Sietős

Rövid időmre tekintettel ma "csak" ezek:
Ide csatolok még három gyönyörű ajándék-virág-képet, a fehér nem az én alkotásom, csak példa arra, hogy ügyes ember kezében a "fehér se ég be". A másik kettőt én készítettem - szerintem nem olyan rosszak...

A kedvenc reklámom

Nem tudom itthon kapható-e, ismerik-e a Ricola gyógycukorkát. Nekem az Ő reklámjaik a kedvenceim, akármilyen vacak a hangulatom, hangos nevetésre fakadok tőlük. Egy pici történelem a cukorról: 

   
A gyógynövényes cukorkáiról világszerte ismert cég tipikus, svájci családi vállalkozásként indult 1924-ben, amikor Emil Richterich megvásárolt egy pékséget a Basel melletti Laufen festői városkájában. Cukorkákra specializálódott a cég, már akkoriban vagy 100 félét árultak, amelyek közül néhány emlékezetes részévé vált az akkor felnövő gyermekek életének. 
Hustenwohl néven pedig piacra dobtak egy köhögés elleni, gyógynövényes drazsét. Hamar növekedésnek indult a business, a 30-as évekre már gyárat alapítottak, Richterich & Co. Laufen néven, innen ered a Ricola márkanév. 1940-ben született meg a cég sikerének mai alapját képező gyógycukorka receptje, a Ricola Swiss Herbal Candy tizenhárom gyógynövényt tartalmaz. Tíz évre rá instant tea is készült belőle. Ez utóbbit nem ők, hanem a vásárlók találták fel, szokássá vált ugyanis a cukorkákat elolvasztva felforralni, és italt készíteni belőle, így már egy létező vásárlói igényre alapozva jelentek meg az iható változattal. Később tovább bővült a termékpaletta, manapság is sorra jelennek meg újfajta dolgok, például rágógumi. 
A céget az alapító egy leszármazottja vezeti most, Felix Richterich. Saját gyógynövény-ültetvényeik vannak. A Ricola termékek alapját a gyógynövények mellett a mentol képezi. Kb. egy tucatnyi ízt árulnak, amelyekből az eredeti, keverék a legismertebb - sárga doboz -, ezen kívül pedig van még pl. zsálya, homoktövis, eukaliptusz, citromfű, tőzegáfonya, bodza és vasfű. 
Érthető okokból népszerű a termék énekesek körében is, a cég weboldala szerint nagy kedvelői: Madonna, Placido Domingo, Mariah Carey, Robbie Williams, Michael Jackson és Meat Loaf. Jellegzetesek még a cég reklámjai is, melyekben általában Heidi (Ramona Pringle) szerepel, és a hegyek közt azt kiabálják, hogy Ri-co-la!, de készültek furcsábbak is. :) Térjünk a lényegre: finomak. A dobozos bonbonok cukormentesek, és ennek ellenére nincs rossz műcukor-ízük, talán, mert a gyógynövények aromája jóval erősebb. Szinte mind tartalmaz valami illóolaj félét (mentát mindenképp), orrunkba, torkunkba árad a finomság. Emellett van benne c-vitamin is. /http://svajc.freeblog.hu/
Itt pedig a kedvencem /van több változat is/, a Youtube-on csak ezt találtam, ráadásul ez olaszul beszél, a német szöveg sokkal jobb! :

Reklám itt: http://www.youtube.com/watch?v=4sVItiy6eO0
Itt az „Abspielen” szóra klikkelni: http://www.ricola.de/index.cfm?942BBCC42B351571E4BA28DAC82C1010

Itt a saláta szezon

Abszolút közömbös téma, így a képernyőn… De a hasamban !!!! Olyan guszta volt, hogy nem tudtam megállni és megörökítettem. Itt a saláta szezon, igazi földi, nem melegházi. Egyétek !!! /Aki eddig sült szalonna kocka nélkül ette a tojásos nokedlit, próbálja egyszer ki így! :-) /

 

Hétfő2

„..Kit anya szült, mind csalódik végül…” /József Attila: Kései sirató/ Rosszkedvem elűzendő beültem tegnap reggel a Trabiba, és nekivágtam a világnak. Néha rámjön ez a mehetnék, közben jól kiszellőztetem beposhadt agyam és lenyugtatom a szívem. Magyarlukafára indultam, ahol állítólag képzőművészeti kiállítás és vásár vár engem és a sok sok érdeklődőt. Most írhatom röviden: Odautaztam és semmi se volt ott, és írhatnám részletesebben, de valahogy ehhez most nincs kedvem…

Amiért megérte az utazás: a táj, a Zselic „lába” csodálatos ! Mondhatnám vad, romantikus, elhagyatott, csendes, békés, már már tényleg a világ végén éreztem magam. Mindenütt nyílik a repce, mézédes illata bebújt az autó nyitott ablakán, egészen elbódított. Talán a mennyországban van ilyen nyugalom, mint ezen a tájon. Gyönyörű volt. Láttam gólyát, fecskéket, nyuszit, ölyveket, őzikét, teheneket. Embert alig. Csináltam rengeteg fotót. Délben itthon voltam. Nem is tudom, mit mondjak elveszett fél nap volt-e ez ? Vagy mégis volt valami „nyeresége”?

 

Ez rövid

Bocs, ha tegnap túl hosszú voltam..... Igen, bizonyára mindenkinek igaza van, Popper Péternek is, @x-nek is. Majd igyekszem rövidebbre fogni a jövőben...
Akkor mára talán ennyi:

Tóth Árpád: Szeretnék átölelni...  

Szeretnék átölelni ma egy embert,  

Ki olyan árva s vágyak özvegye,  

Mint jómagam, s kit a tavasz sziven vert,  

S kondor haján kopog az ősz jege,  

Kinek ha volt is pirosbetűs napja,  

Tintát hozzá véréből szűrt a Sors,  

Vén bánatok fia és újak apja,  

Csöndes tűnődés lankadt léptü papja,  

Örülni lassú, és csüggedni gyors;  

Kit nemessé emelt a föld porából  

Sok ritka szenvedés, de nem kevély  

Kitűnni a törpék sekély sorából,  

És címere egy hervadt falevél,  

Ha kővel dobták, szívét dobta vissza,  

Ha szívvel dobták, halkan énekelt...

Újítok

Ha tegnap háromszor is írtam, ma csak egy nyúlfarknyit fogok… Megkezdtem ugyanis fotóim rendszerezését, a Picasa-ba meg a Goggle-ba való feltöltését. Nem gondoltam volna, hogy ennyi munkával jár, de most már mindegy, be fogom fejezni, s a jövőben rögtön ide teszem fel a képeket. Érdekel ez a digitális fototechnika, meglepődtem, hogy a Picasa milyen sokféle lehetőséget kínál. Ha nem ismered, esetleg kutakodj utána kicsit. Nem kell hozzá nagy tudás, csak kis kíváncsiság – hiszen még én is képes vagyok kezelni. :-)

Csütörtök 1. Kő az úton

Néha egy mondat is elég a napi boldogságomhoz : azt írta nekem valaki, hogy az a napi jutalma, ha délután elolvassa a blogomat. Kívánhat ennél többet egy blogíró ? Ezt a verset, most kivételesen neki küldöm, meghatott és hálás szívvel: 

M. Feesche: Kő az úton

Gondolod, kerül életed útjába 

egyetlen gátló kő is hiába? 

Lehet otromba, lehet kicsike,  

hidd el, ahol van, ott kell lennie.  

De nem azért, hogy visszatartson téged,  

sem, hogy lohassza kedved, merészséged.  

Jóságos kéz utadba azért tette,  

hogy Te megállj mellette.  

Nézd meg a követ, aztán kezdj el  

beszélni róla Isteneddel.  

Őt kérdezd meg, milyen üzenetet  

küld azzal az akadállyal Neked?  

S ha lelked Istennel találkozott,  

                                                           utadba minden kő áldást hozott.

Csütörtök 2. Kocsonyás gomba ?

Az alábbi levelet írtam a http://www.mikoszfera.hu lapnak, de ide is bemásolom, mert mindenkinek/akárkinek szólhat, aki ebben tudna nekem segíteni.

Tisztelt Cím ! Segítségüket kérném a mellékelt képen látható „izé” meghatározásához. Nem tudom, ez valami kocsonyás gomba-e, vagy valami földi-moszat, alga, vagy micsoda. Lelőhelye: Pécs, gyükési rét, esős, nedves időben jelenik meg – de nem minden esetben, se a túl hideg, se a túl meleg időszakot /tél,nyár/ nem szereti. Addig él, amíg vizes a talaj, aztán kiszárad. Tegnap már száradt formájában szedtem a földről, egy éjszakára beáztattam és olyan lett, mint az új. Nem tudok rájönni a neten kóborolva se, hogy ez mi. Kérem, segítsenek a meghatározásban. Előre is köszönöm.

 

Csütörtök 3. Szegény asszony vízzel főz – és ráfázik :-)

Az úgy volt, hogy egy lehoztam a padlásról az olvadásnak induló kolbászokat, és be akartam tenni a mélyhűtőbe. Ehhez kicsit át kellett rendezni a bent lévő dolgokat, mert hiába 260 liter, a fél világot mégse lehet belegyömöszölni. Még elég sok szilvám és meggyem van, gondoltam, sütök egy meggyes pitét.
Meg is tettem. De amikor már félig benne voltam a munkálatokban, derült ki, hogy nincs elég Rama itthon. No lehet azt zsírral is – gondoltam. Hát lehetett, nem is az ízével van a baj, hanem már eleve a tészta is olyan törékeny lett, hogy alig bírtam a tepsibe betenni, most meg, hogy kisült – álom finom, de csak kiskanállal ehető. Persze, nem tragödi, el fog az fogyni így is, de hát mindig tanul valamit az ember lánya…

 Érdekel a receptem? Ha már megkínálni nem tudlak, esetleg ezt „vidd el”: Hozzávalók a tésztához: 10 dk cukor, 20 dk vaj,vagy margarin, 30 dk liszt, 1 egész tojás, csipet só. Töltelék: 5 dk vaj, 4 egész tojás, 20 dk cukor, 10 dk dió, 60 dk magozott meggy. Először megcsináljuk a linzerlapot és hidegre tesszük. Ez után készítjük el a tölteléket: a vajat habosra keverjük a cukorral és a tojás sárgákkal, majd hozzáadjuk a kimagozott, lecsurgatott meggyet, a darált diót és végül a tojások felvert habját. A tésztából két vékony lapot nyújtunk, az egyiket kicsit nagyobbra, úgy hogy a tepsi oldalát is ki tudjuk bélelni vele. Beleöntjük a tölteléket, rátesszük a másik lapot. Villával megszurkáljuk és lassú tűznél kb.30 percig sütjük. Kicsit hagyjuk a tepsiben hűlni, majd szeletekre vágjuk, a tetejét meg is lehet cukrozni. /Amúgy a becsületes neve „meggyes béles”, csak nekem a Nagymamám amikor ilyent sütött azt mondta, hogy ez a meggyes pite. Így hát rajtamaradt a név, én is annak hívom.

/

Megváltoztatás= felszabadítás? leigázás?

Április 22 a Föld napja.  

Célja, hogy különféle akciókkal hívják fel a figyelmet a környezetvédelem fontosságára. Denis Hayes amerikai egyetemi hallgató 1970. április 22-én mozgalmat indított el a Föld védelmében. (Azóta az alternatív energiaforrások világhírű kutatója és szakértője lett.) Már mozgalmának megindításakor több mint 25 millió amerikai állt mögé, ma pedig szinte az egész Földre kiterjed az általa kezdeményezett mozgalom. Ezernél több szervezet vesz részt benne. A Föld napja mozgalom egyik jelmondata: „Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?” * Magyarországon 1990 óta rendezik meg. * 1990 óta minden évben erre a napra adja ki a washingtoni Worldwatch Institute éves jelentését a világ környezeti állapotáról „A világ helyzete” címmel. * A Critical Mass /Kritikus Tömeg/ kerékpáros mozgalom szervezői gyakran erre a napra teszik a felvonulás időpontját. * Ezen a/z egy/ napon fát ültetnek, rajzpályázatot hirdetnek, környezeti vetélkedőt, patak- és falutakarítást szerveznek civil szervezetek és helyi önkormányzatok, iskolák. /wikipedia/+én/  

Ha jobban ráérnék, lenne kedvem polemizálni ebben a témakörben…. Röviden csak annyit, hogy NEM elég „napokat” „akciókat” stb… rendezni, valójában úgy kellene élni MINDENKINEK, és MINDENHOL, hogy kíméljük ezt a csodát, ahová véletlenül kerültünk. Azonban NEM ezt tesszük. Sajnos, szégyellem, ÉN SE. Már a jelmondattal se igazán értek egyet, mert bizony a „megváltoztatás” nagyon is kétértelmű, jelenthet felszabadítást és leigázást egyaránt. Ha belegondolsz, szerinted melyikkel dominálunk ??? Hmmm??? Csak annyit tudok mondani, szurkolok ennek a csodaszép bolygónak, éljen túl minket !

Rovos rail - Pride of Africa

El nem hiszitek, tegnap este merre jártam… Hallottatok már a Pride of Africa-ról ? /=Afrika büszkesége/ Na szóval erről van szó…Kapstadtban szálltam fel, ám tegnap csak félútig jutottunk – ám ennyi is ámulatos-bámulatos, csodálatos, izgalmas, hangulatos, stb… volt. Lehet utálni, szidni a TV-t, de hát ilyen utazásokra miképp juthatna el a hozzám hasonló halandó ? Ha valahol a magyar Tv műsorok között rábukkantok, feltétlenül nézzétek meg ! 

Szereti a luxust és vonzódik a régmúlt nosztalgikus hangulatához? Vágyik arra, hogy felfedezze a misztikus Afrikát? A Rovos Rail felejthetetlen élményt kínál Önnek, visszaröpíti a múlt század elejére és egy különleges ablakon keresztül mutatja be Önnek a varázslatos Afrikát. Az „Afrika büszkesége” luxusvonat Afrika legszebb tájaira kalauzolja el Önt a Jóreménység foktól a Mpumalanga Nemzeti Parkon át a Victoria vízesésig és a Karoo félsivatagig. A Rovos Rail luxusvonatain minden egyes kocsinak külön története van, a legrégebbi 1911-ből származik és néhány fülkéhez királyi személyek neve fűződik. 
 A régi kocsikat tökéletesen felújították, a nemes faburkolatok és a korabeli bútorok romantikus és békés hangulatot árasztanak. Mindhárom vonathoz két-két viktoriánus stílusban berendezett étkező kocsi tartozik. Az utazás során az elbűvölő tájat a megfigyelő kocsikból csodálhatják meg az utasok, amelyhez egy kis dohányzó nappalit is illesztettek. A megfigyelő kocsik széles panoráma ablakaiból és kinti erkélyeiről felejthetetlen élményt kínál a festői afrikai táj. A vonat közepén nemdohányzó nappaliban múlathatják utasaink az időt, amely az ajándékboltnak is helyet ad. 
Lelkes és hozzáértő séfek gondoskodnak arról, hogy ne csak a látnivalók kápráztassák el az utasokat. Az ételeket a bájos hangulatú viktoriánus étkező kocsikban szolgáljuk fel. A gyönyörű porcelán és ezüst is hozzájárulnak a fenséges ízek élvezetéhez. A Rovos Rail lelke az az öt csodálatosan felújított régi mozdony, amely minden vasút rajongó számára igazi csemege. A luxusvonatok a Pretoria ézaki részén található, koloniális stílusú Capital Park állomásról indulnak, mely a Rovos Rail összes irodájának és egy vasúttörténeti múzeumnak is otthont ad.  
A Pride of Africa utasai tágas fülkékben pihenhetnek meg a gazdag program után. A fülkék régmúltat idéző hangulatuk mellett minden modern kényelmi szolgáltatást is nyújtanak. Az Edward korabeli ízlésvilágot tükröző fülkék légkondicionáltak, mindegyikükben van íróasztal és széf valamint minibár, illetve a szobaszervíz is 24 órában áll az utazók rendelkezésére. A fülkékhez hajszárítóval és borotválkozó konnektorral felszerelt tusoló is tartozik.
 A Royal Suite lakosztályok 16 m2-en nyújt mesebeli környezetet, külön nappalival és fürdőkádas, tusolós viktoriánus fürdőszobával kényezteti lakóit. A Deluxe lakosztályok 11 m2-es alapterületűek, külön nappali sarokkal és tusolóval szolgálják az utasok kényelmét. A 7 m2-es Pullman Suite fülke is tökéletes kényelmet nyújt, tusolóval van felszerelve.  
Pretoria – Fokváros (1.600 km) 1. nap Indulás a Rovos Rail saját tulajdonban levő Capital Park állomásáról a Pride of Africa luxusvonat fedélzetén 15:00-kor. 2. nap Érkezés Kimberley-be délelőtt 10:00-kor. A világ legnagyobb kézierővel kivájt bányalyukának, a Big Hole-nak a felfedezését követően látogatás a Gyémánt Múzeumban. 12:30-kor indulás Matjiesfonteinbe de Aar és Beaufort West érintésével. 3. nap 8:15-kor városnézés a Mr Logan által 1890-ben pihenőállomásként alapított bájos kisvárosban, amely tökéletesen megőrizte viktoriánus hangulatát. 10:30-kor indulás Fokvárosba a Touws folyó, de Doorns és Worcester érintésével. Érkezés Fokvárosba a vonatállomásra 18:00-kor. Indulási napok: kedd, szerda, péntek. A vonat az utat a másik irányba is megteszi. Indulási napok: hétfő, szombat, kedd.
 

Részvételi díj – 2009.	Pullman Suite	Deluxe Suite	Royal Suite
Kétágyas elhelyezés	211 900 Ft/fő	309 900 Ft/fő	419 900 Ft/fő
Egyágyas elhelyezés	317 900 Ft/fő	464 900 Ft/fő	629 900 Ft/fő

A részvételi díj tartalma: utazás a Pride of America luxus vonattal a fenti program szerint, az utazás alatt szállás a kiválasztott kategóriájú fülkében, teljes ellátás alkohol jellegű italokkal együtt és a programban szereplő kirándulások és látogatások. A részvételi díj nem tartalmazza: az állomásig való eljutás költségei, vízumköltség. /experttours.hu/
Érdemes a Google képkeresőbe beírni a Rovos rail –t, rengeteg képet is láthatsz. Az utazás részleteiről itt olvashatsz: http://www.atiworld.com/Rovos%20Rail%20excursion%20Pretoria%20Victoria%20Falls%20Botswana%20Savute%20Elephant%20Camp%20Orient%20Express%20Camps%20and%20Lodges.htm A vonat lapja ez: http://www.rovosrail.com

 

"Az útszél: csupa pitypang..."

Mivel ezt a verset találtam mára, mellé teszem a múlt héten Hirden készített „Pitypangos rét” fotómat. Gondolom érthető, hogy nem tudtam ellenállni, s bár még van tavalyi, de idén is készítettem pitypangmézet… Ennyiből ..??..

   

Tóth Árpád: Áprilisi capriccio  

Az útszél: csupa pitypang,

A bokrok: csupa füttyhang.

 

Rigó fuvoláz: rája tíz

Zugból is felcsivog a csíz.

 

Hallgatja még a rest éj

Félálmában a kastély,

 

Emelve tornyát álmatag,

Mint nyújtózó kart, bár a nap

 

Elönti friss arannyal.

A parkban- rőt aranyhal -

 

Kövér úr sétál lebegő

Hassal az édes levegő

 

Árjában, sportruhája

Most szelídség csuhája,

 

Mert még nem kezdi üzletét

És tőzsdetippektől setét

 

Agyában a mohóság

Helyett valami jóság

 

Zsendül, mint egy kis korai

Tavaszi virág szirmai,

 

Melyek, sajnos, lehullanak,

Ha majd e drága úrnak

 

Súlya alatt új és remek

Autója bőgve megremeg...

 

Ó, április út-szél,

Tréfás arcomba fútt szél,

 

Rügyecskék, zöldacél-rugók,

Ó, fuvolás aranyrigók,

 

Ó, csermelyhangú csízek,

Illatos, édes ízek,

 

De jó most elfeledni, hogy

Az élet rút és vad dolog,

 

Hogy itt, amennyi arc van,

Megannyi csúnya harc van,

 

S hogy botrány lenne, ajajaj,

Micsoda cifra, szörnyű baj,

 

Ha most, annak jeléül,

Hogy tavasszal megbékül

 

Szegénység, bánat, szenvedés,

Belépnék e szép kertbe és

 

- Áprilisi merénylő -

A hájas úrnak fénylő

 

Búbjára rábökném szelíd

Öklöm vidám barackjait... 

 

 

 

Rigó II.

Ritkaság, hogy a Sors másodszor is megkínálja az embert valami olyan lehetőséggel, amit elsőre /talán/ elrontott. Tegnap este mit hozott a vérengző macskám ? Na mit ? A múlt heti kisrigó testvérét. Ez élénkebb volt, rikoltozott rendesen – szerencséjére, mert amint a macska megérkezett vele, azonnal el tudtam venni tőle, szinte tolla se hullt. Küzdött rendesen, hogy kiszabaduljon a kezemből. Sokkal nagyobb, erősebb volt mint a tesója. Már kis farktollai is voltak, és a csőre széléről is nagyjából eltűnt az a gyerekcsőr-bőr – aminek nem tudom a rendes nevét. 
  Na de mit tegyek vele??? Menhelyre NEM kerül, azt biztos...Elég nagy, talán megkísérelhetem elengedni. Este már semmiképp nem akartam az akcióba belekezdeni. Szerencsére volt egy olyan ládikám, ami laza szövésű faháncsból készült – ergo jól szellőzött, teteje is volt, hát egy rongyocskán ebben töltötte az éjszakát a kis rigó. Szerintem az esti tv műsor tetszett neki, mert egész idő alatt egyet se szólt. Az órát felhúztam 4-re, hogy jó korán kezdhessem a mentő-akciót.  
Felkeltem, a macskákat bezártam a kis szobába, és elvittem a létrát a szomszéd kerítéséhez, hogy szemrevételezem a terepet. Jól tippeltem én, biztos, hogy ott kapta el. A hatalmas fenyőn lehetett tán valahol a fészek, s alatta egy jó kis bokros-bozótos van, talán ott lapult a kicsi, a vérengző meg ott fedezte fel. Hát kicsit imádkoztam, hogy az akcióm sikerüljön, majd visszamentem a rigógyerekért. Nagyon akart szabadulni ! Szerencsémre ügyesen fogtam, de a kínzást nem akartam még egy fotózással is hosszabbítani, így hát róla nincs kép /csak a szívemben/. 

Amit itt láttok, azt a Google keresőből vettem. Aztán meglendítettem. Olyan ügyesen sikerült a dobás, hogy a nagy fenyő ágai között landolt – és legalábbis az első pár pillanatban nem esett le. Igenám, de abban a másodpercben, ahogy a kisrigó csivogva a fenyőn landolt, az ott lapuló, reménykedve várakozó két szülő eszeveszett kiáltásokkal felrepült. Én még ilyen izgatott ide-oda repkedést nem láttam ! Komolyan mondom, mintha egy kő esett volna le a kis szívükről, csak ide-oda repdesve csivogtak. Aztán lassan elcsendesedett a színtér.  
Remélem ez esetben helyesen cselekedtem. És azt is remélem /bár megkérdezni nem merem, hogy a kisrigóm testvére is jó egészségben megvan, s várja, hogy végre kinőjenek a repülő tollai, s akkor aztán irány a nagyvilág !

A norvég hajós emlékére

Thor Heyerdahl (Larvik, Norvégia, 1914. október 6. – Colla Michari, Olaszország, 2002. április 18.) norvég utazó. Eredetileg tengerbiológus, akit érdekelt az antropológia. Kon-Tiki expedíciójával lett híres, melynek során egy tutajjal 8000 kilométert vitorlázott Dél-Amerikából a Tuamotu-szigetekre. Az expedíció megmutatta, nem volt technikailag lehetetlen, hogy Dél-Amerikából eljussanak a Polinéz szigetvilágba. Sok antropológus azonban továbbra is úgy gondolja fizikai és genetikai bizonyítékokra hivatkozva, hogy ellenkező irányból, Ázsiából települtek be Polinézia őslakói. 1936-ban Heyerdahl első feleségével, Livvel a Marquesas-szigetek egyikére, a Fatu Hivára költözött, hogy kipróbálják a „paradicsomi” életet. Körülbelül egy évig éltek saját maguk által készített lakhelyükön magukra utalva. Végül az őslakosokkal való konfliktusok megkeserítették az életüket. Leghíresebb útja: a Kon-Tiki nevű balsafa tutajjal Callao-ból (Peru) indulva Polinézia partjaiig 7000 km-t hajózott 101 nap alatt. A Ra I és Ra II papiruszhajókkal Szafi-ból (Marokkó) Amerika felé hajózott először 5000 majd 6100 km-t, 57 napig voltak úton, a Ra-I-et elhagyták a tengeren. Tigris nevű berdi (nád) hajóval Irak-Bahrein- Omán- Pakisztán- Dzsibuti útvonalon vitorláztak 5 hónapig, majd 1978. április 3-án Dzsibutinál felégette a hajót tiltakozásul a Vörös-tengernél dúló háborúk ellen. /wikipedia/ Itt is olvashatsz róla: http://www.geocities.com/huntortenelem/info0010.html http://www.extrem.hu/cikk/extrem.hu/4749 .

 

Élni kell

Váci Mihály (Nyíregyháza-Ókisteleki szőlő, 1924. december 25. – Hanoi, 1970. április 16.) költő, műfordító. Nyíregyházán tanítóképzőt végzett, majd tanyasi iskolában tanított. A II. világháború idején segédszolgálatos katona volt, a háború után kollégiumi igazgató lett. Ifjúkorától betegeskedett, gyenge szervezete miatt folyamatosan a halál árnyékában élt. 
1949-ben felkerült Budapestre, ahol a Tankönyvkiadó munkatársaként szerkesztői munkákat végzett. Első versei 1955-ben jelentek meg az Új Hang c. folyóiratban, s ugyanebben az évben megjelenik Ereszalja c. verseskötete, melyet a kritika is figyelemmel illet. 1958-ban hat versét beválogatják a Tűz-tánc c. antológiába. 
Az 1961-ben megjelent Mindenütt otthon c. kötete országos érdeklődést kelt, s már nemcsak a kritikusok, hanem az olvasóközönség is felfigyel költészetére. A hatvanas évek első negyedétől számítható művészetének szokatlanul nagy népszerűsége: számos rendezvény szinte nélkülözhetetlen költeménye egy-egy Váci-vers. 
Az irodalmi közéletben is aktívan részt vész: az Élet és irodalom munkatársa, majd halálág az Új Írás folyóirat szerkesztője. 1963-tól haláláig országgyűlési képviselő. Sokat utazik külföldre, ezek az utazások hatással vannak gondolkodására és költészetére egyaránt. Kulturális delegáció tagjaként Vietnamban érte a halál. 

Halála után vita indult megítéléséről, bár folyamatosan jelenhettek meg kötetei. A rendszerváltásidején a bírálók hangja erősödött fel vagy elhallgatták. Személyét és munkásságát átértékeli halála után 34 évvel kiadott 1956-os naplója, költészetének új távlatait egyes verseinek biblikus értelmezése adja.  

Váci Mihály: És mi élünk !  

Élni, élni, élni, élni...-élni kell!
Félni, sírni, könyörögni, menekülni nem lehet!
Élni bátran, szembenézve, csak azért is, dacosan vagy összetörve!
Betegen és elhagyottan, városokban, börtönben vagy föld alatt,
szerelmessel együtt sírva, gyermekekbe kapaszkodva - élni kell!

Élni kell, mikor kimondják:-"Rák!"-"Gümőkór!"
Élni kell és állni kell és nem lehet ott összerogyni, felzokogni!
Élni kell, ha tudatják:-"Létszámfeletti!"
Élni kell, ha sziszegik:"Már nem szeretlek!"
Élni kell, ha zokogják Anyánk ágyánál:-"Későn jöttél!"
Élni kell, ha hirdetik:-"Életfogytiglan!"
Élni kell, ha dob pergeti:-"Golyó által!"
Élni kell még, élni kell még pár óráig!

Élni kell, bár tudjuk jól,hogy a világon mindenütt halálunk készül.
Élni kell, bár tudjuk azt, hogy most is, most is többen halnak
hasztalan és értelmetlen, mint ahány rózsa lehervad!
Élni kell, mikor tudjuk, hogy embereket most is ölnek!
Élni kell, mikor már sokszor érezzük: - nem lehet élni!

S élni kell, ha kuporgatva napot napra;
élni kell, ha könyörögve, reménykedve: - egy tavaszt még!
Élni kell, ha tudjuk azt: alázat, szégyen
félelmünk és rettegésünk még egy évért, még egy évért!
Élni kell, így, alkudozva, megalkudva, mindenáron!

És mi élünk! Jaj, mi élünk! Így is, bárhogy, élünk, élünk!
Szembenézve, dacosan és összetörve, reménykedve,
betegen is, elhagyottan, városokban, börtönökben vagy föld alatt,
szerelmessel együtt sírva, gyermekekbe kapaszkodva - élünk, élünk!

Élünk, bár tudjuk, hogy most is többen halnak
hasztalan és értelmetlen, mint ahány rózsa lehervad.
Élünk, élünk, bár sokszor már érezzük - nem lehet élni!
Mégis élünk, semmi másért, csak mert úgy szeretünk élni!
Élünk, jaj, mert úgy szeretjük, szeretjük az életet!
Mert annyira élők vagyunk, és annyira emberek!

@x kertjének díszei

Aki a virágot szereti.... talán nem harapja le a fejem, hogy engedélye nélkül dicsekszem kertje virágaival... 

Egy napos késés...

Tudom, hogy elkéstem egy nappal, mert tegnap volt Händel halálának 250. évfordulója, ám azért úgy gondoltam mégis beteszem ide ezt a megemlékezést.
Egyébként az ő életéről /is/ láttam tegnap egy nagyon jó filmet. 

Kétszázötven éve, 1759. április 14-én halt meg Georg Friedrich Händel, a barokk zene egyik legnagyobb alakja, ma is az egyik legkedveltebb zeneszerző. Igazi kozmopolita volt: Németországban született, Itáliában tanult, és Angliában töltötte élete nagy részét. Händel 1685-ben született Halléban. Apja ellenezte, hogy zenével foglalkozzon, de ő klavikordot csempészett a padlásra, hogy gyakorolhasson, mígnem Szász-Weissenfels hercege egyszer fültanúja volt orgonajátékának és pártfogásába vette. Szülei nyomására jogot kezdett tanulni Halléban, de egy év után inkább templomi orgonista lett. 1704-ben a hamburgi opera zenekarába szerződött hegedűsnek, és megírta első három operáját. 

A provinciális német környezetben csalódva 1706-ban Itáliába ment, ahol ragyogó fogadtatásban részesült, és egy év alatt félszáznál több művet komponált, "zenei párbajt" vívott Domenico Scarlattival. 1710-ben a hannoveri választófejedelem udvari zeneszerzője lett, nem sokkal később Londonba költözött. Anna királynő kegyeibe fogadta, évjáradékot folyósított neki. Nem sokkal később korábbi patrónusa, a hannoveri herceg lépett a brit trónra, az ő felkérésére írta egyik legnépszerűbb művét, a Vízizenét, amelyet egy Temzén rendezett királyi hajókázáson mutattak be.  

Händel házat vett Londonban (ez ma múzeum), itt élt élete végéig, 1726-ban brit alattvaló és a Royal Chapel zeneszerzője lett. 1727-ben II. György trónra lépésekor négy anthemet írt, ezek közül a Zadok, a pap azóta is minden brit uralkodó megkoronázáskor felcsendül. 1719-től a londoni olasz opera mutatta be kompozícióit, de riválisai konkurens társulatot alapítottak, és versenytársként Londonba csábították Gluckot, aki azonban élete végéig Händel csodálója maradt. Händel megpróbálkozott saját operaház nyitásával is, de a műfaj hanyatlásnak indult, mert az angolok erkölcstelennek tartották az énekeseket. Ezért áttért a főként bibliai tárgyú oratóriumra, amelyben a korabeli közönség az erkölcs támaszát látta, Izraellel, Isten választott népével a brit impériumot azonosították.

 Oratóriumai valódi zenedrámák, és akár színpadon is előadhatóak; a leghíresebb a Saul, a Júdás Makkabeus, az Izrael Egyiptomban és a Messiás, amelynek Halleluja című kórusát azóta is hagyományosan felállva hallgatja a brit közönség. Händel igen népszerű volt Angliában, zenéjét a nemzeti karakter tükrének nevezték. Élete végén gyengülő látása akadályozta a munkában, végül meg is vakult. 1759. április 14-én, nagyszombaton halt meg, a Westminster apátságban temették el. A kortársak szerint vidám, lobbanékony, olykor goromba, de mindig igazságos ember volt.  

A politikától távol tartotta magát, sokat jótékonykodott, szerette az italt és a jó ételeket, és soha nem házasodott meg. Már életében klasszikussá vált, elismertsége halála után sem csökkent. Művei az angol kultúra részei lettek, de a németek is nemzeti zeneszerzőként tartják számon. Bach haláláig fájlalta, hogy nem találkozhatott vele, Mozart is nagyra becsülte, Beethoven pedig egyenesen "mindannyiunk mesterének, a legnagyobb zeneszerzőnek" nevezte. /kulturpart.hu/ A wikipediában olvashatod hatalmas életműve listáját is.

Szerdai vegyes

Mary Poppins…
Tegnap esti mesém. Szerintem tízszer már biztos láttam, de tizenegyedszerre is élveztem. Ha valaki nem látta, egy lényeges „alapművel” szegényebb.

   

Várnai Zseni: Orgona  

Rajtam a tavaszi szelek orgonálnak,
talán ezért hívnak engem orgonának,
április vad kedve suhogtatja ágam,
azután megfürdöm fényes napsugárban.

Orgona, orgona,
illatos muzsika,
zengő és libegő lila virág...
fürtjeim lengetem,
illatom pergetem,
szakíts le hát engem,
s légy boldog te világ,
légy boldog te világ!

Bimbaim bomlanak, virágdíszben állok,
már csak éppen május elsejére várok,
s dús lila fürtjeim zászlaját kibontom,
s orgonaillatom a világra ontom...

Orgona, orgona,
illatos muzsika,
zengő és lebegő lila virág...
fürtjeim lengetem,
illatom pergetem,
szakíts le már engem,
s légy boldog te világ!
Légy boldog te világ!

A döntés felelőssége

Akár melyik ujjamat harapom, mindegyik fáj – milyen találó közmondás is ez…
A történet a következő: Ma a vérengző vadászaim /=macskák/ megfogtak egy kicsi, fészkéből már kinőtt, de repülni még nem tudó feketerigó gyereket. Őt:

   
Tipródtam vagy fél órát, mi legyen vele.  
Egyes variáció: Elengedjem ? A vadászok újra megfogják. A környék tele van macskákkal, azok elől a legügyesebben lapuló gyerekmadárka is nehezen tud elrejtőzni. Kérdés az is, az anyja folytatná-e az etetést, tekintve, hogy én is kézbevettem már. /Hallottam valami olyasmit, hogy némelyik anyamadár, ha megérzi a fiókán az „emberszagot” nem eteti a kicsit tovább./  
Kettes variáció: Megtartsam ? Igenám, de hogy ? Se kalitka, se eledel, és az etetésben is bizonytalankodtam, miképp tudnám én megvalósítani, őszintén szólva madaram soha nem volt. Honnan szerzek és milyen eledelt ? Ez se a 100 %-osan jónak ígérkező megoldás  
Hármas variáció: Állatkert. Csak van ott valaki, aki foglalkozik ilyesmivel. Hát nincs. Elirányítottak a Misina Állatvédő Egyesülethez. Nem mondanám, hogy lelkesen, sőt, kifejezetten nehéz szívvel választottam végül ezt a megoldást. Vittem a „lekenyerezéshez” szükséges matériát is, igaz, nem földigilisztát, hanem 10 kg. kutyatápot. /Ostoba módon azt hittem, talán ez meghatja őket./ 15 éve nem jártam Vasason. A menhelyi körülményeket nem szívesen részletezném. 
Átvették ugyan a madarat tőlem, de a hölgy első kérdése az volt, /miután mondtam, hogy feketerigó fióka/ hogy miért nem tettem vissza a fészekbe ? Megállt bennem az ütő. Hát ezt se tudja ? A kisrigók egy idő után elhagyják a fészket, és soha többé oda vissza nem mennek. A földön neveli fel az anyjuk, s onnan tanulnak meg repülni is. Szóvá is tettem azonnal, hogy a feketerigót ugyan nem lenne érdemes visszatenni, gyorsan korrigált az átvevő, hogy hát igen… 
Aztán a dobozt madárral együtt átvette / leadminisztráltuk, mert a papírmunka fontos/ és bevitte a másik helyiségbe. Egyszerűen nincs kedvem /tán lelkierőm se/ leírni, hogy néz ki ez a menhely. Kedvenc mondásom, hogy a szegénység nem feltétlenül kell, hogy együtt járjon a rendetlenséggel és a piszokkal. Elkeserítő ami ott van. Tudom, tudom, nincs pénz…. Akkor is elkeserítő. Visszamentem az autóhoz, jól kibőgtem magam. És kérdőre vontam a Jóistent, miért is állít engem ilyen nehéz döntések elé ? S ha már állít, akkor miért nem erősít meg abban, hogy amit döntöttem, azt jól döntöttem. Mert bizonytalannak éreztem/érzem a kismadaram sorsát.  
Most aztán rághatom magam, hogy mégis mi lett volna a helyes döntés ? 
Amúgy se volt szerencsés a délelőtt. Lilit is vittem magammal, meg a fényképezőt is, hogy sétálunk majd ott a vasas környéki virágos rétek egyikén. Alig mentünk 500 métert, szakadni kezdett az eső. Így hát a betervezett séta se sikerült. Most aztán pár napig van min keseregnem. Ezt az egy képet tudtam csak ellőni. A kép címe: "Ha ő mesélni tudna..." 

Ezt olvasd el !

Külön kommentár nélkül, mindenki figyelmébe ajánlom, mert ritkán lehet ilyesmiket találni....
http://zetabicikle.blogspot.hu/2009/04/almodtam-egy-vilagot-magamnak.html