Az alábbi kép nem az én fotóm, de jól látható rajta Radovljica település elhelyezkedése. A piros x a lakótelepet jelzi, ahol a házunk áll :
Mint amikor hazaér az ember – azt érzem, ha befordul az autó a Triglavska cesta(utca) tujái közé…1993-ban aludtam először itt – akkor még „csak” az öreg ház állt, ami persze dehogy is öreg, de azóta felépült már egy új – a régivel egyező nagyságú új ház is. A család: nagyi(Jozefa, a férj anyukája)-férj(Joze)-feleség(Staza)-gyerekek(Ales,Gregor,Katja) kedves, normális emberek. Angolul németül beszélnek annyit, hogy vendégeikkel megértessék magukat. Ha valakit érdekelne az alábbiakban részletesen is bemutatott panzió, itt van a weblapjuk: http://www.apartmaji-jansa.net/
Ahogy néztem, az áraik kedvezőek, a panzió Bledtől 10 km-re található, Radovljicában, 15-20 Eu/fő/éjszaka az apartman-ár, az ott-tartózkodás idejétől függően – tiszta, kellemes, pompásan felszerelt az egész ház.
Mindenki otthon volt már (a férj-feleség napközben dolgozik valahol) amikor megérkeztünk és nagy örömmel üdvözöltük 4 év szünet után egymást. Mindig szoktam vinni egy kis ajándékot. Most nagy sikere volt Katjánál ( 5 éves) annak a spéci kifestőkönyvnek, amihez nem kell festék, csak víz és ecset. Bevallom még én se láttam eddig ilyent, s most, hogy valami ajándékot kerestem, bukkantam erre az érdekességre. A fiúkat csak másnap láttam, 4 év alatt kész fiatalemberré nőttek – hiába nem csak a felnőttek öregszenek, hanem a gyerekek is. Mellesleg mindkettő tangóharmonikán játszik, pár éve még hallottam, amikor gyakoroltak. Kérdeztem is az apjukat, játszanak-e még ? Igen, volt a válasz, és a Facebookon meg is nézhetem őket.
A ház mellett elég nagy parkoló van, 5 kocsi a fedett részbe is befér, de még négy másik is tud „birtokon belül” parkolni. Ennek csak azért van jelentősége, mert meglehetősen keskenyek itt az utcák és körülményes parkolóhelyet keresni, mert a ház előtt nem lehet megállni. Egyébként sajnálom, hogy nem készítettem az utcáról legalább egy fotót, jól lehetett volna látni a „stílust” – a kerítés nélküli, smaragdzöld-füves-virágos, szépen ápolt, rendben tartott kerteket. (Csak zárójelben jegyzem meg – itt minden jel arra utal, hogy nem félnek a kéretlenül belátogatóktól – egyébként szemmel láthatóan, errefelé csak fehér emberek laknak.)
Négy éve északra néző volt az étkezőnk, ennek teraszáról látni lehetett a Triglav hajnali-nap-sütötte hófehér csúcsait. (Az első kép nem a lakásunkból, hanem a háztól kb. 200 m-re, a lescei útról készült.) Mi most a déli oldalon laktunk, az új ház teljes emeleti része volt a birodalmunk. Innen hajnalban szép kilátás nyílik a Kamniki Alpok csúcsaira. A lakásban próbáltam fotókat készíteni – hát, inkább kevesebb, mint több sikerrel jártam.
A jobb oldali épület felső teljes szintje volt a miénk.
„Természetesen” kerámia-lapos villanytűzhely van. Ami viszont nincs, az a mikró. El is gondolkodtam, hogy ők talán már régebben magkapták azt az E-mailt, amit én mostanában, s amiben arról volt szó, hogy a mikróban melegített étel miért egészségtelen…(Itt jegyzem meg, még az ivóvizük is fantasztikusan jó – gondolom a hegyekből nyert pompás karsztvízből történik a városka vízellátása.)
Mi eleve úgy indultunk, hogy itthon megfőzött és bedobozolt, lefagyasztott ételeket vittünk készen. A nagy hűtőnek van egy külön 20 literes mélyhűtős része is, a hűtőládából megérkezéskor csak átpakoltuk az ételeket. A napi programok után hazajőve, csak meg kellett melegíteni a reggel fagyasztóból levett ételt – nagyon jó megoldás volt ez. A bőséges reggeli után napközben csak szendvicset ettünk. A háztól 100 m-re van egy jól felszerelt élelmiszer áruház (Mercator néven – mellesleg sem Tesco sem Penny nincs Szlovéniában. Lidl, Hofer és Spar áruházak vannak elvétve.) Első este bevásárlásunk célja a tej és a friss kenyér beszerzése volt. A 3,5-ös tej 1 liter 0,94 Eu, az 1,5 kg-os rozsos kenyér 2,40 Eu. Természetesen az első dolgom az volt, hogy odasiessek a pudingos polchoz – itt szoktam beszerezni a málna (malina) és mogyoró (lesnjak) pudingokat, melyeket, valami számomra érthetetlen okból itthon se nem gyártanak, se nem lehet vásárolni (O,44 Eu/zacskó).
A szobákon a következőképp osztoztunk: egy kétágyasba került a nagyobbik fiú a menyasszonyával, a kisebbik a 3 ágyas szobában egyedül alhatott, én pedig a nappaliban lévő – egyébként 3 személyes, kinyitható ülőgarnitúraként is használható ágyon aludtam. Itt volt a Tv is, nekem volt szerencsém a kora hajnali ébredésemkor szemügyre venni az itt fogható ORF (osztrák) tv minden nap sugárzott időjárás-jelentéseit, előrejelzését.
Mindhárom szobából ki lehetett menni a teraszra, K-re a Kamniki Alpok, Ny-ra a Jelovica látszott és én tudtam, hogy É-ra ott lapul csendben az én hegyem. Valami elmondhatatlan jó érzés ennyire „otthon lenni” egy tájban. Komolyan mondom, számtalan olyan hely van Magyarországon, ahol sokkal idegenebbül érzem magam. Itt (Triglav Nemzeti Park területe) viszont teljesen otthonosan mozgok. Meglehet, nem tudom a csúcsok nevét, de egészen jól eltájékozódom ezen a környéken. (GPS nélkül is.)
A ház udvarában van egy nagy fürdőmedence, mellette egy jópofa, vesszőből font gólya áll. Minden tele van virággal, mint forrásból a víz, bugyognak ki a teraszról a futómuskátlik. Persze ez nem csak a „mi” házunkban van így, mindenhol sok virág van, szemmel láthatóan szeretve és ápolva…. Ja, és nem tépkedik a népek, azért hogy két lépés után eldobják, nem hajtanak a virágágyára rá autóval, és valami rejtélyes okból, eldobált szemetet se nagyon lehet látni. Graffitit egyedül hazafelé jövet Mariborban láttam…Rengeteg a kutya és mégse láttam otthagyott rakásokat sehol.
Kedvencem, a bledi kuka-béka
Az első este viszonylag korán lefeküdtünk, megbeszélve, GPS-en beállítva a következő nap programját.
Kell-e mondanom, hogy milyen érzésekkel a szívemben aludtam el ???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése