Elgondolkodtató....

Látod ebben a gyökérdarabban azt, amit én ? (Némi köze van  az alább írtakhoz)

"Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki. Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett, zamatos, kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát.
Meg kell értened: hogy bár te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, de valaki, akit kedvelsz, mégse szereti a szilvát.                                         Ám megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd, ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel.
De mindig lehetsz a legjobb szilva. Vedd észre, hogyha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek, akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen, hisz te szilva vagy. De megpróbálkozhatsz megint a legjobb szilva lenni..."
(Ismeretlen szerző)

Igen, ez is ezerszer van fent a neten… nyilván nem csak engem gondolkodtatnak el ezek a mondatok.  Csak az a kár, hogy az ember akkor jön  rá, hogy mégiscsak jó (volt) szilvának lenni, amikor már kicsit késő. Amikor már közeledik a szüret ideje.

Bár még akkor is van azért pár alternatíva: lehetsz üstben főtt szilvalekvár, lelket vidámító, jókedvre derítő  szilvapálinka,  ha lepottyantál, tüskéire tűzhet és vackába hurcolhat egy süni, ahol jóízűt lakmározik belőled. De ha ott maradsz és „csak úgy” elrohadsz…. hát az nagyon szomorú vég lenne….

Bár….

Talán trágyázod a földet széteső részecskéiddel.

Valamire csak jó lesz minden szilva.

 
U.i. azt hiszem a képnek nem sok köze van a leírtakhoz. De valahogy ez a fotó került a "kezembe" - mellesleg  kb. 40 évvel ezelőtt egy orfűi séta alkalmával találtam.Azóta őrzöm itt, az íróasztalomon.

Gondolataim a tészta kapcsán

Mikor vettél utoljára kocka-, vagy metélt-tésztát ? Tudod-e az árát ? (gyermelyi 4 tojásos fél kiló 600.- Ft körül van...) Én a napokban vásároltam, s ennek kapcsán meditáltam el azon, miképp van arányban az ár az árúval ? Mert kicsit sokalltam…

El is gondolkodtam, hogy "hajdanában" még itthon készítettem a tésztaféléket, mert van egy csodás kis masinám, ami ezt lehetővé teszi, de talán csak a sodrófával is ki tudtam volna nyújtani megfelelő vastagságúra a tésztát. 

Régen nem készen vettem sok mindent, pl. a tésztát sem,  hanem magam csináltam...Gyorsan meggyúrtam,  és evvel a kis géppel gyönyörű vékonyra nyújtottam, ill. felszabdaltam.

Aztán a csoda tudja miért, hogyan - de valahogy "leszoktam" erről...(is)

                                    ********

Amikor én még kislány voltam, nem volt kész tészta. (Vagy ha volt, mi olyant sosem vettünk.) Nagymama mindig saját maga gyúrta, nyújtotta, vagdosta a tésztát. Nem tudom, miért, de mi - gyerekek - áhítattal néztük, ahogy a kis buciból előbb hosszú szeletek, majd apró kockák, vagy hosszú-metéltek lettek. Valami varázslat volt ez ( a malátakávé főzésével együtt....) Hogy mennyivel másabb volt az íze, az állaga a házinak, mint a boltinak, hát az akkor derülne ki, ha készítenél magadnak otthon tésztát...

Én még arra is emlékszem, hogy az én takarékos Nagymamám a tészta főzőlevét sose öntötte ki (hisz valamennyi liszt maradt abban) és vagy a mosás után keményítéshez használta, vagy pl. hagyma- vagy rántott levest főzött belőle. (Szerintem egy mai fiatal fejéhez kap(na) ezt olvasva és csak bámulna...) 

Manapság senki se vacakol már otthon az ilyen házi élelmiszerek előállításával, mert „nincs rá idő”. Esszük-vesszük a „bótit”, (tele tartósítóval) és ami ennél is nagyobb baj, a lányok (és esetleg fiúk) egyrészt példát se látnak (mint én anno), és sehol sincs módjuk megtanulni azokat az alapvető konyhai műveleteket, melyek ismerete – szerintem – senkinek sem válna kárára. Én nem tudok olyan mamáról a környezetemben, aki főzni tanítja a lányát. Egyszerűbb telefonon rendelni egy pizzát.

