Vagy
a gépem romlott el, vagy a net tolt ki velem, vagy én már tényleg semmire se
emlékszem jól. Úgy rémlett, hogy nagyobb utazásaimról írtam már a blogban, fel
is soroltam néhányat egy kedves levelezős ismerősömnek, de a „nagy” angliai
utat sehol se találom… 1986 pedig nem tegnap volt. S mivel akkor csak egy
egyszerű, már nem is tudom milyen márkájú, öreg fényképezőgépem volt, fotóm se
sok van. Igaz, képeslapokat az útról azért begyűjtöttem- és azok alapján talán
mégis össze tudok szedni némi emléket..
Menet-
és fotóalbum lapozás közben kiderült, hogy voltam ám még több helyen, és
azokról se írtam- így hát nem tudom ezzel az önmagam számára kitalált
feladattal mikor és miképp fogok végezni. Mindegy, belevágok….
1986
– te jóságos Isten, leírni is ijesztő ! Ez 36 éve volt !!!....
Talán ma még több mindenre emlékszem, s holnap már ennyire se…
Segítőm a fényképalbumom lesz, mert
sajnos egyik útitársam sem él már, nincs kitől tanácsot kérni…
Elöljáróban:
Édesapámnak voltak barátai Németországban és Angliában, Németországban,
Franciaországban nekem is voltak
ismerőseim, a férjemnek pedig Belgiumban volt valamiféle ismeretsége. Ezeket az
országokat érintve épült fel az útiterv.
Hogy
hány napig tartott az utazás, pontosan már nem tudom, de olyan két hetet
saccolok. Rengeteg minden belefért…
Magyarországot elég gyorsan magunk mögött hagytuk. Első célpontnak Salzburg volt kijelölve.
Salzburg felé menet, Édesapám egy
tőlünk balra magasodó hegyre mutatott: Na látjátok, ott volt a Sasfészek. Ez
a Berchtesgadeni-Alpokban található
hegyvidéki nyaralóház, a német diktátor, Adolf Hitler kedvenc tartózkodási
helye volt.
A fotókat a netről szedegettem össze !
|
Berchtesgaden |
Az
első igazi „csemege” Salzburg volt. Amire
leginkább emlékszem, az a vár. Jó meredek, sok lépcsős úton lehetett
felmenni, viszont fentről pazar volt a
kilátás. Voltunk a fegyvertárban és a hadtörténeti múzeumban, viszont az
biztos, hogy a hercegi lakosztályokban nem jártunk – talán mégiscsak emlékeznék
rá…Érdekes módon előttem az a kép, ahogy onnan fentről lenézek és látom a dóm előtti „platz”-ot, ahol nyáron
színházi előadásokat szoktak tartani.
|
Salzburg kastély |
Sétáltunk
a Mirabell kastély kertjében - nyár volt – én még annyi virágot sehol se
láttam, mint ami ott virított abban a csodálatos, ápolt kertben. Akkor piros rózsák voltak....
|
Mirabell kastély kertje |
A
Főtér a Rezidens-platz azért volt
érdekes, mert konflis-kocsik jártak át rajta, hatalmas volt – de érdekes módon
én úgy emlékszem rá, mint valami „üres” térre – ahol semmi „különös” nem
látható. (Ma már van ott valami óriási arany golyó – ez akkor még sehol se
volt…)
|
Salzburgi dóm |
Természetese
elmentünk a Getreidegasse 9 elé – ez volt Mozart szülőháza (nem mentünk be –
fizetős hely….) és természetesen vettünk a szűk kis utcácska egyik
édességboltjában Mozart-golyót – amitől én „annyira” akkor sem voltam
elragadtatva, s ma sem vagyok oda érte. (Azért persze megeszem, ha kapok J )
|
Mozart szülőháza |
Salzburgtól
nincs messze a határváros, a már németországi Laufen a Salzach partján. Itt élt az unokanővérem, így aztán
szerencsém volt egy kis időt itt tölteni. Na, nem valami nagy város ez,
érdekessége a Salzachon átívelő híd, melynek egyik fele már Németország a másik fele meg még Ausztria… és
a másik különlegessége a „Stille Nacht” kápolna közelsége.(Ugyanis
itt, a folyó túloldalán, Oberndorfban
született és csendült fel először Joseph Mohr és Franz Xaver Gruber
szerzeménye, a Stille Nacht c. karácsonyi dal. Az oberndorfi templom helyén ma
kápolna áll Gruber és Mohr emlékére.)
