Azt hiszem, szerencsém volt, hogy hallgattam a barátnőmre, s tegnap elmentünk ismét a Malom-völgybe. Nemrég a kettes tavat, most az egyeset jártuk körül. Olyan régen voltam erre, hogy szinte nem is emlékeztem rá. Azt sajnálom, hogy nem néztem meg indulás előtt a 2009-es fotóimat, mert akkor több „összehasonlító” képet tudtam volna készíteni. Mindegy, mert végülis csodálatos, ragyogó napsütésben sétáltunk, és most ha kinézek az ablakon, búbánatos, esős, borús az idő. Jó volt a tegnapi képeket rendezgetni a meleg szobában. Nem hinném, hogy másnak különösebben érdekesek, csak az esemény „megörökítése” érdekében teszek ide pár fotót. Végülis ki tudja, hogy élek-e 11 év múlva ? Mert milyen vicces lenne, ha össze tudnám hasonlítani a 2009-es, a 2020-as és a 2031-es fotókat J
(Csak érdekességként jegyzem meg, hogy a 2009-es képek november 5-én készültek – nos, meglehetősen „őszies” volt akkor is még az idő. Most, december 29-én már lombtalanok a fák.)
Töredelmesen bevallom, nem nyomoztam utána, hogy ez a kis patakocska honnan hová folyik...A gát mellett láttam és olyan szép zöld volt körülötte minden...
Ezen a képen nem a vadkacsák az érdekesek, hanem a szomorúfűz lelógó ágainak tükröződése a vízben. (Kinagyítva érdekesebb.) Varázslatos volt, igazából a képen tán nem is látható az a meseszerű libegő-csíkos vízfelület, amit szerettem volna megörökíteni...