A Gyükés, az "én Gyükésem" - nekem már mindörökké kedves marad. Évtizedekig jártam oda a kutyáimmal, s bármikor, ha visszamegyek jó ezekre a régi emlékekre visszagondolni.
Most egy ismerősöm kérésére a hajdani szomszédom telkén álló öreg tölgyfát fotózni mentem, de már az elején meglepődve tapasztaltam, hogy az út kiszélesítve, kitisztítva várja az arra sétálókat. A (volt) telkemhez érve ráadásul láttam, hogy nincs ám ott vége, kanyarog felfelé a szépen rendben-tartott út. Nosza, elindultam felfelé. Kiértem egy jó meredek tisztásra, melynek felső végében egy pici házikó állt. Oda is felmásztam és megállapítottam, hogy ilyen pompás kilátás a város K-i DK-i részére valószínű legközelebb csak a Kis-kilátótól van - ami érzésem szerint nem is lehet innen túlontúl messze.
Ezt a telek fölött áthúzódó villanyvezeték miatt gondoltam, ugyanis anno (ezer éve) történt itt egy fura baleset. Amikor a kilátó melletti sziklás domboldalból startoltak a tandemernyősök, az egyik felakadt a villanydrótba. (Ez a villanydrót vitte az áramot a vidámparkba.) Ott lógott, míg jöttek az áramszolgáltató emberi és áramtalanítás után leszedték valahogy a pórul járt alakot. (Mi meg az alsó rétről néztük a mentési akciót...hej, de rég volt.Évtizedekkel ezelőtt...)
Szóval megcsodáltam a szépen megtisztított domboldalt, meg a házikót a meseszép kilátással, és elindultam lefelé, hogy még sétáljak kicsit. Megnéztem a csöppnyi csemetéből óriássá nőtt ezüstnyárat, s alig haladtam el mellette, a közeli bozótosból csörtetést és fura hangokat hallottam...Ami érzésem szerint vaddisznó röfögés volt. Megállt bennem az ütő... egy ideig lépni se mertem, de aztán a hang, meg a disznó eltávolodott és megkönnyebbült szívvel mentem vissza az autómhoz.
Lefelé jövet még készítettem egy képet az általam ültetett és most már hatalmassá nőtt gyönyörű fenyőről, egy kutya nyugszik alatt - azt hiszem régebben már megírtam szomorú történetét, most inkább nem mesélek róla...
 |
| A középső az "én utam" |
 |
| A hajdani kert-bejáratom előtti "parkoló" |
 |
| Képek az öreg tölgyről 2007-ből és 2021-ből |
 |
| Felfelé a dombra... |
 |
| ...és fent ez a látvány fogadott |
 |
| Gyükési bánya, István aknák, Hármas hegy |
 |
| Közelebb Rigóder távolabb Budai vám |
 |
| Járt erre valaki pónilovon ??? |
 |
| Szeretem "elcsípni" a repülőket |
 |
| Soktörzsű öreg hársfa |
 |
| Elég messze voltam még az autótól, amikor jobbról, a sűrűből hallottam a röfögést... |
 |
| Nagyra-nőtt ezüstnyár |
 |
| Annyira szeretem a vadrózsát ! |
 |
| Vékonylevelű bükköny |
 |
| Az idén elfagyott akác szánalmasan erőlködő ágai.... |
 |
Balról az öreg tölgy, középen az én szépséges fenyőm. Tán fél
m-es sem volt, amikor elültettem....
|
Jó volt itt lenni most is. Én még soha nem jártam a Gyükésben úgy, hogy azt ne "jónak" éreztem volna. Még úgy is, hogy azok az emlékeim, melyek oda kötnek, egyre halványodnak és távolodnak...
