Ha valaki beleveti magát a
világ ostoba fényűzéseibe anélkül, hogy ismerné az igazságot, akkor elvéti a lépést
és nem érheti el a célt. Ha valaki megátkozza a világot, visszavonul az erdőbe,
sanyargatja testét, éhezéssel lassan megöli magát, szívét meddő pusztasággá
változtatja, minden érzést kiöl magából és keménnyé, rideggé merevvé válik, az
szintén letért az útról. Ez a két véglet a szélsőségek két tévedése. Mindkettő
elvéti az irányt, mindkettő eltéveszti a célt.
(Szvámi Vivékánanda: A
cselekvés és a szeretet jógája)
Én begyűjtöm a köszönetet és raktározom... elteszem nehéz napokra.
VálaszTörlésNem kritika !- senki ellen. Csak ismét megemlítem,én nem "szeretem" az aforizmákat sem. Talán azért,mert mindig olyan érzésem van,hogy "kiragadni egy részt,az egészből"-nem biztos,hogy a legcélszerűbb ? Olyasmi lehet,mint a Google ?- addig keresgél az illető,amíg megtalálja a neki tetszőt ?- vagy tudom is én.
VálaszTörlésÉn már az első szavaknál "megakadtam,"- mert pl. mi az igazság ? (Wikipedia) - vagy pl. az igazság alaptörvénye = Minden állítás igaz,vagy hamis ! Állítólag "köztes igazság" nincs,- de ne bonyolítsam. [Vagy pl. az sem tudom,hogy MI A CÉL ?- amit el kellene érnünk?] (...)
A mai aforizmához (bölcs mondáshoz) : Nekem már az is "sokat mond" (?) Szvámi Vivékánada (1863-1902)(Modern jógi (?)- mert nyugatra költözött - stb.)
Ráérőbbeknek megpróbálhatom a linket beírni
A könyv
(Talán ennyit,- most )
"Gyorsolvasással" átnéztem pl. az egyik könyvét ( kb. 90 valahány oldal csak)