Deszka, gipsz, ceruza

A Parti galériában pár napja Kudor Duka István és Kotormán László  kiállításának volt a megnyitója, s mivel ma bent jártunk barátnőmmel a városban, gondoltuk, megér az nekünk egy „lépcsős-pince-túrát” hogy megnézzük ezeket az új képeket. (Szűk és meredek lépcsősoron lehet a kiállításhoz lejutni – írom ezt annak, aki nem ismerné a helyszínt.)

Én mindig el tudok ámulni, amikor mások fejéből kipattant „szikrákat” látok világolni, olyasmiket, ami nekem – állítom egy hét gondolkodás után se jutottak volna eszembe. Nagyon kellene törnöm a fejemet, ha valaki felkérne, hogy alkossak valami újszerűt – s nem biztos, hogy ilyesmik eszembe jutnának, mint amit ma itt láttunk. Pl. két képen is egy-egy öreg kabát van ügyesen felragasztva a vászonra(vagy fára ? már nem is tudom pontosan) és az van bemaszatolva festékkel. Keszekusza vonalak sűrűjéből gesztenye, gránátalma, édeskömény vonalai lesznek egyszer csak felismerhetők. Vagy egy újabb, egészen vad, absztrakt technika: ócska, szétvert  deszkaládák falát kell gipsszel bekenni és erre ceruzával rajzolni, majd kapirgálni kicsit, mígnem alakká, arccá változik a vonalak kuszasága. Bármennyire is furán hangzik, nagyon érdekes hatásúak ezek a képek is. Azt nem mondanám, hogy ezekből bármelyiket is szerettem volna ma hazavinni, de arra jó volt, hogy az emberi képzelőerő határtalanságához egy picit közelebb kerülhessek.