2011. december 8., csütörtök

Köszönet mindenért....


Nem értem, néha annyira nem értem a dolgokat…. Az életet. Saját magamat…
Egy ideje  - írtam is – látom, hogy nem sokan „kattannak rám” – és ez elég mélyen elgondolkodtatott, van-e értelme, kell-e nekem blogolni ? Ráadásul minden nap ?  Nem írtam pár napig. És akkor hirtelen kapok telefont, érdeklődő E-mailt, kapok könnyekig megható levelet, amiben azt olvasom, mégis csak vannak, akik hiányolnak…Köszönöm mindenkinek ezerszer – hiszen ezért is került be tegnap Domján Edit dala….

Nem tagadom, persze, hogy jólesik, de azért nem megy ki a fejemből a kínzó gondolat, hogy elrobog mellettem az élet. Hogy bármennyire igyekszem, nem tudok már lépést tartani, hogy a véleményem nem egyezik a többségével, hogy gyakrabban látom meg a negatív dolgokat, mint a pozitívat ! És ez valahogy nem az akaratomon múlik, tőlem függetlenül, de velem történik. Pedig azért igyekszem. Minden nap küzdelmet folytatok magammal és minden nap eddig sikerült is meggyőzni magam, hogy érdemes élni. Érdemes ?  Nem. Kell. És e két szó között óriási a különbség. Élni kell, mert a meghalás nem akarás kérdése (többnyire).

Sokirányú töprengéseim során már arra is gondoltam, talán az a gond, hogy életemben először találkozom a kudarccal, azzal, hogy bizonyos dolgokkal nem bírok megküzdeni, nem értem, nem látom meg, rosszul értelmezem – bár ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy eddig nem volt semmi különösebb baj… Hát akkor meg mit panaszkodom ? 65 évet éltem úgy, hogy egész elfogadhatónak találtam a velem történteket (néhány kivétellel) – a hátralévőben meg tán jobb lenne csendben szemlélődni csak.
Hát majd próbálkozom, de hogy mekkora sikerrel, még magam sem tudom.

8 megjegyzés:

  1. Én személy szerint kíváncsi vagyok a gondolataidra. Pozitívra és negatívra egyaránt.

    VálaszTörlés
  2. Én is be szoktam nézni hozzád, de tudod, hogy a Te témáid olyanok - legyen az könyv, lelkizés, kiállítás, bármi -, hogy nem lehet egy szóval, egy mondattal "elintézni"! Rövidre venném a kommentet - néha szoktam is -, de az az egy szó félreviheti az egészet, ha éppen nem úgy értelmezed, ahogy én írtam, de hosszabra meg nincs időm!...
    Nagyon szeretném, ha nem hagynád abba az írást, a mindenről való naprakész tájékoztatást és igen, legyen benne a lelkizés is, minden, ami Te vagy!!! Élvezettel olvassuk - és számtalan embernek ajánlom a blogodat, mint a kultúra és a "látás, meglátás" képviselőjét - még ha nem is értünk mindig mindenben egyet! De miért is kéne???
    Engem sok ember vesz körül - ellentétben veled - és mégis úgy érzem, hogy sokszor ide kell menekülnöm, a blogomba, ez a kikapcsolódásom..., pedig Te tudod, mennyire nincs időm!.. Nnna, fel a fejjel, félre a sötét gondolatokkal! Kisütött a napocska, ideje útnak indulnod!!! Puszi!:)

    VálaszTörlés
  3. Hogy ki,mi(k)re "kattan rá" és mennyiszer... MA már nem minősítem még magamban sem,ill. egyre inkább próbálom megállni,hogy írásban se nagyon... Nem akarnék én senkit sem "riogatni" ezzel itt : (de csak-csak van benne pár "okos gondolat" ) (?)
    Jövő
    (Na, megint csak ennyit.Hagyján,hogy milyen az időjárás ( "szeles"...) de megint a legjobb álmomból "vert fel" egy közvélemény kutató...)

    VálaszTörlés
  4. Amikor lelkizel, meg akkor is amikor egyéni véleményed szeretlek olvasni. Az meg csak pozitívum, hogy a törzsközönséged naponta kiváncsi rád. Nekem nagyon tetszenek a Baranyát bemutató írásaid, mert olyan szemmel mutatod be, mint ahogy én látnám. Ha személyesen ritkán járok Pécsett, de a Te blogodon kersztül naponta. Köszönöm az eddigi írásaid és várom a folytatást.

    VálaszTörlés
  5. Kedves Aranyosfodorka.
    A statisztikák nem számítanak, nem számít hányan "kattannak" Rád. Az számít, hogy akik rendszeresen, vagy alkalomszerűen, esetleg véletlenül beesve a blogodra érkeznek, azok itt igazi értékekkel, valódi emberi gondolatokkal találkozhatnak. Olyan mondatokkal, amelyek kimondják gondolatainkat helyettünk, Számomra ez a blog mindig érték volt, és az is marad.

    VálaszTörlés
  6. Tényleg nagyon jó vagy. Mindegy mit írsz. Szeretem a gondolataidat.

    VálaszTörlés
  7. Itt is köszönöm kedves, biztató soraitokat ! Tényleg nem hiszitek el, mennyire jólesik !
    Kedves "Karóim" belétek kapaszkodva biztos ki lehet mászni a gödörből. Mindenképp megpróbálom...
    ♥♥♥♥♥♥♥♥♥

    VálaszTörlés