Madárhangok

Kicsit vidámabb téma (az elmúlt napokhoz képest):

Kaptam - nézegetésre, ill. meghallgatásra ezt a linket:
http://www.dnr.state.mn.us/mcvmagazine/bird_songs_interactive.html

Pár pillanatot kellett várni, amíg betöltődik, aztán rögtön rákattintottam az egyik madárra. A mellettem lévő fotelban szunnyadozott Berci. Hát azt látnotok kellett volna, micsoda izgalomba jött ! Felült, sőt felállt a fotel karfájára, majd bemászott a monitor mögé, azt gondolva, hogy valahol ott bújt el a madár - ami részben igaz, hiszen ott van a hangszóró. 

Amilyen disznó vagyok, alig bírtam visszatartani a nevetésemet - ugyanakkor azt kell mondjam, alle Achtung ! Minden elismerésem ezé a macskáé, akiben még félálomban is azonnal felébred a kíváncsiság, és/vagy a vadászösztön... 
Miután abbahagytam a csicsergetést, még hosszú percekig kíváncsian bámult a könyvespolcot, gondolom remélte, hogy előbb-utóbb csak kibújik a könyvek közül az a daloskedvű madár..

Nem akarok mást hallani....

...valahogy kezdek tele lenni a 2 napja rám zúduló dolgokkal. A szívem pedig félelemmel, aggodalommal....Ki kell mosni kicsit az agyamat, annyira tele lett hirtelen...
Ma várnom kellett kicsit a nagynénimre, álltam egy kertvárosi téren és felnéztem a sárguló platánlevelek között a tiszta, kék égre. 
"Isten látta, hogy a világosság jó.....elválasztotta a világosságot a sötétségtől." (Teremtés könyve) Bárcsak minden ilyen egyszerű lenne. Egyébként is, néha azt gondolom, a Jóisten egy ideje szabadságon van.

És az égre nézés nekem is jó volt. Egy pillanatra azt is elfelejtettem, hogy nem a természet lágy ölén, hanem egy ronda nagyváros peremvidékén, 10 emeletesek között állok....
Ilyen pillanatok nélkül nem lehet élni, olyan mint a levegő, KELL !
Este hazajöttem, be se kapcsoltam a tévét, csak ez szólt:

Annak, aki nem látta volna...

http://index.hu/belfold/2014/10/28/orban_viktor_itt_a_magyar_nep_beszel/

És egy fokkal durvább változat: 

 http://index.hu/video/2014/10/26/igy_verik_szet_a_fidesz-szekhazat_billentyuzettel_es_monitorral/?autostart=1

http://nol.hu/data/cikk/1/49/51/45/cikk_1495145/141028NetadoTuntetes04MOR.jpg

Szóltam!!!

Király Gábor: A másik oldal
(reflexió E.V. versére)

Szóltam, hogy jönnek a fasiszta celebek,
szóltam, hogy nem lesz jó, ha a szart lenyeled,
szóltam, hogy ki fogják lopni a szemedet
azt mondtad, nyugalom, ezek nem ilyenek.

Szóltam, hogy nem lesz se földed se hiteled,
szóltam, hogy bilincsbe verik a gyereked,
Szóltam, hogy leköpnek költői esteden,
azt mondtad, nem kéne ördögöt festenem.

Szóltam, hogy be fogják mocskolni apádat,
szóltam, hogy elő lesz írva az alázat,
szóltam, hogy nevükre íratják hazádat,
azt mondtad, nem eshet meg ez a gyalázat.

Szóltam, hogy több lesz az erőszak szervezet,
szóltam, hogy lapít majd minden szakszervezet,
szóltam, hogy lesz majd itt bankszámla zárolás,
azt mondtad, unalmas már ez a károgás.

Szóltam, hogy te leszel hibás az árvízért,
szóltam, hogy nem kapsz majd gyufát se száztízért,
szóltam, hogy rajtad verik le a havazást,
azt mondtad, hagyjam már abba a savazást.

Szóltam hogy viszi az egyház a sulikat,
szóltam hogy mérnökök helyett majd kulikat
képeznek ezerrel, s bezárják a gyárat,
azt mondtad, ilyen a kereslet-kínálat.

