Ötletelek

Hogy ne legyen minden nap csak panaszkodás....
                                                  ***********
A barátnőm csípőprotézis műtétje novemberben várható. Mint minden egyedül élő/álló ember ő is jó előre meg- és eltervez mindent, mire lehet szüksége, mit lehet már most betárolni, stb... hiszen hosszú hetekig ki sem mozdulhat a lakásából, ill. sok mindent nem lesz képes megcsinálni, elintézni.
És van egy cicája. Hogy a 3 hetes rehab  idejére felvállaltuk a naponkénti macskaetetést a másik barátnőjével, az természetes. Igenám, de  - mondja - ha hazamegy mi lesz az almozással ?
Akinek van lakásban tartott macskája - az rögtön tudja mit jelent a probléma. Az alomláda a földön, lehajolni tilos. Na, akkor a macskakaki hogyan jön ki az alomládából ? Szép szóra, csalogatásra biztos nem, tehát kaptam a feladatot, találjak ki valamit. 
Hát kitaláltam. Ezt:

(A gyengébbek kedvéért: gázláng fölött meghajlított nyelű alomkanál egy botra erősítve. És a segédeszköz egy hosszú nyelű cipőkanál.)
Azért ha valakinek volna jobb ötlete, nem haragszom meg, ha megírja....
                                            ****************************
Erről aztán rögtön eszembe jutott, hogy épp tegnap Kanadából kaptam egy képsorozatot, amiből most bemásolok ide néhányat. Bár lehet, hogy a neten kering valamerre, de én nem láttam eddig. Minden elismerésem az efféle - furfangos agyú, leleményes - embereké, akik ilyesmit kitalálnak. Én csak az alomkanálig jutottam....

 

Magyarország egészség(ügy)i állapota:

A barátnőm rendes ember, s mint ilyen, rendszeresen eljárt a (ma még) ingyenes ilyen-olyan szűrésekre, kontrollokra. Nem hipochonder, csak törődik az egészségével. Évente szokott bőrgyógyászati ellenőrzésre is járni, hisz az idős ember bőrén itt-ott megjelennek már foltok, anyajegyek egyéb nem-szeretem-ségek, lássa azt szakember.

Tavaly is volt, meg is mutatta  az akkor nemrégiben keletkezett „foltot” a kezén  a doktornőnek – aki semmi különösebb jelentőséget nem tulajdonított ennek. A folt ugyan nem változott az elmúlt egy év alatt, most azonban a doktornő, mint riadtan kodáló felriasztott tyúk, azonnal a klinikára küldte, hogy ott szövettani vizsgálatot végezzenek, mert a folt (ami miként mondtam, tavaly óta semmit nem változott) gyanús !!!

Már ez is elég ijesztő esemény – főleg, ha az embert váratlanul éri, egy olyan esetben, mely miatt eddig nem aggódott. Szóval elment a klinikára,  ott egy kisebb darabkát kivágtak belőle, közölvén, hogy 3 hét múlva jöhet az eredményért. Nem volt vidám a 3 hét, hiszen ki az, akinek a fejében egy ilyen esetben nem fordulnak meg ijesztő gondolatok ? Mindegy, kivárta és a jelzett időpontban felkereste a kórházat. Ahol a legteljesebb lelki nyugalommal közölték, hogy még nem jött meg az eredmény, érdeklődjön 1-2 hét múlva… Újabb nyugtalanító napok… nem-alvások azzal a gondolattal, hogy ha ez tényleg rossz indulatú, akkor nem a hetek, hanem a napok és az órák is számíthatnak akár….

Elmúlt egy hét, semmi. Elmúlt két hét: lehet jönni az eredményért ! A kis doki belenézett a gépébe, s az amúgy is izgatott idős hölgynek azt mondta: itt a lelete, a folt rossz indulatú, menjen fel az emeletre a műtéthez időpontot kérni. Nyilván el tudjátok képzelni, mit érzett a barátnőm, mire felért a második emeletre. Aholis azt mondták először, várjon egy kicsit (= 1 órát), mert a doktornő, aki még egyszer megnézi, épp operál. Várt. Aztán a doktornő jött, megnézte a papírját és a félelemtől már majdnem rosszul lévő idős hölggyel közölte, hogy nincs semmi baj, semmiféle rosszindulatú dolog nincs, nem kell műteni.

Nem nagyon  tudok a történéshez mit hozzáfűzni.

Magyarország egészség(ügy)i állapota: Beteg. Nagyon beteg….. Talán gyógyíthatatlanul.

                                                                  

                                                               ********

Képet kerestem a témához. Ezt találtam. Szerintem a béka  s        felé tartunk...  Lejjebb nem lehet menni ugyanis.

http://www.liganet.hu/page/88/art/6132/akt/1/html/veszhelyzet-az-egeszsegugyben.html 

Vasárnap délután

Gondoltam annyira szép az idő, kimegyek én ma a temetőbe, ki tudja, mi lesz a hét végére.

Körbejártam a sírjaimat, nem először megállapítva közben, hogy alapjában véve  szép a pécsi temető, sok nagy fa van benne, rendezett, tiszta, az utak járhatók. Az meg, hogy ki milyen sírba temetkezik, ill. a rokonság azt miképp tartja karban, már más kérdés. Most láttam, hogy a neves pécsi halottak sírja elé kis táblák kerültek, életrajzi adataikkal… Megnéztem az új szóró-parcellát, közvetlenül a ravatalozó mögött épült, a héten lesz az átadása.

  

Meglátogattam (mint szinte mindig) Grastyán prof síremlékét, (http://hu.wikipedia.org/wiki/Grasty%C3%A1n_Endre)  számomra az egyik legkedvesebb (ha ugyan lehet ilyent mondani) síremlék az egész temetőben. (Rétfalvi Sándor alkotása)

 

Most lefényképeztem azt az emlékművet, melyet már régebben állítottak azoknak az emlékére, akiknek a sírját „elbontották” a régi temetőben.A mai Tudásközpont és a Kodály koncertterem épülete alatt volt ez a temető – ha valaki nem tudná…  (Illa Gyula: Angyal)

És bizony újra és újra olyan sírok mellett mentem el, amelyekben nyugvók életükben személyes ismerőseim, tanáraim, osztálytársaim, szomszédaim, kollégáim voltak.....Ilyenkor el lehet gondolkodni, vagy talán hálát is adni, hogy én még itt "fenn" sétálok....

Már az autómhoz indultam, amikor egyszer csak megjelent fölöttünk (számomra vészterhesen berregve) a sárga heli…. Olyan rossz érzések vannak bennem, ha meglátom, ugyanis tudom, hogy vagy megy valakiért, vagy hoz valakit, aki bajban van…. Ám azt nem tudtam, mit keres itt, sőt, egyre alacsonyabbra szállt…. Akkor esett le a tantusz, hogy hát a 400 ágyas klinikát felújítják, és most itt az u.n. „Honvédkórházban” van a sebészeti ügyelet. Még sosem láttam helit közelről leszállni, ráadásul egy zsebkendőnyi területre. Mit mondjak ? Félelmetes. Minden elismerésem a pilótáé. Ne legyen rá senkinek szüksége, hogy közelebbről megismerkedjen vele….

S.O.S. Rágás

  

Van valakinek tippje, mi a csuda rágja meg az árvácskáimat, sőt az intenzív illatú zsályalevelet ? Mi több a 1/2 m magasan lévő, amúgy keserű, meg kicsit szőrös muskátli legfelső leveleit ?
Nem látok csigát -  a nyál-nyom-hiány gyanús - de azért nem tudom kizárni....
Most kiszórtam a cserepekbe egy kevés csiga-granulátumot - majd figyelem, lesz-e változás....
 

Könyvajánló

Hezitálam kicsit, de hát vélgülis miért ? Azért, mert a neten találtam egy „agyagba-döngölő” kritikát arról a könyvről, amin én könnyesre mosolyogtam magam, s a múlt heti két orvosi ellenőrzésre való várakozás közben felfaltam ? Miért kéne  szégyellnem, hogy nem a „Háború és békét” olvastam, s hogy ráadásul jól eltöltöttem az időt vele ? Litye-loty. O.K. Néha kell ilyen is.

(Megjegyzem: a „litye-loty” kifejezést a Google nem ismeri ha-ha-ha…végre valami, amit én ismerek, ő meg nem…igaz, na jó, a "lityloty" -ot azért megtaláltam. (http://lityloty.szojelentese.com/) El is gondolkodtam, csak nem én vagyok egyedül, aki használja ezt a kifejezést ?
Tovább kutogatva,  érdekes oldalakra bukkantam, érdemes belenézni: http://osnyelv.hu/czuczor/ty.html  vagy http://mek.oszk.hu/09100/09112/html/0004/15697.html)

Szóval, ha valaki esetleg fogorvoshoz megy, vagy hosszan kell várakoznia valami kellemetlen helyen, ne restellje ezt elvinni magával – persze már ha kihozta a könyvtárból. A képen látható másikról –Coraline- meg (micsoda mellényúlásaim vannak néha) itthon derült ki, hogy  ez tulképp egy gyerekeknek szóló könyv, mi több, nem is olyan régen a belőle készült filmet láttam is a tévében. (Lehet mondani, na jellemző, az öreglány milyen filmeket néz. Hát ilyent. Jobban esett mint a tegnapelőtti világvégét jósoló….)