Nem írom azt, hogy egy ember, aki nem tud kenyeret sütni, az nem is igazán életképes ember, de valami hasonlót gondolok…

De! … újabban igencsak intenzíven gondolkodom azon, hogy én az efféle gondolkodásmóddal olyasmi lehetek egy fiatal számára, mint amilyennek én a dinoszauruszokat látom…

Nem dolgom megítélni, hogy ez most jó, vagy rossz. Én – visszatekintve – minden nehézségével együtt, el nem cserélném az életemet egy mai fiatal életével…

És...hát igen...ezekről a dolgokról hallgatok.

Pedig ki tudja, talán kellene beszélni róla...

...Vagy se....?

Őszi színek

Ősz 

Pirosat virágzik a vadszőlő,

levele lesz szirma, cakkos kis virága.

Pár napig szép csak,

aztán némán lehull az őszi sárba.

Megsárgult tölgylevél

követi guruló gesztenyék útját,

a dió is szétpattintja burkát,

utolsó ernyőit a pitypang

szerteszét röpteti.

Köd-könny rezeg halott levélen,

elfekszik a fű is a réten,

korán húzza rájuk takaróját az ég,

még hat óra sincs, de itt a sötét.

2015

És itt van egy -szerintem- csodaszép videó:

Ha valaki szívesen töltené idejét rövid, de szép kisfilmek nézegetésével, ajánlani tudom a következő linken láthatókat:

https://www.youtube.com/@marialovasz8221/videos

Aludni megy a kertem...

Holnap jön a "zöld-szemetes" - majd legközelebb csak két hét múlva, célszerű volt tehát ma összetakarítani a levelek zömét, mert eső is várható a napokban - és akkor aztán nehezebb lenne...Így hát ma az udvar "téliesítése" volt a feladatom, amit fájó szívvel tettem, mert el kellett tüntetnem a csodás vadszőlő leveleket, levágni az elnyílt nyári virágokat...kicsupálni a rekeszekből aminek vége...Olyan szomorú ilyenkor már az udvar...A krizik még itt-ott kicsit színesítik a látványt - de valójában ilyenkor az ablakon se szeretek kinézni...Na de mindennek megvan a maga ideje, az őszi kertrendezésnek, takarításnak is...

Búcsúzóul íme pár fotó...Azt hiszem legközelebb a kertről csak tavasszal fogok képeket mutatni - hacsak menetközben nem esik le a hó - ami elég bizonytalan....

Összegyűjtöttem a leveleket....

Olyan üres a kert....

A manó őrzi a rovarhotelt - nem tudom, van-e lakója ?

Várom a cinkéket...

...vizük is van....

Az utolsó szépségek....

...és akik beköltöztek az előszobába.

Balokány - tegnapi séta

Ha valaki még nem ismerné, és esetleg érdekelné mitől Balokány a Balokány, itt elolvashatja:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Balok%C3%A1ny

Mivel viszonylag a közelében lakom, elég gyakran megfordulok itt, szerepelt is már többször a blogban - így hát valójában a mai képek annak, aki rendszeresen olvas, sok újdonságot nem mondanak. Kissé borongós idő volt, de azért az ősz csodás színei még így is varázslatosak.

A gingko már elhullatta aranysárga  leveleit

Olyan szépek, mint egy szőnyeg  - kár értük...

A mocsári ciprusok levele izzó vörös, háttérben a hajdani Zsolnay gyár kéményei

Zárva a kis ház....

Tükörkép

Gyönyörűek ilyenkor ezek a fák....

A mocsári ciprus egy őszi tűleveles ága

A mocsári ciprus különös léggyökerei - nekem mindig olyan fura gondolataim támadnak, ezeket látva..."kikukucskál a gyökér a földből" ...

Távolban nem egy fehér vitorla, hanem a Kodály hangversenyterem

Zárva volt a bolt - nem vettünk tápot a halaknak....

Az öreg villamos, fázósan, magányosan álldogál a tó partján....

Milyen idő lesz ma...

...avagy minek örültem ma ? Jó ideje a kedvenceim közé tartozik  és a legmegbízhatóbbnak tartom az időjárás-előrejelző weboldalak között a  (cseh) "ventusky"-t.

https://www.ventusky.com/?p=45.6;17.7;5&l=rain-3h&t=20241120/1200 

Egy ideig nem tudtam rájönni, minek a rövidítése, vagy mit jelenthet a cég neve, de aztán mindenféle kutatgatás után csak megtaláltam:

Maga a név, Ventusky, két szó kombinációja. Az első a latin szó, a Ventus, jelentése szél, a második pedig az angol szó, Sky az ég.

Én biztos nem vagyok egész komplett, de annyira örültem a felfedezésnek, hogy még...Nem egyszer voltam már így, hogy valamit nehéz volt kitalálni(vagy megtalálni) - és amikor sikerült, hát az nekem öröm volt...Már csak ilyen vagyok.....(Bocs, ha ez most senkit se érdekelt - máris "beteszek" egy következő anyagot...) 