Szóltam, hogy felbontják mindegyik leveled,
szóltam, hogy feltörlik a padlót teveled,
szóltam, hogy nem lesz a várad a te házad,
azt mondtad, béke van, nyugi, ne parázzak.

Azt mondtad, nem érint téged, ha úgy lesz se,
azt mondtad, „védje meg magát a férgese”,
azt mondtad, ráérek, elhiszem ha látom,
így jártál, megszoptad, édes egy barátom

 

Jöttem-mentem-Kaposvár…

Ez most aztán tényleg rövid kis látogatás volt, egyetlen céllal, nevezetesen kompletté szerettem volna tenni már végre a donneri kálvária anyagát, amihez hiányoztak a fényképek.

A napsütés, aminek ilyen őszi időben csak örülni lehet - sajnos  kellőképp megnehezítette a  az üveg-borítású stációképek fotózását.

Késve érkezett a busz, emiatt aztán a randevúm helyszínére csak taxival értem oda – mivel egy járókelő azt mondta, nagyon messze van az a templom, fél óra alatt sem érek oda  gyalog. (Ez mellesleg nem igaz, kényelmes sétával se több mint 15 perc)…
Mindegy,  most az egyszer nem sajnáltam a 700.- Ft-ot. Kaposváron a belvárosban egységesen ennyi az út bárhová megy az ember – nem tudom, Pécsett van-e ilyen, mert a veseköves taxizásomat leszámítva nem mostanában ültem taxiban, bár mintha valami 900-as taxifeliratokat láttam volna… Nem is lényeges, úgyse járok taxival.

Kísérőm a donneri templom előtt várt, aminek helyszínét úgy határozta meg, hogy a felüljárótól már látszik a „korsós szökőkút” – s ott a templom. (A söröskorsóról itt olvashatsz: https://www.kozterkep.hu/~/18649/soroskorso_szokokut_kaposvar_soros_rita_2009.html )

Ő már ott is volt, mire én odaértem. Először bementünk ide, (mármint a templomba, nem a korsóba) – megnézni belülről, mert mostanában újították fel. Igen szépek, nekem nagyon tetszettek a színes üvegablakok.

Majd felmentünk a kálváriára, ahol elég gyorsan végeztem a fotózással – s máris indultam vissza a buszpályaudvarra, ahová az érdekes csiga-formában kanyarodó felüljárón rövid idő alatt ki is jutottam. Délben itthon voltam – meg voltam elégedve magammal….

A korsós szökőkút, mögötte a templom

A templom üvegablakai

  

A donneri kálvária

    

A Kapos folyó

Csiga-felüljáró

és a buszpályaudvar a felüljáróról 

                                                      

Halottak napja felé….

Nem akarom a katolikus egyházat cikizni – csak egyszerűen nem értem. Nem értem, hogy hogyan is gazdálkodnak. Persze tény: nem ismerem miféle támogatást kapnak – de ahhoz képest, amennyire támogatják a jelenlegi kormányt, gondolom, azért kapnak valamit.   
Hogy bizonyos falusi templomok olyanok amilyenek, arról most nem szólnék – ha összedőlnek – összedőlnek, aggódjon értük más.

De tegnap voltam a temetőben....

Volt nekem egy aranyos, (de tényleg mint egy hófehérhajú tündér, akinek a kezéből csak a varázspálca hiányzott) – szóval egy imádnivaló nagy-nagynénim (minek hívják a nagyapám testvérét ?) Apáca volt az angolkisasszonyoknál. Amikor eljött az új világ, „szerencséje volt”, mert bár a rend megszűnt, de ő valamiképp el tudott helyezkedni tanítani. Aztán amikor nyugdíjba-ment, a nyugdíj bizony még a nyomorúságos kis szobácska bérleti díjára sem volt elég, ahol az 1950-es évektől meghúzta magát. El kellett jönnie a fővárosból. Mivel unokaöccse (Édesapám) Pécsett élt, ide kérte magát.

