2011. március 3., csütörtök

Nem egészen friss a hír....

.... de engem még mindig elvarázsol, ha ilyesmiket olvasok:

Különleges leletre bukkantak  2006-ban Kína délnyugati részén. Az első ránézésre kaktuszlevélnek tűnő élőlény - a páncélozott lobopoda - közel fél milliárd évvel ezelőtt létezhetett az úgynevezett "kambriumi robbanás" idején, amikor először uralkodott "magasabb szintű" biológiai sokféleség bolygónkon.
Mint valami film-animáció jelenik meg előttem a kép, amint a moszatféle (vagy minek nevezzem) lényből szép lassan (pár millió év alatt) egyszer csak egy  rákféle (?) izé (állat?) lesz….


 „A puhatestű élőlényeket megőrző kambriumi kövületek nagyban hozzájárultak az állatok eredetének megismeréséhez. A Lobopoda egy különösen érdekes állatcsoport, ami kambriumi tengerekben élte virágkorát. Kinézetükben egy „lábas féreghez” hasonlítanak és régóta nagy érdeklődés övezi őket, mert talán az Onyhophora (bársonyférgek) és a Tardigrada (medveállatkák), valamint általánosságban az ízeltlábúak ősei lehetnek…..

… Ez „óriási” két és fél hüvelykes „szörnyeteg” segít megérteni az átmenetet a puhatestű férgek, és a kemény héjú ízeltlábúak között. Ebben sokat segít az, hogy ezek a különböző lobopodak végtagszerű függelékekkel bírnak. Egy érdekes felvetés szerint, az az evolúciós előny, ami a csuklós végtagokból ered, volt az tényező amely az ízeltlábúak robbanásszerű elterjedésében szerepet játszott... Hogy, pontosan hogyan történt, még máig nyitott kérdés, de úgy tűnik, mintha ennek az állatnak a végtagjai hamarabb kaptak szklerotin páncélt és voltak ízeltek, mielőtt a test. Ez a kis fosszilis lelet egy pont megfelelő időpillanatra nyújtott betekintést az evolúciós történetben, úgyhogy mindenféleképpen nagy dolog.

A korai kambriumi tengerek (542-488 millió évvel ezelőtt) rengeteg furcsa és bizarr lénynek adtak otthont, mintha valami agyament sci-fiből bújtak volna elő. Valószínűleg az ízeltlábúk ősei is közöttük úszkáltak és ezek közül a lobopoda leszármazási vonalak jelentik azt a furcsa átmeneti csoportot, amit leginkább "férgek lábakkal" névvel jellemezhetünk. Ezek a féregszerű lények lebenyszerű lábakkal járták az ősi tenger fenéket, ellentétben a chaetopodákkal akiknek karmos végtagjaik voltak. Nem tudjuk, hogy pontosan milyen közeli rokonságban vannak a valódi ízeltlábúakkal de a most felfedezett gyalogló kaktuszféreg igen közelinek tűnik.”


Sokszor jut eszembe, hogy ez az egész „Élet” micsoda nagy varázslat, mekkora csoda – és mennyire nem tiszteljük….Se nem gondolkodunk rajta eleget, se nem csodáljuk eléggé és még kevésbé védjük….
Majd eljön a sajnálkozás ideje, de meglehet, akkor már késő lesz.

3 megjegyzés:

  1. Kedvenc XX.századi zongoristám a korán eltávozott, zseniális Glenn Gould. Sok-sok évvel ezelőtt hallottam egy beszélgetést Vele a rádióban. Szerinte az iskolában nem azt tanítjuk a gyerekeknek, ami a legfontosabb az életben: az élet csodája, hogy milyen egyszeri, megismételhetelen csoda minden ember. Ezér sajnos nem is úgy bánunk egymással, mint ahogy egy csodával illenék. Ha egy ilyen szépséges "műalkotás", mint ez az ősállatka, képes kiváltani a csodálatunkat, mit kellene éreznünk egymás iránt?

    VálaszTörlés
  2. Mivel említődött, hogy nem egészen friss a hír,-esetleg itt egy "friss" :
    89 millió éves repülő hüllő maradványaira bukkantak Texasban.
    (Google keresőbe írva megtalálható)
    Vagy az is elég, ha beírod 100 millió éves. Google

    VálaszTörlés
  3. Életről jutott eszembe az "értelmes élet!" - épp' ma néztem meg :
    Benne az értelmes életről

    VálaszTörlés