Könyvek, gondolatok 1.

Tegnap egész délután meg még este is azzal kényeztettem magam, hogy csak olvastam. A TV-t se kapcsoltam be, még a vacsorámat is a szobába hozva ettem. Jó könyveim vannak, s olvastuk kapcsán „jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat”. Ma megosztom veletek az első felét, holnap meg majd jön a második.

Végre valahára visszatértem a reggeli tornámhoz – ha már a jógára járni nem tudok… Ennek kapcsán elővettem  kedvenc könyveimet, belelapozgattam kicsit. Nem idegenek tőlem a keleti vallások, ugyanis pontosan azt mondják, amit minden – szerintem – normális embernek kellene gondolni, függetlenül attól, hogy  a Föld mely pontján született és melyik hithez tartozónak vallja magát.

Íme néhány idézet az egyikből, Szvámi Vivékánanda: A cselekvés és a szeretet jógája  c. könyvből:

A világ nyomorúságait nem lehet pusztán  anyagi segítséggel gyógyítani. Amíg az ember természete meg nem változik, addig ezek a testi szükségletek újra és újra fölmerülnek majd, szenvedni fogunk és ezt semmilyen mértékű anyagi segítség nem lesz képes tökéletesen orvosolni. A probléma egyedüli megoldása az emberiség megtisztítása. Minden látható gonosznak és szenvedésnek a tudatlanság a szülőanyja. Gyúljon az emberekben fény, legyenek tiszták, erősek és tanultak ! Egyedül ekkor – és  nem ennek előtte -  szakad vége a szenvedésnek a világon.

                                         ******************

Anyagias életünk feszültségében és rohanásában idegeink elveszítik  érzékenységüket és megkeményednek. Minél idősebbek leszünk, annál több pofont kapunk az élettől annál érzéketlenebbé válunk és még azokat a dolgokat is hajlamosak vagyunk semmibe venni, melyek feltűnően és ismétlődően történnek körülöttünk. Az emberi természet azonban időnként érvényesülni kíván, ami ahhoz vezet, hogy vizsgálni kezdjük ezeket a megszokott történéseket és rájuk csodálkozunk- a kíváncsiság tehát az első lépés a fény felé.

                                        ******************

Ki élvezi a képet ? Aki eladja, vagy aki szemléli ?  A képet az élvezi, aki úgy ment oda, hogy nem szándékozik sem eladni, sem vásárolni. Ő a képet nézi és gyönyörködik benne. Az egész világegyetem egy kép, s amikor a vágyak eltűnnek, akkor az ember élvezi a világot. Ekkor megszűnnek a vétel, az eladás és a tulajdonlás ostoba elképzelései.