A hetvenes években a mai püspöki palota emeleti szárnyában volt berendezve egy egyházi szociális otthon. Kb. 2x2 m-es lefüggönyözött - mit mondjak ? „lukak” voltak a „szobák”.  A püspöki palota egyik hatalmas terme volt így függönyökkel „felparcellázva” – ez volt az otthonuk, egy ágy, egy picurka szekrény, egy szék…. Itt éltek ezek a szerencsétlen öreg asszonyok, apácák, papok anyjai, testvérei. Emiatt volt szerencsém a püspöki palotába anno rendszeresen bejárni – Hena (=Hermina) nénimet látogattam. Keresztülmentem néhányszor persze a püspöki palota díszes főlépcsőjén is, de  az otthon lakói, esetleges látogatói a konyha melletti cselédlépcsőn közlekedtek – s többnyire én is ott jártam fel.

No, hogy el ne keveredjek a mondanivalómtól, ez az én nénikém 1980-ban meghalt. Akkor olyan világ volt (az se volt sok tekintetben jó!) – hogy az apácákat a temető legszélibe, a kerítés mellé temették. Abba a parcellába, ahol a legszegényebbek vannak, akiknek sírja nagyrészt gondozatlan, sőt sokat csak egy kopott kereszt jelez – nem is tudom, tán van ennek a parcellának neve is: a szegények parcellája…

Az egyház egyen-sírokat csináltatott, kettő-kettő személy került egy sírba. 34 éve rendszeresen kijárok a nénim sírjához – s látom, hogy ma már senki sem törődik ezekkel az apácasírokkal se. Hozzátartozóik ezeknek az öregasszonyoknak már nincsenek, vagy ha vannak, tán másutt élnek. Nem is az a baj, hogy a dekoráció hiányzik, hanem hogy esnek szét a sírok. A 80-as évek vacak (vagy kilopott) betonja porlik, rogynak be a sírfedelek. Tényleg fáj a szívem, ha rájuk nézek. Nem jár ide a püspökségtől senki ? Tényleg ennyi pénze nincs az egyháznak, hogy ennek a néhány szerencsétlen szent öregasszonynak a sírját kicsit helyrepofozzák ?

Na ja – ez persze – szokás szerint ez megint csak egy volt költői kérdéseim sorában…Nem várok rá választ.

Kép: http://img4.lapunk.hu/tarhely/sronika-kepeslap/galeria/833955.gif

Megjegyzés kiegészítés 2020-ban: A temető elhanyagolt apáca sírjait felszámolták, a csontokat behozták és egy közös sírba tették a belvárosi templom altemplomában.

Minden mindennel összefügg....

…csak esetleg nem vesszük észre időben…

A fürdőszobába menet egy elegáns mozdulattal az összegombócolt papírzsepiket bedobtam a mosogató mellett álló kis kukába. Az egyik pézsé kiesett, lehajoltam érte, de felemelkedés közben beütöttem a fejem a mosogató szélére rakott, áztatás miatt vízzel félig megtöltött tepsibe. Az megcsúszott, beleesett a mosogatóba, ahol a tegnap eseti "egészségügyi borospoharam" állt (=régi, talpas egy decis, amiből a napi gyógyszer-vörösbor adagomat iszom). A pohár sajnos-természetesen összetört, a szilánkok pedig hová ? na hová estek ? Természetesen bele a lefolyóba. Amit szerencsére szét tudtam csavarozni, kiszedve belőle az üvegdarabokat(is).

Ennyi.

Szóval igaz, hogy minden mindennel összefügg – legfeljebb a történések nem 10 percen belül játszódnak le….

Kép innen: http://czizella.lapunk.hu/?modul=galeria&a=85216   ne kérdezd, miért ezt választottam, mert nem tudom megmondani.

 

Internetadó- ha már mindneki erről ír - én is !

Volt itten kérem egy ennél sokkal, sokkal csúnyább bejegyzésem, de mivel kaptam ezt -  és jónak tartom, hát a csúnyaságot töröltem ezt pedig megmutatom, hátha nem látta mindenki. Egyre kíváncsi vagyok, tényleg, meddig tűrünk még ???

