Kék Hold /Ma Amerikában/

2007.május 31. csütörtök

 
Míg Észak-Amerikában idén a Kék Hold május utolsó napjára esik, az időeltolódás miatt Európában, Afrikában és Ázsiában ez június elsején látszik, vagyis nálunk ez nem a második telihold lesz, hanem a júniusi két holdtölte közül az első. Nálunk tehát június 1-én és 30-án lesz telihold, és a 30-ai lesz az ún. Kék Hold. Az egy hónapon belüli második holdtöltét „Kék Holdnak” nevezik, habár a Hold színének nem sok köze van a jelenséghez. Ez a jelenség nem rendkívüli, bár kétségtelenül nem is túl gyakori. Elméletileg egy adott helyen közel két és fél évente fordulhat elő, leginkább a 31 napból álló hónapokban. Mivel a Hold Föld körüli keringési ideje (29,5 nap) és egy naptári hónap hossza nem esik pontosan egybe, előfordulhat, hogy egy évszakon belül nem három, hanem négy holdtölte van. A nevével ellentétben, az ugyanabban a hónapban fellépő második holdtölte semmiben sem különbözik az elsőtől. Olykor azonban előfordulhat, hogy nem a megszokott színben látjuk a Holdat, ennek oka „egyszerű” légköri optikai jelenség. Erdőtűz vagy vulkáni kitörés során olyan apró szemcséjű szennyező anyagok (por, korom) juthatnak a légkörbe, amelyek jobban szórják a rövidebb hullámhosszú kék és zöld színt, ezért a Hold kék vagy akár levendula színben is tündökölhet. Nagyobb szemcseátmérőjű szennyezőanyag esetén pedig a Holdat vörös színben láthatjuk.

/Nat.Geogr./

Egy gondolat - nem csak mára

2007. május 31.csütörtök

A boldogság forrása nem rajtunk kívül, hanem bennünk van.

Global dimming

2007.május 30.szerda

Global dimming = Csökkenő napfény = Elsötétedik a Föld?

A Föld egyre sötétebb lesz, az ötvenes évek óta a talajszintet elérő napfény mennyisége több mint tíz százalékkal csökkent. A tudósok először nem akarták elhinni az erről szóló jelentéseket, ám most már azon tanakodnak: vajon újabb veszéllyel kénytelen-e szembenézni az emberiség?

Amikor Atsumu Ohmura a nyolcvanas évek közepén megpillantotta a számoszlopokat, nem akart hinni a szemének. A japán kutató az Arktiszt (Északi-sarkvidéket) és az Antarktiszt (Déli-sarkvidéket) érő napsugárzás mennyiségét akarta megmérni, arra volt kíváncsi van-e különbség a két terület között. Ám a mérés váratlan nehézségekbe ütközött. A sugárzás mennyisége ugyanis az évek során jelentősen változott. A tudós hihetetlennek tartotta az eredményeket, kollégái pedig tényleg nem is hittek neki. Csak a felfedezés után húsz évvel, az elmúlt években kezdett immár a tudományos közvélemény is foglalkozni az üggyel. A tanácskozás során kiderült: az ötvenes évek óta csökken a földfelszínt elérő napsugárzás mennyisége, a csökkenés pedig mintegy 2-4 százalékot tesz ki évtizedenként.

Európában és Ázsiában viszont ennél is nagyobb a visszaesés. Egyes metropolisokban, mint például Hongkongban még drasztikusabb a napfény eltűnése: az ázsiai nagyvárosban 37 százalékkal csökkent a napsugárzás az elmúlt ötven. Ugyanakkor vannak olyan tudósok, akik szerint nem ennyire drámai a folyamat: a New York-i Columbia Egyetem kutatója, Beate Liepert szerint 1961 és 1990 között átlagosan 1,3 százalékkal "lett sötétebb" évtizedenként. A jelenség a korábbi feltételezésekkel szemben nemcsak az északi féltekére korlátozódik, hanem immár az egész bolygónkra kiterjedt. Egy Montrealban nyilvánosságra hozott tanulmány szerint a víz párolgása Ausztráliában az elmúlt harminc évben jelentősen visszaesett, és ez elsősorban a csökkenő napsugárzásnak tudható be.

Michael Roderick, az ausztrál National University kutatója szerint mindez bizonyítja, hogy az egész bolygót érintő jelenségről van szó, amelyet időközben angolul „global dimming”-nek, vagyis globális elhomályosodásnak neveztek el. Az eddigi elméletek kétféle indokot említenek a globális elhomályosodás hátterében: az egyik szerint a globális felmelegedés hatására a légkör több vízpárát vesz fel, ami erősebb felhőképződéshez vezet. Ehhez járul egy másik hatás: az emberek egyre több fosszilis tüzelőanyagot égetnek el, amelyek egyre több szennyezőanyagot juttatnak a levegőbe. A kis szemcsék aztán "befogják" a napsugárzást, elnyelik a fényt, sőt a felhőképződést is elősegítik. Az ily módon képződött felhők nehezebben oszlanak fel – minthogy nem vízcseppek alkotják a magjukat –, és az átlagosnál több fényt vernek vissza a világűrbe is.

 A globális elhomályosodás kihatásairól megoszlanak a vélemények. Egyes tudósok szerint veszélyes folyamatról van szó, mások, például a már említett ausztrál Roderick nem nyugtalankodik. Ő az ausztrál kormánynak olyan tanácsokat adott, hogy értékeljék inkább pozitívan a jelenséget. Roderick szerint a „global dimming” ugyanis egy negatív feed-back, vagyis negatív visszacsatolási folyamat, amellyel a természet ellensúlyozni kívánja a globális felmelegedés káros hatásait. A természet alighanem így védekezik a szennyezett légkör ellen: éppen ezért Roderick úgy véli, Ausztráliát sem fenyegeti kiszáradás, minthogy szerinte a "világ nedvesebb lesz a jövőben". A globális elhomályosodás ahhoz is hozzájárulhat, hogy a növények nagyobb mennyiségben vegyék fel a légköri széndioxidot, vagyis gyorsabban távolítsák el a káros molekulákat, amelyek az üvegházhatást, és ezáltal a felmelegedést okozzák. Mindennek a magyarázata az, hogy a globális elhomályosodás során a szórt fény mennyisége növekszik, így a növények levelei több oldalról kapnak besugárzást, vagyis a fotoszintézis nem gyengül, hanem éppen felerősödik ezáltal.