Szóval csak azt akartam mondani, hogy a „Pocsék karma” című könyv igenis elolvasható.

Na jó.

Egyszer. 

Akik pedig "macskások" azoknak küldöm az alábbi két képet, melyen Bercimama mosdatja Samufiát  :-)  

(Mely állítás persze nem igaz. Nem anya-fia, csak szeretik egymást.)

Az én kertem, meg az én gondolataim…

Kértetek tőlem néhányan képet a „kertem”-ről. Hát csak nehogy csalódjatok…

Ez a kert ugyanis inkább egy picurka udvar – ahol ráadásul biztonsági okból még az autóm is bent parkol…Egyáltalán nem szép, körös-körül zárt, kerítés és házfalak veszik körül – de nekem ez a „birodalmam”.

Aki rendszeresen olvas, tudja, hogy saját használatra sokféle zöldséget megtermelek – Ciripbogár számára újra megpróbáltam lefotózni a paradicsomfát, bár látom, a fényképen nem igazán „jön át” hatalmas mérete. Magassága több, mint 2 méter, és ha a napvédő hálón elfekvő ágát is fel tudnám valamiképp egyenesíteni, meghaladná a 3 méter – és még mindig vannak rajta virágok is, meg paradicsom is…

A salátás/sóskás rekeszemben most  „A pizzás” kis barátnőmtől kapott fokhagymák bújnak. Most vettem észre, nem csináltam külön képet a csodás zeller bokrétámról, meg a snidling-bokromról – melyeket koranyár óta folyamatosan használok. A majoranna, kakukkfű, oregano-s nagy cserép se látszik igazán jól – de az legalább rajta van az egyik képen. A petrezselyem már elöregedett – jövőre ültetnem kell, éppúgy kora tavasszal majd salátra-palántát is. (A tavalyiak nem teleltek át, ezért nem vettem most, habár árulnak a piacon.) A hatalmas és tavasz óta rendszeresen „learatott” citromfüvem nem látszik – az autó mögött van, és már elszáradt a kertet nyáresteken csodás illattal elárasztó borsikafű is.  Sok virág meg elnyílt már – szóval a képeken mindenképp egy picurka kert őszi állapota látható. Én azonban szeretem. Fontos nekem, mindig van vele tennivaló – ha más nem hát a vadszőlők levelének az összesöprése.

Végül beteszek másféle képeket is, az első egy „rendes” kép a ma esti csodás fényekről (mindjárt fűzök ehhez megjegyzést is) – a másik képen próbáltam az átkozott, mindent elrondító villanydrótokat kitörölni – szerintem nem sikerül, de lehet, hogy csak azért mert vagy türelmetlen vagyok, vagy ügyetlen. A harmadik képen a tegnapelőtt már megmutatott  vadszőlő esti fényben (vakuval), de mögötte a csodaszép narancs-felhős ég látszik és nem a kondenzcsíkot húzó repülő.

                                                          *****************

A megjegyzésem pedig épp ezekhez a különös esti fényekhez kapcsolódik. Olvasom az időképben  http://www.idokep.hu/hirek/x17-es-napkitores-volt   hogy ma milyen napkitörés volt. Aztán egy kapcsolt linkre kattintva meg olvastam ezt: http://www.idokep.hu/hirek/x190-napkitores

Nem vidámító gondolatok….

És ha még hozzáteszem, amibe most nem is akarok belebonyolódni, hogy tegnap este „A háborúk ökológiai következményei” címmel milyen filmet láttam, amitől elaludni alig bírtam….. El is gondolkodtam – vajon mindenki ilyen naiv, mint én ? 
Tényleg én vagyok egyedül, akinek ezek a szörnyűségek nem jutottak még eszébe ? Nevezetesen, hogy a világóceánok a leghatalmasabb hulladéklerakók – a hulladékba beleértve az atomszemetet és legfőképp a 70 évvel ezelőtti – meg a közbeni - háborúk mindenféle szörnyűséges fegyvereit ? 
Nem csak a nylonhálók, aljas emberi halcsapdák, műanyagflakonok úszkálnak ám az óceánokban ! Csak én nem tudtam róla, hogy hatalmas területek teljesen kihaltak és minden élőlény kipusztult ? És akkor még lelkiismeret furdalásom volt, hogy utálom a halat – hiszen annyira reklámozzák egészséges voltát… 
Nem, a tengeri hal nem egészséges, sem maga az állat, sem megenni … Komolyan mondom, teljesen magamba zakkantam a film után, hogy miért is vagyok/voltam én ennyire naiv, tudatlan, jószándékú hitetlen ??? Vagy közönyös, felületes lennék ? Nem tudom, de gyakran érzem azt, hogy  kevesebb tudás jobb lenne….

