Becsali szövegek

Kezembe került egy Nők Lapja – s benne megdöbbenve olvastam egy cikkben:

„Magyarországon évente tizenegyezer kiskorú tűnik el……….."

Igaz, később ez a hangzatos, nagy betűs, bevezető mondat korrigálódik a cikkben emígy:

”…Magyarországon évi kb. 100 kiskorút hónapok, évek múlva sem találnak meg…..”

Nem mintha a 100 nem lenne óriási szám gyerekeltűnés tekintetében, de azért nem szeretem az efféle becsali mondatokat, amire rögtön ráragad az ember szeme, és ha figyelmetlen/türelmetlen – akkor a cikk  elolvasása nélkül, akár már mondhatja is tovább a rémhírt, ami végül is hazugság…(Sajnos gyakran élnek vele az újságok, másféle témákban is.)

De most mindeme nyelvtani morgolódástól függetlenül, elképesztő a szám ! A 100 is !  Persze, tudom, nem magyar specialitás ez, látom én a külföldi TV adókat is, hogy van ilyesmi, de azért egy Németország (82 millió lakossal) csak csak nem Magyarország… (részben persze sajnos)

Az sem derült ki a cikkből, hogy a számot mihez lehetne/kellene viszonyítani, hogy 20-50 évvel ezelőtt mi volt a helyzet, de valahogy az az érzésem,  a tendencia emelkedhet. Az se derül ki, hogy a cikkíró mire tippel, hová lettek ezek a gyerekek ? Rémtörténeteket lehet olvasni szervkereskedőkről, prosti-gyűjtőkről, no meg gyilkosokról is….

Nem vagyok főokos, aki minden bajra ki tud találni valami jó megoldást, erre se tudok, vagy tudnék, de hát oly felesleges leírni is…

Az az érzésem, hogy akik ezeket a sorokat olvassák, azoknak nem kell mondanom, hogy mennyire kell vigyázni manapság a gyerekekre, akik mellől meg csak úgy „elveszik” a gyerekük, azok feltehetőleg nem olvassák ezeket a sorokat.

Mindentől függetlenül én azért szomorúnak és elgondolkodtatónak tartom ezt a számot.

Kép:   http://bezzeganya.postr.hu/eltunt-gyerekek-kepei-a-tejesdobozokon

Milyen érzés megöregedni ?

Tudom, látom, kering ez a szöveg a neten másutt is. Én nem ismertem, ma kaptam  „délim”-től, s mivel sok igazságot érzek benne, már miért ne másolhatnám én is be a blogomba ?

Elolvasni nem kötelező.

Megfontolandó szavak az öregségről

Egy nap, egy fiatal barátnőm azt kérdezte tőlem, milyen érzés megöregedni ?

Meghökkentem kérdésén, mert én sosem gondoltam arra, hogy én öreg lennék.

Az ifjú hölgy, látván reakciómat, rögtön zavarba jött, de megmagyaráztam

neki, hogy számomra ez egy érdekes kérdés, elgondolkodom rajta és majd

később válaszolok neki.

Végülis úgy döntöttem, hogy az öregség egy ajándék.

Tulajdonképpen életemben most lehetek először az, aki mindig is szerettem

volna lenni.  Persze, nem a testem!  Időnként én is kétségbeesem a

ráncaim, a táskás szemem, a megereszkedett fenekem miatt. És gyakran

meghökkenek azon az öreg nőn, aki visszanéz rám a tükörből /aki pont úgy

néz ki, mint az anyám/, de nem sokáig gyötrődöm ezek felett.

Sosem cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, az én

csodálatos barátaimat  a kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért.

Ahogy korosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé

kritikus magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le magam,

ha több süteményt eszem a kelleténél, vagy nem vetem be az ágyat, vagy

megveszem azt a virágtartót az erkélyre, amire semmi szükség nincs, de

jól néz ki. Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy rendetlen 
  legyek, hogy extravagáns legyek.

Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek;

mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz

magával.

Ki törődik azzal, hogy hajnali 4 -ig olvasok, vagy játszom a computeren?

Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem és sírhatok a régi

szerelem emlékén.....és meg is teszem.

Sétálok a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben kidomborodnak a

testrészeim, és önfeledten vetem bele magam a hullámokba, ha jól esik, és

nem törődöm a motorcsónakokból rám vetett sajnálkozó pillantásokkal.

Ők is lesznek öregek.

Tudom, persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is

néha mit, elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra

emlékszem.

Hát igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört

volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy gyerek

szenved, vagy elüti a cicádat egy autó?  De a megtört szív az, ami erőt

ad és megértést és részvétet kelt.  Egy olyan szív, mely sosem

szenvedett, érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a

tökéletlenség felett.

Én nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek,

hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az arcomra. Oly sokan

vannak, akik soha nem nevettek és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz

hajszálaik legyenek.

Ahogy múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitívnak lenni.  Egyre kevesebbet

kell törődni azzal, mit gondolnak mások.  Én nem teszek fel magamnak se

kérdéseket. Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen igazam.

Nos, válaszolva ifjú barátnőm kérdésére, elmondhatom, hogy nem bánom,

hogy öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam.  Nem akarok

örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet, mint,

hogy mi lett volna ha... vagy azon izgassam magam, mi lesz majd.  És

minden áldott nap eszem édességet /már ha kedvem van hozzá/.

Mindig mosolyogj és a szívből fakadó igaz barátságokra nagyon vigyázz!

/Ismeretlen szerző, angolból fordítása és ajánlom kor- és kórtársaimnak./

És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját hülyeségeiteken, mert a

nevetés az élet legnagyobb adománya és a kínaiak szerint erősíti az

immunrendszert is.

 A kép nem tudom honnan való, régóta őrizgetem, nem írtam fel a helyét...

Baba

Nem akarom visszakeresni – bár nem túl régen volt, hogy írtam az én „amerikai” babáimról. Vagyis  - mint most kiderült – csak  azt hittem 60 éven át, hogy amerikaiak…

Nem tudom, miképp lehetett anno ilyesféle csomaghoz hozzájutni, az amerikai hadifogságból hazatért apám tábori ismerőse révén, vagy valami más módon, de az biztos, hogy egyszer kaptunk mi egy csomagot, miben elég nagy mennyiségű kék és rózsaszínű anyag volt – olyasféle minőségű, ami alkalmas volt paplan készítésére, (ezek a hatvanas évek végéig ki is tartottak !) és hát jött a csomagban a már említett két baba. A fehér, meg a néger.

Most olvastam a Hamerli család történetét (ezer köszönet érte @x-nek  és akit érdekelnek régi pécsi történetek, idekattintva szintén elolvashatja:  http://www.tte.hu/media/pdf/interjuk05-hamerli_antal.pdf ) No, ebben egyszer csak olvasom, hogy H. húgának „Kaethe Kruse” babái voltak. Mivel a dátum nagyjából egyezik, azonnal rákeresem a Google-ban, és láss csodát, ott virítottak az én babáim – habár nem egészen abban a viseletben, mint az enyémek, de hát az már egy lottó-ötösnyi mázli lenne, ha véletlenül azoknak a képét találtam volna meg.

Mint kiderült, a babák alkotója  Breslauban született 1883 szeptember 17-én mint  Katharina Simon.( http://de.wikipedia.org/wiki/K%C3%A4the_Kruse )

Ifjú éveiben Hedda Somin  néven színésznőként szerepelt  Varsóban, Moszkvában, majd Berlinben. Itt ismerkedett meg későbbi férjével (Max Kruse szobrásszal  http://de.wikipedia.org/wiki/Max_Kruse_%28Bildhauer%29  )

Házasságkötésük után idejének jó részét gyerekei számára játékok készítésével töltötte.

1910-ben egy berlini áruház kiállította a babáit, majd amerikai megrendelésre alapította meg első gyárát  Bad Kösen-ben. Hét gyermeke felnevelése mellett jónevű és ügyes kereskedőnek számított. 1913-ban a  Gent-i,  1937-ben  a párizsi világkiállításon is részt vettek a babái.

A II. vh. után Bad Köshen a szovjet zónába került, majd  az államosítást követően, a bajor Donauwörthben építette fel új üzemét, ahol a mai napig játékbabák készítése folyik.

1968-ben röviddel 85.születésnapja előtt halt meg.

Hogy mik ki nem derülnek az Internet segítségével…..

 Ez utóbbi kép csak a baba "felépítését" illusztrálandó került ide....Puha, ronggyal kitömött test és keményebb, valamilyen műanyag-szerű végtagok.

