Csodaszép volt a mai délelőtt.Csak ide a közelbe mentem, a kőbányához, és alig tudtam abbahagyni a fényképezést...Ezt, ilyen időt szívesen elviselnék egy-két hónapig...
2020. október 30., péntek
2020. október 29., csütörtök
Ez kérem csak egy idézet 1903-ból.
Nem szoktam, nem szeretek politikával foglalkozni - de néha elgondolkodom, hogy milyen fura is az ÉLET. A Nagy betűs.... Gyakran ismétli önmagát, mintha nem lenne képes valami újat, valami jobbat kitalálni. Másak a ruhák, másak a tétek, sok minden más, de az emberek....nos az emberek nem változnak.
2020. október 28., szerda
Zöld fasírt
Kedvenc kínai-kel salátámhoz vettem a piacon alapanyagokat és „rám sóztak” (na nem nagyon kellett agitálni engem) egy picike fej brokkolit is. Ez ugyan a salátába alkalmatlan volt, de gondoltam, majd kieszelek én valamit és ehetővé teszem.
Így is történt. Feldaraboltam, megpároltam, villával kicsit összetörtem, összekevertem egy kevés hagymán párolt darált hússal (ez maradék volt), kis főtt bulgurral (szintén maradék), egy nyers tojással, sóztam, borsoztam és végül a kis fasírtokat zabkorpában forgattam meg, majd kisütöttem.
Egyik
részét délben céklával, másik részét este
fejes salátával ettem. Nekem nagyon ízlett.
Kísérletező
kedvűek, ebéd-ötletet keresők és ráérősek, ha van egy kisebb brokkolijuk,
kipróbálhatják. 😅 (Arra gondoltam, ez akár kínai
kelből is készíthető...vagy szinte bármilyen más zöldségből... majd kipróbálom
legközelebb.)
Mi történik itt ?
Na, milyen lesz a mai nap ? Olyan, amilyennek indult ?
Reggel KÉT bejegyzésem a közzététel után végérvényesen eltűnt. Fogalmam nincs, mi történhetett. Sehol nem találom ezeket... Így hát mára csak a szomorkodás marad...
Most teszek egy próbát, hátha ez megjelenik. De ha nem, akkor nem tudom, mi a teendő....
2020. október 27., kedd
Még érnek meglepetések...
Sose voltam jó számtanos - és valószínű, ha még 100 évig élek, nekem ilyesmi akkor sem jutott volna eszembe. Csak azt szeretném tudni, kik azok a "zsenik" csodalények, akik ilyesmire (is) rájönnek ?
Én csak tátom a számat...
Egy októberi hétköznap délután
Ki kell használni a viszonylag kellemes őszt - menni kell, s én megyek is.
Ma dolgom volt Zengővárkonyban, barátnőmmel kimentünk, sétáltunk egyet ebben a csendes, kedves kis faluban. Nem írok itt most róla bővebben, mert az alábbi három bejegyzésben már bemutattam érdekességeit.
https://aranyosfodorka.blogspot.com/2011/08/itt-jartam-zengovarkony-1.html?m=0
https://aranyosfodorka.blogspot.com/2011/08/zengovarkony-2-tojasmuzeum.html
https://aranyosfodorka.blogspot.com/2011/08/zengovarkony-3-tajhaz.html
Fantasztikusan szép idő volt, pedig reggel még remény se volt rá,olyan szürke, borús volt az ég. Aztán dél felé elúsztak a felhők kitisztult az ég.
Csodálatos az ősz, hihetetlen színorgiával kényeztet minket. Nem győztem fotózni. Ma is csak néhányat mutatok meg a délután készített több tucatnyi képből.
Zengővárkonyi református templom
Törpe harangvirág
Rockenbauer Pál síremlékét is felkerestük
Valószínű idén az utolsó...
Az én házamon 30 év alatt ilyen színorgia még sosem volt :-(
Felébresztettem. Hát nem örült neki....
Narancs-gyönyörűségek
Jó nap volt. Este megköszöntem.
2020. október 25., vasárnap
Magyaregregy 2020 őszén
Borús volt egész nap az ég szombaton, de azért barátnőmmel nekiindultunk – mert már nagyon úgy éreztem, kifutok a „kikericses időből”.
Aki esetleg emlékszik rá, több alkalommal is írtam, fotóztam a Magyaregregy felé vezető úton, a volt víztározóval szembeni réten – ahol elvileg sok kikerics lehetne. (lásd: jobb oldalon a címkék között "Magyaregregy"-et) De újabban lekésem róla. Most is. Sajnos csak részben a késedelmem az oka, hogy nincsenek szép fotóim, mert változatlanul azt kell írnom, a kis rét elhanyagolt, egy része van csak lekaszálva, a buja, nagy fűben eltűnnek a kikericsek, ki se tudnak bújni – de ott, ahol kisebb a fű, ott is elvétve van csak egy-egy. Nem igazán tudom az okát – mert ha „csak az” lenne a baj, hogy elkéstem, akkor az elhervadt maradványokat kellett volna látnom. No de az se volt, ill. csak nagyon kevés.
