2026. május 30., szombat

Mindenre van megoldás

 


Svájc sikeresen megszüntette a veszettséget határain belül, azzal, hogy okos közegészségügyi stratégiát integrált a helyi vadvilág természetes étrendjébe.

Az 1970-es évek végén a svájci egészségügyi csapatok elkezdték az állatcsalik belsejében elrejtett orális veszettség elleni vakcinákat terjeszteni erdőkben és mezőkön.
Annak biztosítására, hogy a vadrókák tényleg megegyék, a tudósok gyakran vonzó finomságokat használtak, mint a csirkefejek, hogy elrejtsék a gyógyszert.
Ez a megközelítés lehetővé tette az ország számára, hogy immunizálja a vadállományt anélkül, hogy valaha is csapdába ejtené vagy kezelnie kellene.
Amikor egy róka felfedezte és beleharapott a csaliba, a vakcina egyenesen a szájába került.
Mivel a veszettségvírus elsősorban a vadon élő vörös róka populáción keresztül terjedt, így a leghatékonyabb megoldásnak bizonyult, hogy az állatokat közvetlenül a normális keresési szokásaikon keresztül célozta meg.
Több év széles körű csaliosztás és több millió oltás után a vírusnak nem maradt hova bújnia, ezzel hatékonyan eltörölték a betegséget Svájcban!

2026. május 29., péntek

Hogy mik vannak....

 

"Ez egy Macracantha arcuata, közismert nevén hosszú-szarvú gömbszövő vagy hajlított tüskéjű pók.

Igen jól megkülönböztethető tagja a gömbszövő családnak (Araneidae). Íme egy kis ismertető a legjelentősebb tulajdonságairól:
A "Szarvak": azok a masszív, görbülő szerkezetek valójában a hasából megnyúló, megnyúlt gerincek. Csak a nőstényeknek vannak ilyen drámai, túlméretezett szarvai, amelyek szerintük elriasztják a ragadozókat (pl. a madarakat), azzal, hogy hihetetlenül nehéz lenyelni ezt a pókot.
Kemény, porcelánszerű hasa van, ami jellemzően élénk sárga vagy fehér, megkülönböztethető fekete pöttyökkel (sigilla), amely figyelmeztetésül szolgál a potenciális fenyegetésekre.
Élőhely: Dél- és Délkelet-Ázsiában őshonosak, jellemzően trópusi erdőkben és kertekben fordulnak elő, ahol nagy, klasszikus gömbhálókat szőnek rovarfogás céljából.
Veszélyszint: A megfélemlítő, idegenszerű megjelenés ellenére ártalmatlanok az emberre. Mérgük orvosilag nem jelentős, és általában nem agresszív, inkább a hálójukon ülve várakoznak a zsákmányra. 

Bevallom, az első pillanatban, amikor a fotót megláttam, azt hittem, hogy már megint valami hülye, kamu, hamisított kép - mert tele ezekkel a net...És lám, kiderült, hogy nem...A természet tud varázsolni....
S hogy miért került ide ? Aki régóta olvas, tudja, hogy szeretem a pókokat. És itt is és most is mondom, NEM értem, a kertemből hová tűntek kedvenc kereszteseim ??? sőt, már alig van néhány a kaszásokból... Hát mi történik itt ?????

Két más-színű változat...

Feketerigó

Nagyon szeretem őket. Egyszer régen az egyik tujánkon fészkelt és költött is egy - de aztán azt hiszem rájött, hogy macskás házban nem célszerű megtelepedni. Ettől függetlenül jönnek inni, télen meg enni - még ha óvatosan is...és nyári hajnalokon énekelnek.... 



Rigó-papa énekel....

2026. május 28., csütörtök

Olvasom, gondolkodom, leírom (de amit kellene, azt nem csinálom?)

Az alábbi cikket vagy háromszor elolvastam, de lehet megismétlem még, sőt, kimásolom a fő tényezőket és ide akasztom a drágalátos szgépem fölé....(Hátha felnézek néha oda...)  

Egy új tanulmány alapján éjszakánként 7-8 óra alvás lehet ideális a demencia kockázatának csökkentéséhez – számol be a Science AlertRégóta tudjuk, hogy az alvás kulcsfontosságú egészségünk szempontjából, ahogy azt is, hogy bizonyos életmódbeli döntések mérséklik a kognitív hanyatlást esélyét. Akinkunle Oye-Somefun, a kanadai York Egyetem munkatársa és kollégái most igyekeztek pontosan meghatározni az optimális alvási időt.

A csapat 69 korábbi tanulmány adatait elemezte, így összesen mintegy 4,5 millió ember információihoz fért hozzá. Három életmódbeli tényezőt vizsgáltak:

  • a fizikai aktivitást,
  • az ülve töltött időt,
  • és az alvás hosszát.

Az eredmények szerint mindhárom jelentős szerepet játszik a demencia kialakulásának kockázatában.

