Shakespeare: XXXV szonett
Bármit tettél, ne bánkódj; tüske van
A rózsán, ezüst forrásban iszap;
Nap s hold elé felhő és árny suhan
S rút rák él a bimbó selyme alatt.
Mind tévedünk; én is, mert képbe zárom
S így oldozom önkényed tetteit,
S magam rontva vétkedet magyarázom
S túlzott mentéssel túlzom bűneid:
Értelmezem érzékiségedet
(Az ügyész véd): szívem ím pörbe száll
Szívemmel, mert szerelem s gyűlölet
Benne oly polgárháborúban áll,
Hogy kényszerére keserű bajomnak
Cinkosa vagyok édes tolvajomnak.
Lehet, hogy nagyon furcsán hat a fenti Shakespeare vers után olvasva majd a szövegem – de talán azzal tudom megmagyarázni bemásolását, hogy
1. ezt a verset nagyon, nagyon szeretem /haj, de sokat idéztem anno…/
2. amiről írni szeretnék, az lényegében az utolsó két sorral köthető össze valami módon.
*
Aki engem jól ismer, tudja, hogy én tényleg gyűlölöm az esztelen erőirtásokat. Még akkor is – ha valamilyen szinten elfogadom, hogy az erdő elöregszik, és frissíteni kell, vagy, hogy a fára szükség van itt-ott-amott. Bizonyára többször is szóvá tettem a Mecsek-oldalban látott tarvágásokat, mert igenis fájdalmas látványnak érzem a lecsupaszított hegyoldalakat.
Így karácsony táján minden évben felerősödik a fenyők kivágása miatt a vita. Szélsőséges táborokra szakadnak az emberek, és mindegyik csak a maga gondolatát hajtogatja, azt hívén, hogy az igazság az ő oldalán áll.
Sokan nem akarják/tudják elfogadni/elhinni, hogy a fenyők egy jelentős részét - mint bármilyen más növényt (bocs Z. de pl. a répát is) épp azért termesztik, vetik, nevelik, ápolják, hogy idővel kiszedjék és eladják – ami egyben persze a halálát is jelenti.
(Ha nagyon akarnám a témát „cakkozni” akkor mondhatnám, hogy míg a sárgarépa „egyszer-használatos” a fenyőt legalább kétszer lehet használni, egyszer karácsonyi dísznek, másodszor tüzelőanyagnak. És idézhetném egy ismerősöm rettenetes mondását: Aki sajnálja a karácsonyfákat, nem volt még vágóhídon.)
De higgyétek el, nem a karácsonyi fenyőkkel van a baj…s NEM az a lényeg, hogy élő fa alatt ülünk-e karácsonykor…
Szerintem a legnagyobb baj az, hogy túl sokan vagyunk !! Ennek a sokaságnak egy része többet akar, mint amennyi megilletné, vagy amire létéhez szüksége van, másik része végtelenül primitív, s oktalanul is pusztítja azt, ami nem az övé.
Gyakorlatilag bármiről beszélhetünk, akár a fenyőről, akár a répáról.
A fák /nem csak fenyő, bármelyik/ vonatkozásában a gond ott van, hogy az ember „csak úgy”- közvetlen, forintban kiszámolható hasznot nem remélve, sokkal kevesebb fát ültet, mint amennyit kitermel, mint amennyire szükség lenne. Talán ha nem látnánk a brazíliai esztelen erdőirtásokat, vagy a lecsupaszodott sziklás hegyeket – akkor könnyebben megbocsátanánk a karácsonyi fenyők halálát is.
Szilárd meggyőződésem, hogy sokkal több fát kellene ültetni. /Persze jó kérdés, kinek? Egyelőre még az egymásra-mutogatásnál se tartunk./ De most mondjam azt, ha szervezne valaki egy össznépi-nemzeti fenyőültetési akciót, hányan mennének el, hogy egy kis magoncot földbe dugjanak ? És hát ugye azt mindenki tudja, nem csak az elültetés szükséges ahhoz, hogy hatalmas fenyvessé növekedjen egy 5 cm-es tüskés kis vacak.
*
Nekem több éve már nincs élő fenyőm, bár bevallom, csak kis mértékben befolyásolta ez irányú döntésemet a környezet védelme. Inkább praktikussági okok vezényeltek. Kevesebbet kell takarítani, és a fa ára egyre csak emelkedik, ami azt jelenti, hogy egy hét után ma már ezreket hajítanak az emberek a szemétbe. Ezreket ? Nem ! Összességében milliókat !
Egy „élethű” műfenyő most 40 ezer körül van – pár év alatt bejön az ára…
Ám ha mindenki váltana, kétségtelen, hogy sok embernek akkor más foglalatosságot kell keresnie, mert fenyőiskolából és fenyő-árusításból már többet nem fog megélni.
De jaj…jaj… most aztán máshonnan érhet támadás ! Mert miből van a műfenyő ? Műanyagból. Ha meguntad hová dobod ? Mit szennyeztél vele ?
*
A kérdéseket körbe-körbe, a végtelenségig lehet forgatni….Összetett dolgok ezek….
Egy káosz ez az egész világ. REND sehol sincs benne, és esküszöm, el lett rontva valahol már a kezdetek kezdetén minden. Mert a szemmel nem is látható sejtek közt is vannak rossz indulatúak – és MINDEN esetben a gyenge húzza a rövidebbet. Tehát a világmindenség működése eleve az erőszakra van kihegyezve. Ezt aztán alulról felfelé, vagy fordítva is vizslathatod. Nem csak a nagy hal eszi meg a kicsit, de sokszor egy baktérium dögleszti meg az óriás-cápát.
A fene se érti…
*
Na, hát én nem tudom… Gondolkodjatok ezeken…Nekem mindenesetre rendesen elkalandoztak a gondolataim miközben írtam. Mert a dolgok bizony nagyon is összefüggenek. Nem lehet egy kijelentő mondattal semmit se elintézni.
*
(Zárójelben: elmondhatom még Nektek, hogy az általam nézett német tv csatornák egyikén már jó egy éve volt szó arról, hogy változtatni kellene a fakitermelés módján/gyakorlatán. Egyrészt meg kéne tiltani a nálunk tán még nem is használt, de N.o-ban meg Ausztria erdeiben már igencsak divatos modern erdőgyilkoló gépekkel való erdőirtást. Komolyan mondom, szemem, szám tátva maradt, amikor láttam, hogy egy óriás fenyőt semmiperc alatt kivág, legallyaz, feldarabol, lehámoz, stb.. egy borzalmas, félelmetes monstrum. Közben hernyótalpával halálba taposva mindent, gilisztát, mohát, gombát, stb…A szörny ottjárta után évekig aztán még fű sem nő.
Szóval arról beszéltek, hogy egyrészt ezt a gépesített kitermelési módot kéne megtiltani, másrészt vissza kellene térni ahhoz a módszerhez, amikor az erdőt ritkították, csak a legérettebb fákat vágták ki, s nem a tarvágást alkalmazták. Igaz, ez sokkal, sokkal több munka, és manapság, amikor az idő pénz, akkor nem tudom elhinni, hogy ennek a fa-barát és erdőkímélő verziónak eljöhetne a reneszánsza.
Magyarországon meg még kevésbé, mert itt mi még tudatilag sem tartunk ezen a szinten. Mi egyelőre csak tönkretenni, szétrontani, megsemmisíteni tudjuk azt, amit nagyapáink létrehoztak…)
Kép: http://www.fotocommunity.de/search?q=wald&index=fotos&options=YToxOntzOjU6InN0YXJ0IjtpOjA7fQ&pos=7&display=4950170