De ha mégis kíváncsi vagy az időjárásotokra, érdemes ezt is megnézni.

Petrőczi Éva verse

Ez az átkos-áldott Internet ha gyakran fel is bosszant, vagy el is keserít, néha azért ad valami meglepetést, kedves ajándékot. Tudom, hogy hallottam már a Petrőczi Éva nevet, tán versével is találkoztam valahol - bár konkrét dolog nem jutott eszembe - de hát ez semmit nem jelent, hiszen az agyam egyre lyukad, és még jó, ha a lakcímemet nem felejtem el...Szóval  -esküszöm! - nem pécsi képeimhez kerestem verset épp a neten,  ám mégis (ugye mondom én, vannak csodák) elém került egy vers, melyben a szemem azonnal meglátta az ismerős (=pécsi) szavakat.

Nos, az alábbi verset találtam. (Szerintem szenzációs):

Város-ajándékozó rigmusok

Petrőczi Éva

Batyum üres –

hamuba-sült

pogácsám helye

is kihűlt.

Lássuk csak:

ajándék helyett

ellopom a várost neked.

A Szerecsenpatikából

kapsz szerecsendiót,

szerelemgyökeret,

fogadra-valót.

Havihegy marék

májusi havát,

illatos hunyort,

hunyorgó ibolyát,

a Báránytetőrõl

felhőbégetést,

Balokány-tavi

békabrekegést.

Puturluk-utca

gödreit-árkát,

tenyér-tányérból

mecseki málnát.

Négytornyú dómot,

kerek kupolát, –

dzsámiról arany

félholdat lopok,

az lesz a sarló,

minden csillagot

begyűjtök vele,

hadd legyen az éj

tinta-fekete;

a Fekete-vizet

üvegbe csordítom,

tintának használd,

fehér papíron.

Czinderi utca

száz örömlánya

volt-ülepét

mind neked riszálja,

a Zárdatemplom

szüzei jőnek,

szúrós szövetben

lilára főnek.

Ha elfáradtál,

apostol-fődet

elveszejteni

cirfandlit bontok,

ezt termette

a hazai tőke,

nem vagy borbíró,

be is rúgsz tőle,

s függőágyad

lesz a sötét,

harangbongás-hálózta

ég.

Álmod is majd eljövendő,

andalít a

zölden zengő

agancserdős

hegy: a Zengő.

Sajnos azt hiszem, ezt egy "nem-pécsi" annyira nem tudja értékelni, mint egy hozzám hasonló vén tüke...Azt hiszem, ha egy fiatalnak mutatnám meg, sokat ő se tudna mit kezdeni vele, mert velünk (=öregekkel) együtt el fog múlni sok minden - miképp ez általában az idők kezdete óta mindig is történik. De hát nem baj. Talán, talán ide téved (?) egy olyan pécsi olvasó, akinek - miképp nekem is - a vers elolvasása pár kedves, kellemes percet szerez. És akkor már megérte ide bemásolni... 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Petr%C5%91czi_%C3%89va

Jövős-menős napok - Pécs, belváros

Ahhoz képest, hogy november közepében járunk, szép időnk van. Gondolva arra, hogy lesz (esetleg) tél is, amikor a kapuig nem lesz kedvem (bátorságom) kimenni, próbálom most feltölteni magamat az unalmas, szürke napokra gondolva.                        

Egy hajdani pécsi-lakos levelezőtársamnak szerettem volna bemutatni a városnak legalább egy részét. Itthonról gyalog indultam. Aki nem  ismerős, attól elnézést az útleírásért - szóval Búza tér - Király utca - Széchenyi tér - Irgalmasok u. - Rákóczi u.  vonalat jártam végig, itt aztán buszra szálltam és hazajöttem. 

Sikerült az útvonalat a térképre is berajzolnom, innen tudom, hogy ez kb. 2,5 km volt - 140 fotó készült és bevallom, kissé  elfáradtam. Próbáltam visszaidézni, mikor jártam így végig városomnak ezt a részét - hát nem emlékszem. Semmi dolgom errefelé - és őszintén szólva, különösképp érzelmeket sem keltett bennem, hacsak azt nem mondanám "érzelemnek" hogy számtalan esetben a mai üzletek, létesítmények helyén én bizony a régieket "láttam"...Nem tudom azt mondani, hogy hiányoztak azok, vagy kevésbé tetszettek ezek... Egyszerűen ez az utca nem az az utca ma már, ami az én emlékezetemben él. 