Életmód és demencia

Az elemzés alapján a 7–8 órás alvás bizonyult a legkedvezőbbnek. A napi 7 óránál kevesebb alvás 18 százalékkal növelte a demencia kockázatát, míg a 8 óránál több alvás esetén 28 százalékos növekedést mutattak ki. Ez összhangban áll korábbi kutatásokkal, amelyek szerint a túl kevés és a túl sok alvás egyaránt egészségtelen.

A kutatók más fontos összefüggéseket is felfedeztek, a napi 8 óránál hosszabb ülés és a heti 150 percnél kevesebb testmozgás például szintén jelentősen növelte a demencia esélyét. Ezek a tényezők ráadásul – legalább részben – tudatosan befolyásolhatók.

A tanulmány szerzői hangsúlyozzák, hogy az eredmények összefüggéseket mutatnak, nem pedig közvetlen ok-okozati kapcsolatot. Nem mindig egyértelmű például, hogy a túl sok alvás kiváltó oka-e a betegségnek, vagy inkább annak korai jele – egyes vizsgálatok alapján az Alzheimer-kór már a tünetek megjelenése előtt is befolyásolhatja az alvási szokásokat.

Így csökkenthető a demencia kockázata

Ennek ellenére az eredmények egy irányba mutatnak: a rendszeres mozgás, a kevesebb ülés és a megfelelő mennyiségű alvás együtt támogathatja az agy egészségét. Ezek a szokások javíthatják az agyi vérkeringést, segíthetik az idegsejtek „tisztítását”, és csökkenthetik a gyulladásos folyamatokat.

Mindez különösen fontos, mert a demencia jelenleg nem gyógyítható, és az esetek száma várhatóan tovább nő. A kutatók szerint az esetek akár fele is megelőzhető lehet életmódbeli tényezők javításával.

(Most mégis, milyen képet tegyek ide ? A saját fotómat kellene, vagy beapplikálni egy tükröt...)


2026. május 26., kedd

Pihentető zene

Úgy érzem, rám fér egy kis zenés lazítás...Ezt hallgatom:

2026. május 25., hétfő

Tudod-e mi ez ?

Én ugyanis nem találom a sok különféle darázs és egyéb szárnyas között... Ma délelőtt láttam a kertemben. Kb. 2-2,5 cm-es - és szerintem a teste is sárga fekete mintás, csak a szárnya eltakarja...(Próbáld kinagyítani a képet. Sajnos jobb nincs...)

 




Elég sokáig kerestem az éjjel - de nem találtam a megoldást...

Egyetlen egy képet találtam végülis, ami megegyezett az enyémmel és ma reggel ezzel indultam. Bevallom, kb. két órája ülök a gép előtt - de azt hiszem végre megtaláltam. Az a kis állatka tegnap, ami nekem ekkora gondot és ennyi munkát okozott a foltos darulégy. Itt olvashatsz róla: https://egeszsegter.hu/cikk/1808/daru-legy-kerlek-ne-bants-nem-foglak-megcsipni


Nézd meg az én első fotómat, és hasonlítsd össze a ISTOCK fotóval. Szerintem jó a meghatározásom...Be kell valljam, nem emlékszem, mikor okozott ennyi "munkát" egy állat, vagy akár növény meghatározása, de megérte. 😃 Most kifejezetten boldog vagyok...hát én legalább tudom, hogy ez a kis izé,  aki itt pihent pár percig nálam, mi volt...

*********************************

Folytatás és befejezés. Van olvasóm,  akinek és állítólag a mindentudó MI-jének is az a véleménye, hogy ez egy lószúnyog. Egy kommentelő kutatási eredménye: skorpiólégy....

Én meg (mert azért még kutogattam kicsit) azt találtam, hogy 
Gyakori tarkatipoly (Nephrotoma analis)lásd kép.


Hát .....akármi is lehet. Téma lezárva. Meguntam.

2026. május 23., szombat

Miket találok néha...

Ahogy az előbbi bejegyzésemben már szóba került, - sok sok sok évvel ezelőtt Radovljicában a Jansa apartmanban szálltam/tunk meg többször is. Lehet, hogy a "Jansa" név gyakori, Szlovéniában, de az is lehet, hogy ez a család Anton Janša utóda....Őt most fedeztem fel a neten...

Anton Janša (kb. 1734. május 20. – 1773. szeptember 13.) krajnai méhész és festő volt. Janša a modern méhészet úttörőjeként és a terület nagy szakértőjeként ismert. Festőnek tanult, de méhészeti tanárként dolgozott a bécsi Habsburg udvarban Ha érdekel az élettörténete, itt olvashatod: https://en-wikipedia-org.translate.goog/wiki/Anton_Jan%C5%A1a?_x_tr_sl=en&_x_tr_tl=hu&_x_tr_hl=hu&_x_tr_pto=sc

                                      A festő és méhész  Janša
                        
Elgondolkodom néha, hogy azért az élet milyen furcsaságokat tud produkálni. Megismersz - szinte véletlenül és akaratlanul (ez esetben) - egy családot, csak mert szállást keresel egy idegen országban - és velük évtizedekig megmarad a kapcsolatod (még ha laza is).

