Segíteni….

Ági barátnőm hívta fel a figyelmemet erre a blogra:  http://nyomorszele.blog.fn.hu

Most az elmúlt napokban volt időm beleolvasni…és bármily furcsa, jót tett nekem. (Amikor a magam bajánál nagyobbakkal találkozom, az megerősít engem.)

Rettenet, ami itt olvasható. A szegénység, a nyomor legmélye, ami persze nem ismeretlen előttem. Aki régóta olvas, tudja, volt nekem is egy pártfogolt családom…aztán egyszer csak nem bírtam tovább és elszakadtunk egymástól. Ők - ebben egészen biztos vagyok - most is ugyanúgy élnek, mint mielőtt én elkezdtem járni hozzájuk.  Életem nagy kudarca volt – tényleg nem is szívesen gondolok rá.

Persze teljesen nem hagytam fel a „mások segítése” tevékenységemmel,  valahogy elterjedt rólam, hogy vannak, akikhez közvetíteni tudom a kinőtt gyerekruhát, a (jólmenő családban csak megunt) felnőtt cuccokat, s néha költözködéskor a háztartás feleslegessé váló tárgyait. Több helyem van, ismerem a körülményeiket, tudom, hol, mire van/lenne szükség. Csak szólni kell,  elmegyek, és elviszem egyik helyről a másikra, és a megunt, felesleges holmiból fél óra alatt öröm, hasznos ajándék válik. Ez ám a varázslat…

Néha elgondolkodom, hogy kellene nyitnom nekem is egy maszek karitászt,  biztos volnának rászorulók, akik eljönnének, bár a magam részéről jobbnak tartom azt a megoldást, ha én  személyes, közvetlen kapcsolatban vagyok a rászorulókkal, hiszen akkor fel tudom mérni valós helyzetüket.

Az se lenne rossz megoldás, ha alkalmanként valaki – nagyobb autóval rendelkező -  végigjárná a házakat és átvenné a még használható, de az adott helyen feleslegessé vált dolgokat. Vagy lenne olyan központilag meghirdetett akció, (ahogy a veszélyes hulladék gyűjtését is időről időre megrendezik/szervezik) ahová adott napon a kisebb tárgyakat el lehetne vinni. Véleményem szerint sok minden megmenekülne így attól, hogy a pincében elrohadjon, majd az évi egy-kétszeri lomtalanításnál az utca szélére dobják, ahonnan az élelmesebbje a még használhatót kikukázza, míg a szerencsétlen, ügyetlennek soha, semmi nem jut.

Sajnos ezzel az ötlettel is úgy vagyok, hogy kigondolom, aztán ennél a szintnél nem hinném, hogy valaha is  továbbjutok. Csak egy újabb fejezet lesz, amiben arról van szó, hogy „nem tudom megváltani a világot”.

 Kép:  http://www.magyarhirlap.hu/belfold/celzott_politikaval_a_kirekesztes_ellen.html

 József Attila: Modern szonett

Az ember él, habár üres a kamra

s a dobozokban semmi élelem.

Életben tart a halálfélelem.

(E nehéz percben ismerek magamra.)

Most sajnálom (de ezt is lenyelem),

hogy nincs isten, ki gondoljon kinomra

és azok szemét ujjával kinyomja,

kik elnézik, hogy nincsen kenyerem.

Büszke nyomorúlt voltam én! Ma már

belátom, csak a csökönyös szamár

büszke, amikor szaggatja az ostor,

meg az ujonc, ki első ízben posztol,

meg a gyermek, kit dícsér a tanár

és otthon édes meggybefőttet kóstol.