Újra és újra és újra...

Tény, hogy az ezerszer megírt, bemutatott és fotózott "Gyükés" - életemben igen jelentős helyet foglalt és még ma is foglal el... De !

Már a legutóbbi alkalommal is valami furcsa, megnevezhetetlen érzés bújt belém, amikor kiszálltam az autóból. Akkor még végigjártam a "megszokott" körutamat - de ma, bizony ma volt életemben az első eset, amikor csak "fél utat" tettem meg. Nem, nem lustaságból...

Elég fura dolgokat "észlelek" mostanában magamon,  minden arra utal, hogy igencsak kezd "beelőzni" napjaimban a 80 év. Fáradékonyabb vagyok. Ami nálam teljesen szokatlan, megjelent egy új fogalom: a félelem ! Mert jaj, mi történik, ha....és a szerencsétlen, de még jól működő fantáziám rémképeket rajzol elém...

Hát igen - megöregedtem - tetszik vagy se - ez van. Persze próbálok én még a magam módján "tiltakozni" - talán butaságokat nem csinálok, de azért néha kísértem a szerencsét...Viszont annak örülök, hogy erre magamtól jöttem rá, s nem mások mondták, hogy azért nem tudod, vagy ne csináld, mert...

Szóval ez a helyzet itt nálam...Nem rózsás, de nem is sivatagi...Próbálok megbarátkozni vele. És ha máshogy nem, akkor csak félig járom le a gyükési utat, miképp tettem azt ma is....

És hát fényképezni még tudok. Készült 68 kép, párat megmutatok belőle:

Ezen,  az úton sétáltam végig

A távolban nem egy fehér vitorla, hanem tv átjátszó torony

Őszi szín-kavalkád (vagy természetes forgalomirányító: zöld-sárga-piros)

Ezeken a képeken jól látszik, hogy sok bokor elszáradt, de az utóbbi esők kizöldítették a füvet

Micsoda mázli ! Három tücsök egy helyen és sikerült a kép !

Fogalmam nincs, milyen gomba, vagy tízet találtam, de nem szedtem le....

Volt itt forgalom......

Egyetlenegy négylevelűt sem találtam, pedig kerestem....

Gyönyörű fehér zuzmó

Sétám ideje alatt (kb.egy óra) pontosan hat gép húzott át fölöttem....

Összegezve: a Gyükés még mindig, még így is jó hely. ♥

Ősz

 

Emily Dickinson: MINT BÁNAT, ÉSZREVÉTLENÜL...

Mint bánat, észrevétlenül

Elmúlt a nyár megint.

Oly érzékelhetetlenül,

Hűtlenségnek se tűnt.

Nyugalom áradt szét,

Mint rég jött alkonyon,

Vagy mint ha délután a táj

Magányosan borong.

Korai est köszönt be,

Idegen virradat,

Mint menni vágyó vendég,

Kit bánt, ha nem marad.

S így, bár hajó se vitte,

Nem röpítette szárny,

Nyarunk a szépség bűvkörébe

Átsiklott könnyedén.

(Fordította: Tábor Eszter)

Kertembe is  megérkezett: 

Már kint vannak a cinkegolyók és az új madáretető. 
Őket várom: 

Macskás

Úgy gondoltam - legyen ma egy kis "macskázás"... Mindez azért jutott eszembe, mert tegnap este sikerült egy olyan képet készítenem, ahol kivételesen mindkettő a "kosarában" pihen - és az ilyen eset ritka. Nem is értem, ezek testvérek, de annyira különböznek. Mindenben...Evésben, viselkedésben, a hízelgési szokásaikban... Na, de most úgy látszik egyszerre lettek álmosak...

Amúgy meg...szóval időnként nem kettő, hanem három macskám van. Legalábbis ami az etetést illeti. Jár ide ugyanis egy az enyémekhez "megszólalásig hasonló" de nagyon félénk cica...Fogalmam nincs, kié (volt) - de nincs gazdája az biztos. A szomszédok is etetik. Én (mivel lány) vállalni akartam az "áldozat" szerepét és elvittem az állatorvoshoz, hogy ivartalanítsák - nem kell nekem ide még több kismacska....és ott derült ki, hogy ezt a műtétet már elvégezték...szóval volt neki "rendes", lelkiismeretes gazdája - de senki sem tudja, mi lett vele.... Mindenesetre a macskát többen is etetjük. Ez az alábbi kép egy olyan pillanatban készült, amikor mindhárom itt van nálam - vacsoraidőben....