Különös ajándéknak tartom ezeket az ismerőseimet, akikkel "AZ ÉLET" teljesen véletlenül sodort össze (bár mégiscsak az Internet segítségével) és szerepet játszottak valami módon az életemben... Egyikük Svájcban él, levelet váltunk néha. A "barátnőm" akivel szintén a net köt össze már több mint egy évtizede, Németországban lakik, a harmadik ugyancsak németországi barátom már az angyalok közül küldhetne E-mailt, ha akarna...Néha úgy érzem, mintha rokonok lennénk - pedig hát nem vagyunk azok - hacsak nem valami földöntúli, múltéletbeli kapcsolatok utóhatását nem élvezzük... Mert akármi is lehet a megmagyarázhatatlan dolgok oka....


2026. május 22., péntek

Két kép

Néha nem szeretem, néha meg hálás vagyok azért, mert a net-kém kilesi még a gondolataimat is. Már az az átkozott FB is belát az agyamba....Nem nagyon akarnék "mesét" fűzni az alábbi két képhez, csak annyit, hogy hol vannak és micsodák:

Ez Radovljicán a Jansa ház...nem egyszer töltöttem itt az éjszakát, hegyi túráim után ...

Ez pedig a szerelmem, a Peričnik vízesés.Tudom, nem hiszed el, pedig igaz, NINCS NAP, hogy ne "járnék" itt, ne hallanám a víz-csobogást, ne képzelném ide magam....(merthogy tudok ám varázsolni...)      

Akinek "csak két kép" annak két kép, nekem meg...hát nekem meg életem csodás óráinak, napjainak helyszíne - és ahhoz sem kell szöveg.
 

2026. május 20., szerda

És én is láttam....

 ... csak hát nekem nincs olyan fényképezőm, amivel le tudtam volna "lőni" ezt a szépséges pillanatot ...És tessék, most megtaláltam a neten. Városom fölött ilyen volt tegnap este az ég:


Jupiter - Hold - Vénusz - és a mecseki tv torony, meg a városom esti fényei. Hát nem csodálatos ????


Szöcske, tücsök és a demenciám

Pár napja (megint) bosszankodom az újabb és újabb megrágott vadszőlő leveleken....ahelyett, hogy kicsit kutattam volna saját "magánkönyvtáramban", azaz ebben a fránya blogban, amiben már szinte mindenről írtam...naná, hogy a szöcskékről, tücskökről is, csak épp kezdem elérni a demencia alsó lépcsőfokait és nem mindenre emlékszem....

Ugyanis itt a válasz a kérdésemre, (mi rágja a vadszőlőt ? ) és nem értem, miért is felejtettem el, hogy ezzel a témával már foglalkoztam,  nem is egyszer és megtaláltam a megoldást is...Hiába öregszem és....szóval egyre feledékenyebb vagyok.
Tessék: 
Nagyhirtelen ezeket találtam, de megeshet, hogy van még több ilyen témájú bejegyzésem is.
A vadszőlő leveleket a tücsök/szöcske rágja meg és kész. Hogy meg tudom-e fogni és átküldeni a tücsök/szöcske-mennyországba, hát az jó kérdés. Úgy döntöttem, hogy feladom a harcot. Rágjon...van levelem elég...
És itt is van róla egy jó kis "hivatalos" leírás:  https://kertia.hu/novenydoktor/szocske

Na, ígérem ezt az ugribugrit többet nem fogom előhozni itt.....majd csak magamban morgolódom a kártétele miatt.

Tücskök, a Gryllidae családból → Kicsi vagy közepes termetűek, zömökebb testtel, barna vagy fekete színűek, fürgék, mindenevők (növényekkel és más rovarokkal táplálkoznak), és éjszakai életmódot folytatnak. Vékonyszálú, rövid vagy közepes hosszúságú csápjaik vannak. A tücskök hangját a szárnyaik súrlódása hozza létre, és csak a szárnyas hímek tudnak "csiripelni". 
Szöcskék, a Tettigonidae családból → Nagyobbak, mint a tücsök és a sáska. Többségük zöld és nagyon jól álcázza magát a növények között, a szárnyaik levélszerűek, és hosszú csápjaik vannak. Növényekkel, gyümölcsökkel és virágokkal táplálkoznak, de vannak ragadozó fajok is, amelyek képesek kis gerinceseket és más gerincteleneket is elfogyasztani. 
Sáskák, az Acrididae családból → Ellentétben a tücsökkel és a szöcskével, rövid és vastag csápjaik vannak, és a tojócsövük kicsi, alig látható. Színük zöldes vagy barna lehet. Nappali életmódot folytatnak és növényevők. A hímek is ciripelnek, de másképp, nem a szárnyaikat súrolják egymáshoz, hanem a hátsó lábaikat. 
(Nem részletezem tovább - holott lehetne még "ragozni" a témát...) 
Na, akkor itt a mese vége, aludjatok jól...és ne a szöcskével/tücsökkel/sáskával álmodjatok. Téma ezennel lezárva. 