Levél az alpolgármesternek

Nem tudom manapság a cégeknek, intézményeknek van-e és ha igen, milyen előírása arra nézve, hogy a hozzájuk beérkező levelekre válaszoljanak. Most én itt közzéteszek egy levelet, amire hónapok óta várok választ. No nem azért, mintha azt hinném, hogy ezek után válaszol bárki is rá, avagy, hogy esetleg meghallgatásra talál az abban leírt kérésem...Csak úgy, mondjuk "kedvtelésből" teszem, hogy dokumentáljam: ez, ilyen ma Pécsett a hivatali ügyintézés a Polgármesteri Hivatalban, még akkor is, ha a levelet kifejezetten az alpolgármesternek címezte az ember.

                                     *************

………. alpolgármester úr részére

Tisztelt alpolgármester úr !       Tárgy: ……. utca csapadékvíz elvezetés

                                                                 

Olvasom, hogy a város vezetése árvízellenes védekezést indít – ami igen örvendetes dolog, mert ebben a városban valóban, ha nagy eső van, az több helyen is komoly problémákat okoz. http://www.pecsma.hu/pecs-aktual/arvizellenes-vedekezeseket-indit-pecs/

Én is évek óta szenvedem, kényszerűségből és tehetetlenségből a mindenkori nagy esőzések alkalmával, hogy a helytelen csapadék-vízelvezetés miatt, minden nagyobb eső vízáradata az én házam falát áztatja – bár egyelőre még nem dőlt össze, de ki tudja, mikor történik valami baj ? Tenni ellene nem tudok. Önöknek MOST 10 vödör aszfaltba kerülne, ennek a nagy projektnek a keretén belül, hogy megoldják ezt a problémát is.

(Előre bocsátanám, senkinek nem vagyok rokona, vagy ismerőse, egyszerűen egy pécsi lakos vagyok, aki kér 10 vödör aszfaltot a „közösből”. Ha nem nyugdíjas lennék, talán még azt is felajánlanám, hogy az anyagárat kifizetem.)

A lakásom a …………utcában van.  A ………utca és………. utca kereszteződésében régebben jól kialakított – járólapokkal kirakott és elég mély vízlefolyó volt. A  kereszteződés keleti oldalán ez még meg is van,  a nyugati oldalon azonban valaki(k), akiknek autója itt a rosszul megválasztott sebesség miatt  nagyobbat döccent, „elintézték” néhány éve, hogy  ezt a jól működő vízelvezetőt majdnem teljesen egy szintbe hozzák az úttesttel. Ezáltal a csapadékvíz NEM a ….. utcán folyik le, hanem mind ide ömlik – az amúgy  is szerencsétlen, ferdére megépített ……… utcába. Emiatt a ……. utca és a ……. utca összes csapadékvize hatalmas árvízként ömlik végig az én házam fala mellet, majd kanyarodik le a ……. utcába. Ha túl sok az eső, az áradat a ……… utca 14 és 12.sz. ház falát is mossa.

Csatolom – amennyiben ez egyáltalán jelent valamit is – azokat a fényképeket, melyeket nagyobb esőzésekkor a lakásom ablakából készítettem: 2008, 2010, 2012 és 2014 évi képek.

A biztosítóm erre nem fizet, a városnak az én házam nem érték, akárhogy nézem, csak én vagyok ez esetben a szenvedő fél azon autósok miatt, akik anno „elintézték” a vízelvezető beaszfaltozását.

Én most azt kérném, hogy vagy fejtsék le ezt a pluszban oda épített aszfaltot, vagy emeljék meg úgy, hogy a víz ne erre a …….. utcába, hanem természetes és normális útján a ……. utcában tudjon lefolyni. Biztos vagyok benne, hogy 10 vödör aszfalt elég lenne…..

A házam értéke a környék igen rossz híre miatt is nevetségesen alacsony, meg kell nézni, hány eladó ház van errefelé, menekül innen, aki tud. Én sem találok rá vevőt – amit félig-meddig meg is értek – más helyében nekem se kellene… De nagyon örülnék, ha a ház egy darabig, vagy legalább addig, míg élek, mégis csak ház maradna, s nem kellene attól félnem, hogy egy nagy eső kimossa alólam a falakat.

Pécs, 2014.07.17.