Harold Monro - A cica tejet kap  

Ha ötkor beviszik a teát, 

s elfüggönyöződik a szoba  

már bent dorombol a zöldszemű, 

tűzszemű fekete cica.  

Először úgy tesz, 

mint akit nem érdekel, 

csak a tűz közele,  de késhet a tea, 

megalhat a tej, ő nem késik sose. 

Lassankint tejszínű, nagy puha 

köd üli meg achát szemeit  

és szabadon föl-fölfigyelő 

tekintete megkeményedik.  

Aztán füle, karma remegni kezd, 

farka mozogés a csodás karcsú test 

már egyetlen élő dorombolás.  

A gyerekek esznek, a két öreg hölgy 

selyemben suhog:  de a cica a nagy vágyban

egész kicsire zsugorodott.  

A tányér holdja az asztali felhőkből 

végre alálebeg;  s ő csupa sóhaj, 

izgalom, álom és szeretet. 

Odahajlik a fénylő kör fölé, 

a krém-tenger fölé s iszik, farkát elereszti, 

altató gyönyör oldozza térdeit.  

Nagy, lankadt mámor fogja el; 

világa végtelen és fehér; még egy szent csöpp, - 

fölnyalja, és érzi, hogy száll le rá az éj:  

a karosszékben álmosan felpúposodik 

és kinyúl és magába temetve 

pihen éjfélig öntudatlanul.

 
 

Kishibás

 

A hibás paprika a kedvencem. A képen látható kisebb „hibán” kívül semmi, de semmi baja. Olyan friss (látom a szárán), hogy valószínű tegnap szedték. Én nem értek hozzá, állítólag ”megégette a nap”, attól van rajta a folt. Hogy ez igaz-e, nem tudom. De hogy olcsóbb az tény. És miért lenne baj, ha azt a kis darabkát levágom, kidobom, s a többit jóízűen megeszem ? Annak tudatában, hogy jót teszek mindenkivel. A Földdel,  a gazdálkodóval, a kereskedővel, s végső soron ez vitamin, tehát önmagammal szemben is.

Nem értem az állandó „tökéletességre” törekvést. A kidobott görbe uborkákat, ferdére nőtt, kétgyökerű  sárgarépákat  és a csoda tudja még miféle élelmiszereket, melyeknek az „esztétikai hibán” kívül semmi, de semmi bajuk nincs. Hogy arról a bizonyos „lejárati idő”-ről már szó se essen…. Rengeteg, még használható élelmiszer kerül kidobásra. a keletkezéshez mérten nagyon kevés helyen foglalkoznak azzal, hogy az efféle "selejt-maradékot" - ami még minden gond nélkül fogyasztható, eljuttassák azokhoz, akik igencsak rászorulnak és akiknek ez a semminél többet, a túlélés lehetőségét jelenti sokszor....

Vagy jó, ha valami csoda-módon eljut egy éhes állatig, de gyanítom, a többsége a szeméttelepen végzi és csak kevés része hasznosul feldolgozott zöld hulladékként valahol. 

Miért ? 

U.i. Vagy tán azért szeretem őket, mert önmagamhoz hasonlónak érzem ? Kishibásak, de még hasznosak. 

Kérlek, ne vedd dicsekvésnek....

....de olyan ritkák az ember életében a boldog percek... Talán még természetes is, hogy azokat szeretné megosztani ("világgá kürtölni")...
Nos, szóljon a "trombita", ez a komment várt ma reggel a blogban:

Névtelen2024. október 26. 1:47

Eddig “hallgattam”, azaz csak olvasgattam a blogot, melyre egy Petőfi-házról írt bejegyzésen keresztül találkoztam néhány hete. Most úgy gondoltam, jobb, ha a kedves idős hölgy is tudja, hogy legalább egy fiatal olvassa az írásait és érdekesnek tartja :) 2022. május 1-nél tartok visszafelé. Kérem, írjon tovább! Nem tudom pontosan megfogalmazni milyen hatással van rám, de nagyon szeretem. Olyan, mintha a nagymamáim gondolataiban olvasnék - azaz olyannak érzem, mert ők nem igen kommunikálnak a jelenről. Köszönöm, hogy belátást enged a generációjának látásmódjába, és mindennapi gondjaiba! Kata (40)