Semmi sem olyan már, mint régen volt....

A madárháló se...

Ha emlékszik valaki, írtam év elején, hogy az autóárnyékoló (és macskaringató) hálót tartó fémrúd eltörött, és ha már hozzá kell nyúlni, hát akkor veszek új hálót is.  Kár volt. Ez - bár 4 réteg van kifeszítve és igazán mondom, rendesen megcsinálták a "mesterembereim" - de ha belefekszik két macska, már megnyúlik...Jó, nem macskákra méretezve készül a madárháló, de hát akkor is... A régi miért tartotta meg őket ?  Persze a cicáimat a vacak minőség nem nagyon érdekli, eleinte ugyan nem tetszett nekik, de végülis megbarátkoztak az újjal.




Zizike megunta a hálót, és inkább meglátogatta törpe barátját  a vadszőlőlevelek dzsungelében ...

És ha már szép vadszőlős a fenti kép, akkor ide teszek egy nagyon rondát...Van valakinek tippje, hogy mi az, ami így szétrágja a leveleket és mit lehetne tenni ellene ? Én tücsökre gyanakszom...Na de a dzsungelben egy tücsköt elég nehéz lesz megtalálni...


**********
Az alábbi képet meg csak azért tettem ide, mert nekem nagyon tetszik. A lemenő nap bevilágított a szobámba és ilyen szépséges színeket produkált...



2026. május 18., hétfő

Gesztenyefa pagoda

Annyira szeretem, amikor valami kedvemnek, szívemnek való/tetsző dolgot fedezek fel...mint most ezt a Tóth Árpád verset. Esküszöm nem ismertem, pedig azért volt párszor TÁ verseskötet a kezemben...(vagy elfelejtettem volna???) Mindegy, megörökítem itt, mert épp ma (ez is milyen véletlen) néztem  a Dohánygyárnál a gesztenyefa sort, alatta elautózva: telistele van virágokkal. És az jutott eszembe, hogy hiszen "most" hajolgattak ott a  gesztenyét szedegetők...és már újra virágzik.... 

Az idő mint a szélvihar...átszáguld fölöttünk....néha észre sem vesszük.

GESZTENYEFA PAGODA

Mint halk csapatban szürke nyest,
A hegyre kúszik már az est,
S a bokrok alján meglapul:
Itt-ott egy-egy halk fény kigyúl, 
S a vak bozóton átremeg:
Lámpák vagy bús állatszemek?
Kék fák közé most jer velem,
Hol minden árny és rejtelem,
És minden mély törzs mély csoda,
Nézd! gesztenyefa-pagoda!
Lombja mélyén egész sereg
Zeg-zug, mint száz szentély-üreg,
S bent apró virágoszlopok
Halvány ivor-szine lobog.
Üljünk le itt e szent helyen,
Öledbe hadd tegyem fejem;
Agyamban alszik gond, szitok,
Most áhitatot áhitok,
Szárnyat, röpítőt és puhát,
Levetni a bús test-csuhát,
Nehéz szivem elejteni,
A fájó Én-t felejteni.
Így-így! tedd főmre most szelíd,
Halk Veronika-kezeid,
Ne bánd, hogy szól már a kuvik,
S hogy már a hold is elbuvik,
Csak ringass, lágyan, csöndesen,
Míg jő majd halkan, könnyesen
Az ébredés, mint bús, csodás,
Furcsa, ámult feltámadás...
(Tóth Árpád)

2026. május 17., vasárnap

A háló a halál jelképe...

Nem tudom Magyarországon rajtam kívül még hányan izgultak/szurkoltak Timmy-ért...Ugye te sem tudod, ki /mi volt ? 

Ő egy szerencsétlen (most már tudjuk) halálra ítélt bálna volt, aki meghalni jött az emberek közelébe, talán épp azért, hogy halála is figyelmeztető jel legyen -  azt a fajta halászatot, melynek okán ezerszámra halnak meg szörnyű kínok között tengerii állatok - abba kellene már hagyni....

Hát Timmyvel legalább foglalkozott a média...Naponta figyeltem/tük a fejleményeket, még úgy is, hogy esélyünk se volt semmiben segíteni neki, csak szurkoltunk....

Sajnos nem sikerült a terv, a vágy.... 

Timmy mától a tengeri madarak csemegéje.... kár hogy "csak" ennyit ért az élete... - és még nagyobb kár ha az ő példáján még mindig nem tanul a világ....


https://hu.euronews.com/  :

"Sokáig nem volt világos, hogy a Dánia előtt felfedezett bálna Timmy-e. A hatóságok most megerősítették: a hosszúszárnyú bálna nem élte túl a Balti-tengeri bolyongást.

Több napos bizonytalanság után mostanra biztossá vált: a dán szigetnél partra sodródott elhullott bálna valóban Timmy, a púpos bálna.

