Lapis-Sóshegy: jön a tavasz !

A tegnapi rút szürkeség, szél és eső után ma ragyogó napsütésre ébredtünk. Nem is bírtam itthon maradni, barátnőmet rábeszéltem, menjünk megnézni mi a helyzet a hegyen a hóvirággal, és rokonaival ?

Így aztán kettőkor felkerekedtünk, vittem magot és vizet a madáretetőbe, felkacskaringóztunk a Lapisig és kisétáltunk a  sóshegyi  kilátóhoz. Közben láttuk a sok sok nyíló hóvirágot, - amit sajnos a fénykép nem igazán ad vissza, és pár illatos hunyor is kidugta már a fejét. Érdekes, hogy a medvehagyma még csak alig-alig látszik. Nagyon sokan voltak, nem jutott eszembe, hogy a lapisi parkolóról készítsek egy fotót, de mindenhol autók álltak. Hiába, sokan kikívánkoztak már a szabadba, még ha nem is mutatkozik igazán a tavasz. Na de majd... Jövő héten már március !

Ez a madáretető-itató

Hóvirág van bőségesen

Nem igazán adja vissza a kép a látványt

Még a hunyor  is nőni fog

Medvehagyma.   2-3 hét és aratni lehet....

A sóshegyi kilátó északi és nyugati oldala

JÓ VOLT ! SZERETLEK MECSEK !

Történelmi éghajlatváltozás

Csak pár perces interjú volt tegnap este a 3SAT tévében az íróval – de annyira felcsigázta a fantáziámat, hogy nem tudok lenyugodni. Bár tudnám, hol, kinek kellene „szólni”, hogy EZT A KÖNYVET mindenképp fordítsák le magyarra !
 

Szerintem nagyon érdekes dolgok vannak benne. Az író párhuzamot von régebben történt meteorológiai  és történelmi események között, s ezeket elemzi a könyvében.

Németül találtam csak róla leírást, de a németül beszélőknek mindenképp elolvasásra ajánlom. De még a Google fordítóval is érdemes kísérletezni – abból is „átjön” valami ebből a hihetetlenül érdekes témából.

https://kurier.at/wissen/die-welt-aus-den-angeln-philipp-blom-erklaert-was-uns-die-kleine-eiszeit-heute-lehrt/247.129.536

1600-1700 között, három generáció alatt, hatalmás változások történtek az európai társadalmakban. Ami feltűnő, hogy ez  a változás egybeesett a kis jégkorszakkal. Ez azt sugallja, hogy létezik egy ilyen kapcsolat.

Tulajdonképpen ez a természet törvénye: Ha a környezet változik, változik minden vele együtt. És most ismét egy  nagy éghajlatváltozás  folyamata zajlik – s ezzel egyidőben a világban is megkezdődtek a változások.

Akkor az időjárás változása miatt katasztrofálissá vált a mezőgazdasági termelés, ebből fakadóan az élelmiszer ellátás. Az éhínség miatt zavargások törtek ki. Ha a mezőgazdasági már nem működik, nem működik semmi.  

És mi volt erre a válasz?
Ha rossz volt termés, az azt jelentette: Az Úr nem elégedett velünk. Bűnbánatot kell tartanunk, körmeneteket, elégetni a boszorkányokat.

Aztán a 17. század folyamán  lassan megváltozott a válasz. Az emberek elkezdték keresni a megoldást a természetben. A tudósok kísérletekbe fogtak, eredményeiket már mások is olvashatták.

Szükségessé vált egy újfajta ember, aki tud írni és olvasni és elindult a világ egy más irányba.

Most is valami hasonló előtt állunk – bár másak a paraméterek.

Intelligensen és szolidárisan kell(ene) az előttünk álló változáson átjutnunk.

Nos, nem tudom, vagyunk e már mi (=emberiség) azon a szinten, hogy egy előttünk álló hatalmas válsággal megküzdjünk. Sajnos, az az érzésem, hogy nem túl rózsás a helyzet.