Üdvözlettel:            .................                                                                

Kettőt mellékelek az elküldött 10 képből:

Mit gondoltok, valaha is kapok majd erre választ ????????

 TERMÉSZETESEN NEM KAPTAM RÁ VÁLASZT SOHA - írom ide ezt 2018 tavaszán....

                                                          

      ÁZUNK.....

Morzsák az életemből

Talán az idei utolsó szépséges őszi napon kisebb elintéznivalóm volt a városban, de vittem magammal a fényképezőt és tettem egy kis körutat, meg-megállva, ellőve egy képet, elgondolkodva dolgokon. Nem különösebben érdekes a helyszín ahol jártam, de mégiscsak a városom egyik kedves, régi része, hadd mutassam hát be, mivel találkoztam az út során, s mik jutottak közben eszembe.

Lefényképeztem az nemrégiben avatott botlóköveket – s ezzel kiegészítettem ezt a régi anyagomat: http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2013/11/pecsi-botlokovek-stolpersteine.html

Ennek kapcsán errefelé jártam:  Anna-József-Mária-János-Mór-Flórián. Ezek kérem pécsi belvárosi utcanevek. Azonnal hozzá kell tennem, (mert gondolom  nem mindenki ismeri) a régi pécsi kérdést: Melyik Pécs legboldogabb utcája ? Hát a  József, mert a Mária és az Anna között fekszik…

Anna utca

József utca

Az a bizonyos régi ház a József és Mór utca sarkán

Közelebbről az elzárt kis "izé"...

Az öreg kapu...

...és ugyancsak öreg kopogtatója.

Bauhaus ház a József u. Mór u. sarkon - testvére kicsit lejjebb, a János u.Mór u. sarkon áll, majd mindjárt mutatom...

Sokat jártam ezen a részen. Nagybácsim családja meg a varrónőnk az Anna utcában lakott. Felidéződtek régi családi összejövetelek, és még ma is érzem annak a csodálatos sárga, apró-mintás selyemnek a simaságát, amiből azt a nagyon utált, pelerines nyári kis ruhát varrta nekem a Nyanyó néni. Mert bár az anyag meseszép volt, de a ruha…hát, az szörnyű ronda - volt szerintem, - de még ma is annak tartom, ha rágondolok.  

Az általános iskola első osztályát is itt, az Anna utcában kezdtem, ahol most a horvát színház van, 1951-ben általános iskola működött, de csak 2 évig, mert harmadikba már átkerültünk a Széchenyi térre, vagyis a Janus Pannonius és  Szepessy utca sarkán álló u.n. Belvárosi iskolába.

Aztán a József u.21 sz. sarokház előtt is sokáig ácsorogtam. Emlékeztem, hogy a Madas féle, régi pécsi utcákkal foglalkozó anyagban olvastam én erről a házról, sőt mintha Wurm Károllyal is valamiféle összefüggésben lenne.

Bármilyen hihetetlen, ez a ház (pontosabban ennek elődje) már 1712-ben is állt itt. (A kapuját látva, abban biztos vagyok, hogy azt nem cserélték nagyon régóta, még ha a „belsőt” át is építették.) Cserélődő gazdáiról itt olvashat, akit érdekelne a téma:

http://mnytud.arts.unideb.hu/madas/adatbazis.php?kozvetett_tortenelmi=J%C3%B3zsef%20u&teljes_keres=text

Csak a példa kedvéért néhány adat:

1759.II. 31. Ujváryné Anna Mária eladta házát Penling József késkovácsm-nek 190 f. és 1 aranyért,

1775.  V. 30. Simonné Terézia eladta házát Bretska József posztótsinálóm-nek 490 f-ért

1888.  V. 7. Wurm Jakab és n. Schöner Karolináé 4000 f-ért

1712 és 1888 között az épület 25ször cserélt gazdát.

Vajon tudják-e a ma benne lakók ezeket ? Egyáltalán érdekli-e őket ?

Azt viszont nem sikerült kiderítenem, hogy a sarkon álló kis rácsos fülke mit takarhatott régen. Talán valamilyen szobor állt benne - vagy nem tudom...

 

A piros-fehér csíkos az, ahol a lövésnyomok "díszelegtek" évtizedekig...