Ezt a dán környezetvédelmi hatóság erősítette meg a Ritzau hírügynökség beszámolója szerint. Az esetről többek között a TV 2 csatorna is hírt adott.

Időközben Mecklenburg-Elő-Pomeránia környezetvédelmi minisztere, Till Backhaus is megerősítette a bálna elhullását.

A dán természetvédelmi hatóság, a Miljøstyrelsen közlése szerint a tetemen egy GPS-jeladót találtak. Ez egyértelműen igazolja, hogy ugyanarról a bálnáról van szó, amelyet korábban már a Balti-tengeren, majd a német partoknál is észleltek. Erről dán médiumok számoltak be a Ritzau hírügynökségre hivatkozva.

Most már meg tudjuk erősíteni, hogy az Anholt előtt partra vetődött púpos bálna ugyanaz az egyed, amely korábban Németországban is partra sodródott” – közölte a hatóság vezetője, Jane Hansen írásos közleményében. A GPS-jeladót azonban az eddigi rossz időjárási körülmények miatt még nem tudták kiemelni.

A hosszúszárnyú bálna a Balti-tenger partjainál, a Wismar-öböl sekély vízében rekedt meg még márciusban. Az egyre gyengülő állatot többszöri próbálkozással sem sikerült kiterelni a nyílt vizekre, végül a Mecklenburg-Előpomeránia tartományi hatóságok engedélyezték egy üzletember (Walter Gunz, a MediaMarkt elektronikai áruházlánc társalapítója) által felállított mentőcsapatnak, hogy egy utolsó mentési kísérlettel elszállítsák az Északi-tengerre.

Hát nem tudták megmenteni így se....

Találtam...

...egy jó kis cikket....a tojásról....Elolvasásra ajánlom:   https://green.hu/cikkek/a-nagy-tojas-leleplezes-melyik-tojas-az-egeszsegesebb                                             


Ezt is elolvashatod, ha érdekel a téma: 
(Számomra voltak itt újdonságok...😉)

2026. május 15., péntek

Elgondolkodtató tény-adatok 2026 nyár elején....

 Minden jel szerint beléptünk a szárazságok új korába

A HungaroMet összesítése alapján 2026 áprilisában az ilyenkor megszokott csapadékmennyiség alig tizede hullott le Magyarország területén. A 4 milliméteres országos átlag azt is jelenti, hogy a beérkezett adatok alapján kilenc olyan automata állomás is akadt, ahol egyáltalán nem volt mérhető csapadék az év negyedik hónapjában. Így semmiféle csapadék nem esett Encsen, Püspökszilágyon, Budapest egy részén, Jászapátiban és a Kékestetőn. A meteorológiai szolgálat szerint az idei volt az egyik legszárazabb április 1901 óta.

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság számításai szerint csapadékhiány mértéke 2026. április 30-ra elérte a 462 millimétert!

„Bár a héten némi enyhülés érkezik, több jel szerint nyárra a 2022-esnél is durvább kiszáradással kell számolni” – olvasható a Válasz Online keddi összeállításában, amely szerint a baj nem azért nagy, mert idén korábban jött az aszály, hanem mert még tart a tavalyi, sőt az azelőtti évek szárazságainak hatásai is halmozódnak. A lap kérésére Szabó Péter éghajlatkutató térképre tette a Copernicus Éghajlatváltozási Szolgálat modellje szerint az elmúlt hat évben a talaj felső 10-20 centiméteres rétegében detektált szárazságot.

A kutató véleménye:  „minden jel szerint beléptünk a szárazságok új korába, amikor nem egy-egy vízhiányos évszakot kell önmagában elemezni, mivel több éves aszályhalmozódással állunk szemben”.

2026. május 11., hétfő

Zeneterápia

 

Zeneterápia. Relaxáló zene a szorongás enyhítésére és a túlgondolás megállítására.

2026. május 10., vasárnap

John Langdon Down

Én ezt nem tudtam, még sosem olvastam róla. Most a Fb-on megtaláltam, de valahogy nem sikerül a hivatkozást ide beilleszteni. Tehát bemásolom az egész anyagot. Hátha más se ismerte ezt a történetet:

1858-ban egy John Langdon Down nevű fiatal orvos elfogadott egy olyan állást, amelyet egyetlen ambiciózus orvos sem akart. Azért küldték, hogy vezesse a Royal Earlswood Elmegyógyintézetet Surrey-ben, ahol az értelmiségi fogyatékossággal élő embereket tárolták, de különösebben nem gondoskodtak róluk.

A padló koszos volt. A személyzet brutális volt. A fizikai büntetés rutin volt. Rongyba öltöztették, rosszul etették a lakókat, és inkább megfékezendő problémaként kezelték, mintsem  embereknek.

30 éves volt. Távolról is irányíthatta volna a helyet, megírhatta volna a jelentéseit, és továbbléphetett egy rangosabb posztra.