Szenzációs hír: kis szépséghibával

Tele-vele-a-net.....

http://ujszo.com/online/panorama/2017/02/23/het-a-foldhoz-hasonlo-bolygot-fedeztek-fel Többek között itt is olvasható, a felfedezés, hogy valahol van "a közelben" Földhöz hasonló bolygó. 

Egy aprócska szépséghibája van a dolognak, a Trappist 1 nevű  csillag tőlünk 40 fényév távolságra van.

Egy fényév:  9,460529 × 10¹⁵ m = 9,4605  billió kilométer

Én olyan nagyon nem izgulok/reménykedem, hogy hamarosan el tudunk ide jutni…. Hiszen még a "közelben" lévő Hold eléréséhez is - ami tőlünk csak 1,3 fénymásodpercre van – az Apolló 11-nek  pl. 3 napra volt szüksége.  A Nap is „csak”  8,3 fénypercre van a Földtől.

Szerintem az ember agya fel se tudja mérni, mekkora az a 40 fényév….

Majdnem a lehetetlen.

De azért nagyszerű hír, mert az is "valami", hogy tudomást szereztünk a létezéséről. Legalább "ellátunk" már addig. És ha arra gondolok, hogy nem is olyan régen, még laposnak képzelte az ember a Földet - akkor azért elég szépen haladunk előre.
Ki tudja ? Hátha egyszer majd mégis csak sikerül.....

Állatkerti gondolatok

Pár napja – amikor hosszú szürkeség után végre kisütött a nap és több heti szünet után végre autóba mertem ülni - már nem bírtam magammal, s felmentem a Mecsekre. Sajnos az állatkert és a Dömörkapu közti sétaút még nagyon sáros-havas volt, bár elindultam rajta, de  nem mentem egészen végig. Azt viszont megállapítottam, hogy a somnak elég lenne 3-4 meleg nap és teljesen virágba borulna. 

Miközben elsétáltam a felújított állatkert mellett, eszembe jutott, hogy 1962-63 táján, amikor az állatkert épült, mi itt is társadalmi-munkáztunk – akkor a drótkerítéseket kellett lefesteni… (Most ellenőriztem, új kerítések is épültek és ezeket már nem festik le gimnazisták, az egészen biztos. Pláne nem társadalmi munkában…😌)  

Aztán kis bizonytalankodás után gondoltam egy merészet, s bementem az új (=felújított) állatkertbe. http://pecszoo.hu/

Igen, vannak az életemben lépések, melyeket megbánok – utólag. Ez is ilyen volt….

Kezdjük a belépőjegyek áránál: 

Nem ismerem más állatkertek díjait - én ezt elég drágának találom - de ez csak igen halkan mondom, mert nincs viszonyítási alapom. Pl: 2 felnőtt 2 gyerek 5000.- Ft, vagy nyugdíjas nagymama + 2 unoka 4090.-  hát nem semmi......

 

Kívülről impozánsnak tűnik az új „toldalék” – de bent aztán kiderül, hogy a felújítás előtti állapothoz képest túl sok minden nem változott. Nem is tudom, miért hittem, hogy „más” lesz ? Hiszen szó sem volt a terület megnagyobbításáról – amire pedig igencsak szükség lett volna.

Ha már mindenáron muszáj állatkertet csinálni (bár nem tudom miért, ebben a digitális világban bármikor magad elé tudod kézzelfoghatóan varázsolni a Föld bármelyik lakóját …) szóval ha már állatkert – akkor jobb lenne nagyobb, szabadabb térben tartani őket. Ide most aztán rendesen be van zsúfolva minden….(Én egyébként azok pártján álltam/állok, akik azt mondták, hogy a város peremén két, ennél sokkal jobb helye is lett volna egy új állatkertnek... ha már....)

http://magyarepitok.hu/ujjaepult-pecsi-allatkert Ez egy érdekes, számokat is tartalmazó cikk – csak éppen nincs ember, aki az ebben szereplő adatokat ellenőrizni tudná.

