Régebben volt idő, amikor az Erdőgazdaság almalevét vásároltam – amit nagyon szeretettem, de fogalmam nincs róla ma kapható-e ez még valahol...(Nem is érdeklődtem...)
Aranyosfodorka napjai
2024. november 12., kedd
Almalevet főztem
2024. november 10., vasárnap
Vers és kép összeillenek
Az jutott eszembe, hogy lepréselek pár vadszőlő levelet és feltűzdelem a könyveimre. Ez lett belőle. Szerintem hangulatos....
2024. november 9., szombat
Tudom, mégsem hiszem....
2024. november 8., péntek
Kedvenc témám
2024. november 7., csütörtök
Négy titok
https://green.hu/cikkek/hosszu-elet-4-titka-nyomaban-ezuttal-komolyan/?
Véletlenül bukkantam erre a cikkre - elolvastam... Ajánlom minden idős embernek - habár fiatalon kell(ene) készülődni arra, hogy ilyenné tudd tenni öregkorodat.
Csak azt nem tudom, hogy mi van azzal, aki valahol egyszer csak "elakadt" (?vagy milyen kifejezést is írjak ? leállt? kikapcsolt? magába-fordult?....) Honnan vegyen erőt az, aki egyedül van ? Élete zömét egyedül küzdötte át, max. kutyák, macskák társaságában ? Aztán elérte a nyugdíjas kort és az évek múlása felgyorsult és egyszer csak nyolcvan éves lett...Csak úgy, minden előzetes bejelentés nélkül kiderült, hogy már semmi sem működik úgy, ahogy kellene, ahogy régen működött....
Hát igen, valahol el kellene indulni - de hol ?
A kék zónák titkai
Az amerikai kutató, Dan Buettner öt ilyen kék zónát vizsgált meg: Okinawa (Japán), Szardínia (Olaszország), Ikaria (Görögország), Nicoya (Costa Rica) és Loma Linda (Kalifornia, USA). Ezeken a helyeken az emberek nemcsak hosszabb életet élnek, de egészségesebb életet is. Négy egyszerű következtetésre jutott, amelyek segíthetnek mindannyiunknak.
1. Okos, egészséges étkezés és a hosszú élet
A kutatások szerint az étkezés az egyik legfontosabb tényező. A kék zónák lakói egyszerű, természetes ételeket fogyasztanak. Például Okinawában az emberek sok zöldséget, halat és rizst esznek, míg Szardíniában a mediterrán diétát követik, amely olívaolajban gazdag, és rengeteg friss zöldséget, gyümölcsöt, diót és halat tartalmaz. Az étkezés egyszerűségének és természetességének követése nemcsak egészségesebb, hanem fenntarthatóbb is.
2. A természetes testmozgás és a hosszú élet
A természetes mozgás beépítése a mindennapokba szintén kulcsfontosságú. Ahelyett, hogy mesterséges edzésprogramokat követnének, a kék zónák lakói mindennapi tevékenységeikkel tartják magukat formában. Ikariában például az emberek napi rutinjuk részeként mezőgazdasági munkát végeznek, ami rengeteg természetes mozgást biztosít. A gyaloglás, kertészkedés, és kerékpározás mind-mind hozzájárulnak az aktív életmódhoz.
3. Életcélok, az élet értelme…
Az életcélok megléte, vagy más néven az élet értelmének megtalálása, szintén fontos szerepet játszik. A japánoknak van egy kifejezésük, az „ikigai,” ami az élet értelmét jelenti, és ez segít nekik motiváltan és céltudatosan élni. Nicoyában az emberek „plan de vida”-ról beszélnek, amely szintén az élet értelmét jelenti. Ezek az életcélok nemcsak mentálisan tartják fitten az embereket, hanem segítenek abban is, hogy stresszmentesebb életet éljenek.
4. Kapcsolatok, a közösségek ereje
A közösségi kapcsolatok és a társas támogatás szintén elengedhetetlenek. Loma Lindában például az emberek erős közösségi hálózatokat építenek ki, amelyek nemcsak érzelmi támogatást nyújtanak, hanem gyakran praktikus segítséget is. A családi és baráti kötelékek ápolása, a közösségi eseményeken való részvétel mind-mind hozzájárulnak a hosszú és egészséges élethez.
Hogyan alkalmazzuk ezeket a tanácsokat?
Vizsgáljuk meg a saját életünket, és azonosítsuk, mely területeken van szükség változtatásra. Ha például egészségesen étkezünk és rendszeresen mozgunk, de elhanyagoljuk a közösségi kapcsolatokat, érdemes több időt szánni a barátokkal és családdal való találkozásra. Ha erősebb életcélokat keresünk, gondolkodjunk el azon, mi az, ami igazán motivál és szenvedéllyel tölt el minket.
Gyakorlatok a mindennapokra: cél a hosszú élet – a minőségi időskor
Egészséges étkezés: Próbáljuk ki a mediterrán diétát, fogyasszunk több zöldséget és gyümölcsöt, és kerüljük a feldolgozott ételeket.