Fejér Lipót ház  http://hu.wikipedia.org/wiki/Fej%C3%A9r_Lip%C3%B3t

 

Emléktábla a volt orgonagyári házon....

...és az Angster orgonagyár, szégyellnivaló állapotában.

  

A másik Bauhaus ház, Mór utca, János utca sarok. Ebben volt a földszinten a Húsipari anno...

A Pécsi Rádió épülete - ámbár nem tudom ma is innen szól-e az adás....

 Gimibe a Máriába utcába jártam, (ami volt Vorosilov aztán Déryné utca is) de utolsó munkás éveiben ebben az utcában dolgozott Édesapám is, a hajdani DGT majd Mecseki Szénbányák iroda-épületében. Anyu egy időben a Mór utcában dolgozott, az Állatforgalmi Vállalatnak voltak itt irodái, (habár akkoriban Zetkin Klárának hívták) előtte meg a József utcában, a Bm. Vendéglátóipari Vállalatnál.  Régen a gyerekek (mi is) még be-bejártak a szülők munkahelyére, nem tudom, manapság van-e még ilyen „szokás” – nem került-e ez a cselekedet „tiltólistára”….Jártam párszor fodrászokhoz is ezen a környéken, egyik még ma is megvan a Mór utcában, a másik, a Mária utcai – most láttam, már bezárt.

Itt volt a KPVDSZ, (túl fiatalok kedvéért: Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete) műv.háza, ahol bálokat tartottak, vagyis inkább családi esteket anno. Itt működött nagyon sokáig a Bóbita bábszínház is. Ez az épület egyébként egyébként eredetileg a Pécsi Jótékony Nőegylet háza volt – mellesleg elszomorító állapotban van ma.

A Fejér Lipót ház http://hu.wikipedia.org/wiki/Fej%C3%A9r_Lip%C3%B3t

 

Volt KPVDSZ/Bóbita/Nőegylet = ma Pécs egyik szégyene...

  

A Mária és Mór utca sarkán is készítettem pár képet a Fejér Lipót házról, ezt néhány éve igen szépen felújították. Meglehetősen fura kontraszt a vele szemben álló KPVDSZ-szel szemben… Bekukkantottam a Mária utca elejére és a saroktól második házra nézve azonnal az jutott eszembe, hogy ez milyen sokáig viselte a háborús, majd később az 56-os lövöldözések nyomát. Talán ez volt az utolsó ház, amiről eltűntek ezek a nyomok és ahányszor elmentem előtte, bennem mindig összeszorult valami, mert ha valamitől, hát a háborútól mindig nagyon féltem – annyi szörnyű mesét hallottam otthon róla.

A Mária utcán aztán kelet felé fordulva elmentem a hajdani (ma szörnyű romos) Angster orgonagyár épülete előtt. Kár, hogy ez a ház senkinek se kell – bizonyára csillagászati árat kérnek érte – holott évtizedek óta üresen áll, s azt mindenki tudja, az üres házak hamarabb halnak, mint az élettel-teliek….Kicsit szomorúan láttam a valamikor mindenféle „kincsekkel” megrakott régiségkereskedő üres, piszkos ablakait,  de szerencsére a mellette lévő, érdekes, klinkertéglás épület – (ahová a szemfelszedőhöz vittem régen a harisnyáimat) jó állapotban áll ma is.

A klinkertéglás szép ház

Flórián tér

A volt halászcsárda...

Egy hangulatos esti kép, innen: http://www.bohemiasorkonyha.hu/pecs-belvaros

Apámék jártak hajdanában a Flórián téren  – már akkoriban is nagyon régi épületben lévő  - halászcsárdába,– ma Bohémia sörkonyha a neve. A kicsi térről öt utca szalad szanaszét és itt áll  a Szt. Flórián szobor. A török időben közkút állt itt, s 1825-ben került ide először szobor. Az eredeti – Kozma Erzsébet alkotása – homokkőből készült, az idők folyamán meglehetősen elkopott. Mégse került szemétbe, vagy roncstelepre, hanem jelenleg az Engel János úton áll a Tűzoltóság épülete előtt. Most egy ugyanolyan Flórián van a téren, mint a régi, de talán jobb minőségű anyagból készült, s tovább fog tartani.

