Ki tudná megmondani mi volt, s mi lesz ?

http://www.ufo.eoldal.hu/oldal/tiltott-archeologia
Jó kis cikk olvasható a fenti címen. (Ezen az oldalon más anyagokat is érdemes megnézni)
Kedvenc témámmal foglalkozik, és igencsak kapcsolódik a pár nappal ezelőtt írtakhoz. (február 21. „Jövő emberek nélkül”) Mert bizony, ha tetszik, ha nem, ha hisszük, ha nem, egyszer eltűnünk mi is - ahogy eltűntek előttünk már más nemzedékek is – szinte teljesen nyomtalanul.
Már magam sem tudom, hogy sok évvel ezelőtt, a témával kapcsolatban itt-ott összeolvasott könyvek melyikében találkoztam először a kőzetbe ágyazódott arany csavar történetével – amire senki sem tud/ott magyarázatot adni. Szóval nekem egyáltalán nem volt új a téma.
És hogy tudatosodjon mindenkiben, kicsinységünk itt egy új video is. Nem porszemek, annál sokkal, sokkal kisebbek vagyunk. …
http://cydonia.blog.hu/2009/12/18/ennyik_vagyunk_1
Kép: http://seira.freeblog.hu/files/solar_system2.jpg

Egy új gyepbetegség: alga a fűben !

El kell kicsit kanyarodnom a pécsi témáktól – mert egyelőre most elég volt belőlük…
Talán emlékeztek rá, tavaly nyáron mennyire kerestem/kutattam, hogy mi lehet az a nyálkás, barnás-zöldes izé, ami a gyükési réten esőzések után megjelenik ? Több helyre is írtam gomba-ismerőknek a neten, igazából jó választ, magyarázatot senkitől sem kaptam. És akkor most teljesen véletlenül gomba-képeket keresve, rábukkantam az alábbi cikkre, melyből teljesen egyértelműen kiderül, hogy nem képzelődtem, tényleg létezik ilyesmi – akkor is, ha a nagy, híres gombatudósoknak fogalmuk sem volt róla, mi lehet. (ha-ha-ha)
„……..egyre többen kérdezik, hogy mi lehet a gyepben megjelenő ismeretlen eredetű, kocsonyás valami. Utánajártunk.
"Esőzés után a fűben ez idáig beazonosíthatatlan tárgyak jelentek meg. Barna színű, nyálkás, szivacsos képződmények, melyet az élénkebb fantáziával megáldott egyének képesek ufómaradványnak titulálni.
Az nyilvánvaló, hogy nem állati ürülék, sem a házőrző szétfeslett labdamaradványa, talán még a gombával tart leginkább rokonságot."

A cikkhez mellékelt fotó

A hazai klímán eddig ismeretlen tünet az utóbbi években egyre több helyen üti fel a fejét. A jelenség általában a nyári esőzések után, a fűszálak tövénél jelenik meg, amitől a gyep körkörös foltban kifakul, sárgul, legrosszabb esetben el is pusztul. A barna nyálkás képlet algás fertőzésre utal, ami árnyékos helyen, tömörödött talajon és esőzés (vagy túlöntözés) után képes úgy elszaporodni, hogy elnyomja a gyengébb füvet. Igaz, hogy az alga száraz időben időszakosan eltűnik, de mivel spóráit hamar szétszórja, ha újra neki kedveznek a körülmények, rögtön megjelenik.
Az alga a különféle moszatok köznapi neve. A moszatok a legegyszerűbb növények közé tartoznak (bár egyes algák - a protozoák - az állatok evolúciós irányába mutatnak). A legtöbb moszat egysejtű, de vannak többsejtűek is, amelyek a fejlettebb növényekre emlékeztetnek. Semmiképpen nincs azonban levelük, gyökerük vagy viráguk.
Az algásodás elleni leghatékonyabb védelem, ha gyepünket állandó készenlétbe helyezzük a betolakodóval szemben, azaz megfelelő mennyiségű és minőségű táplálással jó kondícióban tartjuk. A levágott fűnyesedéket mindig távolítsuk el a gyepből!
Változtassunk az öntözési stratégián.
Öntözéskor, a kis adagokban történő, rendszeres vízutánpótlás állandó párás környezetet eredményez, elősegítve ezzel a gombák és algák elszaporodását. A túl gyakori öntözés másik hátránya, hogy a víz csak a talaj felső rétegét nedvesíti át. Ennek következtében a fű gyökérzete is a talaj felső 4-5 cm-es zónájába kényszerül, ami a nyári hőségben könnyen kiszárad. A gyep heti vízadagja kb. 20-30 l/m2, amit heti két-három locsolással érdemes kijuttatnunk, mégpedig a reggeli órákban. A víz mélyebbre, 10-20 cm-re lehatol, a füvet is mélyebb gyökeresedésre serkentve. Így dúsabb, elágazóbb és stressztűrőbb gyepünk lesz. ( http://www.edenkert.hu/diszkert/pazsit-es-soveny/alga-fu-gyep-betegseg  )