 

http://www.mv-naumburg.de/museen/sammlung-kaethe-kruse

Képek: 

http://www.mv-naumburg.de/kaethe-kruse

http://www.flickriver.com/photos/tags/antiquedolls/interesting

http://www.deluxe.hu/cikk/20071003/gazdagok_luxusbabai?p=2

https://picasaweb.google.com/114249571246098951205/KatheKruse

Tangó

Egész véletlenül meghallottam tegnap ezt a dalt:

Nem tudom, más, korombélieknek miféle emlékei ébrednek hallatán – nekem nagyon nagggyon kedves, szép emlékeim…Imádtam táncolni, természetesen tangózni leginkább…Hányszor, de hányszor táncoltam erre a dallamra is…

Persze volt azért a „Ne hagyd el soha azt, ki téged szívből imád” is Vámosival…és hát igen, voltak más kedvencek is…

A Nádorban, Olimpiában, Üdülő bárban…

Istenem, tán igaz se volt…

Fotók „csak úgy” a Bem utcából

Amikor bent jártam a Kisgalériában, „csordogáltam” lefelé a Bem utcában a buszmegállóm felé, eszembe jutott, hogy miként tavaly nyáron a Király utcában, itt is megpróbálok  a belső udvarokról képeket készíteni. Ki tudja, meddig lehet…

Ahol nyitva volt a kapu, be is mentem, de annyira szép képeket, mint tavaly, nem tudtam csinálni. Dacára, hogy ez a „Nyitott kertek/vagy kapuk” (?) mozgalom most már bárkinek lehetővé teszi, hogy az évtizedekig elrejtett aprócska udvarokba benézzen, az udvarok(házak) tulajdonosaiban cseppnyi igény sincs arra, hogy elvarázsolják azt a pár m2-et, ami elsősorban az ő lelküket, de alkalmanként a betérőkét is kicsit megboldogíthatná.

Nem értem én ezt az igénytelenséget. Ha ezekben a házakban u.n. „tanácsi” lakások vannak – és az udvar „csak” közös tulajdon – akkor is, ha én egy ilyenben laknék, biztos, hogy rendbe tenném. Hiszen én minden áldott nap látnám. Igaz, a füvet nyírni kell, a virágokat meg locsolni – de azért pont a Király utca bizonyítja, hogy igenis van/lenne ilyesmire lehetőség.

Nos, én ilyen belső udvarokat tudtam csak fényképezni a Bem utcában: 

Az utóbbi kettő csak azért került be, mert elvarázsolt a látvány. Szeretem a szépen kovácsolt vasakat !

Mára ez (a harmadik bejegyzés !)

A cím nem véletlen, akit érdekel, görgessen kicsit visszafelé is.

Pécsi Galéria

Olvastam, hogy a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar Doktori Iskolája hallgatóinak éves DLA * kiállítása van most a Pécsi Galériában.

Különösebb hozzáfűzni-valóm a képekhez nincs. Ismét (szokás szerint) az első három helyen szerepelnek azok, melyek nekem  különösen tetszettek.
Meglepetés volt számomra, hogy a kiállító tér végén „Pince galéria” felirat szerepelt, (amit eddig én még nem láttam), s amikor megkérdeztem, le lehet-e menni, „Igen” volt a válasz. Lent néhány (szerintem) semmirekellő, ócska fotó voltak csak felaggatva  egy spárgára, de tényleg olyan gyenge dolgok, hogy egyszerűen nem is értem, ki az, aki az ilyesmit művészi alkotásnak minősíti ? A hosszú pince egyébként tök üres volt, a legvégében szomorkodott egy törött villanyoszlop-darab. Rákötve egy boci-csengő és mindenféle elektromos madzagok. A kiállítási kísérő szerint, az „alkotás” eredetileg kolompolt, amikor valaki megállt előtt. Hát mostanra „kifáradt…meg se mozdult.
250.- et azért a többi kép megért…
*  A DLA az angol „Doctor of Liberal Arts” vagy a latin „Doctor Liberalium Artium” (a szabad művészetek doktora) rövidítése, a PhD megfelelője a művészeti képzésben. Ez a tudományos fokozat csak a művészeti képzés területén szerezhető meg.

 Farkas Adrienn képei

 Lenkey Tóth Péter képe

 (A férfi arckép ilyen apró mozaikokból áll össze)

 

Kiállító művészek:
Bakos András, Bodonyi József, Bóna Ottó, Boros Miklós János, Farkas Adrienn Edina, Hack Ferenc, Kocsis Zsuzsa,Krisztián Sándor, Lenkey-Tóth Péter, Márton Enikő, Nagy Otília,
Oravecz Viktória, Örményi Ákos, Páll Tibor Krisztián, Simon Edina, Szentgróti Dávid, Szigeti Gábor Csongor, Tóth Attila, Tóth Miklós, Tóth Zsuzsa

(Megjegyzés: A kiállítás július 24-ig van/volt csak nyitva.)

Petra még egyszer

Mivel két napja  szóba került Petra, s közben kaptam egy nagyon érdekes diafilmet (? nem tudom mi a neve ennek a műfajnak) - megosztanám azokkal, akiknek nem tudtam elküldeni, hátha más is szívesen utazik ezen az ingyenes módon. Valóban nagyszerű és élvezetes, csak legyen hozzá kézügyességed és türelmed !

A kép közepén a zöld jelre kell rákattintani és kezdődik a csoda. Alul  középen mutatja,  hogy hányadik képnél tartasz,  14 van belőle. A sárga nyíllal visz tovább a következő képre  -  de ne siesd el a sárga nyílra kattintást, amíg vársz, 360 fokban körbevisz nézelődhetsz....Az egér segítségével mindenféle szögből és ritmusban nézegetheted ezt a csodát.

http://www.juste-pour-voir.net/20101116Petra/

92 áldozat

http://hvg.hu/cimke/osl%C3%B3i+robbant%C3%A1s

Mit is lehet mondani a norvégiai szörnyűséges terror-akciót látva ?

Hogy is kell éreznem magam, ha a tettest szélsőjobbnak titulálják és ehhez piros-fehér-zöld, masírozó, magyarországi szélsőjobbokat mutatnak a német tv adók, mondván, hogy ezek is olyanok ???

Nem értem, és nyilván nem vagyok egyedül.

És igenis sajnálom, hogy a középkori kínzási módszerek kimentek a divatból és még csak halállal se lehet büntetni azt, akit legszívesebben én élve szeletelnék fel 92 darabba.

Anders Behring Breivik  az angyalarcú gyilkos 

Kép    http://www.perthnow.com.au/news/top-stories/right-wing-terror-suspect-named/story-e6frg12l-1226100418892



http://www.rtlklub.hu/hirek/kulfold/video/135775 

Építészeti csodák: Petra és Dubai

PETRA

Amikor húgomék Petrában jártak, láttam  videót is ezekről az épületekről, emellett a Tv-ben is többször sikerült  kifognom hosszabb-rövidebb ismertetőket. Most azonban egy nagyon jó szöveggel kísért anyagot néztem, melyből sok olyasmire derült fény, amit eddig nem tudtam/láttam.

Elsősorban a Fáraó kincsestárának nevezett (bár valójában nem az!) legismertebb épület készítésének menete volt a film témája. Gondolom a modern építészeket is foglalkoztatta a kérdés, miképp tudták 2000 évvel ezelőtt, az akkori kezdetleges eszközökkel létrehozni ezt a csodát. Hát a film erre adott választ. Hogy kívülről és felülről kezdték a munkát, nagyon jó animációs képekkel mutatták be a lépéseket, mikor, mi, hogyan következet egymás után.

Nem kis feladat volt egyébként az egész település kialakítása sem, hiszen meg kellett oldják az ott lakók vízellátását is a szikla-sivatagban – de erre is találtak lehetőséget a régiek.

Az pedig, hogy az egyiptomi  fáraónak semmi köze a templomhoz, az csak pár éve derült ki, amikor egy régésznek eszébe jutott, hogy gyanús a sok útburkoló kőkocka  az épület előtt. És láss csodát, amikor egy kisebb részen kibontották, kiderült, hogy bizony a templom alatt vannak az igazi sírkamrák, és ez nem is egy fáraó kincsesháza (mellesleg jelenleg még ez van a wikiben !) – hanem a nabateusok Aretasz nevű királyi családjának a temetkezési helye.