Megálltam a "kikericses rétnél"....(A kerítés mögött a "halott" -1960-ban a zobáki bánya részére épült - mézesréti tározó. Vajon miért nem lett abból egy szép pihenőhely ? Ja, tudom, valaki megvette és most "úgy maradt". Tán arra vár, hogy a telek-érték még magasabb legyen...)
Csak érdekességképp: ilyen volt a tó 2007-ben....
... ilyen kép fogadott...
Magyaregregyen a várdombra barátnőmnek nem volt kedve felkapaszkodni, így aztán a völgyben jártunk egy kicsit, majd kedvenc „Vén diófa” nevű presszómba mentünk (ahol törzsvendég vagyok, mert szinte minden őszön megjelenek ott egy sütizés erejéig ).
A Máré forrásból alig csörgedezik egy kevéske víz...
A 'Vén diófa' étterem udvara, háttérben a vén diófa....
Aztán úgy döntöttem, hogy hazafelé jövet bemegyünk még a Zobák fölötti üveghutához, ahol barátnőm nem járt. No, ebből se lett semmi – mert az utat elállta egy hatalmas, kivágott fákat rakodó teherautó – még szerencse, hogy a keskeny úton kisebb nehézségek árán valahogy meg tudtam fordulni.
Háttérben a Hármas hegy csúcsa kicsit ködösen. Kár, hogy ezek a rút villanyoszlopok elcsúfítják a szép képet....
Csodálatos az erdő – mivel a nap nem sütött és már késő délután volt, a fotóim messze nem adják vissza azt a látványt, ami a valóság.
Mire hazaértünk cseperegni kezdett az eső – így hát örömmel nyugtáztam, hogy szerencsénk volt, mert ha ez a víz közvetlen ebéd után érkezik, akkor neki se indulunk és lemaradtunk volna az őszi színorgiáról.
Ez a Hosszúhetény előtti, kétszer is újraültetett cseresznyefa sor. Az alsó kép a 2007-es első kísérlet, ami nem sikerült. A később ültetett fasor (felső kép) szépen fejlődik. Örülök, hogy ezek ilyen szépen megmaradtak - de én bizony még emlékszem az "őseikre" is, most találtam róla egy régi fotót:
Hej, de régóta járok ezen az úton....
Megtaláltam a cikket, mely a cseresznyesor történetéről szól:
https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/csoda-tortent-hosszuhetenyben/
2020. október 24., szombat
Szitakötő
A https://www.bing.com/?pc=EUPP_ nyitóoldalán találtam pár napja ezt a fotót. Mellesleg minden nap más és más, csodálatos fotó kerül fel ide, nem győzök csodálkozni és picit irigykedni.
A kövekben talált ősi lenyomatok amúgy is elvarázsolnak - és ahogy ez a törékeny kis test 150 millió évig ilyen tökéletesen megőrződött (és ilyen tökéletesen ki tudták bontani kő-burkából) az nekem a csodák kategóriája.
Nekem is volt csigám, kagylóm falevelem, ezeket már elajándékoztam egy Bp-i gyűjteménybe. (Néha gondolok rájuk és reménykedem, hogy még megvannak...) Lehet, hogy én egy különc, bolond vagyok, de annyira meghat, annyira elcsodálkozom minden ilyesmi láttán. És bár sose éreztem magamat "nagy"- nak, de mellettük porszemnél is kisebb vagyok és belőlem csak a hamu marad itt - hacsak el nem fújja a szél azt is.
A 32 "Kövek" című bejegyzésemből kettő:
https://aranyosfodorka.blogspot.com/2018/04/kovek-gondolatok.html
https://aranyosfodorka.blogspot.com/2019/04/elvaltunk.html
Az én szilvás-lepényem ilyen
Helyet kellett csinálnom a mélyhűtőmben, ezért aztán feláldoztam az idén eltett egyetlen zacskó magozott szilvát...
Mi legyen/lehet belőle ? csakis szilvás lepény....
Ez az én receptem (vagyis pontosítok: a Nagymamám receptje):
50 dk liszt
1 egész élesztő tejben felfuttatva
1 tojás sárgája, csipet só
Ezeket összekeverni annyi tejjel, hogy könnyű kelt tésztát kapjunk (nem néztem a tej pontos mennyiségét – érzéssel kell adagolni.) Alaposan bedagasztani, majd hozzáadni 10 dk olvasztott margarint és ezzel is jól kikeverni.