                                   Az én tavalyi fotóm

A vélemény (még) szabad.

A @x által ajánlott cikkből kiemelt kicsi részlet  (http://bama.hu/szines/sztarvilag/te-a-sors-es-a-korulmenyek-289247 ) : „Minden, a világon minden, ami az életünkben van, a saját okozásunk eredménye, akár direkt, akár indirekt módon. Az adórendszer, a politika? Ki mondta, hogy itt kell élni, és szenvedni kell tőle? A cukorbetegség? Miért hiszed el, hogy nincs rá természetes gyógymód? ….stb….stb…”
Jó kis duma….imádom az ilyent!
Oké – rendben, tényleg elmehettem volna ezelőtt 40 évvel, bár később is, sőt ma is elmehetnék, ha nagyon akarnék, vagy inkább: ha lenne még értelme. Ha volna még hely a világon, ahová érdemes lenne elmenni….
De ha elmentem volna, akkor vissza is jöhetnék bármikor és ugyanazt látnám, amit így látok, hogy itt maradtam. Látni csak egyféleképp lehet – gondolkodni ezerféleképp, beszélni/írni meg… na azt inkább hagyjuk is…
A képek, melyeket mutatok, ugyanazt kell jelentsék mindenkinek – és nem szükséges hozzá semmiféle kommentárt fűzni. Nem kell azt mondani, hogy ezek a büdös….. (írd be az utált pártod nevét) az okai mindennek.
Csak legalább ezt az EKF-et ne erőltették volna annyira !!
A városon sétáltam ma keresztül Ny-K-i irányban, és ezeket (is) láttam:

Európa Kulturális Fővárosának főtere 2010. február 25-én délelőtt

A város szívében: Janus Pannonius utca házai

A város szívében: Mária utca házai

A Bóbita bábszínház

A volt Angster orgonagyár épülete

Egy kép, egy versrészlet és a gondolataim.

Részlet Géczi János:  Galamb című verséből

„…A galamb hol van? Hol az a madár
amely az ablakomba ült?
Elvitte a szárnya - két szürke és apró tollkaréj s az ég
- mint metafora - befogta zárójelei közé
vagy madármód csupán elrepült?
A tolla hamuszín volt, elhamvadt fényű?
Parázslott vagy láng volt egészen
nem tudom. Megírta-e más
és rejtélyes betűaljára süllyedt
vagy elveszett?
Puszta szavakból össze nem rakható a lélek.”