És ilyenkor mindig arra a vég-klonklúzióra jutok: nem, nem érdemeljük meg, hogy a Földön éljünk ! Jöjjön a pusztító napkitörés !

http://www.3sat.de/mediathek/?mode=play&obj=38543  itt megnézhető a ¾ órás hátborzongató film….

A paradicsomfa

Kukoricavirágaim

Fokhagymagyerekek

Samu ül az autó előtt

Berci a tetőről lesi az eseményeket

Piros...

 Esti fények

Semmittevős nap

Kell néha ilyen is. Amikor gyakorlatilag semmit, de semmit nem csinál az ember – abból, amit pedig kellene, meg eltervezett…

Boltok zárva, intézni nem kell és lehet semmit.

Egy halom varrnivalót készítettem már ki jó pár napja, hogy majd ma – hisz úgyse lesz semmi feladatom.

Aztán reggel elővettem a lefagyasztott reszelt almát, hogy bélest sütök belőle – hát, hogy tönkre nem menjen, este 7-kor neki is álltam és gyorsan megcsináltam – habár az egész nap rendelkezésemre állt volna.

A vasalnivaló ruha-kupac ott árválkodott a reggel elővett vasalódeszka szélén, szomorúan lógatta zsinórját mellette a vasaló… mert mégse vasaltam…

Viszont: A kertben ténferegtem – meg se tudnám mondani meddig. Először levagdostam némelyik virágomról a már elszáradt leveleket. Aztán csak álltam a csodaszépre pirosodott vadszőlőfám előtt – végiggondolva, hogy ha ledobta az összes levelét, nincs kegyelem, meg kell újítanom, felfrissítenem, mert annyi már az elhalt vesszeje. 

Még mindig nem volt szívem levágni az óriás-paradicsomfámat – pedig a napvédő hálót már teljesen szétnyomta…és bár holnap lesz zöldhulladék szállítás – mégse volt erőm megölni…

A macska az autó langymeleg tetején napozott, simogattam és közben felnéztem az égre: arra gondoltam, az épp fölöttünk csíkot húzó piros-farkú, hatalmas gép utasai hová mehetnek ? Vajon megfordul-e valakinek is a fejében az utasok közül, hogy valaki ott lenn a Földön épp nézi őt, vagy gondol rá – ismeretlenül akár ?  

Meleg volt, csend. Békesség bennem.

Szükség esetén majd visszanézek ide zord, hóviharos, letargikus napon, hogy felidézzem.  

Egy pici betű….

Megjártam Sásdot.

Megjártam Sásdon.

Egyetlen betűcske csak a különbség, mégis egészen mást jelent…

Múltmentő blogbarátom felhívta a figyelmemet, hogy a kálváriák baranyai sorából a sásdi hiányzik. Bizony nem tudtam róla, s gondoltam, akkor  - míg ilyen ajándék őszidőnk van – hát kimegyek Sásdra. Hóvége lévén ugyan csak busszal, de nem nagy a távolság, nem nagy a település, gondoltam ez nem jelenthet problémát. (Közben el is merengtem azon, hogy 2009-ben ültem utoljára távolsági buszon…)

Szóval nekiindultam reggel, s mivel borús volt az ég, vittem az esernyőmet is - bár kicsit bizonytalankodtam induláskor, mert a táskámba rendesen nem fért be,  csak úgy „félig-meddig”. Se a táska nem volt rendesen használható, se az esernyő nem volt biztonságban. Ilyenkor – nem is tudom, miért nem az első – jó – megérzésemre hallgatok. Ugyanis most is arra gondoltam, hát csak nem lesz nagy eső, felesleges cipelnem ?! Azután mégiscsak elvittem az esernyőt…

És bizony épp emiatt van az a kis betű-különbség itt a szöveg elején. Mert ugyan tényleg megtaláltam a sásdi igen érdekes (=kétoldalas) kálváriát, ám mivel a busz visszaindulásáig sok időm volt, kisétáltam még a temetőbe, mert tudtam, hogy ott, ill. annak közelben van két szobor, amit már régen terveztem megörökíteni, meg emlékeztem egy szép kis kápolnára is.

Mindezek képeit alább láthatjátok…

Az esernyőmet azonban sem ti, sem én már soha többé nem….
Mert hogy hol csúszott ki, azt bizony nem tudom. Visszamentem ugyan a kálváriához is, a temetőhöz is (emiatt aztán lélekszakadva kellett rohannom a buszhoz) – de bizony sehol se találtam…

Így hát egy kálváriával gazdagabban, de sajnos egy nagyon jó, megbízható kis esernyővel szegényebben jöttem haza Sásdról…

 A kis temetőkápolna a régi temetőnél

I. VH-s szobor

II. VH-s szobor

Az út Hörnyék felé

A templom. Emögött van a kálvária.

Ez pedig egy csoda. Nem én készítettem, a gép kattant el valamiképp magától. Egyerűen nem értem, miképp keletkezhetett. De olyan szép, tiszta kép, és látszik rajta, hogy a reggeli szürke felhők is eltűntek. (No meg a kabátom ujja is látszik..:-) ) 

Idézetek

Vannak nehéz éjszakák/hajnalok, amikor még az agy-gyengítő tévé sem segít. Már máskor is megtörtént, hogy ilyen esetben valamilyen könyvet vettem kézbe, most épp a Dalai Láma: „Nyitott szívvel” címűt. Igazán nem szokásom aláhúzogatni bármit is a könyvekben, miképp nem szoktam a lap-sarkakat se behajtani ott, ahol abbahagytam az olvasást, de bevallom ez az egyetlen könyvem rendesen meg van „ceruzázva”….

Pl. ez a 2 sor is: „…ha mentális beállítottságunk negatív, ha félelem, gyanú, kétségbeesettség vagy önutálat lesz rajtunk úrrá, akkor még a legjobb barátok társaságában, kellemes környezetben sem lehetünk boldogok.”

Átlapoztam, aztán letettem és valahogy mégiscsak elaludtam – de valami olyan őrületes dolgot álmodtam, hogy rossz rágondolni is. S mivel reggelre sem lett „rózsás” a hangulatom, a gép előtt sem értek igazán lelkesítő, pozitív hatások, elkezdtem szörfölni az éjszakai olvasáshoz kapcsolódóan. És tudom, hogy százezer helyen olvashatók ezek az idézetek, de most akkor én is összeválogattam ide párat, legyen meg a százezeregyedik helyen is.

*Ha az ember egyszerűen él, akkor elégedettnek kell lennie. Az egyszerűség rendkívül fontos a boldogsághoz. Létfontosságú, hogy teljesüljön néhány vágyunk, és hogy elégedettek legyünk azzal, amink van. Legyen éppen elég élelmünk, legyen ruhánk, legyen tető a fejünk fölött, amely megvéd az elemektől. Végül igen nagy boldogság származik abból is, hogy az egyszerűségből adódóan elkerüljük a szellemi konfúziót (zavart) és elmélyülhetünk segítőkészségünk kiművelésében.

*Ne keseredjünk el, ha szavunk bárkinél is süket fülekre talál. Különös dolog a lélek, és az emberi lélek csendje. Sokszor esztendők is eltelhetnek, míg (…) az elvetett mag megfogan benne.

*Próbáljuk meggyőzni magunkat arról, hogy az élet önmagában is óriási érték, s nem szabad elvesztegetnünk egyetlen pillanatát sem.

Nem a lényegre figyelni, hanem pazarolni az élet kincseit, majdnem olyan, mint mérget bevenni, miközben tisztában vagyunk a hatásával.

Nem helyénvaló, hogy az emberek komolyan elkeserednek, amikor valami anyagi veszteség éri őket, de a legcsekélyebb szomorúságot sem érzik, amikor életük valódi értékei vesznek el…

*Ne felejtsd el, hogy nem megkapni azt, amit kívánsz, néha csodálatos szerencse.

*A türelem fejlesztéséhez kell valaki, aki szándékosan idegesít bennünket. Az ilyen ember ad jó lehetőséget a türelem valódi gyakorlására. Úgy teszi próbára belső erőnket, szilárdságunkat, ahogy még a guruk se tudják. A türelem gyakorlása megvéd bennünket a sértések fájdalmától.

*A depresszió fő oka nem az anyagi nélkülözés. A depressziót a szeretetteljes emberi kapcsolatok hiánya okozza.

Most pedig sürgősen felöltözöm és elmegyek ki valahová, bár most éppen nem süt a nap – de kint talán elterelődnek a gondolataim ebből az állapotból….

                                                   ******************

Délutánra: Elterelődtek :- )  

Segítsen az ember egy 80 évesnek, kerüljön az ember egy picurka másfél éves közelébe  és az nem lehet, hogy továbbra is eszi magát hülyeségeken… Ráadásul szedtem egy zsebnyi csodaszép gesztenyét…