2011. december 7., szerda

Azoknak, akiknek hiányzom...



   


Ha valaki beleveti magát a világ ostoba fényűzéseibe anélkül, hogy ismerné az igazságot, akkor elvéti a lépést és nem érheti el a célt. Ha valaki megátkozza a világot, visszavonul az erdőbe, sanyargatja testét, éhezéssel lassan megöli magát, szívét meddő pusztasággá változtatja, minden érzést kiöl magából és keménnyé, rideggé merevvé válik, az szintén letért az útról. Ez a két véglet a szélsőségek két tévedése. Mindkettő elvéti az irányt, mindkettő eltéveszti a célt.

(Szvámi Vivékánanda: A cselekvés és a szeretet jógája)

2 megjegyzés:

  1. Én begyűjtöm a köszönetet és raktározom... elteszem nehéz napokra.

    VálaszTörlés
  2. Nem kritika !- senki ellen. Csak ismét megemlítem,én nem "szeretem" az aforizmákat sem. Talán azért,mert mindig olyan érzésem van,hogy "kiragadni egy részt,az egészből"-nem biztos,hogy a legcélszerűbb ? Olyasmi lehet,mint a Google ?- addig keresgél az illető,amíg megtalálja a neki tetszőt ?- vagy tudom is én.
    Én már az első szavaknál "megakadtam,"- mert pl. mi az igazság ? (Wikipedia) - vagy pl. az igazság alaptörvénye = Minden állítás igaz,vagy hamis ! Állítólag "köztes igazság" nincs,- de ne bonyolítsam. [Vagy pl. az sem tudom,hogy MI A CÉL ?- amit el kellene érnünk?] (...)
    A mai aforizmához (bölcs mondáshoz) : Nekem már az is "sokat mond" (?) Szvámi Vivékánada (1863-1902)(Modern jógi (?)- mert nyugatra költözött - stb.)
    Ráérőbbeknek megpróbálhatom a linket beírni
    A könyv
    (Talán ennyit,- most )
    "Gyorsolvasással" átnéztem pl. az egyik könyvét ( kb. 90 valahány oldal csak)

    VálaszTörlés