Tegnap délelőtt, amikor a buszra vártam, újra a megállóban landolt a „lábatlan” galamb. Már nem először láttam, ám most velem volt a fényképezőm is. Az egyik lábán nincsenek „ujjak” egyáltalán, – ha áll, ezt a hasa alá behúzza és a farkára támaszkodva egyensúlyoz. A másik lábán is csak ujj-maradványok vannak. Rossz nézni, amikor ezeken a csonkokon bicegve jár-kel… El nem tudom képzelni, mi történt vele ? Bocs, hogy ezt írom, de tényleg elég csúf egy állat, mocskos a tolla is, talán nem tudja rendesen tisztogatni ? Nem tudom. Mégis kivívja az emberek szánalmát – ma is zsemlével etette egy idős néni, elhessegetve közben a többi, ép, egészséges galambot. Szörnyű gondolat – s nem tudok szabadulni tőle, már a múltkor is az jutott szembe, épp olyan, mint a város számtalan helyén állandóan jelen lévő, ápolatlan kéregető koldusok….

Pécs régen és most 2. - emlékezés Schlauch Imrére

Ha már annyira belemelegedtem Pécs régmúltjába, akkor hadd számoljak be arról, hogy tegnap tettem egy foto-sétát az u.n. Schlauch villatelepen. A régi pécsiek tudják, ez ott a Szabadság út környékén, a református templom melletti szép kis épületeket jelenti. A következőt érdemes róla és építőjéről tudni:


„SCHLAUCH IMRE (Új-Arad, 1840. szept. 17. – Pécs, 1904. jan. 19.) Pécs városának meghatározó építész személyisége; a város középületeinek túlnyomó részét ő tervezte, így a színházat, a Nemzeti Casinót, az Iparkamarát. Néhány nevezetes, különlegesen szép alkotása: a neorokokó faragványokkal és Zsolnay kerámiával díszített Szerecsen patika, a szecessziós Nádor Szálló és a román és gótikus elemeket tartalmazó, eklektikus református templom. A századforduló idején nagy munkanélküliség volt Pécsett is; Schlauch szociális érzékenységére jellemző, hogy kipróbált építőmunkásit nem bocsátotta el, hanem saját vállalkozásba fogott és felépítette a „Schlauch telepet” a vasútállomás közelében.”
(Forrás: http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/schlauch_imre_szuletesnapja__1840 )
A házak többnyire mai is karbantartott állapotban vannak, és túlságosan sokat nem is „modernizáltak” rajtuk. Az egy más kérdés, hogy ezt a kis kedves lakótelepet aztán „mi” jó rendesen körbeépítettük ronda emeletes házakkal.
Álljon itt mesém dokumentálására néhány fotó:

A régi fotók innen: http://www.pecsinapilap.hu/?id=14 (A gyűjtemény Tóth Tibor tulajdona)

Pécs régen és most 1. - Emlékezés Alpár Ignácra

Ezt a mai postot ajánlom városunk vezetőinek, és a ma mindannyiunk fölöttünk uralkodó, basáskodó hatóságoknak figyelmébe, akik manapság a tervezők-beruházók-építők és mindenki életét elkeserítően, kétségbeejtően megnehezítik. Lehetne sorolni a „sok-bába-közt-elvész-a-gyerek” példát, de inkább nem teszem.
„Nekem már nem trombitálnak”……
Többek között Trebbin Ágost „Pécsi színek és hangulatok” című könyvét olvasom. Ebből szeretnék - különösebb kommentálás nélkül - bemásolni egy részt, és csatolni hozzá két képet. A képeken természetesen az az épület látható, amiről az alábbi szöveg szól.
Ilyen volt:

Kép: http://lh3.ggpht.com/_axu_h_xfUg0/R2vBDVDmyYI/AAAAAAAAAQw/gwvFkUD6xQQ/IMG_1868.jpg  

Ilyen lett:

Kép: http://www.amosz.extra.hu/kepek/Pecs1.jpg

"1897-ben Pécs városa az országban először tette magáévá a katonai iskola létrehozásának nemes gondolatát. A tervezés feladatát a milleniumi történelmi csoport megalkotója Alpár Ignác kapta. A miniszter Alpár alkotóművészete előtt meghajolva sem előírásokat nem adott részére, sem arra nem kötelezte, hogy hosszadalmas ellenőrzésnek és hivatalos jóváhagyásoknak legyen alávetve.
Alpár Ignác rekordidő – nem egészen egy hónap alatt készítette el a terveket. Pécs város hatóságai az építési engedélyt napokon belül megadták és így a kivitelezési munkák 1897. augusztus 16-án megkezdődhettek.
A feladat az volt, hogy az intézetben 400 hadapródnak kell helyet, és pedig háló-, nappali-,
illetve előadótermeket biztosítani. Ezenkívül helyiségeket kiépíteni az iskola-parancsnokságnak, zászlóalj-, és századparancsnokságoknak, valamint a gazdasági hivatal részére. Ezenfelül az épületben étterem, kápolna, díszterem, fizikai, kémiai előadó helyiségek, könyvtár, kaszinóhelyiségek és tornaterem kapott helyet. A főépület mellett tiszti lakóépület, legénységi pavilon, raktár, kórház, uszoda, gazdasági épületek kerültek felépítésre. Ezeket kellett megtervezni és az egésznek, főleg pedig a főépületnek célszerű beosztást és alkalmas impozáns külsőt adni.
A nagyszabású csodálatos épületet 1898. augusztus 27-én adták át rendeltetésének.
A Hadapród iskola impozáns épületének látványában ma már nem gyönyörködhetnek a városunkba látogatók, mivel 1965-ben a Pécsi Orvostudományi Egyetem tulajdonába került épületet modern vonalúvá építették át.”
Alpár Ignác életéről itt olvashatsz: http://hu.wikipedia.org/wiki/Alp%C3%A1r_Ign%C3%A1c
Itt ugyan a hadapród iskola építési adata tévesen szerepel, de már írtam a wiki-szerkesztőknek, hogy javítsák ki.
(Lásd még: http://hu.wikipedia.org/wiki/Honv%C3%A9d_hadapr%C3%B3d_iskola )

Noé bárkája

Ritka az olyan szöveges körlevél, ami elnyeri a tetszésemet. Az alábbi viszont kifejezetten tetszett (mondom ezt akkor is, ha az a vád ér, hogy nagyon is közhelyes mondatok ezek). Ezen kívül @x fantasztikusan jó olvasnivaló anyagot is talált hozzá. Mára tehát ezt ajánlom: http://legendavadasz.blog.hu/2009/09/05/noe_barkaja_igaz_a_legenda_elemzes

Minden amit tudnod kell az életben, arra megtanít Noé bárkája.

1. Ne késd le a hajót.
2. Emlékezz, mind ugyanabban a hajóban vagyunk!
3. Tervezz előre. Akkor sem esett az eső, amikor Noé megépítette a bárkáját.
4. Tartsd jó kondiban magadat. Mikor 60 éves leszel, lehet valaki felkér egy nagy dologra.
5. Ne törődj a kritikákkal. Csak csináld meg a munkát, amit meg kell csinálni.
6. A jövődet építsd magasra.
7. A biztonságod érdekében mindig párban utazz.
8. A sebesség nem mindig számít. A csiga és a párduc is ugyanabban a hajóban van.
9. Ha stresszes vagy, pihenj kicsit.
10. Emlékezz: a bárkát amatőrök, a Titanicot pedig profik építették.
11. Nem számít a vihar, ha Istennel vagy, a végén mindig vár a szivárvány.