Természetes mozgás: Sétáljunk többet, végezzünk kertészkedést, vagy találjunk olyan tevékenységeket, amelyek természetesen beépíthetők a mindennapjainkba.
Életcélok: Tűzzünk ki rövid és hosszú távú célokat, amelyek motiválnak minket, és adnak értelmet mindennapjainknak.
Közösségi kapcsolatok: Ápoljuk baráti és családi kapcsolatainkat, vegyünk részt közösségi eseményeken, és támogassuk egymást.
Már ezekkel az apró változtatásokkal is sokat tehetünk az egészségünkért és a hosszú életért. Ne feledjük, hogy minden kis lépés számít, és már azzal is sokat tettünk, ha néhány ilyen egyszerű szokást beépítünk a mindennapjainkba.
Nos igen. Lenne tennivalóm..........
2024. november 6., szerda
Penny (Macska-kedvelőknek ajánlom)
Amúgy Pennyt gyakran megkeresem, hogy értesüljek legújabb történeteiről - ugyanis jobb, mint sok egyéb, a FB-n található idétlen kisfilm. (Szerintem) ....Igaz, nem beszélek angolul, csak keveset értek a macskatulajdonos szövegeiből, viszont Penny egy szavas válaszai már érthetőbbek...Mondtam is az enyémeknek, hogy tanulhatnátok ettől a kis amcsi cirmostól...(hanggal hallgasd !)
https://www.facebook.com/reel/1237109654102078
vagy ez:
Egyébként a youtube-on is látható, ez a legtöbbet nézett 10 videó:
2024. november 5., kedd
Válogatás őszi séták képeiből
Pécs Meszes városrészében készült képek:
2024. november 4., hétfő
Dömörkapu és környéke
Mai sétám a Dömörkapuhoz vezetett, https://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%B6m%C3%B6r-kapu_(Mecsek) pontosabban meg akartam nézni, hogy az étterem(+szálloda) üzemel-e, s közben egy nagyon régi kis házat is akartam ellenőrizni, megvan-e még ?
Nos, a ház még áll (épült 1901-ben !!) és ennek is érdekes története van, mert a tulajdonosát ismertem, édesanyám barátnőjének az apukája építette...És mit ád az ég, véletlenül tudtam meg, hogy egy kedves szomszédom vásárolta meg pár évvel ezelőtt a fiának. Sajnos a fiatalok a ház átépítését tervezik, hát ideje volt, hogy én még készítsek róla néhány "búcsú fotót"...De azért elgondolkodtam (nem először), hogy a világ igen kicsi. A legváratlanabb helyen bukkannak fel a múltamból ismerősök.(Csak egy példa, a villányi kis barlanggal kapcsolatban - amiről tegnap írtam - kaptam egy ismertetőt és abban a szövegben - pedig bizony sok sok évtizeddel ezelőtti - három személyes ismerősöm neve is szerepel...hát igen, vannak fura véletlenek...)
A kis házat elhagyva értem (én úgy tudtam) a dömörkapui turistaházhoz, de annak ki tudja mióta már nem ez a neve, hanem Hotel Mediterrán... Ma épp zárva volt, de itthonról felhívtam telefonon és közölték, hogy egyébként nyitva van, csak ma volt zárva valami miatt.....
Kerestem és megpróbáltam néhány mai képet a régivel összepárosítani - hát ilyenre sikerültek....
Azért nekem ehhez az étteremhez is fűződik sok gyerekkori emlékem, éppúgy, mint a Tettye étteremhez. Nálunk a hét vége a következő volt: szombaton nagymama majdnem teljesre elkészítette a vasárnapi ebédet. Vasárnap reggel mise a Pálosoknál, majd az asszonyok, gyerekek hazajöttek, befejezni az ebédet és mondjuk frissen megsütni a húst, vagy valami sütit, a férfiak pedig elmentek le a városba meginni egy sört, és délre mindenki az asztalnál ült...A délutáni "csendes-pihenő" után pedig mindig séta következett, melynek célja vagy a Tettye, vagy a Dömörkapu volt....
Na, de elkanyarodtam...
Szóval megnéztem a Mediterránt, és felmásztam a kis kilátóhoz vezető útra, amin ugyan már százezerszer végigsétáltam, de a kilátást innen, hát azt nem lehet megunni. Készült megint rengeteg fotó, viszont - hétfő lévén, mindössze két kutyát sétáltató párral találkoztam - aminek kifejezetten örültem, mert utálom a tömeget az erdőben...
Kissé meglepődve, de szomorúan vettem észre, hogy több bokor jelenleg VIRÁGZIK !!! Szegény, szegény meggyötört, kiszáradt/kiégett, és mégis élni akaró, a klímaváltozástól megbolondult szerencsétlen virágok !!! Nem viccelek, itt vannak a képek:
Már visszafelé indultam, amikor észrevettem, hogy a tűzrakó helyen valami füstölög...odaérve láttam, hogy akik ott szalonnát vagy akármit sütöttek, úgy mentek el, hogy égve hagyták a tüzet, mi több, egy hatalmas tuskó izzott ott vidáman. Nem tudtam mit tegyek...ez azért nem olyan tűz, amihez a tűzoltókat kellene hívni, na de kissé fújdogál a szél, és ha elviszi a parazsat ??? Gondoltam az első szembejövőtől tanácsot kérek... Jöttek is hamarosan - de azt mondták, nem lesz ebből semmi baj, hamarosan elalszik ez a tűz, ne idegeskedjek...
