Részlet elmúlt napjaimból…

 

Például....

Nem érek a levelezésem végére. El vagyok maradva a kálváriákkal….

Nem értem, mi van az idővel (vagy velem)?

Ilyenkor mindig beindul a „verkli” minden, amit még el szeretnék/akarok tenni, szinte egyszerre jelentkezik. Így aztán az elmúlt hét programja – többek között – az alábbi volt:

- sárgaszilva lekvár befőzés

- paradicsom befőzés

- tök eltevés

- lecsó eltevés

- töltött paprika főzés-eltevés

- savanyú uborka (második adag) eltevés

- palacsinta és zabos keksz sütés (gyerekeknek)

És nem tudom, hát valahogy oly gyorsan elszalad egy nap, vagy tényleg ennyire lelassultam ? Közben azért persze az ember bevásárolni megy, csekket ad fel a postán, kicsikét takarít, (a jövő héten lesz nagyobb takarítás és ablakmosás is következne) mos, virágot öntöz, macskát etet, összesöpör kicsit az udvarban, naponta alaposan meglocsolja az egész kertet  …

Ja, + mosás előtt aktuális volt az ágy áthúzás…

Két naponta azért valamit főzni is szoktam magamnak….

Sok ez egy hétre, vagy tényleg kevesebbet bírok, mint régen ?

Éljen a Caola!!

Javíthatatlan vagyok …és hűséges a régi márkákhoz. Nem mondanám, hogy szeretek ablakot tisztítani, de ha mégis, akkor csakis ezzel az alábbi képen látható kis pirossal teszem…A Tükör ablaktisztítóval. Van hozzá egy spriccelő flakonom, abba áttöltöm és máris mehet…A legolcsóbb – bár nem dizájnos, de én igen jónak tartom. Minden alkalommal, amikor vásárolok, 4-5 üveggel is veszek belőle és arra gondolok, vajon ebben a fejre-állított világban ezt a terméket, ebben a formában és minőségben még meddig lehet még kapni ?

Ugyanez a véleményem a WU2 hajsamponról. Az idejét nem tudom, mióta használom. Volt idő, amikor eltűnt és nem lehetett kapni, de most már évek óta újra van. Jó a minősége, igaz, nem csicsa-mintás és dizájnos, de ami benne van, az olyan, mint régen volt. Igen kevés dologról lehet ezt manapság elmondani. Mindkettőt a Caola gyártja. Az ő termékük a kedvenc kamillás hintőporom, a kézkrémem és szoktam venni folyékony szappant, ill. testápolót is a termékeik közül.  (http://caola.hu/a_caola_tortenete/ Érdemes elolvasni, legalább te is megtudod, hogy pl. miért az a cég neve, ami.... !!! Ez itt a reklám helye :-) )

Legutóbb egyébként pl. az Arielben csalódtam, de akkorát, hogy soha többé nem fogok venni. Inkább visszatérek a TOMI-hoz…Vagy nem is tudom. Micsoda szemétség, hogy ha a barátnőm hoz Németországból Ariel-t, akkor azzal álom a mosás, ezzel az itthon kaphatóval  meg …hát nem is minősítem.

Persze, jó ez nekünk….gondolják a piszok „kapitalisták”….és részben igazuk van, hiszen én is vettem, a neve miatt, meg mert a márkáról jó tapasztalatom (is) volt.

És bizonyára tudnék még felsorolni hasonló dolgokat…de nem teszem.

Csak morgolódok magamban. Nem lesz ezen a téren egyhamar változás…

Maradok a régi bevált dolgoknál - legalábbis amíg még kaphatók lesznek.

Három igen

Ezt kellene naphosszat, megállás nélkül olvasnom, mielőtt leülök és mindenfélét beleírok a blogomba:

„A fecsegés – a szellemi erők pazarló szétfolyása a világba.

A fecsegés – rövid idő alatt felszínessé teszi a gondolkodást.

A fecsegés – árulóvá teszi a tudót.

A fecsegés – bohóccá tesz az embert.

A fecsegés – akarattalanul is kártékonnyá tesz.

A fecsegő – fél. Attól fél, hogy nem veszik észre. Ezért állandóan hang-jeleket küld a világba: Itt vagyok ! Én is létezem !

Ezért a régi bölcsek kevés beszédűek voltak.

Mielőtt megszólaltak, megkérdezték maguktól: Amit mondani akarok, igaz-e, fontos-e, jó szándék vezeti-e ?

Csak a három „igen” jogosít beszédre.”

(Popper Péter: Az Istennel sakkozás kockázata)  

A kép – meglehet - egyáltalán nem illik ide.

Bár, ha mélyebben elgondolkodom, akkor talán mégis….