Mire megy ki a játék ?

Barátnőm 68 éves. Két héttel ezelőtt szívkatéterezés során 3 olyan szívhibát állapítottak meg nála, hogy akármelyikbe belehalhat. Dec.20-ra azonnal előjegyezték műtétre. Ez idáig  - ismerve a jelenlegi egészségügy-ellátási helyzetet az országban – akár  még azt is mondhatom, hogy dicséretes, vagy hogy szerencse..

De ez után jött a fekete leves. 16 helyről kell igazolást szereznie, véradótól nőgyógyászig és fogorvostól pulmonológiáig. A jelzett 16 szakorvosi vizsgálatot 5 különböző helyen található eü.intézményben lehet/kell beszerezni. Aki ma efféle helyeket látogat, tudhatja, hogy ez majdnem a lehetetlennel egyenlő.

Mindenhová időpontokat kell kérni – úgy, hogy azok részben ne ütközzenek egymással, részben az eredmények elkészüljenek a jelzett időpontig.

Amikor ezt a rá váró tortúrát egy másik – Franciországban élő - barátnőmnek megírtam, azt válaszolta, hogy a magyarok megőrültek, mert ez lehetetlenség. Ott (Franciaországban) befekszik a műtét előtt két nappal a beteg és helyben elvégeznek mindenféle szükséges vizsgálatot. Hát igen, régen abban az átkos kommunista rendszerben ez nálunk is így volt. De most már abszolút szabadságban és jólétben élünk (és halunk).

Nem részletezem, hogy mennyi időbe, energiába került az időpontok összehozása, pedig megérne egy  misét, hogy pl. a kartonozókat telefonon elérni szinte a lehetetlennel azonos… Nem írom, hogy volt, ahol kifejezetten megalázkodva szinte könyörögni kellett egy időpontért.

Ez már mögöttünk van, megvannak az időpontok.

Amit azonban végképp nem értek, hogy egy ilyen szituációban, a háziorvosban miért nincs annyi jóérzés, előrelátás, tapasztalat, hogy felírjon a betegnek valamiféle nyugtatót ? Aki halálos félelemben készül  egy ekkora műtétre, (még akkor is, ha maximális bizodalma van az őt műtő professzorhoz) teljes lelki traumába kerül. A pszichés dolgok pedig egyértelműen fizikai rosszullétben, nyilvánulnak meg. Nem vagyok én orvos, én csak egy érző szívű laikus ember vagyok,  hát miért nekem kell, hogy eszembe jusson egy ilyen esetben, hogy talán vegyen be, vagy ha nincs, írasson fel valami nyugtatót, altatót, tudomisén mit, ami a pszichéjét – legalább kicsit - lazítja….

Én tudom, hogy az orvosok agyon vannak terhelve, de ilyen élet-halál műtétre nem mindennap kerül sor. Nem lehetne vajon ezekre a betegekre kicsit jobban odafigyelni ?