(sütő-)Tökös

Imádom a sütőtököt. Nem azt a narancsszínű  hosszúkásat, hanem a szürke héjú nagy, duci, vastag és lisztes húsút. A baj csak az, hogy mostanság ilyen tököt képtelen vagyok találni. Már tavaly sem sikerült, fogalmam nincs mit hoz az idei szezon.

Szerdán a piacon, a külső soron vettem egy darabot  (kb.1/2 kg  170.- Ft)  de aztán  bent is láttam, épp akkor pakolták ki.

Kérdeztem a pasast:

-         Maga termeli, vagy eladja ?

-         Termelem is, el is adom – volt a válasz.

-         Na jó, akkor mondja már meg nekem, hová tűnt a lisztes húsú, édes sütőtök ?

-         Hát olyant már ritkán lehet kifogni, mert az egy régi fajta. Az viszont, hogy édes-e csak attól függ, hogy mikor szedték le. Ha túl korán, akkor semmi íze, de ha időben, akkor jó édes.

-         És a magáé milyen ?

-         Az enyém az érett.

-         Na jó, ha nem, visszahozom.

És ezzel tőle is vettem egy darabot, kb. ugyanakkorát, mint a kinti, de ez csak 120.- Ft-ba került. (Költői kérdés: képtelen vagyok megérteni, hogy zöldségekből, gyümölcsökből miért kell mindig valami új ? Vagy ha kell, akkor a régiek miért nem maradhatnak meg ?)

Itthon aztán megsütöttem mindkettőt. Amit kint vettem, a drágább, tisztára ízetlen volt. A másik, az valóban igen finom, édes. Meséltem a húgomnak, hogy jártam a tökkel. Azt mondja, az ócskábbikból csináljak mártást. Miiit? Majd eldobtam a telefont, mert én még tök-mártást nem ettem. Próbáld csak ki, nagyon finom ! Főzd meg a tököt, passzírozd át, nagyon pici sót-cukrot tegyél bele, és habard be. Főzz hozzá egy krumplit, és valamilyen hússal egyed, sült csibével, vagy fasírttal !

No, ma ez lett az ebéd, de előkészítettem a savanyúságot is, hogy ha „nem jön be” a tökmártás, akkor majd eszem a húshoz, meg a krumplihoz savanyút. Hát, erre nem volt szükség. Az a tökmártás olyan finom volt, hogy legközelebb ha tököt veszek, újra csinálok ilyent,  nem csak megsütöm.

Délután meg eszembe jutott, - talán mert hirtelen téliesre fordult az idő, szállingózni kezdett a hó – hogy idén még nem is csináltam sült almát. Kivájtam a csutkáját, diót tettem a hegyére, s amikor megsült egy kevéske karamellizált cukorral locsoltam meg.

Akinek nincs ebéd-ötlete holnapra, mindkettőt jó szívvel ajánlom.