Ehelyett minden nap a kórtermekben sétált. Megtanulta a betegei nevét. És látott valamit, amit nyilvánvalóan senki más nem, a betegség mögött az embereket.

Az első cselekedetei nem orvosiak voltak. Kirúgta a bántalmazó személyzetet. Teljesen betiltotta a fizikai büntetést. Rendes ételt, tiszta ruhát és friss levegőt biztosított… Aztán olyasmit mondott a kollégáinak, ami 1858-ban szinte abszurdnak hangzott: az orvos elsődleges feladata, hogy barátkozzon a betegével, és hogy a boldogságuk legalább annyira számít, mint az egészségük.

Évekig tartó gondos, aprólékos megfigyelés után a Down 1866-ban közzétett egy ismertetőt, amelyben leírta a fizikai és fejlődési jellemzők sajátos mintáját, amelyet néhány betegében azonosított. Eredeti szakkifejezése tükrözte korszakának faji elméleteit, amit később jogosan hagytak el. Klinikai megfigyelései azonban olyan pontosak és alaposak voltak, hogy közel egy évszázaddal később az orvosi közösség megtisztelte azzal, hogy megnevezte az általa leírt állapotot. Ma Down-szindrómaként ismerjük.

Pácienseit is elkezdte fényképezni - nem klinikai mintaként, hanem egyénként. A legszebb ruhájukba öltöztette őket. Méltóságot adott nekik egy kis időre. Egy olyan korban, amikor az ilyen embereket szándékosan elrejtették a társadalom elől, az az egyszerű portré-készítés csendesen radikális volt.

1868-ra a Down nem értett egyet  az elmegyógyintézet kormányzóival. Amikor megtagadták a lakók által készített műalkotásokból álló kiállítás finanszírozását, olyan döntést hozott, amely meghatározza élete hátralévő részét. Lemondott.

Feleségével, Maryvel vásároltak egy nagy házat Teddingtonban, és olyanná változtatták, amilyet még nem látott a világ. Normansfieldnek hívták - és nem kórház volt. Otthon volt.

A lakók élelmiszert termeltek a kertekben, Down saját maga is tevékenykedett ott velük. Szakmákra tanították őket. Megtanították a betegeket olvasni és írni. Szeretetet, friss levegőt és emberséges elbánást kaptak, hogy képesek legyenek növekedni.

Aztán 1879-ben Down épített valamit, ami még mindig megállítja az embereket, amikor először hallanak róla. Egy színház készült….Egy teljes, rendes színház - színpaddal, valódi ülőhellyel és megfelelő akusztikával – amit a közítélet teljesen feleslegesnek, haszontalannak minősített.

Miért épült a színház? Mert a Down szerint a művészet, a zene és az előadás nem luxus, hanem szükségszerű. Része annak, amit embernek lenni jelent - és ő ragaszkodott hozzá, hogy a betegei is emberek.

Minden héten színdarabokat adtak elő. Énekeltek. Rivaldafénybe álltak és tapsot kaptak. Sokuk számára ez volt az első alkalom, hogy valaki tapsolt nekik.

Normansfield több mint egy évszázadon át virágzott. Azok a családok, akiknek azt mondták, hogy  a gyerekeiknek nincs jövőjük, elkezdtek látni valamit, amiben már majdnem nem hittek - fejlődést, örömöt és egy életet, amit érdemes élni. 1876-ra mintegy 160 lakosnak adott otthont a közösség.

Amikor Down 1896-ban meghalt, a fiai vitték tovább a munkát. Normansfield 1997-ig otthon maradt.

Ma a telephely a Langdon Down Museum of Learning Disability-nek ad otthont, és a Down-szindróma Egyesület főhadiszállása az Egyesült Királyságban.

A színház, amit 1879-ben épített, még mindig áll. Gyönyörűen restaurálták. Több mint 140 évvel később is előadások házigazdája.

John Langdon Down jó orvos volt, komoly orvosi ismeretekkel - de talán nem ez volt a legnagyobb hozzájárulása az ügyhöz. Amit valójában tett, az a korának egyik megdöntött  alapfeltételezése volt: t.i. hogy egyes életek kevesebbet érnek másoknál.

Napi gyakorlattal és makacs meggyőződéssel bebizonyította, hogy minden embernek van mit nyújtania – és azt, hogy a megfelelő, türelemmel és őszinte tisztelettel kínált környezet segíteni tud mindenkinek.

A világ, amelybe született, sötétségbe zárta a legsebezhetőbb embereit.

A világ, amelyet hátrahagyott, valamilyen apró, de állandó módon kezdte beengedni a fényt....

(https://www.facebook.com/


Már a páva se....

