.…merthogy ilyen is van. Épp tegnap történt velem. Diós kiflit akartam sütni, mint a sorban legutolsót – hogy ezzel befejezzem a „cukrászüzemi munkákat”.
A világ legegyszerűbb receptjének tűnt, kedvenc Horváth Ilonámból kerestem ki, de vagy én vagyok ügyetlen, vagy a receptből maradt ki nyomtatás közben valami, a lényeg, hogy semmiféle rudacskák nem keletkeztek a leírás alapján, hanem egy ellaposodott, kicsit dudoros diós massza töltötte ki a tepsimet, amikor sütés után kihúztam a sütőből. Benne volt 30 dk dió, 30 dk cukor, 2 tojás ezt azért csak nem dobjuk a szemétbe… Az íze nagyon jó volt, csak hát a külleme…
Gondoltam egy merészet és a robotgéppel ledaráltam. Hozzákevertem vajat és mivel volt itthon nápolyilap, azokat megkentem vele. Láss csodát, mennyien jó diós nápolyi keletkezett az akció végén ! Így hát elkészült az ötödik fajta süti – bár nem a tervek szerint, de egy percig sincs kétségem, az utolsó szemig el fog fogyni…
nagyon ügyes vagy!!
VálaszTörlés