Mecseki körutazás

Ma hajnali ötkor arra ébredtem, hogy mintha nem csak a ventillátor lapátja mozgatná a levegőt ! S tényleg – szép csendesen ideért a hidegfront. Meglebbentette a függönyöket, pici esőt is hozott. Végre – mondom, mert tényleg az ilyen hosszantartó hőség nem európai embernek való. Én legalábbis nagyon szenvedtem tőle.

Mára egy kisebb kirándulás volt betervezve pesti ismerőseimmel, melyre igencsak örömmel vállalkoztam, mert szívemnek kedves vidékeket kerestünk fel.
Orfű volt az első állomásunk, szerencsések voltunk, mert bár már a (sajnos lezárt) kilátótól láthattuk a Ny felől közeledő front újabb felhőcsapatát, s a benne cikázó villámokat, annyi időnk azért az eső megérkezése előtt volt, hogy lemenjünk a rétre, megnézhessük a vízimalmot, a Vízfő forrást, ifjúságom szép barlangos kalandjainak helyszínét és mellette a régi „vízmű-gombát” .

Körbejártuk a Pécsi tavat is, kiszálltunk a gátnál, s ettünk egy fagyit a strand büféjében. Megnéztük újra Orfű (Mecsekrákos) főterén a napórát, a kemencés házat a madárijesztőkkel, és a kis Szt.Márton kápolnát.

Újra jött egy kis eső, de nagyon hamar átszáguldottak felettünk a felhők. Ám, hogy a mai napra rendelt esőadagnak nincs vége, azt jósolták az égbolt Ny-i oldalán tornyosuló, tipikus frontfelhők.

Hazafelé a Magyarhertelend-Barátúr-Magyarszék útvonalat választottuk. Az idő rövidsége és bizonyos fokig tán lustaságunk miatt is úgy döntöttünk, hogy a Napszentély kilátóhoz nem mászunk fel, csak messziről fotóztuk. Benéztünk viszont Sikondára, ahol egy esküvői pár fotózásának lehettünk szemlélői. Bementünk Komlóra is, és a „Halálúton” (ahol olyan sok motoros vesztette már életét), illetve a Tripammer-Kozári kőbánya-Lapis-Mandulás-Székely B. útvonalon kacskaringóztunk hazafelé. Közben újra utolért bennünket egy jó nagy zápor. Hogy milyen meleg volt az eső előtt, azt mutatja a fotó, amin láthatod, „gőzölög” az úttest.

Nagyon jó, laza kis nap volt, örülök, hogy újra végigjárhattam ezeket az ismert és kedvelt helyeket.