Gépezek és félfüllel hallgatom a tévét. Halmozom az élvezeteket..... A narrátor szerint a páva tulajdonképpen nem színes. Egyáltalán nem olyan, amilyennek látjuk. Komolyan mondom, azt hittem, nem jól hallok/értek valamit…

De nem... A netes rákeresés eredménye a következő:
„A madártoll ragyogó színét nem pigmentáció okozza, hanem a fénytörés. A madártollban is van pigment, a sötétbarna melanin, mely elnyeli a fény legnagyobb részét, ennek hiányában a toll színe fehér (albinó). A kék, és részben a zöld tollszínt a fényinterferencia okozza, vagyis optikai jelenségről van szó, ezt nevezik szerkezeti színnek. A madártoll többrétegű, egymást átfedő, rendkívül vékony lemezekből áll, melyeken részben áthatol a fény, részben visszaverődik róluk. A tollrétegek vastagsága (300-1500 nanométer, nm) közel esik a látható fény hullámhosszához (400-750 nm). A visszavert fény irizál, interferálódik - a sugarak erősítik vagy gyengítik egymást, - a szín a nézőponttól függ.”

Hát nap mint nap érnek csalódások. Már a páva sem színes.
Mi fog még itt kiderülni, ha túl sokáig élek !


Itt írnak a pávatollról:
Kép innen, ahol további érdekességek is olvashatók: http://www.haziallat.hu/madar/diszmadarak/pavatartas-es-tenyesztes/865

(De csak csak idebiggyesztem a végére, hogy hiszem is, meg nem is ezt az egészet...Néha elbizonytalanodik az ember a temérdek információ között....Ha valaki be tudná bizonyítani, hogy fenti írások tévesek, kérem írja meg nekem, ne maradjak már  tudatlanul...
Ó, és még valami eszembe jutott...Ne legyen soha pávát tartó szomszédod ! Rettenetesen rikácsolnak, hajnalban különösen...)

2026. május 9., szombat

2026.05.09.

Ezt, ennyit azért még nekem is muszáj  itt  megörökíteni....mert vannak az életben pillanatok...

https://www.facebook.com/reel/1628378368378947

 


Reklám Máriakéméndnek !

A kegyhely fenntartását elsősorban a zarándokszállás működése biztosítja, ezért mindenkit szeretnénk kérni az alábbi hír megosztására!

A máriakéméndi kegyhely különleges vonzerővel bír a Pécsi Egyházmegyében, ahol már több évtizede jelentős hagyománya van a táborozásoknak. Az 1990-es évektől kezdve a cserkészek bázisa, melynek alapjait még Petri György esperes-plébános teremtette meg. Az itteni hatalmas és részben kihasználatlan kolostorépület már ekkor egyszerű szállásként igénybe vehető volt.
Ma már persze teljesen más elvárások és igények merülnek fel a szállóvendégek részéről. Udvardy György pécsi megyéspüspök felismerve a szakrális hely adta lehetőségeket, a megüresedett kolostort, illetve korábbi plébániaépületet pályázat útján felújíttatta. Ebből és további adományokból lett kialakítva a Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör munkájával az a modern és nívós szálláshely, mely elnyerte tetszését az országos zarándoktábor szervezői csapatának, s immár negyedik éve, hogy évente kb. 10 turnusban keresik fel a Mánfa, MaranaTha ház - Máriakéménd - Máriagyűd útvonalon zarándokló diákok. Emellett sok más gyerek- és felnőtt csoport, plébániai és lelki közösség, valamint civil vendégek fordulnak meg a kegyhelyen és a szálláshelyen. A tavalyi évben pedig egy új fedett-nyitott rendezvényépület is felépült a szálláshely udvarán.
A táborhelyen a zarándokház mellett lehetőség van bográcsozásra és szalonnasütésre is. Az étkezés önellátó. A szállás konyhájában a főzéshez és az étkezéshez teljes felszerelés (tányérok, evőeszközök, poharak, edények), továbbá két gáztűzhely, két hűtő és mikrohullámú sütők is rendelkezésre állnak. Máriakéménden, a település központjában, a helyi boltban van lehetőség élelmiszer beszerzésére. A környékbeli éttermekből lehet ételt rendelni, melyet előzetes egyeztetés alapján a helyszínre is kiszállítanak.
A kegyhelyek között abban is különleges, hogy nem a településen, hanem annak külterületen helyezkedik el, ám mégis közel van a faluhoz, sőt mivel a Pécsváradra vezető út mentén található, ezért még „saját" buszmegállóval is rendelkezik, Máriakéménd kegytemplom néven.
A zarándokszállás kertjében elcsendesedésre vagy labdajátékokra alkalmas fás, füves terület található. A szabadtéri foglalkozásokhoz sörasztalt és padokat tudunk biztosítani. A sátorozási lehetőségre a zarándokszállás észak-keleti udvarrészében van mód. Parkolási lehetőség a szálláshely udvarán biztosított. A szálláshely 38 férőhelyes. A szobák elosztása: 6 db 4 ágyas (heverőkkel), és 1 db 14 ágyas (emeletes ágyakkal).

Szállásfoglalás: Biki Endre Gábor gondnoknál (E-mail: biki.endre.gabor@gmail.com, tel.: 30/452-4579).
Szeretettel várjuk vendégeinket!