Ami teljesen új, az az akvárium-terrárium. Ezek az állatok eddig a város egy másik pontján éltek – nem tudom, hogy itt, ebben a sokmilliósban most boldogabbak-e ? Nem mondták…

Hogy ne csak csúfságot/rosszat írjak, itt volt valami, ami függetlenül minden negatív gondolatomtól, tetszett, ezek pedig az apró rózsaszín kis medúzák voltak.  (Csak zárójelben, nem tudom, miért vonzódom én régóta a medúzákhoz, de tény, szívesen nézegetem őket. Itt is írtam róluk: http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2015/02/meduza-polip-qualle-jellyfish-krake.html )

Ezek a rózsaszínű mini-medúzák

Zöld papagájkígyó

Boa constrictor - közönséges óriáskígyó

 

 

Zöld baziliszkusz gyík

Varánusz

Amúgy kétségtelen, vannak új építmények, új úton is lehet járni, valószínű több állat is van, mint volt, (bár én az előző látogatáskor se számoltam meg, és most se, de ezt írja az „újság”) – ám maga a tény, hogy az egyébként  szabadon élő vadállatok rendkívül kis helyre vannak bekényszerítve – nekem már eleve nem tetszik.

Nézd meg ezt a gyönyörű pumát......rács mögött

 

Gyűrűsfarkú maki szalad a gondozóhoz, aki épp etetni jött

Megvetően, krákogva rám nyújtotta a nyelvét. Megértem, hogy nem szeret...

  

Mit akarsz te itt ? - kérdezi a pávián.

Nem férek ki a rácson....pedig kijönnék... (mosómedve)

 

Ezek - sajnos - tigrisek....

És bevallom, amikor az oroszlánokhoz értem, kis híján elsírtam magam…

Technikai, vagy biztonsági okból egy nagy, mély „gödörben” élnek… Azt hiszem részben a terepadottságok miatt olyan ez a hely, amilyen, de ennél előnytelenebb helyre biztos nem lehetett volna ezeket az állatokat elhelyezni. Északról a Mecsek-oldal, délről pedig egy hatalmas épület fala határolja le a kifutót, és ez a déli fal ilyenkor télen, amikor alacsonyan jár a Nap, egyszerűen lehetetlenné teszi, hogy a területen felolvadjon a hó és a jég. Azok az oroszlánok, akik 40 fokos hőségben a pampákon élnek, itt egy jeges szörnyűséges helyre vannak bezárva….

Itt kell élniük...

Innen aztán rohamlépésben mentem, hogy mielőbb elhagyhassam ezt a szomorú helyet.

Párja nélkül....

Ugyan még láttam a magányosan és bánatosan  úszkáló, víz alá le-lebukó Bonifác fókát, akinek nemrég meghalt a párja  – (legszívesebben megsimogattam volna a kis fejét)  de nagyon igyekeztem kifelé…  És szent fogadalmat tettem: én az életben többet soha nem megyek állatkertbe.

A pécsibe meg különösen… 

Utószó: tudom, lesz, aki azonnal rávágja siralmaimra, hogy de ezek az állatok (pl.tigris, oroszlán) - életükben nem látták a szavannát, mesterséges megtermékenyítéssel születtek és egész életüket ilyen körülmények között töltik. NEM ÉRDEKEL ez az érvelés. A vadállatoknak a vadonban van a helyük. (Max. azt fogadom el, hogy amelyeket már majdnem teljesen kiirtottunk - mi emberek - azoknak a megőrzésén fáradozzunk - akár efféle állatkerti módon is.) Az emberek pedig - főleg mint írtam, a mai mindenre képes digitális világban - ha nagyon akarják látni, hát nézzék meg őket filmen, vagy bármi más módon. Felőlem akár ingyenes túrákat is szervezhetnének az érdeklődőknek  Afrikába - az is megoldás lenne. De (legalább)  az állatokat hagyják békességben élni ott, ahová teremtődtek.