(A fentebb ajánlott oldal – legendavadász – sok érdekes témát tartalmaz még, érdemes kutakodni benne.)
Kép: http://index.hu/tudomany/tortenelem/noe45362  

Jövő, emberek nélkül

Kétségtelen, szükséges a német nyelv ismerete az alább ajánlott filmsorozat megtekintéséhez - de megosztom Veletek a témát, mert nekem tegnap este fantasztikus élményt szerzett. Nem tudom, meglehet, hogy valamelyik magyar adó is leadta már ezt a kb. kétszer fél órás filmet. (A youtube-on 10 részletben van fent) A cím: Ha a természet túléli az embert – vagy valami hasonló. Németül ez: Wenn die Natur den Menschen überlebt. Itt nézhető meg: http://www.youtube.com/view_play_list?p=065E486E0EDD7370&search_query=Wenn+die+Natur+den+Menschen+%C3%BCberlebt
Ilyenkor sajnálom, hogy nincs kivel megbeszélni a gondolataimat. Ezt a filmet közösen másokkal lenne érdemes megnézni s utána lehetne órákig beszélgetni, vitatkozni róla.
Összegezve a témát: annyira el vagyunk mi (emberek) telve magunkkal/tól, hogy az már már szégyen. Ha nagyhirtelen eltűnnénk, a Föld, az anyatermészet, csillagászati szempontból számolva pillanat (pár 100év) alatt visszanyerné azt, amit az elmúlt néhány ezer évben elraboltunk tőle. Állandó ápolás, javítgatás nélkül eltűnnének felhőkarcolóink, csoda-hídjaink, az egyszerű, kisebb településeket már 100 év múlva meg se lehetne találni, atomjaira bomlana szét minden. Bebizonyosodna, hogy az egyiptomi, kőből épített piramis és a kínai nagy fal tovább tart, mint a legtöbb „civilizált/modern” emberi építmény. Számomra az volt az érdekesség, hogy a Las Vegas közelében épült hatalmas duzzasztógát, a Hoover gát az egyetlen olyan modern-kori, emberi építmény, ami olyan erős betonból készült, hogy legtovább fennmaradna.
A Hoover gátról itt egy nagyon érdekes cikk van, - bár nem teljes - de akkor is érdemes elolvasni!
http://www.interpressmagazin.hu/index.php?page=archivum&cid=193

 Kép:  http://www.amerikaiutazas.hu/amerika/utazas_hoover-gat-usa-utazas_1232448492.jpg

Egészségügyek

Tegnap este – már megint @x ajánlatára - kóboroltam Szendi Gábor honlapján. Rengeteg olvasnivaló van itt: http://www.tenyek-tevhitek.hu/ - ha van kedved/időd ajánlom, nézz bele ! Elég érdekes dolgokról lehet benne olvasni. Kimásoltam pl. egy táblázatot, amit ide ötszöri próbálkozás után se tudtam beilleszteni. Azt mutatta  be, hogy az elhalálozásnak milyen okai, s annak milyen költségkihatásai voltak.(Amerikában)
Egy év adatait elemezve az olvasható, hogy pl. felfekvés miatt 115.000 haltak meg. Dacára annak, hogy már feltalálták az antidecubitus matracot, és ez még magyarországi mércével mérve is megfizethető segédeszköz (kb. 300.000.- Ft). A káros gyógyszer-mellékhatás miatt elhunytak száma is igen magas.
A táplálkozással kapcsolatban is rengeteg érdekes dolog szerepel itt ezen az oldalon s habár nem hinném, hogy én már a hátralévő időre komoly életmód váltásba kezdenék (arról nem is beszélve, hogy tej nélkül elképzelni sem tudom az életemet), de egy bizonyos sokmagos paleo kenyeret mindenképp ki fogok próbálni. Különben érdekes ez az egész paleo-táplálkozás teória is….
Hát kérem, akit az ilyesféle egészségügyis téma érdekel, jól ellesz ezzel a lappal ma…
*************************************************
Egy tegnap délelőtti – számomra fontos és örömteli eseményt még tudatnom kell: az idei első lepke, amit láttam, barna volt ! (Aki nem tudná, - bár leírtam már egy-kétszer - az első tavaszi lepke színe határozza meg az évi egészség-betegség helyzetet. Ha sárgát látsz: beteges leszel, ha barnát, egészséges. Na, ezért örültem. : - )

Pávaszem http://s0.geograph.org.uk/photos/20/75/207526_8aba03aa.jpg  

Vannak még csodagyerekek !

