Könyvek, gondolatok 2.

Most ezeket a könyveket olvasom:

Nem tudom, másnak is vannak-e ilyesféle őrült gondolatai, de én néha egy-egy embert meglátva, azonnal valamiféle növényre, vagy állatra KELL, hogy gondoljak. Magam sem értem, miért van ez, csak néhány példa: Egy hajdanvolt hivatali ügyfelemről valamiért mindig a meztelen csiga jutott eszembe. Amikor elment a pasas, azonnal kezet mostam, mert valamiért szörnyen visszataszítónak éreztem. Egy másik ismerősöm  valamiféle bölényre emlékeztet. Nagy darab, kicsit mindig fújtat, lefelé görbülő száját szőr(=bajusz) takarja, néha kissé bandzsán néz. Egy hajdani kollégámat ha látom, Moha bácsi a törpe jut eszembe, de lengedező moha szakállal. Duci osztálytársamat pedig állandóan egy hatalmas pipacsnak látom – és tényleg ne kérdezzétek, miért ?

No ez a bevezető csak azért íródott, hogy elmondhassam, Esterházy Péterről nekem mindig és azonnal az iszalag jut eszembe.

Úgy vagyok én ővele, hogy van, amikor szeretem, van, amikor nem. A Termelési-regény meg a Fancsikó és Pinta pl. nem tartozik a kedvenceim közé, de  a „Harmonia cælestis” és a „Javított kiadás”  viszont tetszettek, bármilyen nehezek is voltak (nem csak súlyra !). Legkedvesebb az elolvasottak közül  „A szív segédigéi”.  „A kitömött hattyú”, meg „A halacska csodálatos élete” olyasmik, mint az, amit most hoztam  ki a könyvtárból az „Egy kék haris” címűt. Épp úgy, mint  a másik kettőben, ebben is vannak mosolyt-keltő  és elgondolkodtató szövegek.

Kimásoltam néhány részletet, a könyv elolvasását pedig jó szívvel ajánlom:

Mondatok az elmúlt évből

JANUÁR         Azt mondja a nagyfiam a konyhában, magának?, a testvérének?, az anyjának?: Nesze, a luxus! – és beindítja a kenyérvágó gépet.

FEBRUÁR        Születő magyar polgárság: Te figyelj ide te, bazdmeg, ha én nemet mondok, te mér mondol igent? (Mert… hát ez a véleményem.) Te figyelj, te valahogy nagyon el vagy keverve. Velem nem lehet ellenkezni, ez itt nem szokás, még azt is ki kell találnod, mi az, amit egyáltalán kérdezni lehet… És te, ha te sokat ugrálsz, bazdmeg, a sajtóban, itt-ott, értesz, akkor még az unokáid is tudni fogják, hogy mit károgott annyit a nagyfater, csak a tiszta kóser kedvéért, nekem 300 testőröm van, 150 pénzbeszedéssel foglalkozik, 150 az ilyen tetűkkel. ……

JÚNIUS       Egy pap, Burgenlandban, úgy mozog az oltár előtt, mint Elvis Presley.      

JÚLIUS Nem álom, de olyan: Jung Chang-gal ülök egy hintóban, végighajtatunk egy norvég halászfalun, angolul beszélgetünk (!), én szerintem azt mondtam neki, hogy én is hattyúkról szoktam könyveket írni, aminek megörült, plezsörének adott kifejezést. Az irodalmi esten az Egy nő-ből olvastak föl részeket. A norvég halász hallgatag hallgató.   

AUGUSZTUS      Író-olvasó találkozó: ma, 50 méteren belül kétszer összesúgtak mögöttem a szigligeti utcán: először ezt mondták: szemét hazaáruló, aztán pedig ezt: de szépen őszül!                                                                                                              

Év eleji mondatok

Ma később keltem, mint a Nap. De később is nyugodtam.

Már egy nap eltelt az évből, nagy baj nem történt, eddig. Fölemelték a villamosjegy árát. Viszont még a régi, jó áron beszereztem két 20-as tömbjegyet. Busás haszon ütötte markomat. Bár lejő belőle a benzinpénz, mert hát utána kellett járni. Ezt most akkor szépen beosztom az egész évre. A bírvágy majdnem hármat vétetett velem. Ezek február végéig érvényesek, mi van, ha nem utazom le őket? Félő, nem hagynám bennük, a Közlekedési Vállalatban, és február közepétől (vajh ez is idus lehetne!), mint az őrült, tujáznék föl-le a városban, röhögve a markomba (ugyanabba, melyet busás haszon ütött), hogy még a régi áron furikázok. Igaz, nincs hová.

Az áremelkedésre való tekintettel tegnap új telefonrendet vezettünk be a családban; több kategóriát állítottunk föl, az elkerülhetetlen telefonok, a technikaiak és a kéjtelefonok; hogy melyiket a nap melyik szakában, mennyi időtartamban lehet, szabad, kell. A kisebb gyerekek a kéj szóra finoman elpirulnak, amit ez idő szerint jó jelnek veszek. A nagyobbak elvi vitát kezdeményeznek a kialakított fogalmak helyességét és használhatóságát illetően, hogy azok nem volnának diszjunktak és nem teljesek, és így tovább, és természetesen amíg ez nincs megnyugtató módon tisztázva, addig ők a régi módon fognak élni és telefonozni.  Még jó, hogy süket a telefon.

Az első mondat, melyet ma hallottam, ez volt: Pityukám, ha te krokodil lennél / engem mind megennél. – A kisfiam énekelte ezt nekem ébresztő gyanánt. Állt az ágyam mellett, és nézett. Hogy melyikünk a krokodil, ez a Pityu, még nem dőlt el.

Kilenckor rendben lementem a bányába dolgozni. Fél tízkor rémülten becsörtet a krokodilos gyerek, hogy kivonásnál mindig marad-e egy? – Holnap kezdődik az iskola. A kérdést provokációnak tekintem, nem válaszolok. Méghogy marad-e egy. Mittudomén. Sose marad semmi, fiam. Elvesznek ezek mindent, ezek a labancok. Ja, pardon….

…Viszont, így a másik hír, az ideérkezett amerikai katonák ellenére sem nőtt Taszáron a prostitúció. Na, hála Istennek….

….A hírekben még egy svájci ötgyerekes apa is szerepelt, aki hóembert épített a gyerekeivel, s közben az egyiket, a kicsit, véletlenül beledolgozták, beleforgatták a nagy hógolyóba, meg is halt. Őrület. És akkor itt még a házban pofákat vágnak, hogy én mért nem hóemberezek a gyerekekkel….

….Mi van, elakadtál? – kérdezték ma tőlem.  
Má mér? 
Akkor szoktál ilyen kedves lenni….                                                

….Szép mondattal ajándékoztak meg tegnap: most hallottam egy ellenségedtől, aki a barátodtól hallotta, hogy nagyon rosszul nézel ki….

…..A krokodilos oda nyilatkozott, hogy túlságosan úrira (!) neveljük, különösen a mama. Hogy úrira? Hát hogy mindig udvariasan kell meg értelmesen meg késsel-villával. Valóban. És? És ez így nincsen rendben, mert ő nemcsak úri, hanem harcolós is, és ő kalandosan akar élni, de ezt én úgysem értem.                                                          

 Jól van, fiam. Akkor éljél kalandosan.

E.P. digitalizált művei itt olvashatók:

http://pim.hu/object.942135e6-4236-45cf-bd4b-24929976729a.ivy