Mert azért ifjú koromban sétáltam ám erre ...fiú gimnázium volt az utcában, itt volt a tánciskolánk, azért mégiscsak hajdani kedvencem a színház is,  vagy a Caflis cukrászda, amit én "Éva" -ként ismertem meg és régi nevét csak sokkal, sokkal később tudtam meg. Na, valljam be, azért itt-ott előbukkantak emlékek...

Nem, nem akarom most ide bepréselni a 140 fotót, de azért beteszek néhányat...a városom hajdani (vagy tán még mai is annak hívható) sétáló utcájáról:

A Király utca vége, az Ágoston tér felől érkező út betorkollása

Búza tér

Felsőmalom - Király u. sarok - a könyvesboltom helye....

Vasváry ház

Itt volt a "Zaci" és egy hentes hajdanában....

A színházunk

Az "átjáróház" és a városháza tornya

A "megyei tanács" ma megyeháza, Széchenyi tér

A Városháza - vagy polgármesteri hivatal ugyancsak Széchenyi tér

Az Apáca utca sarkán a "Szerecsen" patika

Szegény, szegény élő-halott Nádor szálloda (a rózsaszín - ha valaki nem tudná) 

Pécs Járási Hivatal - Kormányhivatalok - Kossuth tér

Zsinagóga a Kossuth téren

A város első forgalmi lámpája itt volt, a  Rákóczi úti kereszteződésben 

És mivel (emlékezem szerint), még nem szerepelt a blogomban, befejezésképp ide másolom a város címerét:

No, itt a mese vége....

Dráva - múlt - jelen - jövő (?)

https://telex.hu/techtud/2024/11/13/os-drava-vizmegtartas-mintaprojekt-vizgazdalkodas (Örülnék, ha lenne türelmed végigolvasni...)

"...Ős-Dráva Program, ami egy 600 négyzetkilométeres területen biztosít jobb vízellátást. A természet már rövid idő alatt profitált a beavatkozásból, ami ha kiterebélyesedik, akkor az Ormánság településeinek is adhat egy fogódzót ahhoz, hogy kitörjenek a mély-szegénységből....."

Mint öreg vízügyesnek igencsak megdobbant a szívem, amikor végigolvastam ezt a cikket. Meglehet, az ide tévedő olvasóimnak nem lesz ez különösebben érdekes - de számomra minden  sora fontos volt, egy ici-picit reményt keltő...

Évtizedek óta "szívem csücske" a Dráva-mente, aki olvas tudja, hogy a szerelem a 72-es árvízzel kezdődött - és azóta minden évben visszahívott-vonzott ez a folyó és ez a vidék. De a rendszeres visszajárás sajnálatos módon azt is lehetővé tette, hogy végigszomorkodjam az évtizedek alatti lepusztulását ennek a vidéknek.

Itt nincsenek kastélyok, amit el lehetne  adni újgazdagéknak, itt nincs különösebb történelmi/vallási mittudoménmilyen látnivaló. Itt csak emberek élnek - vagyis próbálnak élni - egyre kevesebben, mert a megélhetés is szinte lehetetlenné vált.      

Pedig...pedig én nagyon jól emlékszem az évtizedekkel ezelőtti átkoskommunistarendszerbeli állapotokra. A hatalmas, bőtermő dinnyeföldekre, a falun végivonuló disznó- és tehén csordákra, a savanyító üzemre, a gazdagságra, az itteni téesz jó hírére...Igaz, emlékszem a fa mögül előugró és engem is igazoltató határőrre, emlékszem arra, hogy nem lehetett lemenni a "határsáv" miatt a Dráva partra....szóval sok mindenre emlékszem....

Mégis örömmel olvastam el ezt a (másnak tán hosszú) újságcikket...

Talán, talán van valami remény e vidék "feltámadására".....

Szívből  kívánom nekik....

Egy bekezdés kíváncsiság-felkeltőnek a cikkből:

 "...Az Ős-Dráva területén roncsaiban maradt meg az egykori vízrendszer, megszűnt közöttük az összeköttetés, pedig Udud Péter szerint olyannak kellett volna lennie, mint az érhálózatnak az emberi szervezetben. Az foglalkoztatta őt, hogyan lehetne újra összekötni ezeket az elemeket, és élővé tenni a rendszert. Az erre készült tervvel, a vízügyet már otthagyva, az Aquaprofit Zrt. egyik vezetőjeként közel két évtizeden át lobbizott pártokon és kormányokon átívelve a döntéshozóknál, hogy megvalósítsák a projektet. A kivitelezés végül 2017-ben kezdődhetett meg, öt évvel később pedig elindulhatott a próbaüzem...."