A kelet-angliai Holt városában élő Kieron Williamson művészi képességeit bármely komoly festő megirigyelhetné, és sokan Pablo Picassóhoz hasonlítják, ahhoz a csodagyerekhez, aki a XX. század egyik legismertebb művészévé nőtte ki magát. A norfolki táj inspirálta hangulatos pasztellképei, akvarelljei és olajfestményei életkorát jóval meghaladó érettségről tanúskodnak. Volt olyan képe, amelyet 1500 fontra értékeltek.

Az egész egy cornwalli családi üdüléssel kezdődött a délnyugat-angliai tengerparton akkor, amikor Kieron ötéves volt. A kikötő látványa sarkallta arra, hogy megkérje szüleit: vegyék meg első rajzkészletét. Attól a perctől kezdve a festészet magával ragadta - meséli az apja, Keith Williamson.
"Amikor elkezdett festeni, minden reggel hatkor kelt és mi a lekváros üvegek csörgésére ébredtünk, és most sem változott sokat" - teszi hozzá. Kieron szülei támogatják szenvedélyét, de vigyáznak arra, hogy ne erőltessék a festést. Csak akkor fest és azt, amit akar, és a család korlátozott számban ajánl fel eladásra képeket. Az ifjú festőnek több százas várólistája van, és a "megrendelések" a világ minden részéből záporoznak.
Az apa elmondása szerint a Kieron műveiből tartott novemberi árusítás fenomenális volt, még Japánból is odavonzott egy vevőt. "Voltak olyanok, akik már éjszaka leutaztak, voltak, akik kint vártak, hogy reggel bejöhessenek az ajtón, a telefonok veszettül csörögtek, amikor 9 órakor kinyílt az ajtó, és 14 percen belül a 16 képből álló egész készlet elkelt."
Kieron egy átlagos helyi iskolába jár, egy helybeli pasztellfestőtől vesz leckéket és szülővárosában szárnyai alá vette a Picturecraft képtár. A galéria igazgatója, Adrian Hill szerint Kieron napról napra jobban fest. Miközben gondosan kifüggeszt Kieron legjobb művei közül néhányat, Hill elmondja, hogy a művészvilág a fiatal Picassóhoz hasonlítja a gyerkőcöt.
Tehetsége, pénze és a sok dicséret könnyen a fiú fejébe szállhatna, de Kieron állítja: barátai segítenek abban, hogy két lábbal a földön álljon. "Néhányan közülük olyan jók akarnak lenni mint én, és néhányan azt gondolják, hmm, nem is vagy olyan jó" - mondja.
Kieron kedvenc festője egy brit művész, Edward Seago és keresetének egy részét arra fordította, hogy megvegye példaképe egy alkotását.
Kieron szülei és húga, Billi-Jo csak egy átlagos hétéves kisfiút látnak benne, aki szeret rohangálni a ház körül és megőrül a fociért. Saját bevallása szerint egyetlen vágya, hogy nagykorában igazi művész legyen.

Szöveg: http://www.stop.hu/articles/article.php?id=603189   
Arcképe http://img0.liveinternet.ru/images/attach/c/0//47/86/47086317_1ak.jpg  
Kép: http://pitapata.files.wordpress.com/2009/11/kieron-williamson.jpg

Olvad...

Mindenféle borulás és eső-jóslás ellenére csodaszép, már-már márciusi napsütéses nap volt tegnap. A háztetőnkről – szerencsére kora reggel – lecsúszott a hó – lehetett megint lapátolni… De jó volt délután sétálni a langyos napsütésben, és nézni, hogy a pár napja még oly csodás fehér világ lassan-lassan eltűnik.