Roderick szerint a szórt fény stimulálja a növényeket. Így aztán hiába csökken a fényintenzitás, a "fény hatékonysága" nőni fog, és a széndioxid légkörből való eltüntetése is felgyorsulhat. Más tudósok viszont attól óvnak, nehogy egyesek a globális elhomályosodást arra használják fel, hogy elbagatellizálják a globális felmelegedés veszélyeit, és lazítsák a környezetvédelmi (óv)intézkedéseket. Ha ugyanis a növekvő széndioxid-kibocsátást nem sikerül "megfogni", felborulhat az igen érzékeny környezeti egyensúly bolygónkon, és a globális felmelegedés pusztító hatásúvá válhat. /Nat.Geogr./

A herceg

Tóth Árpád: A herceg

Az én sok szép tavaszi álmom S az én kevés diadalom, Lássátok, mind el kell prédálnom, S Vele mennem fiatalon. Mert megjött az iszonyu herceg, Lemállt lelkemről a fegyverzet S testemről az üde szinek. Övé mind. Ismerem őt régen, Nagyok számára írt mesékben Olvastam, megölt sok szivet.

Egy tárlaton, a zenés estén Villant először rám szeme, Fáradt voltam és élni rest én, S bolondosan sírt a zene. A herceg, hopp, előmbe lejtett, Hol az utat friss lombok helyett Lázban festett képek szegik, S e csoda-út illataképpen Erős parfőm terjedt a légben A kékfényű mennyezetig. Kiszöktem. Ám űzött a herceg, Veríték verte testemet, A parkban mély árnyak hevertek S ruhám pihés köd este meg. A hallgatag tónál utólért, S szivemben a vadul futó vért Megállította hűs keze. Riadtan néztem a tavon szét, Hogy ring száz furcsa gnómhajóként Távol lámpák fehér tüze. S ő suttogott: "Az udvaromba Ilyen legényt kell hogy vigyek, Szeretlek, lelked csupa pompa, S lásd, gyönge, mint a friss rügyek. Fiacskám, itt mért volna élned, A gyötrelem szivedbe mélyed, Kis apródomnak viszlek én: Nálam egész nap csak nevetnek, S lázas tüze nem lesz szemednek, Hűs lesz s üres, mint az enyém..." Tudom, hogy szörnyű ez a herceg, De nem hagy el, jaj, nem hagy el. Lássátok, sokszor sírni kezdek, Mikor este aludni kell. Ha a lámpám már el van oltva, Tudom, itt hallgat, rámhajolva, Így telik el az éj fele; Ó, ha akkor szemem kinyitnám! Két vigyorgó, mély szem mered rám, Az ember megőrül bele...

Veszély

2007.május 30.szerda

ROMHÁNYI JÓZSEF: VESZÉLYES MESE

 

Csörtetve üldözte egy 

nagyvad a nyulat, 

míg azt elnyelte 

egy hosszú kanyarulat, 

a némán lapulva leskellő kobra 

ott várt moccanatlan, 

mint önmaga szobra. 

Így hát vedd alapul:  

A nagy veszély csörtet, 

a még nagyobb lapul.

 

Olvadunk

2007.május 30.szerda



Kalifornia nagyságú hófolt tünt el az Antarktiszról Amerikai műholdfelvételek szerint nagy arányú hóolvadás zajlott az elmúlt években az Antarktiszon is, amelyről eddig úgy vélték a szakértők, hogy elkerülte a klímaváltozás.

 

 

A megfigyelések alapján a kutatók rámutattak arra, hogy egy Kalifornia nagyságú területen ment végbe jelentős hóolvadás. 2005 januárjában az Antarktiszon szokatlanul magas volt a maximális hőmérséklet, helyenként elérte a plusz 5 Celsius fokot, és egy héten át volt fagypont felett. (A képen a sárgával jelölt területek a 2005 januárjában elolvadt hófoltokat jelzik.) Steffen szerint egy további hasonló méretű hóolvadás igen komoly következményekkel jár az Antarktiszi jégre nézve. Az olvadásnál keletkezett víz ugyanis a felszínről a mélyebb jégrétegekbe szivárog, és elegendő mennyiség esetén a jégréteg aljára kerülve egyfajta kenőanyagként elősegítheti, hogy a jég az óceán irányába haladjon. Ez pedig azzal a következménnyel járhat, hogy a világtengerek szintje az eddig jósoltnál jóval nagyobb mértékben emelkedik. /Nat. Geogr./

Consolatio

2007.május 29.kedd
 

JUHÁSZ GYULA: CONSOLATIO /Vigasztalás/  

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, 

Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. 

Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, 

Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. 

  Emlékük, mint a lámpafény az estben, 

Kitündököl és ragyog egyre szebben 

És melegít, mint kandalló a télben, 

Derűs szelíden és örök fehéren. 

  Szemünkben tükrözik tekintetük még 

S a boldog órák drága, tiszta üdvét 

Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt 

És élnek ők tovább, szűz gondolatként.

 

Luxi

2007.május 29. kedd

 /Mára szomorúság jutott, nem öröm/
Gyermekkorom egy darabja ment el Veled....

Szabó Lőrinc: Mindennap valaki  

Meghalt! - szinte dörren a hír,

hozza újság vagy telefon,

úgy jön, mint egy puskalövés,

élesen, kurtán, szárazon.

Meghalt! - mindennap jön a hír

s egyre több barát esik el

a nagy csapatból, amelyet

valaki folyton tizedel.

 

Meghalt! - Be más volt a halál,

mely régen, legelőször ért,

szegény Rózsika húgomé,

aki csak tíz hónapig élt;

az a halál még mese volt,

titokzatos és szomorú,

nem is tudtam megérteni

én, az ötéves kisfiú.

 

Épp ami a leggonoszabb,

azt nem tudta megérteni,

s volt ünnep, hogy takaraja, dísz,

volt ég s voltak angyalai.

Aztán eltelt huszonhat év

s meghalt Hajnalka, nagy hugom.

Akkor már más volt a halál:

meztelen, nyugodt borzalom.

 

Akkor már más volt a halál:

szörnyű volt, mert természetes;

nem leplezte, hogy titka nincs,

nem szónokolt tetteihez;

 

akkor már az volt, ami ma,

tudta, hogy a tény épp elég:

fölényes volt, mint egy nagyúr,

és egyszerű, mitn egy pribék.

 

Meghalt! - egyre sűrűbb a hír,

hozza újság vagy telefon.

Öregszem, sok az ismerős,

és csak a vállamat vonom;

tehetetlen iszonyomat

letagadom, annyira fáj,

mégis érzem, hogy rab vagyok,

rab, aki kivégzésre vár.

 

Mindig meghalok egy kicsit,

amikor meghal valaki;

s nem értem, életét a vén,

a legvégét, hogy bírja ki:

egyre biztosabb, ami jön,

egyre kisebb a maradék...

Halál... Lesz-e hozzá erőm,

hogy kivárjam a magamét?! 

Pünkösd vasárnapja

2007.május 27. Pünkösd vasárnap

Pünkösdirózsa (Paeonia) Egyetlen kerti virágunk, melyik azon kívül, hogy őshonos hazánkban (bánáti bazsarózsa néven ismert alapfajtája) még a nevével is kapcsolódik jeles ünnepünkhöz, a Pünkösd napjához. A rózsához ugyan semmi köze, ahhoz csak illatával és hasonló színes sziromleveleivel hasonlít. Legszebben Anyák napján és Pünkösdkor virít, ez idő tájt gyakran pompáznak virágpiacaink áruválasztékában. Virágaik színe fehértől a rózsaszínen át egészen a mély bordóig megtalálhatók a kis kertekben. Ismeretesek szimpla és többszörösen dupla változatai is. Rendkívül változatos megjelenésű növényünk. Az ókori görög orvosok gyógynövényként ismerték és termesztették, de a XVI. századból fennmaradt magyar növényhatározóban is megtalálható rajos ábrázolása. Nevét Páion görög orvosról nyerte, aki a hagyományok szerint az alvilág sötétségének istenét, Plútót e növény gyökerének kivonatával gyógyította meg. 
 

 Lippai János, akinek nevéhez az első magyar nyelvű kertészeti szakkönyv írása fűződik, 1664-ben már ültetési és szaporítási tanácsokkal látja el az e növényeket kedvelőket. Lágyszárú, bokros évelőnövény. Nemesített fajtáit tőosztással szaporítjuk, ősszel a fagyok beállta előtt. Az így szétültetett tövek, sokszor csak a második évben virágoznak. A rendszeres tápanyag utánpótlást bőséges virágzással hálálja meg. Kissé kötött, pangó vizektől mentes talajt kedveli. Napon és félárnyékban egyaránt szépen díszlik. Mára az egykor gyógynövényként tisztelt virág, kertjeink elmaradhatatlan illatozó díszei lettek. /Horváth Tamás/

 

Seneca a vágyakról / én meg Szlovéniáról...

2007.május 25.péntek

Szlovénia for ever !!!
"Senki sem szerezheti meg mindazt, amit csak akar; azt azonban megteheti, hogy ne kívánjon olyant, amit sohasem fog megkapni."

Vintgar szurdok

Trenta völgy

Hegyeim

2007.május 25.péntek

...tudtam, tudtam...ha egyszer kicsit rágondolok, nem tudok elszakadni tőle...

Szlovénia - Júlia Alpok - Triglav.

JÓZSEF ATTILA: ISTEN  

Láttam Uram, a hegyeidet 

S olyan kicsike vagyok én. 

Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló, 

Hogy küszöbödre ülhessek, Uram. 

Odatenném a szivemet, 

De apró szivem hogy tetszene néked? 

Roppant hegyeid dobogásában 

Elvész ő gyönge dadogása 

S ágyam alatt hál meg a bánat: 

Mért nem tudom hát sokkal szebben? 

Mint a hegyek és mint a füvek 

Szivükben szép zöld tüzek égnek 

Hogy az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik 

S te nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban 

Ott állsz az utjuk végén - 

Meg nem zavarlak, én Uram, 

Elnézel kis virágaink fölött.

Micsoda illatok !

2007.május 25.péntek

 ...illatot sajnos csatolni nem tudok.....

Ma egy kellemes, hűsítő délutáni zápor után kimentem a kertbe, s a mennyországban éreztem magam. …vagyis Szlovéniában…
Ehhez tudni kell, hogy arrafelé az eldugott kicsi falvakban, vagy kisebb városkákban, főként a hegyek között, ahol a virágok-zöldségek számára kevés hely marad, a házak elé/mellé/mögé aprócska kerteket telepítenek a szorgos ott-élők. És ezek a kertecskék virágos és zöldséges kertek is egyben. Épp tavaly volt szerencsém egy-két ilyennek a közelében sétálni egy frissítő eső után. A bazsalikom, a kakukkfű, a csombor illata olyan erős volt, hogy nem lehetett nem teli szájal „beleharapni” a levegőbe. Amikor hazajöttem azonnal én is valami hasonlóvá kezdtem a saját kertemet átalakítani. A kertem pici, de mindneféle van benne, fűszernövények és virágok. Ma először ajándékozott nekem „Slo-feeling”-et. Köszönet érte annak, akit 
illet....

Kropa/ház a patakkal

Kropa/ház fűszers kerttel

 

Bazsalikom

Nem értem magam....

