A törülköző*

Nem először láttam a Tesco passzázsban (mint pl. tegnap is), hogy millió ilyen-olyan névvel hímzett törölközőt árulnak. Érthetetlen okból mégis csak most ugrott be, hogy van énnekem is egy hímes-díszes, féltve őrzött kincsem, amiről  eddig nem esett szó…

Bocs Múltmentő – de Tőled kaptam „ihletet” a régi cuccaim felkutatása ügyében :- )

Tán száz éves is megvan – vele kapcsolatban ugyan semmiféle történetem nincs, de valahányszor kézbe veszem mégis mindig ómama (mi így hívtuk anyai dédanyámat) jut eszembe. Megmosolygom a szöveg-tervező helyesírási hibáját, és szeretettel simítom végig a selyemszállal kivarrt virágokat.

Különös dolgok ezek. Nem érték, a szónak abban az értelmében, ahogy érték egy festmény, vagy egy karkötő/nyakék. Mégis. Mégis valahogy ezek az örökségeim – mint pl. a falióra is, amiről a napokban meséltem – hihetetlenül sokat-érők a számomra. Valószínű ezért, mert csak általam ismert személyeket, esetleg történeteket őriznek. Vagy az  életem darabkáit vigyázzák…

És persze eszembe jut ilyenkor: én mit „hagyományoztam” a fiatalokra ? Adtam-e olyasmit, amit 50-netán 100 évig megőriz valaki, s arról én fogok az eszébe jutni ?  

Az ajándék persze megvolt, ha megőriznék, eltartana akár 100 évig is…még ha nem is gondoltam kifejezetten arra az átadásakor, hogy majdan, X év múlva, erről én jussak eszükbe. (Vagy ki tudja ? Az ember „ösztönösen”  ajándékoz maradandó dolgokat, vagy „készakarva” ? Nem is tudom…) A kérdés csupán az, megőrzik-e úgy, mint én ezt a néhány kedves tárgyamat ? Hiszen az „Élet” olyan kiismerhetetlen. Nem tudjuk mi/mikor/miért/hogyan történik.

Hogy is gondolhatta volna  ómama, hogy 2011-ben, az interneten, kézzel hímzett damaszt-törülközője téma lesz ?

* = Nem elírás és nem a nyelvi szabályok ismeretének hiánya. Az én fülemben ma is így (ü-vel) hangzik ez a szó. Nagymama így mondta (lehet Anyám is, - erre pl. nem emlékszem). Magamban én is így mondom ki, bár tudom, hogy a neve helyesen törölköző. Az emlékek miatt adtam címnek a régi változatot.