Hát jó....én nem szóltam, de még most is bennem van a rossz érzés...és ha mégis kigyullad(t) az erdő ?....no majd holnap megtudom....
Egyébként csodás idő volt kellemes napsütéssel. 131 kép készült. Íme néhány közülük:
Az ősz színei kísértek |
Halódnak a fenyők.... |
A budai városrész |
Még mindig töltik a bányagödröt.... |
És hogy ne legyen "virág nélkül" a mai bejegyzés se, itt egy kép, de nem vagyok biztos a meghatározásában, ez talán hegyi len (volt) ?
2024. november 3., vasárnap
Halottak napja
Ezt találtam a FB-n: „Milyen furcsa az ember... Veszekszik az élőkkel, és virágot visz a halottaknak. Évekig nem beszél egy emberrel, és amikor meghal, tiszteletét teszi. Nincs ideje az élő embert meglátogatni, de egy virrasztáson egész nap ott marad. Nem hívja, nem öleli, nem törődik az élőkkel, de kétségbeesik a halottak miatt. Úgy tűnik, mintha a legértékesebb dolog a halál lenne... és nem az élet.”
Ma az izraelita temetőben jártam, s mondhatom, még ha furcsán hangzik is, hogy ez Pécs egyik szép „parkja”. Sokkal, sokkal jobb a „rendes városi” parkoknál – hiszen emberek nem nagyon járnak ide, én ma délután senkivel nem találkoztam. És mennyivel másabb ez a temető, mint a többi, mint pl. a városi nagy – különösen ilyenkor, halottak napja környékén. Itt egyetlen szál gyertya nem égett és a sírokon nincs virág. Igen, akik itt vannak, örökre elmentek – végülis azokkal kell inkább törődnünk, akik még mellettünk vannak.
Milyen
igaz…Virágcsokrokkal, gyertyákkal senkit visszahozni nem lehet – akármilyen szép
fotók is készülnek róla…..
Itt olvasható a pécsi temető rövid története: https://www.szombat.org/kultura-muveszetek/a-pecsi-zsido-temeto-fotoessze
Én is készítettem pár képet:
Dsida Jenő: Temetőben
2024. november 2., szombat
Pécs-Mohács-Pécs szombat délután
Eddig még ilyent sosem tettem, de meglehet, a jövőben gyakorlattá fog válni. Gondoltam egyet - de tényleg, csak úgy, hipp-hopp, reggel fél 9-kor, és megnéztem miképp lehet lejutni vonattal Mohácsra, és már öltöztem is.
Igaz, azt tudtam, hogy nem a legideálisabb időpontokat választottam, mehettem volna korábban - ne de majd legközelebb jobban átgondolom az útitervet. Így ugyanis csak fél órám volt Mohácson - bár ahhoz ennyi is elég volt, hogy készítsek egy csomó képet a Dunáról és felszedjek egy kis kosárnyi csodás, színes, lepréselendő és majd dekóként felhasználandó őszi levelet.
Be kell valljam, nagyon élveztem az utazást. Nem szeretem a gyorsvonatokat, na hát ez nem az volt. Ráadásul ezt az alig 40 km-es távot úgy kell/lehet megtenni, hogy Villányban át kell szállni egy másik vonatra !!! Mindegy. Magyarország, magyar MÁV....Örülni kell, hogy egyáltalán jár még a vonat.
Odafelé menet volt egy kis malőr....
Pécstől szépen menetrendszerűen mentünk, Vokánynál a vonat elindult, a kalauz meg kiabálás, integetés ellenére ott maradt.... Az utasok gondolkodtak, mit tegyenek, de a vészféket nem merték meghúzni, holott mi láttuk, hogy baj van...A mozdonyvezető meg nyilván vissza se nézve indult előre...Végül csak megérkeztünk Villányba. Itt viszont le kellett szállni, mert ez a vonat másfelé megy és át kell szállni egy másik, a mohácsi vonatra....(ami csak Mohács és Villány között közlekedik, ez kb.30 km.) Hát ezt én nem értem, de biztos van valami titkos MÁV indok, amiért így kell csinálni...
Viszonylag kevés volt az utas is - ünnepek közti szombat volt - szóval valójában minden jól sikerült.....
158 kép készült. Itt van belőle a válogatás:
A pécsi állmás - hozzák a mozdonyunkat |
Nem, nem ezzel megyünk..... |
...hanem ezzel..... |
Talán még fel is tud szállni ??? |
Belülről egész elfogadható |
Ha jól látom a hatalmas órát, mindjárt indulunk ... |
Szerencsétlen mohácsi állomás.... |
Ez is tiszta, rendes volt belül. |
Út az állomástól a Duna-parti sétány felé.... ....és a Duna néhány képen: |
Ez már a villányi gesztenyesor az állomás mögött |