Ez nem egy krimi címe, ez a magyar valóság 2010-ben, Pécsett.
Egyszerűen nem értem, miképp kerülhette el a figyelmemet a „Kézművesség az egyházművészetben” c. kiállítás. A pécsiprogramok és a pécsikult is hírt adott róla – most kerestem vissza a neten, csak nem értem, miért is nem láttam én ezt, amikor naponta megnézem a programokat.... Még szerencse, hogy 4 szemem van – ebből 2 @x-nél…Egy tény, nagy hírverés nem volt a kiállítás körül...
Nem ez volt mára betervezve, ám mivel megtudtam, hogy 30-án bezár, úgy döntöttem, mégiscsak ellátogatok ma ide is. Ez a program (és ami utána következett és majd holnap, vagy valamikor megírom) – már megint olyan élményeket adott, melyekről ha lemaradtam volna, hát bizony veszteségként kéne elkönyvelnem.
Az origaminál írtam, hogy az igazán finom és mérhetetlen türelmet igénylő kézimunkafajtákkal nem volt módom megismerkedni. Tudok ugyan kötni, horgolni, de amit itt láttam, az már a művészetnek és a türelemnek olyan foka, amilyent én biztos sosem tudnék elérni.
Hihetetlen sokrétű kiállítás volt. Kétségtelen, hogy minden tárgy valamilyen formában kapcsolatos az egyházakkal – ám ettől elvonatkoztatva, igazán művészi, sőt csodálatomra méltó alkotásokat is láttam. Egészen el voltam ámulva a képsorban (természetesen) elsőként látható szobornál, ehhez többször visszamentem, próbáltam többféle helyzetből fotózni. Van benne valami leírhatatlanul légies, nemesen egyszerű, modernségével együtt élethű. (Bedők Beáta az alkotó és A Szentlélek fényessége a címe – bocs, de a többi alkotót képtelen lettem volna mind feljegyezni…)
Igen szépek voltak az ikonok, a kerámiák egy jelentős része, voltak finom-mívű ruhák – papi öltözet és magyaros női-férfi díszruha, volt zománckép, agyagból és só-lisztgyurmából készült szobrok, plasztikák, fém(gondolom nem arany) kelyhek, fa szentségtartó, és szinte fel se tudom sorolni.
Ami megfogott még, kiállítóként szerepelt egy 10 éves kislány (Kiss Orsika) „kavicsgrafikus” (nem viccelek, ez volt kiírva). Az ő picit talán sete-suta, mégis nagyon jól eltalált „művei” – gondolhatjátok – azért érintették meg a szívemet, mert ha egy 10 éves gyerek „belelát valamit” a kavicsba, abból – szerintem – rossz ember már nem lehet…(Kár, hogy nem sikerült valami jól róla a fotó.)
Nagyon sajnálom, hogy legnagyobb igyekezetem dacára is ez az anyag meglehetősen későn kerül be a blogba, s aki ezt elolvasva szeretné a kiállítást megnézni, hát nagyon kell sietnie, hiszen max. két napja van rá, ha ugyan már el nem kezdik 30-án az egész lebontását.
Mindeme fenti „áradozástól” eltekintve: igenis szerfelett dühös vagyok a pécsi egyházra is meg a Magyar Kézművesség Alapítványra is – nem csak azért, mert szinte alig volt reklámja a rendezvénynek, a sok egyéb marhaságot meg agyonreklámozták és a Dómmúzeumról is megvan a külön bejáratú véleményem.
Dokumentumnak ide teszek egy fotót a bejáratról: SEHOL SEMMI plakát, ami felhívná erre a figyelmet !! A belső portán két igazán kelletlen hölgy akképp tájékoztatott, hogy igyekezzem, mert már bontják a kiállítást…
Amiről holnap fogok beszámolni, végső soron az is innen indul, de (sajnos nem fotóztam le) egy esőáztatta, elmosott kézzel írt fecnin kívül SEMMI hívta fel rá a figyelmet. Külön szerencse, hogy észrevettem. Természetesen a dómmúzeumosok ezt is „leütötték” egy „nem hozzánk tartozik” kijelentéssel. Nem hozzátok ? Hát Pécs nem a tiétek ? Hát nem az lenne a fontos, hogy minden ide látogatót szeretettel fogadjatok, útja során segítsetek, tájékoztassatok ?
Amúgy meg azért nehogymá’ ilyen szegény legyen az egyház…Hogy egy kis reklámra sem telik neki… Vagy tán a templomokban hirdették ki ezeket és a belépés csak hívőknek volt ajánlott ???? Lám, a moszlimok ügyesebbek ! Csinálják a reklámot a vallásuknak rendesen. Ha 500 éve nem sikerült nekik, akkor most – ha valaki még erre magától nem jött volna rá – elárulhatom, a törökök „már a spájzban vannak”…
Na a dühöngés mára leállítva. Aki nem látta, szidhatja azt, aki érthetetlen okból „eltitkolta” előlünk ezeket a csodákat….
