Kettős gyilkosság a D. utcában

A lakástakarítási műveletek vége felé közelgek. A nagyszoba majd két falát elfoglaló „tetőtől-talpig” könyvespolc nyolcszázvalahány könyvét ki kellet már végre porolni. És ezt hogyan/hol lehet ? Csakis az udvaron. Így hát kivittem a ruhaszárítót, arra a gyúródeszkát + egy terítőt (=asztallá varázsolva) és erre hordtam ki a könyveket, majd jól egymáshoz verve, kiporoltam őket. Kedden csak a könyvek felével végeztem, mert annyira elfáradtam, hogy dél felé abbahagytam. Majd holnap folytatom. Megvár, nem csinálja meg más helyettem….

(Blogolvasó kis barátnőmnek, - aki a messzi Franciaországból felajánlotta a segítségét  - üzenem: csak nem fogjuk a nyaralást ilyen munkával „elrontani” ?  :- )  )

Na, szóval épp porolom nagy huppogva a könyveimet, mikor egy szörnyűséges gyilkosság tanújává váltam. Egy lódarázs megtámadott egy, a nyári orgonán reggeliző  kardos lepkét ! Egymásba gabalyodva forogva estek le a napvédő  madárhálómra. Mire én könyveket, porrongyot eldobva, azonnal odakaptam, és a földre ráztam őket. A darázs elengedte ugyan a lepkét, de felszállni nem tudott, és nem csak azért, mert ráléptem… A lepke viszont sajnos, már csak párat verdesett a szárnyával és meghalt. Hát majdnem sírtam, úgy sajnáltam azt a gyönyörűséges pillangót !

Jutott is mindjárt eszembe, kétszer is megtörtént a gyükési réten, hogy  másfajta darazsak, amelyek vastagabb növények szárára építik a fészküket, megcsípték szegény kis Lilimet, miközben a fűben bóklászott... Emlékszem, hajdanvolt házunk padlásán is mindig megtelepedtek, és öregapám kiégette a fészküket, hogy el ne szaporodjanak. Ugyancsak rossz emlék, hogy unokaöcsémet Szlovéniában a Krma völgyi turistaház ablakában fészkelő darazsak egyike csípte meg. Szegény kis kölyök, ült kint az udvari padon, vacsorához készültünk és se szó, se beszéd neki támadott az a dög…

Szóval utálom a darazsakat…

Itt olvashatsz róluk: 

Lódarázs  http://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%B3dar%C3%A1zs#.C3.89letciklusa

Kardoslepke: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kardoslepke