Díszes kapu a Nagyflórián utcában

Ugyancsak a Nagyflórián utcában, egy ronda, lebontásra váró....

...és egy felújított, eladásra kínált öreg ház.

A Nagyflórián utcán aztán lementem a Király utcába, és a Búza térig elsétáltam, ott meg buszra ültem, s hazajöttem. Itthon meg gondoltam, hogy a képek szöveg nélkül mit sem érnek, hát kanyarítottam hozzájuk egy kis „mesét”.

                                                              *****************

(Zárójeles megjegyzés: ezt az anyagot két napig "szenvedtem fel" a netre. Fogalmam nincs, mi az oka, de a képeket gyötrelem volt feltölteni. Van valakinek valami elgondolása, mi lehet a baj ??? Előre is köszönöm !) 

Béla újra ?

2008 áprilisában 6 részes „doku-sorozat”  készült a blogban, az én kertembe varázslatosan betévedt varangyos békáról, akit anno Bélának kereszteltem el. Aztán eltűnt, majd 2011 szeptemberében újra megjelent -  egy kis időre. Persze nem tudom, hogy ez a Béla az a Béla volt-e, de varangynak varangy volt…

És akkor ma ismét találkoztam vele (vagy egy rokonával). Most azonban nem a kertben, hanem kint az utcán... Gondolhatjátok, hogy nem hagytam ott, két ugrás és máris szétlapítják az autók. Szépen betettem egy dobozba és levittem a Balokányi tóhoz. Nem a tóba – mert abból nem tudna kimászni (szerintem) – hanem a tóból elfolyó víz árkába raktam,  remélve, hogy még a rossz idő beállta előtt talál magának valami jó kis téli menedéket.

 

 

 

Egyébként drága kis pókjaim is mind eltűntek. Ilyen intenzíven, mint ezen a nyáron még sosem figyeltem meg őket – nem is volt ennyi és nem is voltak még soha ekkorák – igaz, amikor csak módom volt rá, etettem őket.  Múlt hét péntekén (okt.10) láttam az utolsót, már szétszakadt hálójában ücsörögni, de – szokásától eltérően – a hálót nem javította ki, illetve reggelre el is tűnt és most már végérvényesen.  Érdekes volt őket megfigyelni,  és az igazi szenzáció az volt, hogy végre „élőben” láttam, miként próbálkozik a hím felhívni magára a figyelmet, a háló speciális rezegtetésével – amiből a nőstény állítólag megérzi, hogy az ott kérem nem zsákmány, hanem egy lángoló szívű udvarló… (Lám, lám mire jó  korahajnali ébredéskor kimenni a kertbe ???) Sajnálom őket – habár tudom, ez a természet rendje. És nagyon remélem, annak a nyári éjszakának eredményeként valahol a levelek-ágak kusza sűrűjében ott lapulnak az első meleg tavaszi napsugárra várva a leendő kicsi pókgyerekek.

Nos, igen, jön a tél. Elbújnak a békák, meghalnak a pókok. Csak mi maradunk itt…

 

http://www.szentesinfo.hu/mozaik/szenteshu/wp-content/uploads/2009/09/pok2.jpg

         

Gib nicht auf ! (Ne add fel!)

PéZsé barátosném, küldtél nekem egy dalt - hát köszönöm ezúton is és közreadom. Hátha más se ismeri. Hátha másnak is hasznára lesz. 
Megfogott, meghatott, megértettem...

Dombóvár-Értény-Pincehely

Mint az előzőkből (is) kiderült, nekem az egyetlen gyógyszerem és vigaszom, ha beülök az autóba és megyek. Jó cél nélkül is menni, de néha sikerül „okot” is találnom az autózásra. Mostanában ilyen időszakom van – csak mennék reggeltől estig, hogy ne kelljen gondolkodnom, ugyanis vezetés közben erre nincs idő – figyelni kell sokfelé – a fejemben lévő gondolatokra pedig nem(annyira). 