2026. május 8., péntek

Tavasz esti dal



Juhász Gyula: Tavasz-esti dal

Sötétkék selymét
Az égi sátor
Kitárja - s csönd lesz
A végtelenség.

A messze élet
Itt zeng szívemben
S e zene békén
Az égre réved...

Ti régi esték,
Ti messzi vágyak:
Ma minden álom
És minden emlék.

Ma csillagokra
Néz már a vándor
Nyugodt, örök, bús,
Tenger rokonra...

Zenélj szelíden
Szent tavasz este
S mint a virágok,
Mély végtelenbe
Nyílj ki ma szívem!



2026. május 7., csütörtök

Bocsánat....itt Harald Lesch beszél....


Szerettem volna valamiképp néhány nekem tetsző előadását elmenteni, megörökíteni. Nagy kedvencem (https://en.wikipedia.org/wiki/Harald_Lesch) a mesélő mindegyikben. Nem kell megnézni, nem kell kommentelni. Holnapra kitalálok majd valami jobbat....


Néhány a rengeteg előadása közül:


2026. május 6., szerda

Ezt nem tudtam kihagyni...

 ...nos,ilyennek kellene lenni minden állatorvosnak:


(Zárójelben csak: NAGYON rossz érzés, hogy oda jutottam, már MINDEN videót kételkedve nézek, mert nem tudom megállapítani, igaz-e, vagy mesterséges....remélem, ez igaz....)

2026. május 5., kedd

Felfoghatatlan számok

(legalábbis számomra... de attól még csodálom...) 
https://hu.wikipedia.org/wiki/Voyager-program

A Voyager 1 elérte a Nap hatásának szélét, belépett a Heliopauza nevű régióba, ahol a napszél találkozik a csillagközi térrel. Most több mint 15 milliárd mérföld (24 milliárd km) távolságból továbbra is küld adatokat a csillagközi űrből - a valaha volt legtávolabbi ember által készített objektumról. A távolság miatt a jelek több mint 22 órát utaznak.
Voyager–1 (1977. szeptember 5., Jupiter, Szaturnusz);Aktuális helyzet: 2026 januárjában több, mint 25,3 milliárd kilométerre (169,4 csillagászati egységre) volt a Naptól.

A Voyager 2 több mint 21 milliárd kilométerre jár a Földtől, és már elhagyta a Naprendszert, a csillagközi térben halad. Az 1977-ben indított szonda a Naphoz képest 15,4 km/s (kb. 55 000 km/h) sebességgel száguld, és a NASA továbbra is tartja vele a kapcsolatot, miközben adataival segíti a csillagközi plazma kutatását
Voyager–2 (1977. augusztus 20. JupiterSzaturnuszUránusz, Neptunusz) Aktuális helyzet: 2026 januárjában több, mint 21,2 milliárd kilométerre (141,8 csillagászati egységre) volt a Naptól.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Voyager_csillagk%C3%B6zi_k%C3%BCldet%C3%A9s

Be kell valljam, hogy ezek a számok, vagyis ezek egy része szinte hihetetlennek tűnik számomra. Azért olvasd el azt a kis mondatot pl., hogy a Vojager 1 több mint 15 milliárd mérföld (24 milliárd km) távolságból továbbra is küld adatokat....Felfogod ? Vagy csak én vagyok így ezzel, hogy szinte mesének tűnik, bármennyire is tudom, hogy igaz ?



És akkor itt van egy teljesen friss hír:
https://24.hu/tech/2026/04/30/mars-voros-bolygo-rovid-rejtett-utvonal/  (Még a végén megélem, hogy ember megy a Marsra...)  

2026. május 4., hétfő

Régi kedves dalok

Más valamit kerestem és ezt a pompás kis nosztalgiázós videót találtam az 50-es, 60-as évekből. Ha van kedved, hallgasd kicsit....Ilyen számok ma már nincsenek...(vagy vannak, de én nem tudok róluk...)

És megtaláltam a folytatást is, a 70-80-90-es évekből. Ne árválkodjon ez a fenti videó egymagában:

2026. május 3., vasárnap

A gyükési fenyőm

Ma valahogy semmi kedvem az íráshoz...igaz persze senki sem kényszerít(ene)...
Tegnap fent jártam a gyükési kertemnél és valahogy olyan "üresnek" érzem azóta is a szívem/agyam. Amikor fáj a hiány az lehet ilyen, vagy ez az...
Ott már semmi sem látszik abból, ami volt, csak az elvadult bokrok dzsungele, és a hatalmassá nőtt fenyő, melyet én ültettem, jó két évtizede, egy halott kiskutyát temetve melléje. Úgy vette vissza a természet a "saját" területét, és alakította a régivé - mintha sosem jártam volna ott...mintha sosem töltöttem volna boldog napokat, sőt éveket azon a domboldalon. Semminek semmi nyoma...
Ha más nem is, akkor a fenyő emlékszik tán még rám...