Nos, nem véletlen a lelkesedésem, és nem véletlen, hogy szívemből kívánom, sikerüljön ez a terv...Végre, sikerüljön valami  ebben a nyomorult, mellőzött Baranya megyében is. !!!!

https://aranyosfodorka.blogspot.com/2014/01/40-ev-egy-munkahelyen.html?m=0 

Emlék-zene

Biztosan tudom, hogy betettem már a blogba ezt a zenét ... ma mégis valahogy ismét eszembe jutott - nem is annak kapcsán ahol és amikor halottam (volt meséje) - hanem egyszerűen "csak úgy"....       Annyira szeretném tudni, hogy az agy, az én agyam miért is működik úgy, ahogy ? A "semmiből" varázsol elő gondolatokat és természetesen érzéseket, élményeket és  néha nem találom a kulcsot, ami a régi történet "ajtaját" kinyitja....

Miképp most se...nem tudnám megmondani, miért, hogyan, de egyszer csak a "fülemben csengett" ez a dallam...

Meg is hallgattam egymás után sokszor, s bár szerepelt ez már itt, de most még egyszer beteszem. Dacára, hogy számomra nem szép és boldog emléket idéz, dacára, hogy a filmre már nem is nagyon emlékszem - valahogy mégis szívesen hallgatom. (Mégiscsak jobb ez, mint morgolódni a hétköznapi élet nehézségei miatt....)

Nincs mobilod ? Nem vagy ember.....

Egy bizonyos "N.A." nevű helyről rendeltem egy könyvet.(Nem ingyen könyv, nem reklám, 4540.- Ft lett volna az ára.)
Megrendelésemre az a válasz érkezett, hogy adjam meg a telefonszámomat (megadtam a megrendeléskor).
Erre ismét elküldtem a számot.

A válasz a követező volt:
"....számunka egy érvényes, magyar mobiltelefonszámot szükséges megküldenie.
Kérem ezt tegye meg, ellenkező esetben rendelését törölnünk kell. Megértését köszönjük. Szép napot kívánunk!"

Hát ha én nem vagyok ember, vagy megbízható ügyfél mert NINCS mobilom - akkor a drága könyvüket tartsák meg maguknak, a "szép napot" kívánásukkal egyetemben.
Nem értem ezt a fajta diszkriminációt ....egyesek szerint akinek nincs mobilja, tűnjön el a Föld színéről.
Kár...
...vagy a fene tudja. Nekem meg az ilyen "eladó" gyanús. Nem kell akkor tőlük semmi....eddig is megvoltam a könyvük nélkül, megleszek ez után is.

Pákolitz és Gyükés

Az ember néha olyan különös ajándékokat kap....
Tegnap egy levél mellékleteként érkezett ez a vers:

Kabóca

Felsőgyükési kiskert,

októberelejei nyárdélután.

Neki-nekifohászkodik

a zsolozsmás kabóca.

Kisebb szünetekkel cürrikél,

időt hagy, hadd gondoljam végig

fölhorgadó végiggondolnivalómat.

Kiérdemesült körtefánkról

méltóságteljes önérzettel

keringél alá egy-egy levél.

A kabóca figyelmes pauzáiban

tévován éregető bilingeket csipkedek.

A valódi és a példabeszédbéli szőlő

egyaránt savanyú.

Kabócánk mondja-mondogatja a magáét.

Fontoskodás nélkül hirdeti

fontos-együgyű evangéliumát.

(Pákolitz István)

Nem ismertem - nincs is kifejezett Pákolitz verseskötetem, talán csak a szép versek sorozatból ismerhetem a verseit (ha)...

De ez, hogy az ÉN Gyükésemről verset írt, hát ez annyira megdobogtatta a szívemet - ezúton is köszönöm a küldőjének...

Nem tudom, ki hogy van vele, én egy "hivatalos" születésnapi, vagy karácsonyi meglepetésnek nem tudok annyira örülni, mint egy ilyen véletlennek. Persze, nem vagyunk egyformák, lehet, hogy más másképp érez....

Én így.

Két őszi képet mellékelek, bár nem egy gyükési kiskertből, hanem az egyik gyükési buszmegálló melletti vadszőlőről és egy részlet a rét melletti dombról. Színorgia....csodaszép...

Hát nem csodás ????? Festeni sem tudnék szebbet...