Kép: http://www.24-7pressrelease.com/attachments/007/press_release_distribution_0073562_8498.jpg

http://hu.wikipedia.org/wiki/Petra_%28romv%C3%A1ros%29

DUBAI

A másik szenzációs építészeti csoda, a már unalomig látott Burj al Arab. Nos ennek az előkészületeit és építését kísérhettem ¾ órán át figyelemmel. Már a kezdet is érdekes volt, (a tervező gárda egyik tagja sem volt idősebb 35 évnél!) a tervező olyan épületet akart tervezni, mely jellemző és meghatározó, mint pl. a párizsi Eiffel, a kairói piramisok, vagy a Sydney-i Operaház, aminek ha csak a körvonalát látod, azonnal az adott várost juttatja eszedbe. Ez a tengeren ringatózó vitorlás-hajót mintázó épület ebből a szempontból is teljes siker volt.

A film bemutatta az építés különböző fázisait, a rengeteg problémát, melyek menet közben adódtak, a mesterséges sziget építésétől, a szinte „semmiben” lebegő étterem statikai problémájáig, vagy a különös helikopter leszálló megépítésiéig. Megismertetett a belsőépítésszel (egy hölgy volt), aki a  már a már majdnem kész terv belső teret a sejknek megmutatva, kapta azt az ukázt, hogy ennél valamivel pompásabb belsőre lenne itt szükség. Hát megkapta a sejk azt is. Bizonyára sokan láttatok ilyen-olyan belső képeket  az épületről – nos a világ legdrágább szállodája nevet méltán megérdemli.

Kép: http://www.eikongraphia.com/images/Copyright%20Burj%20Al%20Arab%20%280%29%20S.jpg

http://hu.wikipedia.org/wiki/Burdzs_al-Arab 

Légi képek

Találtam egy jó, nézegetni-érdemes blogot, s ezen belül ezt a bejegyzést:

http://cre-art.blog.hu/2011/07/17/ferfi_akinek_a_termofold_a_festovaszna 

Néha ugyan kissé  szkeptikus vagyok ugyan a neten látható képekkel, mert tudom photoshoppal mindent meg lehet csinálni, de mondjuk, mivel nem először látok már efféle „gabonakörös” képeket, hajlok afelé, hogy elhiggyem, emberkéz alkotta, s nem kompjúter. (Pl. itt is vannak: http://integrativmedicina.hu/scifi/erd_3_05_03.html  )

Na mármost ezek után, (meg ezek előtt is) egyszerűen nem értem, hogy a nazcai rajzokat ha nem felülről nézi/látja valaki, akkor miért is vannak ott ?  Tehát ha valaki mégis csak látta/nézte „felülről” akkor meg hogyan ? Kik ? Mikor ?

Vannak kérdések, melyek időnként felbukkannak (nyilván nem csak) bennem, és nem találok rá magyarázatot.

Mindannyiszor kissé megborzongva és elbűvölten állok bizonyos alkotások előtt, csodálva az évszázadokkal/ezredekkel ezelőtt élt alkotókat. Holnap is egy ilyesféle „elámulós” témáról fogok beszámolni.

Kép:  http://vindornyalakitunderkor.network.hu/kepek/gabonakorok_tunderkorok/gabonakorok 

Csodaszép, óriásvirágú hibiszkusz

A véletlen úgy hozta, hogy a tegnapi  - ugyancsak virágokkal foglalkozó téma után - kaptam egy csodás fotót kutyás barátomtól, és utána-kerestem a növénynek a neten. Mivel nem tűnik szaporítása-nevelés-tartása túl bonyolultnak, továbbadom a hírt: itt egy szép virág, amivel érdemes kísérleteznie annak, aki szereti a különleges növényeket.

 

Az 1970-es években egy Sakata japán botanikus nemesítette ki az Amerikában őshonos mocsári hibiszkuszból (Hibiscus moscheutos). Kisebb malomkeréknyi virágai rendkívüli díszítő értékűek. Hosszú életű növény, akár 20 évig is elél.

Másfél méter magasra növő bokor, évelő, félfás szárú, sok vizet szerető növény. Télen hajtásai tövig visszafagynak, de május közepén fejlődésnek indulnak. Márciusban kell visszametszeni az elszáradt szárakat, 5 cm magasságban. Igénytelen, napot és vizet nagyon szerető növény. Fák alatt nem virágzik. Igazából komoly kártevője nincs.