Mi mást is válaszolhattam volna ? 

aranyos fodorka2024. október 26. 9:03

Érted/miattad és a néhány még meglévő régi "barát" miatt érdemes leírni a gondolataimat. Semmit nem tudok általuk megváltoztatni, de talán a múltat megismertetni és a jövő veszélyeire figyelmeztetni esetleg... De ha csak 2 kellemes percet szerzek valakinek, nekem már az is öröm...Köszönöm, hogy jelentkeztél ! ♥ Amíg "ki nem esik kezemből az egér" valószínű írni fogok...Néha ugyan gondolkodom az abbahagyáson, de aztán pár nap múlva kiderül, hogy nem tudok én írás nélkül élni..."Ilyen vagyok ilyen..."

Az égvilágon semmit nem akarnék ehhez még hozzáfűzni, csak annyit, hogy örülök és köszönöm.

Ma reggel ez

                                                                  

MUSZÁJ időnként az égre nézni ! Mindegy, hogy hajnal van, déli tűző napsütés, vagy csillagos éjszaka.
Valami van ott fenn, ami vonzza a szemedet.
Ma reggel ez.

Pécs Melinda Park

A mai napra is jutott felfedezés: nem tegnap épült ez a park - viszont (talán szerencsémre) nemrég újították fel és most egy szépen rendben tartott, kellemes területet ismerhettem meg. Igaz, tőlem messze és nem hinném, hogy ide fogok járni sétálni, vagy játszani, de ettől még elismerem, az itt lakóknak biztos öröm a léte.

https://baranyai-dombsag.blogspot.com/2023/12/varosi-seta-pecsett-melinda-parkban.html  bogból hoztam a történeti ismertetőt: 

"A Melinda park helyén az 1870-es években még lőtér volt, a ma is látható sáncok és földhalmok innen származnak. Ez a terület volt még a Szigeti városi legelő, ahol több gémeskút is állt egykor. Korábban itt dögtemető is működött, a terület másik neve a Döghányó dűlő volt a 19. században. A területtől arrébb, de légvonalban nem túl messze, egészen a közelmúltig utcanév is viselte az egykori létesítményt. 2000-ben az önkormányzat lakossági kérésre megszüntette a Verseny utca közelében levő, közútként sem működő terület nevét.

A 20. század első felében a Pécsi-vizet szabályozták, mocsaras síkságát lecsapolták. A családi-házas „öreg” Kertváros 1930-tól épült, míg a panel lakótelepek építése 1972-től kezdődött meg és eltartott az 1980-as évek végéig.

2023-ban igazi ékszerdoboz lett a megújult Melinda park. Évtizedek óta nem volt olyan volumenű fejlesztés itt, mint amilyen most, a Pintér János Parkmegújítási Program keretében. Modern játszótér, tűzrakó helyek és városi tanösvény várja a kilátogatókat. Szinte arborétum hatását kelti a gyönyörű park. A dél-nyugati részén egy bekerített kutyafuttató is van."

Nagy előny, hogy van hely az autó parkolásra - nem elhanyagolható tényező ez manapság. Az egész parkban a zöld dominál - vagyis füves a terület, nem kavicsos-aszfaltos, de az utak karbantartottak, járhatók. Vannak sportolásra, játékra alkalmas helyszínek, lehet itt kisebb társaságoknak bográcsozni, piknikezve eltölteni egy szabad-szombatot - a felnőttek elücsöröghetnek, a gyerekek játszhatnak. A magamfajta meg sétálhat.                              Őszintén mondom, engem különösebben nem vonzottak a gyerekmászókák és egyebek - mert azokat már sosem fogom kipróbálni. Viszont ! A terület nyugati fele olyan, mint egy dzsungel, vagy nem is, azt hiszem ezt hívják "park-erdőnek". Ugyanis erdő - a maga szépséges természetességében, de azért látszik rajta, hogy 90 %-át nagyonis kézben/rendben tartják, kaszálják, a fás területeket megtisztítják. És mivel az ősz kellős közepében járunk, itt készültek (szerintem) a legszebb színes fotóim.

Mivel más érdekességről nem tudok írni, jöjjenek a képek: 

Képek a "park-erdőből":

Ui.: azt nem tudtam kideríteni, miért "Melinda" park.  "Csak" azért, mert a Melinda utca mellett van......