Olyan csodásan sütött tegnap
délután a nap, hogy miután végeztem feladatommal (újabb adag ruha
szétosztályozása, és elvitele a rászorulókhoz) úgy döntöttem, megajándékozom
magam az autózás luxusával, s felmegyek a Mecsekre. Lent csepp hó sem volt, csak úgy az Üdülőszálló
magasságában kezdett gyanússá válni, hogy feljebb akár több is lehet.
Az állatkertnél vacilláltam
kicsit, de nagy bátran nekiindultam a Misinának….Hát… szorultam néhol…Hála a
mennybélinek, se meg nem csúsztam(az autóval) se el nem estem(gyalog).
A misinai volt buszos
körforgalomnál hagytam a kocsit, de nem mentem messze – csak épp annyit, hogy
legyen lehetősége a szívemnek összeszorulni…
Mondtam ezerszer, nincs a
Mecseken elérhető közelségben olyan út, amerre én Lilivel ne jártam volna….Erre
is sokszor sétáltunk….
Sehol senki….
Ragyog a nap…
és egyszer csak…..
egyszer csak egy vizsla jön velem szemben, egy hölggyel….
Olyan déjà vu érzésem lett hirtelen, mintha magamat láttam
volna évekkel ezelőtt…
Fájdalmasan egyedül éreztem
magam, de aztán arra gondoltam, hogy hiszem: találkozom én még a kiskutyámmal,
valahol, valamikor…A hit nagy ajándék – segít élni annak, akinek van.
Innen leóvatoskodtam az Állatkert-Dömörkapu
közti útelágazóig, és végül ezen sétáltam végig, odafelé még egész legényesen, visszafelé
már - sajnos - nem annyira…Pedig aki ismeri, tudhatja, nincs ez az út 500 m-se…(Sajnos
naponta konfrontálódom a bajommal….)
Mindenütt hó van. A kis
hunyorok fejecskéjüket meghajtva többnyire elbújtak a hó alá, a fákon meg
hópamacsok ültek, néha olyan csalóka
érzésem volt, mintha virágzó fák között jártam volna. Csend volt, jóleső. Autók szinte egyáltalán
nem, de emberek is alig jártak erre az idő alatt, míg én az oda-vissza utat
megtettem.
Megmutatok néhány fényképet a
sok közül, amit készítettem. Még szerencse, hogy volt nálam tartalék akku, mert
már a Misinán cserélnem kellett. (Este aztán megállapítottam – nem először – hogy
nem is olyan könnyű szikrázó napsütésben havas képeket készíteni…)
Már a kocsihoz értem, amikor
éktelen gágogás hangzott fel, és három hatalmas vadlúdcsapat húzott át épp
fölöttem K felé. Természetesen ez volt az a pillanat – amikor a fényképezőmben
a második adag akku is bemondta az unalmast, s a gép már ki se nyílott. Így hát
vagy elhiszitek a vadludakat, vagy se, de fényképem erről sajnos nincs…
P.s. egész idő alatt egy
ősrégi dalocska első sora bujkált a fülemben: „Fenn a Mecseken kilátótorony….”
És semmiképp nem jut eszembe a folytatás. Ha valaki tudná, írja már meg nekem.
Kösz előre is… (habár lenne rá egy fogadásom, hogy senki sem ismeri)
Misina-környéke
Nem sok kell a som virágzáshoz
Látod a vaddisznót ? :-)
Mások nyomán...
Van élet a hó alatt is....
A Dömörkapu felé
Hó-virágos fák
A dalszöveget sajnos nem ismerem, nem is hallottam. A tegnapi jó időben én is Baranyában voltam,a Mecseket is láttam csak sajnos túrázni nem tudtam, mert egyéb szomorú kötelsség miatt kellett lemenni. Így is nagyon szépek a képek, a vadlúdcsapatot pedig hozzágondoljuk :-)
VálaszTörlésNagyon köszönöm a virtuális sétát.
VálaszTörlésIgen látom a vaddisznót a pad árnyképében!
Tegnap én is üldögéltem egy kicsit a vízparti padon és hallgattam a csendet míg sütötte a nap az arcom.
Gyönyörű sétád volt, klasszak a képek ludak nélkül is!
VálaszTörlésErőltettem a szemem, de ha Kyba nem írja meg a megfejtést, nem látom... Már rég meg kellett volna tanulnom, hogy "láss, láss, ne csak nézz.."
Nálunk ma kora reggel volt csodás a táj, de az ágyból, -7-be nem volt kedvem kimenni, főleg, hogy a karácsonyfa leszedése volt beiktatva reggeli műsornak! Talán holnap reggel...
A dalt, sajnos nem ismerem, de anyukámat megkérdezem, hátha!..
A vaddisznót ugyan nem láttam ( hacsak nem az árnyékra "értetted"...)
VálaszTörlésViszont,hátha te meg ezt nem láttad
2 lábon jár a gorilla
Utókornak :
VálaszTörlésFöldrenges
Na, má' csak ez hiányzott !
Utókornak (2)
VálaszTörlésrengett a föld Budapesten