.... de
engem még mindig elvarázsol, ha ilyesmiket olvasok:
Különleges leletre bukkantak 2006-ban Kína délnyugati részén. Az első
ránézésre kaktuszlevélnek tűnő élőlény - a páncélozott lobopoda - közel fél
milliárd évvel ezelőtt létezhetett az úgynevezett "kambriumi
robbanás" idején, amikor először uralkodott "magasabb szintű"
biológiai sokféleség bolygónkon.
Mint valami film-animáció
jelenik meg előttem a kép, amint a moszatféle (vagy minek nevezzem) lényből
szép lassan (pár millió év alatt) egyszer csak egy rákféle (?) izé (állat?) lesz….
„A puhatestű élőlényeket
megőrző kambriumi kövületek nagyban hozzájárultak az állatok eredetének
megismeréséhez. A Lobopoda egy különösen érdekes állatcsoport, ami kambriumi
tengerekben élte virágkorát. Kinézetükben egy „lábas féreghez” hasonlítanak és
régóta nagy érdeklődés övezi őket, mert talán az Onyhophora (bársonyférgek) és
a Tardigrada (medveállatkák), valamint általánosságban az ízeltlábúak ősei
lehetnek…..
… Ez „óriási” két és fél
hüvelykes „szörnyeteg” segít megérteni az átmenetet a puhatestű férgek, és a
kemény héjú ízeltlábúak között. Ebben sokat segít az, hogy ezek a különböző
lobopodak végtagszerű függelékekkel bírnak. Egy érdekes felvetés szerint, az az
evolúciós előny, ami a csuklós végtagokból ered, volt az tényező amely az ízeltlábúak
robbanásszerű elterjedésében szerepet játszott... Hogy, pontosan hogyan történt,
még máig nyitott kérdés, de úgy tűnik, mintha ennek az állatnak a végtagjai
hamarabb kaptak szklerotin páncélt és voltak ízeltek, mielőtt a test. Ez a kis
fosszilis lelet egy pont megfelelő időpillanatra nyújtott betekintést az
evolúciós történetben, úgyhogy mindenféleképpen nagy dolog.
A korai kambriumi tengerek
(542-488 millió évvel ezelőtt) rengeteg furcsa és bizarr lénynek adtak otthont,
mintha valami agyament sci-fiből bújtak volna elő. Valószínűleg az ízeltlábúk
ősei is közöttük úszkáltak és ezek közül a lobopoda leszármazási vonalak
jelentik azt a furcsa átmeneti csoportot, amit leginkább "férgek
lábakkal" névvel jellemezhetünk. Ezek a féregszerű lények lebenyszerű
lábakkal járták az ősi tenger fenéket, ellentétben a chaetopodákkal akiknek
karmos végtagjaik voltak. Nem tudjuk, hogy pontosan milyen közeli rokonságban
vannak a valódi ízeltlábúakkal de a most felfedezett gyalogló kaktuszféreg igen
közelinek tűnik.”
Sokszor jut eszembe, hogy ez
az egész „Élet” micsoda nagy varázslat, mekkora csoda – és mennyire nem
tiszteljük….Se nem gondolkodunk rajta eleget, se nem csodáljuk eléggé és még
kevésbé védjük….
Majd eljön a sajnálkozás
ideje, de meglehet, akkor már késő lesz.
Kedvenc XX.századi zongoristám a korán eltávozott, zseniális Glenn Gould. Sok-sok évvel ezelőtt hallottam egy beszélgetést Vele a rádióban. Szerinte az iskolában nem azt tanítjuk a gyerekeknek, ami a legfontosabb az életben: az élet csodája, hogy milyen egyszeri, megismételhetelen csoda minden ember. Ezér sajnos nem is úgy bánunk egymással, mint ahogy egy csodával illenék. Ha egy ilyen szépséges "műalkotás", mint ez az ősállatka, képes kiváltani a csodálatunkat, mit kellene éreznünk egymás iránt?
VálaszTörlésMivel említődött, hogy nem egészen friss a hír,-esetleg itt egy "friss" :
VálaszTörlés89 millió éves repülő hüllő maradványaira bukkantak Texasban.
(Google keresőbe írva megtalálható)
Vagy az is elég, ha beírod 100 millió éves. Google
Életről jutott eszembe az "értelmes élet!" - épp' ma néztem meg :
VálaszTörlésBenne az értelmes életről