Egyik nap Tolna megyében jártam – és érdekes módon este, amikor végiggondoltam az utamat, a 2 célállomáson (=kálváriák) kívül nem sok megőrzésre méltó dolog jutott eszembe. Viszont a fejemet szorító abroncs kissé mintha lazult volna...Csodálatos napsütés volt, igazi mesebeli „arany ősz”.

Menet közben megállapítottam, hogy valószínűleg Tolna megye a kukorica hazája… Nem emlékszem, merre láttam ennyi egybefüggő, hatalmas  kukoricaföldet, kilométereken át húzódó táblákat, dombon át, völgyön át. …Én nem is értem (ezt se és sok mindent mást se) - hogy ha megszűntek a téeszek és a nagy üzemek, akkor kiké ezek a beláthatatlan területek, bevetve szépen egyformán kukoricával ? Kik, hogyan osztották fel (újra) ezt az országok egymásközt ilyen ügyesen ???  Persze láttam az óriási kombájnokat is, vagy a frász tudja, ma minek hívják ezeket a monstrumokat – és természetesen sehol se kézzel törték a kukoricát. Visszamaradt hulladékot gyűjtögetőt viszont nem láttam – persze az is lehet, hogy ez a gép már olyan tökéletes, hogy egyetlen madárnak/szegényembernek való szem se hullik ki belőle.. 

Sajnos igazán jó, e kukoricaföldek végeláthatatlanságát bemutató fényképem nincs, valahogy nem akartak sikerülni ezek a fotók. Az ősz persze mutogatja magát, néhol egy pirosló papsajtbokor, sok helyen sárgálló levelű diófa áll az út szélén, vagy lombja-vesztett papírgyártásra váró nyárfás. Viszont a füves  rétek zöldje meglepően élénk – talán a bőséges csapadék  miatt – vagy nem tudom miért…Tán csak azért, hogy színesebbé tegye a világot.

Dombóváron át Értény és Pincehely volt az úti-célom, errefelé készült képekből mutatok néhányat. Az elsőhöz annyi megjegyzést fűznék, hogy Dombóváron volt valakinek annyi esze, hogy a régi orosz laktanyákat nem hagyták teljesen tönkremenni, és gyönyörűen felújított társasházak állnak most ezen a hajdani katonai bázison (bár van még romos is). Egész eddig kihoztak egy, a főútvonallal párhuzamos – biztonságos – bicikli-utat is. 

 

Dombóvári régi laktanyaépület...

http://mw2.google.com/mw-panoramio/photos/medium/110191534.jpg

...és az egyik felújított

Nagykónyi iskola előtt a világháború hőseinek málladozó emlékműve és a Szt.3ság szobor. Az iskolából épp kiözönlő cigánygyerekek a világ legtermészetesebb módján köszöntek nekem, az őszhajú idegen öregasszonynak, hogy "Szia!" Mondtam nekik: milyen érdekes helyen laktok ti, mifelénk a rendes gyerekek "jó napot kívánok"-kal köszönnek a felnőtteknek...Meglehet az gondolták, a Holdról jöttem.

Ezt a képet a csendhegyekből hoztam, Levi fotója az értényi kálváriáról s templomról. Az enyém az épp szembe-sütő nap miatt nem sikerült. Érdekesség, hogy a stációképek az utca-felé néznek, a templom előtti belső belső tértől elfordítva állnak.

 

Kukorica....kukorica....

A pincehelyi kálvária keresztjei

A pincehelyi Vörösmarty

Pincehelyi templom. A faluban valaha, egy középkori eredetű, később mecsetté átalakított templomot használtak. Majd ennek a templomnak az építését  1766-ban kezdték el  és 1776-ban fejezték be. A tornyát csak 1778-as nagy tűzvész után húzták fel. Mint látható "egész jól bírja magát" ma is...

A szoborról, (mely előtt sokáig értetlenül álltam és nem tudtam máshová besorolni, mint a "számomra nagyon  idegenek" közé)  
itt olvashatsz: https://www.kozterkep.hu/~/15688/megbekeles_az_artatlanul_meghurcoltak_emlekere_pincehely_nemeth_istvan_2005.html

Végezetül: ez az a nyáras, ami nagyon tetszett...habár ezen a képen igazán nem "jön át"  varázslatos 'köd-szürkesége'.