Magról és tőről egyaránt szaporítható. A magokat, mivel kemény a héja, feltétlen 22 Celsius-fokos vízben, legalább egy hétig áztassuk, hogy kellő eredményt kapjunk.. A vizet naponta kell cserélni. Ha felrepedt a héj, akkor 1 cm mélyre ültessük porhanyós, jól megmunkált földbe. Már az első évben is hozhat virágot, ha megfelelően locsoljuk. A magokból kihajtott növényeket válogassuk, mert lesz benne fejlett és silány is.

Karógyökerű, de viszonylag egyszerű átültetni. Az átültetésnél ügyelni kell arra, hogy ne sérüljenek a gyökerek. Ideális tőosztása kora tavasszal esedékes, mert később, amikor már kihajt, rosszabbul, tűri. Nevével ellentétben nem vízi növény, s bár tópartra ültethető de a pangó vizet nem kedveli. Takarjuk komposzttal, mert szüksége van a tápanyagára, s nem engedi kiszáradni a talajt.

Júliusban kezd virágozni, fehér, rózsaszín piros és bordó színekben. Mintegy 20-30 cm virágai vannak. Egy idősebb bokron akár 300 virág is nyílhat, persze nem egyszerre, mert egy virág csak 24 órát virít.

Virágjából nyálkaoldó teát lehet főzni. A nyugalmi állapotban felszedett és megtisztított gyökeréből csak áztatással nyerhető ki a hatóanyag, ami köhögésre és hurutos betegségre kiváló hatású. Megszáradt szárainak rostjából erős kötél készíthető.

(http://www.szabadfold.hu/kertunk/termesszek_velem_mocsari_hibiszkusz )

…egy kevésbé jelentős, de mégis érdemleges szempont lehet az is, hogy merre fordulnak a virágai. Elsősorban kelet-délkelet felé néznek, tehát a kert fő nézőpontjához viszonyítva északnyugati helyre ajánlatos telepíteni. Természetesen máshonnan szemlélve is nagyon mutatósak a nagy, élénk színű virágok, de úgy a legszebbek, ha látszik a szép porzó és a bibe is. (http://www.edenkert.hu/diszkert/viragagyasok/a-mocsari-hibiszkusz-helye-a-kertben/2475 )

Gondolom felesleges írnom, de mégis: a gyufaskatulya a virág mérte miatt került a képre !

Vándorló szobrok

Végre eljutottam, s megnéztem, a Kodály Központ (sose fog tetszeni ez az elnevezés !!!)

- szóval eljutottam ide megnézni az öt, ideiglenesen elhelyezett szobrot.

Az öt szobrász, Kuti László, Lelkes Márk, Nyári Zsolt, Székó Gábor és Szilágyi László, még 2010-ben az EKF által is támogatott Stáció-Meditáció Meditáció-Stáció kőszobrász program keretében hozta létre a plasztikákat. – írja az ilovepecs.

Innen az is megtudható, hogy  a szobrok 2012 tavaszán a Feked község körüli dombokon kialakított sétaútvonalon lesznek elhelyezve.

Bár arra még csak tippem se volt, hogy mi a csodának épp oda kerülnek – de hát ebbe nekem nyilván semmi beleszólásom nincs…gondoltam. Aztán, mert kíváncsi természetemet  csak-csak birizgálta ez a Feked dolog,  keresni kezdtem s láss csodát, meg is találtam a falu honlapját s mégahozzá micsoda lapot !!

Feltétlenül ajánlom megnézni itt:  http://www.feked.hu  és ennek megismerése után már senkiben sem fog felmerülni az a kérdés, hogy a Kodály Központtól miért pont ide kerülnek majd a szobrok. Jó helyre kerülnek – véleményem szerint. A falu bemutatkozása pedig annyira megnyerte tetszésemet, hogy elhatároztam,  ellátogatok oda, még előbb is, mint ahogy a  szobrok oda kerülnek.

Kuti László: Elmozdulás

Lelkes Márk: Meditáció

Nyári Zsolt:  Napkerék

Székó Gábor: Cím nélkül

Szilágyi László a Hold bárkája

Készítettem a téren még pár fotót, a kiszáradt fácskákról,  a senkit nem invitáló kis büfé-reklámról, egy jópofa padról és egy megmagyarázhatatlan közlekedési tábláról.