Barátnőm 68 éves. Két héttel ezelőtt szívkatéterezés során 3
olyan szívhibát állapítottak meg nála, hogy akármelyikbe belehalhat. Dec.20-ra
azonnal előjegyezték műtétre. Ez idáig -
ismerve a jelenlegi egészségügy-ellátási helyzetet az országban – akár még azt is mondhatom, hogy dicséretes, vagy
hogy szerencse..
De ez után jött a fekete leves. 16 helyről kell igazolást szereznie,
véradótól nőgyógyászig és fogorvostól pulmonológiáig. A jelzett 16 szakorvosi
vizsgálatot 5 különböző helyen található eü.intézményben lehet/kell beszerezni.
Aki ma efféle helyeket látogat, tudhatja, hogy ez majdnem a lehetetlennel
egyenlő.
Mindenhová időpontokat kell kérni – úgy, hogy azok részben
ne ütközzenek egymással, részben az eredmények elkészüljenek a jelzett
időpontig.
Amikor ezt a rá váró tortúrát egy másik – Franciországban
élő - barátnőmnek megírtam, azt válaszolta, hogy a magyarok megőrültek, mert ez
lehetetlenség. Ott (Franciaországban) befekszik a műtét előtt két nappal a
beteg és helyben elvégeznek mindenféle szükséges vizsgálatot. Hát igen, régen
abban az átkos kommunista rendszerben ez nálunk is így volt. De most már
abszolút szabadságban és jólétben élünk (és halunk).
Nem részletezem, hogy mennyi időbe, energiába került az
időpontok összehozása, pedig megérne egy
misét, hogy pl. a kartonozókat telefonon elérni szinte a lehetetlennel
azonos… Nem írom, hogy volt, ahol kifejezetten megalázkodva szinte könyörögni
kellett egy időpontért.
Ez már mögöttünk van, megvannak az időpontok.
Amit azonban végképp nem értek, hogy egy ilyen szituációban,
a háziorvosban miért nincs annyi jóérzés, előrelátás, tapasztalat, hogy
felírjon a betegnek valamiféle nyugtatót ? Aki halálos félelemben készül egy ekkora műtétre, (még akkor is, ha maximális
bizodalma van az őt műtő professzorhoz) teljes lelki traumába kerül. A pszichés
dolgok pedig egyértelműen fizikai rosszullétben, nyilvánulnak meg. Nem vagyok
én orvos, én csak egy érző szívű laikus ember vagyok, hát miért nekem kell, hogy eszembe jusson egy
ilyen esetben, hogy talán vegyen be, vagy ha nincs, írasson fel valami
nyugtatót, altatót, tudomisén mit, ami a pszichéjét – legalább kicsit -
lazítja….
Én tudom, hogy az orvosok agyon vannak terhelve, de ilyen
élet-halál műtétre nem mindennap kerül sor. Nem lehetne vajon ezekre a
betegekre kicsit jobban odafigyelni ?
(Talán szerencsésebb (?) ha nem kommentelem.)
VálaszTörlésFranciaország
Nagyon együtt érzek! Bizony nehéz minden műtétre várók helyzete.
VálaszTörlésTeljes MO-i Eü. valóságot írtad le. Tragédia, kezeld, nyugtasd, injekciózd magad, lassan el is végezheted a műtétet.
A háziorvosoktól nagyon sok mindent megvontak. Receptírók és beutalóírók lettek és kifújt...méghogy jó szó, vagy figyelmesség. Leszoktatták őket. Lassan te mondod meg a diagnózisodat és a szedhető gyógyszer nevét is.
Őrület! Ismerem a szitut, az öcsémnek szívbillentyű cseréje volt, meg néhány koszorúér csere... A műtét előtti napon még ki akart szaladni a kórházból!... nagyon megértettem! Szerencsére minden simán ment, már múlt idő, de az előtte lévő kálváriát ellenségemnek sem kívánom!
VálaszTörlésTúl lesz rajta a barátnőd is és a centrumban már nagyon odafigyelnek!!! Nem lesz semmi gond! A támogatásod sokat számít, azt tedd meg, amennyire tudod, mert a pszichés része utána se kutya, amikor felfogja, hogy honnan érkezett vissza...