Lefedve, langyos helyen duplájára kelesztjük, majd kinyújtjuk és egy közepes méretű kizsírozott tepsibe ügyeskedjük.
Ezek után tesszük rá belsejével lefelé fordítva a kimagozott, felezett szilvát. Ehhez a mennyiséghez kb. 50-60 db egész szilvaszem kell – persze ez méret-függő.
Akkor kell a sütőbe tenni, amikor az még csak melegszik. Közepes tűznél kell sütni. Amikor már kész, kivesszük, megszórjuk fahéjas cukorral ( én fahéjas kristálycukorral szeretem) és visszatoljuk a lezárt, de még meleg sütőbe egy kis időre.
Hidegen lehet jól szeletelni.
Ilyen lesz a végeredmény.
2020. október 23., péntek
Mit tennél az én helyemben ?
Jövök hazafelé. Szürkületben. A nyilvános, de (odafele-menet örömmel látott szép, tiszta, üres) nagy kukák mellett áll egy autó és lázasan pakolnak le róla egymillió papírdobozt. Nagyon igyekszik a fiatalember, dobálja, mindegy, hová, hogyan. Csak gyorsan történjen a lerakodás. Kissé távolabb állok meg tőlük, de valószínű a fiú észrevesz. Kiszáll az autóból egy öregebb ember, gyorsan becsapja az autó hátsó ajtaját, bepattannak a kocsiba, nagy gázt adva elhajtanak. Nekem sajnos nem sikerült a fotóm az elhúzó autóról, a rendszám nem látszik. (Már szürkült....) De amikor pakolnak, amit és ahogy - az a fotó jól sikerült.
TE MIT TENNÉL ?
Jó lenne az efféle rohadék szemetelőket elkapni és alaposan megbüntetni. Mennyibe került volna kivinni a hulladéklerakóba, ahol ingyen letehette volna ? De nem, kijött ide a Marx út végére, alkonyatban, amikor szinte semmi forgalom nincs, itt és gyorsan megpróbált megszabadulni a szemetétől.
Én pedig gondolkodom, van-e értelme nekem ezen
1. dühöngeni
2. a fotókat elküldeni akárkinek ( BIOKOM, Közterület, rendőrség)
CSAK nekem lenne bajom kellemetlenségem tőle.
Tán ha névtelenül ?
És egyet alszom rá.
És másnap, szégyenszemre úgy döntök, hogy kussolok. Mert miért is ?
Kit érdekel a sok szeméthegy között egy újabb : Rendszám sincs. Ki a fene kezdené el a nem egészen gyakori autó formája alapján keresgélni a tettest ?
Gyáva alak vagyok. (?)
Ilyen egy ország ez. És végül még én szégyellem magam....
Itt még rakodnak...
Gyorsan elrobognak...
A szemét meg marad....
2020. október 22., csütörtök
Gyükés még egyszer
Az arany-ősznek azt hiszem hamarosan vége. Gyorsan megpróbálom kihasználni a lehetőséget, ma is jártam egy nagyot. Mivel tegnap a Gyükésem alsó útját kihagytam, gondoltam, ma arra megyek. Ám már az út elején találkoztam egy kedves régi-régi kutyás ismerőssel, - már új kutyával jött - a Nandó, az öreg harcos is átköltözött az égi mezőkre... Inkább őket kísértem körbe. Aztán miután elbúcsúztunk, még korainak tartottam az időt és megtettem másodszor is a rét körüli utat. Nem bántam meg. Megint készült egy csomó fotó. Szomorúan állapítottam meg, hogy a kis patakban most már a felső végén sincs egyetlen csepp víz se. Jutott eszembe, vajon hol isznak azok az állatok, akiknek a lábnyomával tele a sáros út ? Nem tudom... De biztos megoldják valahogy...
Nos, pár kép a ma készültek közül:
Ezeket a kucsmagombákat meg még négy másikat az utam elején találtam, nem akartam leszedni, mert ez igazán csak frissen élvezhető - akkor viszont (szerintem) az egyik legfinomabb gomba. A fölső képen látható már el is pusztult, nagyon rövid életűek ezek.
Ez az undormányos poloska mindenütt ott van....
Emlékszik valaki a tavasszal mutatott kónya vicsorgóra ?
Nos e fa tövében nőtt...Most semmi nyoma...
A teljesen kiszáradt, befüvesedett patakmeder. Rég nem folyt itt víz.
2012: Lilike itt bokáig állt a vízben....
A Nap lassan elbújik a hegy mögött. Az ezüstnyár így is világít.
Nem bántam meg, hogy elmentem....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)