2007.május 22.kedd

Néha egy kedves szó totál fel tud dobni, máskor egy megjegyzés – ami esetleg nem is igazán rám vonatkozik, talán csak én érzem úgy – meg a pokol mélyére lök. Mi ez ? Kortünet ? vagy Kórtünet ? Menekülök….ha máshová nem lehet, az idézeteimhez, a verseimhez….  

JÉKELY ZOLTÁN: MESE-INVOKÁCIÓ  

Járuljatok elénk, régi mesék,  

hozzátok a csodák üzenetét!

Igérjétek a hűség diadalát,

s hogy minden kín kárpótolja magát.  

Lám, a banya, lelkünk örömire,

a tűzbe vész a mese végire;

a szörnyeteg saját zsírjába sűl,  

gonosz zsarnok pusztul dicstelenül.  

Gyilkos bosszú saját hamvába hull,  

s két árva gyermek egymásra borul;  

folyóba fúl a sanda üldöző,  

s minden sebet beforraszt az  idő !

Még egy vers Szabó Lőrinctől

2007.május 21.hétfő

 

SZABÓ LŐRINC: A LEGFŐBB BOLDOGSÁG  

A legfőbb boldogság, a legkötőbb, 

a legodaadóbb, istenitőbb, az, 

amely úgy hív, hogy borzongsz bele, 

az, amelyben két világ egy zene, 

az, amelyben a szellem szárnyra kél, 

az, amely már tán nem is szenvedély, 

az, amely fény, súlytalan súlyegyen, 

az, amelyben minden jel végtelen, 

az, amelyben már mozdulni se mersz, 

az, amelyben örök béke a perc,

az, amelyben megszakad a tudat, 

az, amelyben kicseréled magad, 

az, mely, élvezve, a vég gyönyöre, 

s ha ébredsz, a költészet kezdete: 

A legfőbb tudás nem a szépeké, 

– bárkié, ki a tulsó partra jut, 

s tovább vinni, a közös menny fölé, 

Kué-Fi és Kleopátra se tud.

 

 

 

Nem ismertem ezt a versét, pedig...

2007.május 21.hétfő

Szabó Lőrinc: Az Egy álmai
Mert te ilyen vagy s ők olyanok
és neki az érdeke más
s az igazság idegállapot
vagy megfogalmazás
s mert kint nem tetszik semmi sem
s mert győzni nem lehet a tömegen
s ami szabály, mind nélkülem
született:
ideje volna végre már
megszöknöm közületek.
Mire várjak még tovább, a jövőt
lesve alázatosan?
Fut az idő, és ami él,
annak mind igaza van.
Én vagy ti, egyikünk beteg;
és mégse nézzem a fegyvereket,
hogy szeretet vagy gyűlölet
közelít-e felém?
Ha mindig csak megértek,
hol maradok én?
Nem! Nem! nem bírok már bolond
szövevényben lenni szál;
megérteni és tisztelni az őrt
s vele fájni, ha fáj!
Aki bírta, rég kibogozta magát
s megy tőrök közt és tőrökön át.
Ketten vagyunk, én és a világ,
ketrecben a rab,
mint neki ő, magamnak én
vagyok a fontosabb.
Szökünk is, lelkem, nyílik a zár,
az értelem szökik,
de magára festi gondosan
a látszat rácsait.
Bent egy, ami kint ezer darab!
Hol járt, ki látta a halat,
hogyha a háló megmaradt
sértetlenűl?
Tilalom? Más tiltja! Bűn? Nekik,
s ha kiderűl!
Bennünk, bent, nincs részlet s határ,
nincs semmi tilos;
mi csak mi vagyunk, egy-egy magány,
se jó, se rossz.
Rejtőzz mélyre, magadba! Ott
még rémlik valami elhagyott
nagy és szabad álom, ahogy
anyánk, a végtelen
tenger, emlékként, könnyeink
s vérünk savában megjelen.
Tengerbe, magunkba, vissza! Csak
ott lehetünk szabadok!
Nekünk többé semmit sem ad
ami kint van, a Sok.
A tömeggel alkudni ha kell,
az igaz, mint hamu porlik el;
a mi hazánk az Egy, amely
nem osztozik:
álmodjuk hát, ha még lehet,
az Egynek álmait!

Láttad már a darányi gólyákat? Nézd meg!

2007.május 21.hétfő


http://www.kki-darany.hu/
…..becs szó nem hittem volna, hogy ilyesmi létezik ! Olyan jó, hogy az ember néha ilyen kellemes meglepetéssel is találkozik. Most persze nem „csak” a gólya témára értem, hanem egyáltalán az egész lap szellemére, és technikai színvonalára ! 

 

„…. der zuletzt verletzte Torhüter Don Ofrio ist wieder einsatzbereit….”

2007.május 20. vasárnap


Ha kicsit visszakeresel a blogomban, láthatod, hogy én se vagyok mindig a „top”-on. Don Ofrio, a sebek - ha lassan is - de /be/gyógyulnak… Ez nem 2 hónapos tapasztalat…. Amúgy tegnap a réten leültem egy lóherésbe. Megpróbáltam szemügyre venni, hogy azon az 1 m2-en, mi minden található. Tudtam én, hogy nem 3 féle fű és 2 féle bogár lesz, de magam is meglepődtem az eredményen. Próbáld ki ! Még akkor is érdekes, ha nem ismeri az ember az összes növény ill. rovar nevét. A legkedvesebb a butácska pillangó esete volt. Sütött a nap, virág-mintás dzsekimet levetettem, magam mellé tettem. Egyszer csak megjelent egy lepke, s izgatott csápolással megpróbált nektárt szippantani a „virágaimból”. Mosolyognom kellett. Nos, néha ennyi is elég, hogy az ember kicsit jobb kedvre derüljön. 

  WEÖRES SÁNDOR: ÖRÖK PILLANAT

Mit málló kőre nem bízol: 

mintázd meg levegőből. 

Van néha olyan pillanat 

mely kilóg az időből, 

mit kő nem óv, megőrzi ő, 

bezárva kincses öklét, 

jövője nincs és múltja sincs, 

ő maga az öröklét. 

Mint fürdőző combját 

ha hal súrolta s tovalibbent -- 

így néha megérezheted 

önnön-magadban Istent: 

fél-emlék a jelenben is, 

és később, mint az álom. 

S az öröklétet ízleled 

még innen a halálon.

Nem passzol...

2007.május18.péntek


Nem passzol ugyan a mai bejegyzésem a blogom címéhez, mert azt nem mondanám, hogy a történteknek egyértelműen csak örültem volna....de !

 

 

De azért csak leírom, mert ritkaság és mivel legalább én láttam - ha fényképezőgép híján megmutatni nem is tudom, azért nekem mégis csak örömet jelentett. Kedvenc Gyükésemben haragos siklót láttam. /Nevét egyébként a potenciális veszélyforrásokkal szemben tanúsított agresszív viselkedéséről kapta. Támadásainak hevessége miatt a népnyelv ugró siklóként is ismeri./ Volt jó másfél méter, és tényleg, valósággal "felugrott" ijedtében, amikor a közelébe értünk és pánikszerűen elkígyózott egy sűrű bokorba. A Lili is ijedten nézett rám: "Mi lehet ez ???" - kérdezte a szeme. 16 éve járok ki, mindössze egyszer láttam egyet, az is döglött volt már. Ez egy szép nagy példány volt.

 

 

A másik meg a két galacsinhajtó. Ilyent se láttam még soha; a két kb, 1 cm-es bogárka egy jó 1,5 cm átmérőjű trágyagalacsint görgetett.
A régi egyiptomiak egyébként szent állatként, az örök újjászületés szimbólumaként tisztelték ezt az állatot. Nem is galacsinhajtónak hívták, hanem szkarabeusznak nevezték el. Egyiptomi felfogás szerint a szív az élet fenntartója, a szkarabeusz a lét kifejezője, s ha ezeket összeadjuk, akkor ebből az következik, hogy a szkarabeusz egyszerűen helyettesíti a szívet, vagyis oltalmazó amuletté válik. Amulettként az volt a feladata, hogy megóvja a halott szívét attól, hogy kedvezőtlen vallomást tegyen a túlvilági bírák előtt.
No kár, hogy csak ilyen netről leszedett képeket tudtam mellékelni....

Popper Péter

2007.május 17.csütörtök


Részlet a "Hazugság nélkül" c. könyvéből:
„..........Talán ez a lelki szilárdság alapja: a megtörténtek vállalása. Aki ismételten elhazudja saját múltját, megtagadja egykori önmagát, az előbb-utóbb szánni való és nevetséges macskajancsivá válik, mert elveszíti személyisége fontosságát, élete mozaikokra esik szét. Valószínűleg ez a törvény érvényesül kollektívumok, pártok, egyházak, nemzetek életében is. Lehet, hogy az angoloknak azért nincs identitásproblémájuk, mert soha egyetlen királyukat, miniszterelnöküket nem dobták ki a Westminsterből. Ott feküsznek mind, a zsenik és az őrültek, az ország felvirágoztatói és tönkretevői, Erzsébet és Stuart Mária, egyikük egészben, másikuk két darabban, de együtt….Mert mindez együtt volt Anglia. Úgy tűnik, Anglia vállalja történelmét, nem hazudja el a múltját, nem hányja le és nem tagadja meg félévszázadonként, vagy még gyakrabban 
önmagát…..”

 

Ne féljünk a farkastól !

2007.május 15.kedd

Albániában egy farkas összebarátkozott a vacsorájával, egy szamárral. A ragadozót négy hónappal ezelőtt ejtették foglyul Albánia északi hegyeiben. Tágas börtönt kapott egy faluban, és két hete beengedtek hozzá egy szamarat, ami a farkas hosszabb távú szóló élelmezését célozta. Csakhogy a ragadozó - az emberi várakozással ellentétben – visszautasította a szamárvacsorát, sőt, összebarátkozott vele, olyannyira, hogy immár elválaszthatatlan cimboráknak tűnnek - adta hírül az albán sajtó. Olyannyira összenőttek, hogy ha a szamarat a gazda kivezeti az ólból rövid időre, a farkas dühöngő fenevaddá változik. Csak akkor csillapodik le, ha barátja visszatér. A két állat az elmúlt hetekben médiaszenzáció lett, látogatók százai érkeznek megtekinteni a párost. /Nat. Geo./

Mindenki figyelmébe ajánlom elolvasásra:

Farley Mowat: Ne féljünk a farkastól c. könyvét !

Ez is aranyos...

...bár ez "csak" Bandi egy cserép-alátétben...

A helykiválasztás az ő ötlete volt....Én meg gyorsan : kattt....

Ilyen, amikor beszél hozzám...

2007.május 15. kedd
Ez a legfrissebb, tegnap készült kép:

Babits Mihály: Ádáz kutyám

Ádáz kutyám, itt heversz mellettem.

Amióta a gazdád én lettem,

ez a hely a legjobb hely tenéked:

nem érhet itt semmi baj se téged.

Rajtam csügg a szemed, hív imádás

együgyű szálán csügg, boldog ádáz.

Mert boldog ki jámborul heverhet

valami nagy, jó hatalom mellett.

S te jámbor vagy, bár olykor asszonykád

bosszújára megrablod a konyhát

s csirkét hajszolsz vadul a salátás

ágyakon át: jámbor, noha - Ádáz.

Elcsavarogsz néha messze innen,

el is tévedsz kóbor hegyeinkben;

avagy titkos kalandjaid vannak.

Ág tép, gonosz ebek rádrohannak,

zápor is lep, szőröd-bőröd átáz:

ázva, tépve jössz vissza, kis Ádáz.

Visszajössz, mert ugyan hova mennél?

Hol lehetne egyéb helyed ennél?

Szimatodból ezer láthatatlan

ösvény vezet téged mindenhonnan

hívebben, mint bennünket a látás:

minden ösvény ide vezet, Ádáz.

Tudod, hogy itt valaki hatalmas

gondol veled, büntet és irgalmaz,

gyötör olykor, simogat vagy játszik,

hol apádnak, hol kínzódnak látszik:

de te bízol benne. Bölcs belátás,

bízni abban, kit nem értünk, Ádáz.

Óh, bár ahogy te pihensz lábamnál,

bizalommal tudnék én is Annál

megpihenni, aki velem játszik,

hol apámnak, hol kínzómnak látszik,

égi gazda, bosszú, megbocsátás,

s úgy nem értem, mint te engem, Ádáz!

http://vagany.blog.hu

2007.május 13.vasárnap
http://vagany.blog.hu/
 
Vizsla-bolondoknak feltétlenül figyelemmel kell ez a fent hivatkozott blogot kísérni !!!!

Lili ül a fűben.....

 

Hobbitok

2007.május 13. vasárnap

Tudományos könyv jelent meg az indonéziai „hobbitokról”

Hatalmas vihart kavart tudományos körökben egy 2003-ban az indonéziai Flores-szigeten folytatott kutatás során előkerült lelet-együttes, mely arra utalt, hogy egykor a szigeten hobbit-szerű lények éltek. Miközben egyesek az őslakosok törpékről szóló legendáinak valóságtartalmát hangsúlyozták, addig az ellentábor kóros elváltozásnak minősítette az őskori emberszerű lények méretét.

Mike Moorwood professzor most megjelent könyvében összegzi a kutatások eredményét.

A New Englandi Egyetem kutatója számos kollégájával konzultálva készítette el A hobbit felfedezése címmel megjelent összegzését a tudomány számára korábban teljesen ismeretlen fajról, a Homo florensisről, melynek felfedezése alaposan felülírta az evolúcióról alkotott ismereteinket.

A szerző szerint a hasonlóság alapján a J.R.R. Tolkien világhírű regényéből, A Gyűrűk Urából kölcsönzött hobbit elnevezés analógiája a lakóhelyre is érvényes. E szerint a sziget egyfajta „Középfölde” volt, ahol az egy méter magas florensisek birodalma virágzott.

2003-ban, amikor előkerült az első grapefruit méretű koponya, maguk a felfedezők is azt hitték, hogy valamilyen tévedésről van szó. Úgy vélték, hogy egy emberszabású gyermek csontjaira bukkantak, ám az elemzések bebizonyították, hogy felnőttről van szó.

Később aztán még számos hasonló egyed maradványa is előkerült. Ekkor röppent fel a hír, hogy egy új faj nyomaira bukkantak. A tudományos világ szinte azonnal reagált, a tudósok többsége nevetségesnek tartotta a feltételezést. Szerintük biztosan valamiféle betegségről volt szó, a törpék a Homo erectus egyik törzse, esetleg pigmeusok lehettek. Az alaposabb laboratóriumi vizsgálatok és számítógépes modellezések azonban kizártak minden ilyen lehetőséget. Maradt hát a felismerés: a Homo florensis egy elszigetelten kialakult önálló faj volt.

A különböző tárgyak, melyeket a csontok körül találtak, arra utalnak, hogy egy fejlett intelligenciájú lénnyel van dolgunk. A Homo florensis komodói sárkányokra, rágcsálókra és törpe elefántokra vadászott eredményesen, csakúgy, ahogy mondjuk a neandervölgyiek a nagyméretű állatokra. Eszközeik sem voltak fejletlenebbek, legfeljebb méretükben múlták alul a nagyobb termetű ősemberek használati tárgyait. Sőt, egyes kutatások arra utalnak, hogy a beszéd egy kezdetleges formáját használva kommunikáltak.

Az igazán megdöbbentő a felfedezésben, hogy e fejlett intelligenciát nagyon kicsi, mindössze a csimpánzéval azonos térfogatú aggyal érték el, mely ellentmond az agytérfogat és az evolúció kapcsolatáról eddig általánosan elfogadott elméleteknek. Nem meglepő hát, hogy a bizonyítékok ellenére sokan még ma is kétségbe vonják a florensis egykori létezését. Moorwood egyébként részletesen taglalja, hogy egyes kollégái miként próbálták szabotálni a kutatásokat. A felfedezés egy másik momentuma azonban még a fent említett állításoknál is jobban sokkolja a tudományos köröket.

 A Florens-szigeten talált leletek kora mindössze 18 000 éves, ami önmagában is megdöbbentő, mivel azonban a leletekből származó információk tökéletesen egybecsengnek a helyi őslakosok által Ebu Gogonak nevezett törpékről pontos leírást adó legendáival, a bennszülöttek állításai alapján egyes tudósok elképzelhetőnek tartják, hogy a florensis akár még száz évvel ezelőtt is létezhetett. E feltételezés azt a „szentségtörésnek” számító elméletet erősíti, mely szerint egyes elszigetelt, még ismeretlen területeken (mint például az Amazonas őserdejének hatalmas, a modern ember által fel nem fedezett belső részein) a Homo sapiens sapienstől eltérő emberi fajok maradtak fenn.

Egy mai és egy akkori elefánt

Pigmeus, mai ember, hobbit

Marcus vasárnapra

2007.május 13. vasárnap


Szeresd a magad kis mesterségét, amibe beletanultál, és találd benne kedvedet. Ami még hátravan életedből, úgy éld le, hogy minden dolgodat teljes lelkedből az istenekre bízod, és az emberek közül egynek se légy sem zsarnoka, sem szolgája.

 

Szibériai vulkánok

2007.május 11.péntek

SATELLITENBILD DER WOCHE

Synchron-Feuer in der eisigen Weite

Zwei Vulkane stoßen gleichzeitig Lava aus, ein Satellit beobachtet sie dabei: Im äußersten Osten Sibiriens zeigen sich auch unter einer weißen Decke aus Eis und Schnee die Zeichen des pazifischen Feuerrings - und damit jener Urkräfte, die unter dem Stillen Ozean rumoren.

Obwohl sie rund 80 Kilometer voneinander entfernt sind, agierten die beiden Vulkane Shiveluch und Klyuchevskaya synchron: Aus dem All konnte man beobachten, wie die Feuerberge im ostsibirischen Kamtschatka gleichzeitig ausbrachen. Mit 370.000 Quadratkilometern eisiger Weite ist Kamtschatka die größte Halbinsel Ostasiens. Sie grenzt an die Beringstraße - jene Meerenge zwischen Russland und Alaska. Ein Astronaut im Erdorbit über dem pazifischen Zipfel Russlands hätte wohl nur schneebedeckte Weite gesehen. Doch an Bord des Nasa-Satelliten "Terra" zeichnete das Aster-Instrument (für Advanced Spaceborne Thermal Emission and Reflection Radiometer) einen anderen Wellenbereich auf als ihn das menschliche Auge wahrnehmen kann. Außer sichtbarem Licht (das im Foto weiß-grau bis bläulich wiedergegeben wird), registrierte "Terra" so auch Wärmestrahlung. In den quadratischen Kästen erscheinen die Infrarotaufnahmen in rötlichen Farben. Je heller sie sind, desto größere Temperaturen konnte der Satellit messen. So sieht man an beiden Kratern die Spur heißer Lava, die aus dem Krater heraus bergab fließt - an der Oberfläche aber schon zu kalt ist, um noch sichtbar zu glühen. Im großen Bild erkennt man an der Stelle des Lavaflusses nur schwarze Flecken - von der schnell erkaltenden Kruste des sonst flüssigen Gesteins. Schwarze Schatten an den Flanken der Vulkane rühren nach Nasa-Angaben von Ascheregen her. Die beiden Vulkane - sie zählen zu den aktivsten auf Kamtschatka - gehören zum sogenannten pazifischen Feuergürtel, der sich rund um den Stillen Ozean zieht. Die Plattentektonik der Bruchstellen unterschiedlicher Kontinentalplatten sorgt dort für häufige Erdbeben ebenso wie für regelmäßige Vulkanausbrüche. /Spiegel/ Kelet-Szibériában, a vastag jégtakarója alatt lapuló, egymástól 80 km-re található, két vulkán egybeeső kitörését fényképezték le űrhajósok az űrből.

 

Bécsi Ünnepi Hetek

2007.május 11.péntek

Téved, aki a Bécsi Ünnepi Hetek (Wiener Festwochen) megnyitójából következtet a rendezvénysorozat művészi jellegére. Ilyenkor, május második hetének péntek estéjén népünnepélyre hívják a közönséget a csipkés Városháza előtti térre, ingyenes a belépés, sőt még a közlekedés is. De aki nem szereti a tolongást, az otthon karosszékből nézheti (nézi is) az élő közvetítést. (ORF2, 3SAT). / Én is ezt fogom tenni./

A műsor mindenki kedvére szolgál, ám ez a populizmus, még ha magas színvonalú is, a következő hat hét programjában nyomokban sem fedezhető fel. Csak egy vonása van a megnyitónak, amely végigvonul a fesztivál 202 előadásán, a húsz országból érkezett 41 produkción: a kulturális sokféleség.

Ez a szabadtéri, esztrádnak is mondható műsor ezt az "eszmei mondanivalót" mindennél töményebben és látványosabban közvetíti: a fellépők között is sok a szín, (Bobby McFerrintől Hubert von Goisernen át Muhabbetig), a zeneszámok között pedig felcsendül klasszikus és népzene, dzsessz és operett egyaránt.

Az idei különlegesség a Tolerancia tánca, a Caritas humanitárius szervezet ajándéka a városnak. 220 gyerek adja elő, a koreográfiát az angol Royston Maldoom készítette Gustav Holst Bolygók című gigantikus szimfonikus költeményére. Aki pedig nem ért a szimbólumból, annak a polgármester és a város kulturális szenátora beszédekben magyarázza el, mi a követendő magatartás a mássággal, mások hagyományaival szemben. /nol./

Bitte, bitte verzeih mir liebe Gott und liebe Hubert – es war mir ein große Enttäuschung….

Klímaváltozás

2007.május 11.péntek

A klímaváltozás megzavarja a vonuló madarakat A klímaváltozás miatt a madarak létfontosságú pihenő és táplálkozóhelyeket vesztettek el, megváltoztak a vonulási mintázatok, erősödött a táplálékért való versengés, és mindennek tetejébe az akár több ezer kilométeres utazást rendkívüli időjárási körülmények nehezítik. A tengerparti öblöket, mocsarakat, és kiterjedt vizes élőhelyeket rohamtempóban emésztik fel a klímaváltozás okozta gyakori áradások, vagy éppen a hosszan tartó szárazság. Ezek nélkül a madarak nem tudnak megszokott helyeiken pihenni és feltöltődni az út során, tartalékaik kimerülhetnek, és nem képesek megtenni a több ezer kilométeres utazást. A hosszú távú vonulók legnehezebb feladata a Szahara átszelése. 

A fokozódó szárazság és népességnövekedés miatt a Száhel-övezetben egyre intenzívebb a területhasználat, ez azonban további élőhelyvesztéshez és a sivatag kiterjedéséhez vezet. Így is rengeteg madár pusztul el az útnak ezen a szakaszán, de a sivatag terjeszkedése lassan oda vezet, hogy a madarak egyáltalán nem lesznek képesek legyőzni ezt az ökológiai akadályt. A vonulási ritmus is változóban van: a vonulás egyre rövidebb, sőt, egyes madarak törlik az egész fárasztó utazást. Számos kis testű madárfaj Angliából már nem repül el telelni Spanyolországba, Franciaországba, vagy Észak-Afrikába, ahogyan újabban a németországi darvak is otthon telelnek seregélyek társaságában. A tétlenség azonban kockázatos. Egy hirtelen lehűlés, vagy néhány zordabb téli nap alatt legnagyobb részük elpusztul. Az enyhe telek viszont kedveznek az állandó madaraknak. 
Mivel többen túlélik a telet, a vándorútról visszatérő vonulók gyakran azzal találják szembe magukat, hogy megszokott fészkelőhelyüket már elfoglalták a helyben maradó, áttelelő populációk egyedei, amelyekkel ráadásul nem csak a fészkelőhelyért, hanem a táplálékért is versengeniük kell. A korán érkező meleg tavaszi napokkal Európa egyes területeire korábban érkeznek a madarak. Nagy Britanniába például két-három héttel hamarabb jönnek, mint harminc évvel ezelőtt. A tavaszi meleg miatt azonban a vegetáció is korábban éled, és a rovarok szaporodása is hamarabb beindul, ez azonban sajnálatos módon nincs szinkronban a madárfiókák kikelésével. 
  A hosszú távú vonuló madarakat a klímaváltozás mellett ezernyi veszély fenyegeti: az élőhelyek átalakítása, feldarabolódása, beépítése, a környezetszennyezés minden formája, a mesterséges akadályok, mint pl. az elektromos vezetékek, vagy a szélerőművek rotorlapátjai, mind-mind sérülékenyebbé teszik a madarakat. Hogy mit tehetünk a folyamat lassítása érdekében? Ügyeljünk az energiafelhasználásra, kapcsoljuk le a villanyt, üljünk biciklire, vagy vegyük igénybe a tömegközlekedést, hisz a klímaváltozás nem csak a madarakra, hanem előbb-utóbb egész környezetünkre és saját magunkra is hatással lesz. /Nat.Geogr./

Kutyatej

2007.május 11.péntek
Egy hónap alatt elvirágzott a farkas-kutyatej. Ha megnézed az április 14-i képet, láthatod a különbséget.

 

 

A "kutyatej"-hez verset keresve bukkantam az alábbira:

Babits Mihály: Városvég 

A város végén áll a régi ház. Vigyázz! 

Tudod-e mit beszél a régi ház? 

A régi gyász van falaira festve 

és barna nappal és fekete estve. 

Vigyázz, mert elfog téged is a régi gyász. 

A régi láz gyul minden este 

bús ablakain ki s a lelket inti: 

vigyázz, mert elfog téged is a régi láz. 

Lázas és gyászos a vidék: vad ég, 

sötét felhőkben izzó hasadék. 

Dombfogyásig tart a táj, 

ott megszakad a szemhatár, 

ott lesz zöldje kék; 

mi van tul rajta még? 

Talán a semmi. Talán az ég. 

 A pázsit egyre kopaszul, egyre vásik. 

A gyárból a csatornába szennyes ár foly. 

S tellik a csonka utca reggel

sok meztelen, piszkos gyerekkel. 

Sereggel nőnek az út szélén a gaz gyomok. 

Kutyatej, csallán, szarkaláb, 

a hervadt berze búj alább, 

legényhüség röpíti pelyhét 

s a vad hajnóka húnyja kelyhét. 

Mérföldkő mellett nagy rakás homok. 

Homok tövén a szöcske herseg 

a távol kocsmazajjal versenyt. 

Késő délután pecér jön arra ketrechintaján 

s a sok visító eb körül a tájnak renyhe népe összegyül:

bámész sereg,

züllött koldus, pőre gyerek;

kocsmából is a kis lotyó

s sok cserfes asszony s vén szotyó.

A régi ház

mit vár ugy e vidéken, mit vigyáz?

A régi gyász -

fog el, ha nézel a néma kapúra,

s a régi láz

bús vágya leng a szennyes bús vidéken

s vad égen:

az költi lelked szennyes mélabúra.

Újra Hubert

2007.május 7. kedd


Mohácson nem tudtak az augusztusi koncentről. Írtam Hage Hein-nek, meg HvG koncert-szervezőinek, - s míg a mohácsi Tourinformtól semmi választ nem kaptam, Ausztriából 24 órán belül itt voltak a válaszok:

Doch, doch, Hubert wird in Budapest und Mohacs zusammen mit Beshodrom spielen! www.blankomusik.de www.linztour.com
Schöne Grüße: Hage Hein
Hallo Maria, danke für die Mail! Es ist schön, zu wissen, dass es auch HvG-Fans in Ungarn gibt. Das Konzert in Mohacs findet statt am 21.08.2007, die Adresse des Konzertortes am Fährehafen ist Szent János utca 1. Beginn wird gegen 20 Uhr sein, der Eintritt ist kostenlos! Viel Spaß wünscht Eva Geiger Hubert von Goisern project management

Na, szóval jön ! JÖN ! JÖÖÖÖNNN!!!

Kutya-gyerekek

2007.május 8.kedd

BORCSI

BRÚNÓ

MARCI

FIDI

Bónus István: Rossz kutya

 

Rossz kutya, te csúnya rossz kutya! 

- Mondom neki, - s Bundás úgy örül,  

Szemében fekete láng gyullad  

S ész nélkül lót-fut lábam körül.  

Szavaim, hogy mit jelentenek  

Nem érti, nem ügyel rája,  

Csak az érzelmeket fogja fel 

Agyának pici antennája.  

Megérzi, hogy szavam nem üres:  

Melegítő áram van benne, 

S árad felé annyi szeretet:  

Három kutyának elég lenne.  

Rám néz s szeméből: hűség, hála 

Lobban felém fekete lángban,  

Mintha tudná, mennyi kutya jár  

Jó szó nélkül a nagyvilágban . . .  

Nem csak kutya, de mennyi ember! . . .  

Én is ténfergek erre-arra, 

Szürcsölök olykor örömet is,  

De fanyar keserű az alja.  

Mert mindig közönyre ébredek, 

S ha rálépek utamra reggel: - 

Rossz kutya, te csúnya, rossz kutya! -  

Nem mondja senki szeretettel . . .