Az eredeti kiírásban azt olvastam,
„…Az elkészült munkák mindegyike (miután erős individuum készíti egy másik erős individuumról) valójában két ember személyiségét fogja tükrözni: alkotójukét és modelljükét egyaránt. Ezért nem lesz mindegy például, hogy ki kit választ! Sikerül-e mindenkinek azzal összefogni, akivel szeretne? Jut-e mindenkinek együttműködő partner? Érdekes helyi szociográfiát rajzol majd ki egy ilyen együttműködési térkép, amely érzékenyen mutat ki manifeszt és látens szimpátiákat, ellenszenveket. Az egész kísérlet azt mutatná meg a pécsi művész közösségből, ami az valójában: ha összetartó és koherens, akkor azt, ha nem, akkor azt. (http://www.pecsgallery.hu/2010/kisgal/5.htm )
Hát lehet, hogy ez volt a „művészi” cél, meg az is lehet, hogy én balfácán vagyok a művészethez, de számomra nem igazán „jött át” az alkotásokból, hogy az összepárosítottak szeretik-e, vagy utálják-e egymást. Ami persze nem baj. Én most is kiválasztottam a kedvencemet (szokás szerint a legfelső sorban lévő kép, vagy képek – ezt írtam már valahol, hogy mindig ezek az elsőként betett képek a favoritjaim…) aztán a maradékot is rangsoroltam valamiképp, voltak olyanok, melyek kevésbé tetszettek, a harmadik helyezett volt a „még elmegy” és a versenyen kívülieket nem fotóztam le. Íme:
Nyári Norbert - Kotormán Zsolt
Kotormán Ábel - Merész Máté
Almási Lilla - Knyihár Amarilla
Horváth Gábor - Nyilas Márta
Könyvásó László - Pokorny Attila
Ernszt András - Somody Péter
U.i. Dögmeleg van – azt hiszem „kulturális-sorozatomat” picit megszakítom, mert nincs lelkierőm kimozdulni se. Remélem nem ilyen idő lesz szeptemberig ?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése