mi több, szedik a medvehagymát… Még képesek lesznek és elélnek 90 éves korukig…
Na, tán elég ennyi szöveg. Itt vannak még két szanis kép:
Végezetül egy kép, az "űrből". (Innen szeretném nézni az egészet. Magasból tán nem látszanak a bajok....igaz, valószínű a kis virágok se...):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése