Ma szinte
egész nap az járt a fejemben, hogy milyen szerencsés életem is volt. Semmi okom
panaszra, még akkor se, ha számba veszem veszteségeimet. Mert annyi, de annyi
szépségben volt részem. Olyan sok gyönyörű helyen jártam.
S hogyan,
miért jutott ez eszembe (megint, hiszen pár napja a szlovéniai utamat emlegettem)? Nos azért, mert
ma esküvőn voltam Windsorban.
 |
| A kíváncsi tömeg |
 |
| St.Georg kápolna |
Igen, az én
tv-m reggeltől estig ezt közvetítette, rengeteg képpel Windsorból, főleg persze
a kastélyról, a csodás parkról, a Szt. Georg kápolnáról.
És –
bevallom, a nagy felhajtás nem különösebben érdekelt, de a részletek, melyek
ismerősként bukkantak a szemem elé – örömöt okoztak.
Mikor félig-meddig
leégett – azt se felejtem el, - egy napig bőgtem miatta, pedig hát….nem az én kastélyom.
(Csak
emlékeztetőnek: 1992. november 20-án, pont a királyi pár 45. házassági
évfordulóján, tűzvész ütött ki a kastélyban, amikor a magán kápolnában egy
spotlámpa felgyújtotta a függönyt.
A tűzvész
eloltásához 15 óra és másfél millió gallon víz kellett. A tűzben kilenc főbb
terem és csaknem 100 szoba, 9000 négyzetméter pusztult el. Ez csaknem a kastély
egyötöde.
Az Európa
legjobb szakembereinek bevonásával végzett, egyedülálló helyreállítási munkák
1997-ben fejeződtek be, és olyan jól sikerültek, hogy nehezen fedezhető fel,
melyik rész „eredeti”, melyik a felújított.
Az
újjáépítés 37 millió fontba került.)
Persze nem
csak Windsorra gondoltam, hanem a többi angliai szépségre is, aztán mint mindig,
kicsit fájó szívvel arra, hogy egy, amit pedig nagyon szerettem volna – most már
valószínű mindörökre – milyen kár, hogy elmaradt. Igen, szerettem volna Stonehenge-ba
is elmenni – de hát az nem jött össze…
Azóta is megnézek - ha felfedezem -
minden olyan filmet, ami ezzel kapcsolatos és ma már sokkal többet tudok róla,
mint amennyit anno vagy 40 éve tudtam. De azért sajnálom.
Szóval
akinek lehetősége van, utazzon ! A vége felé, amikor már másra nem nagyon lesz
lehetősége, akkor legalább lesz mire visszaemlékezni.
Képek:
