Dr.Hankiss
János: Fiatalság-öregség
/gondolat-morzsák,
összeollózva több írásból/
Pergő évek
Ó majd jön egy idő, amikor visszagondolsz háborúra,
nélkülözésre, szegénységedre, fiatalságra. Jó alvásaidra. És eltöprengsz rajta:
akkor miért nem élted meg őket mélyen ? Jóízűen, tudatos felismeréssel ?
Az idő, amelyre visszagondolsz: MA VAN.
Ez az óra, amelyben élsz, amelybe végtelen mélyen kell
nedvszívó gyökereidet leásni.
És aztán rájönni 50 évesen, milyen korlátolt, és reménytelen
és sivár életet élünk !
Az ember 50 év után eljut oda, hogy felmérje saját
gyöngeségeit.
Fiatalkor: a gyermek nem csak serdülővé, sértővé is válik.
Öregkor: A sérülékennyé válás
Attól, hogy közelebb kerülünk hozzá, még nem válik
szimpatikusabbá az öregség. És ha benn vagyunk, nemhogy elnézőbbekké válnánk
iránta, hanem még nagyobb dühvel ócsároljuk és megvetjük.
Ahogy közelebb kerülünk hozzá, már nem hisszük, hogy egy
Mercédes, egy ház a Riviérán maga a
boldogság. A tárgyak többé nem tudnak feloldozni minket.
Ki az öreg ?
Ez csak nézőpont kérdése.
Attól függ, a születéstől számítjuk-e vagy a haláltól számolunk vissza.
Nincs végzetesebb megaláztatás, mint amikor az ember
egészségi állapota, vagy idős kora miatt olyan ember segítségére szorul, akivel
addig diszharmóniában élt.
Az embereket nem
csak az öregember személye idegesíti, lassúsága, szétszórtsága,
elhanyagoltsága, nagyothallása, hanem az is, hogy szembe kell nézni általuk,
saját fenyegető széthullásunkkal.
A legtöbb, amit a sors megadhat nekünk, nem a gazdagság, még
csak nem is a szép, tartalmas élet. Hanem a fájdalom és félelem nélküli halál.
Nem biztos, hogy a „sors” azzal kegyetlenebb, akit
öregkorában a lassú elhomályosodásba taszít. Mert neki talán könnyebb lesz elfogadni
a kikerülhetetlent. Mint annak a szellemileg teljesen friss idős embernek, aki
tágult szemekkel, teljes öntudattal bámul szembe saját végzetével.
********************************************************
********************************************************
Mi határozza meg,
hogy fiatalok vagyunk-e vagy öregek ?
Legtöbbünkben jár egy élet-óra, melynek ketyegéséből
kihallani a figyelmeztető jeleket…..
A fiatal:
Örül a hónak. Ujjong ha havazik. Korcsolya, szánkó jut
eszébe
Belefeledkezve, komoran, mérgesen alszik, máskor teljes
elengedésben. Paplanba és álomba fúródva szuszog.
Örül a szenzációnak.
Élvezi a vasárnapot. Az ünnep a szabadság és a felszabadult
boldogság. Várja a telefont.
Várja a levelet.
Mindenről szívesen beszél, beszélgetni is tud és szeret,
hírt ad, híreket vár és befogad.
Rohan, mindent el akar érni
A jövőben él.
A fantáziájában él.
Siettetné az időt.
Átmeneti kor:
Amikor úgy érzi az ember, sok fontos mondanivalója van még.
De már felismerte, hogy az emberek nem érdeklődnek mások dolgai iránt. Ezért
tud hallgatni és egyre többet hallgat. De még van ereje és mersze hozzá, hogy
kockára tegye a nyugalmát, ha sérelem érte, ha kikövetelőzik belőle valami
fontos döntés, gondolat, és akkor ordít. Fittyet hányva arra, mit veszíthet
vele.
Az ügyek még fontosak neki. Nem minden percben kész vívódni
velük, de időnként felizzik benne a régi vágy, és akkor tűzön-vízen át hirdeti,
védi igazát.
Amikor kész arra, hogy kiröhögje magát.
Amikor a rádió, tv híreit hallgatni kezdi.
Amikor a világ-események érdekessé válnak.
Ez a politikus kor, amikor
még tenni akar valamit a közösségért, országért, hasznosítani, amit
összeszedett.
Amikor elviselhetővé válik a gondolat, hogy a
Nobel-díjat esetleg mégsem nyeri el.
Amikor sikertelenségei /csődjeit/ könnyed öngúnnyal tudja
már kezelni.
Amikor az álmatlanság téma lesz.
Amikor a világot már nem akarja megváltani, s a körülötte
lévő emberek szokásait sem megváltoztatni.
Amikor beletörődik a megváltoztathatatlanba.
Amikor a barátai hullani kezdenek.
Amikor a havazásban már csak a bosszúságot látja, a fűtést
és a hóseprést.
Amikor regény helyett
emlékiratokat és életrajzokat kezd olvasni.
Amikor hosszú távra már csak kétségekkel tervez.
Az öregség küszöbén:
Amikor a nyugdíj fontos téma lesz. Amikor folyton sopánkodik
az anyagiak miatt.
Amikor egy emeletet is meggondol már és inkább vár a liftre.
Meggondolja, fusson-e a busz után, aztán legyint és inkább
megvárja a következőt. De azért a csinos nők után még utánanéz, talán kalapját
is emeli, s nyel egyet, amint elhúznak mellette megvetően. Olyankor a villamos
üvegében mustrálja arcát, ráncai. Grimaszol.
Amikor aprócska sérelem is óriási szívdobogást vált ki
benne.
Amikor már nem
szégyelli.
Amikor megalkuszik és belenyugszik.
Az öreg:
Megborzong a tél előszelétől is. A hóban csak a
hólapátolást, meg a lábtörést látja.
Előre fél az álmatlanságtól. Tapintatosan bánik a
szendergéssel…épp csak úszkál a felszínén, mint a papírhajó.
Még a jó hírnél is jobban szereti, ha semmilyen hírrel nem
ijesztgetik.
A hétköznapok kevésbé nyugtalanítják. A vasárnap a depresszió
napja.
Összerezzen a telefoncsörgéstől. 50-60 éves korában tehernek
érzi ha hívják, 70 után újra örül, ha hívja valaki.
Terhére van a levél, mert munkát jelent, bosszúságot takar,
válaszolni kell rá. Vagy ellenkezőleg: újra türelmetlenül várja a levelet a
gyerekeitől, de olyantól is, akitől pedig aligha kaphat.
Fárasztják a hírek, a személyes gondok felidegesítik, főleg
közvetlen környezetében.
Vagy ha szívesen vesz minden hírt, megforgatva adja tovább,
ismételgeti.
Már föladja, hogy rohanjon a villamos és a nők után.
Azt mondják a múltban él. De az egészséges pszichéjű idős ember jobban él a
jelenben , mint akármikor azelőtt.
Az álmokban és emlékekben fürdőzik. Megállítaná az időt, s
ha meg tudná állítani, visszapörgetné.
Az öregedés nem az
évek számának függvénye.
Öregedés a rosszabb alvás, a hajnali ébredés. A fokozott
zajérzékenység. Apró bosszúságok nehezebb tűrése, kisebb tolarencia, könnyebb
felbosszanthatóság.
Az öregség a sorvadó öröm,
a tűnő lehetőség, az erősödő félsz.
Az öregség a barátok osztálytársak elvesztése.
A türelmetlenség. Egyre kevesebb érdeklődés a mások
dolga-baja iránt, feltörő idegesség a mások panasz hallatán.
Az öregség a leszámolás, a lassú, egyre nyugtalanabb
készülődés. A megadás.
Az öregség előbb a lázadás, majd a beletörődés abba, hogy
„nem megy.” Hogy sok minden nem „jár”
többé. Nincs miben bízni, nincs mit várni.
Az öregség annak felismerése, hogy nem vagyunk kivételek. A
betegség nem egy idegen, más, szerencsétlen fajzat keresztje, aki meg van átkozva genetikailag …A döbbent
felismerés, hogy mi is ebbe a
kategóriába tartozunk. A legjobb svájci biztosítás is hiábavaló: nincs
kegyelem, kivétel, felmentés.
A haláltól sem. Amely egyébként nem a születéstől közeledik,
csak úgy az 50-55 évtől. Ettől a
felismeréstől kezd el ketyegni a stopper. Egyre aritmiásabban. Annak felismerése, hogy senki sem segíthet.
Nem húz ki a pácból szerelem, magához szorító partner, gyerek sem, legyen
bármilyen vadul erős. Az orvos hatalma se.
Az öregség a
reménytelenség elfogadása. A lázadás feladása: életstílusban, vágyakban,
örömlesésben. Partnerkapcsolatban. Tartásban. Az élettel folyó örök
küzdelemben.
Öregség, amikor
- már a krimi is idegesíti,
- folyton sajnáltatja magát,
- csak az egészség /betegség/ érdekli,
- már csak önmaga érdekli. A más baja bosszantja, kihozza
sodrából. Igaztalannak tartja, hogy előtte
más hozakodjon elő mindenféle csip-csup bajával,
- fiziológiai funkciói egyre inkább előtérbe lépnek, teljes
érdeklődését lekötik,
- az öregeket még jobban utálja,
- beszélni, beszélni, beszélni vágyik. Akármit.
Senium /szenilitás/
Nem csak a testi erő apadt el, a szellemi is
megfogyatkozott.
Kihagy a gondolkodás, lankadt az érdeklődés, vagy semmibe
foszlott, lelassult a felfogóképesség.
Már nem csak rosszul lát és hall, hanem amit még elkap azt
se tudja összerakni.
Olvasni is részben emiatt nem tud már. Ez a szomorú állapot
alig-alig emberi már. Mindenben támogatásra szorul, egyedül azt se tudja
elvégezni, amire még képes lenne.
A senium az agysejtek és agyi vérellátás függvénye. Ezek
roncsain emberi mértékű lét már sajnos nincsen.
Öregség - betegség
tolarencia
Az öreg ember sokkal kevésbé viseli el a megpróbáltatásokat,
mert:
Kilátástalan a helyzete, hiszen a betegség csak egyre több
és rosszabb lehet és igazi, végleges gyógyulásra nem számíthat.
Az amúgy is gyöngébb ember eleve nehezebben tudja elviselni
a fájdalmat és a bajokat, fizikálisan is elesett, de lelkileg is megtört.
Szinte minden újabb baj egy csomó már meglévő betegségre,
kór-állapotra telepszik rá, a
felhalmozódás elviselhetetlenebbé teszi a helyzetét.
Nincs is úgy érdekelve kivizsgálásában, mint egy fiatal.
Levertsége, depressziója súlyosbíthatja baját.
Fokozatosan kimerül tartalék ereje és tűrőképessége.
/Nem egy helyen olyan tulajdonságok szerepelnek, amelyeket 22, 25 vagy 36 éveseknél is fel
lehet ismerni. Nem tévedés. Ezek sajnos,
náluk is az öregség szomorú jegyei./
Végezetül ide kívánkozik még Szabó Lőrinc verse:
Válasz
Láttam a komédiát,
hajam beleőszült.
Minden férfi bandita,
minden asszony őrült.
Gyomrom, agyam tele van,
öreg undor éget.
Választ akarsz ? Kezdelek
kiokádni, élet !