Szabó Lőrinc: Hólé

Kanyarog ide, kanyarog oda,
fut és ácsorog, de nem tétova,
mert akármerre csipog, csörgedez,
mindig okos és következetes,
hiszen nem jobbra, ahogy balra se,
hanem szivének vonzalma fele
igyekszik, ahova jutnia kell:
Dunába, földbe... (Vagy az égbe fel!)...
Ezért olyan jókedvű, amikor
buvik maszatos kupacok alól,
vagy ha még a fehér dombok alatt
csipkéz ujjnyi barlangfúratokat,
vagy ha pici kék tócsákban megáll,
s gyűszűnkint issza a langy február...
Most megint indúl... Locspocs rajzait
mintázza és továbbcsörgedezik:
holnap már tán nem is lesz más nyoma,
csak egy életút térképvázlata.

Ilyen volt tegnap a szomszéd ház teteje

Én ugyan nem tartom sokra az efféle ünnepeket (pl. a Valentin napot se…)
de mivel ma van az a bizonyos „Torkos csütörtök” – szerepeljenek itt @x ide passzoló fotói is : - )
........Mi kell a torkoskodáshoz, mi lesz belőle és mi kell utána.......

Könyvajánló

Már megint @x ajánlott egy jó könyvet – amiről itt is lehet olvasni: http://www.propannonia.hu/

Napok óta híres pécsi családokról levelezünk, felidézve a régi neveket és a hozzájuk kapcsolódó történeteket, ezért úgy döntöttem, megveszem az „Angstertől a Zsolnayig” c. könyvet. Fel is hívtam a kiadót, ahol igencsak jó hír fogadott, mert kiderült, elköltöznek s emiatt nagy akció van nálunk.
Felkerestem őket még délelőtt, s a fent említett könyvön kívül még találtam egy másikat is, az „Iparosok és bányászok a Mecsekalján” címűt. A két könyvet most egynek az áráért tudtam megvásárolni, hogy pontos legyek a két könyv 2790.- Ft-ba került, ami nagyon jó árnak számít. Itthon alaposabban belenézve – de még nem olvasva – csak annyit állapítottam meg, hogy kevesebb család szerepel benne, mint reméltem, de azért a semminél ez is több. Ma azzal fogom tölteni a szabad időmet, hogy belekezdek az olvasásba – s akkor kiderül majd valóban megérte-e az árát ?

Csendes hétköznapok

Nem is tudom, valahogy mára nem jutott semmi különös „mondanivaló”. Esemény se.

Ez csak egy egyszerű kedd, ami egy egyszerű hétfő után következik.
Találtam egy idézetet, amit egy másik blogba ugyan már beírtam, de ide is bemásolom, mert jónak tartom.
Szerzője : Reinhold Niebuhr amerikai teológus, filozófus, politológus (1892. június 21. — 1971. június 1.)
„Istenem, adj nekem türelmet,
Hogy elviseljem, amit nem tudok megváltoztatni,
Bátorságot, hogy megváltoztassam, amit tudok,
És bölcsességet, hogy e kettőt meg tudjam különböztetni.”

Az alábbi képek tegnap délutáni sétámon készültek:

Kedvenc Havihegyem - most más látószögből

És lám, miből lesz a "cserebogár" ? Játék cserepekkel, hóval.

Régiségek - szép emlékek

Ragyogó fotókat kaptam a nosztalgiázás jegyében @x-től ! Ezer köszönet érte. Már nem emlékszem, hogy milyenek lehettek az én első osztályos könyveim, annyira rég volt. Azt viszont nagyon is jól tudom, hogy újságpapírra, kék meg piros színes ceruzával kellett a betűk írását gyakorolni. És azt is tudom, hogy az egyszeregyet hangosan kellett számtalanszor felmondanunk, a számtan (kockás) füzet hátlapján pedig ott volt a szorzótábla. Aki így tanult, tud olvasni és nem jön zavarba, ha megkérdezik, mennyi 6x8.