|
Híd két ország között |
|
Stille Nacht kápolna |
München volt a következő
állomás. Itt nagyon rövid időt töltöttünk, alig emlékszem valamire azon kívül, hogy
valami eszement forgalom volt a többsávos utakon és elég nehezen találtuk meg
azt a címet, ahol aznap éjszakáznunk kellett – férjem valamiféle ismerőseinél.
De végül odataláltunk. Másnap mászkáltunk kicsit a városban – megnéztük a Marienplatz-ot
de amikor mi ott voltunk, nem volt órajáték ( csak 12,13,17 órakor van itt
„műsor”) – de mentünk tovább a Frauenkirchébe, ill. járkáltunk még erre-arra,
de valahogy konkrét emlékem másról nincs, csak a sok ember/autó….
|
München Frauenkirche |
Augsburg volt a következő
állomás – és micsoda apropóból !!!
Édesapám
az Augsburg közelében lévő Langlaui amerikai hadifogoly táborban
volt 1946 májusáig ( hadifogolyként és
tolmácsként, mert a magyaron kívül németül és angolul is beszélt). Részben
időnk sem volt, részben Édesapám olyan nagyon nem is forszírozta, hogy keressük
meg, hol volt anno az amcsik tábora, így hát mentünk tovább… Augsburgban
ugyanis várt bennünket az a hölgy, aki
ebben az előbb említett hadifogságos időben ismerkedett meg édesapámmal, s
azóta is levelező kapcsolatban álltak. (Elgondolkodtam, ha Édesapám nem tudja,
hogy én már „úton vagyok” – tán haza se jött volna… Mindenesetre halálukig
tartóan kapcsolatban maradtak, sőt Édesapám halála után én még egy ideig
leveleztem hajdani barátnőjével, Elzával….)
|
Fuggerei |
Augsburból
csak Fuggerei-re emlékszem, ez tulajdonképpen egy kis város a városban, mely
remek lehetőséget nyújt egy kis sétára. Eredetileg a város szegény katolikusainak
épült 1521-ben. A
városrészt négy kapu őrzi, és a mai napig is kivételes otthont szolgál a
lakóknak, ugyanis évente egyszer kell lakbért fizetniük, ami pontosan 1 euróba
kerül, feltétel azonban a napi három ima.
Griesheim csak azért került
a listára, mert itt laktak azok az ismerősök, akik egyik rokonom harkányi
nyaralóját bérelték már pár éve és „ha már arra jártunk” őket is felkerestük.
Ebédre voltunk hivatalosak…Hát….szóval én még életemben nem ettem spárgát…Ott
az volt az ebéd – amit bizonyára jó szándékkal készítettek, de nálam legalábbis
túl nagy sikert nem aratott. Itt úgy emlékszem körül se néztünk, mentünk
tovább, mert a napok túl gyorsan múltak, s mi még „itt délen” voltunk…
Barátnőm
akkor St.Avold-ban lakott
(Franciaország) – és kinéztünk egy rövid utat, ami feléje vezet: igenám, de
azon a határátkelőn, ahol mi át akartunk menni, semmiképp nem engedtek át. A
határőrök CSAK franciául beszéltek, szegény Édesapám hiába próbálkozott,
németül, angolul – nem engedtek át. (Utálom is franciákat – tán megérezték…)
Így
aztán a barátnő felkeresés elmaradt, mentünk tovább Belgiumba. Brüsszel volt a következő úti cél –
rövid tartózkodásra gondolva.
|
Brüsszel Atomium |
|
Brüsszel Főtér |
Itt
is csak egy éjszakát töltöttünk valami ismerősnél, gyakorlatilag szinte semmire
nem volt időnk. Főtere hatalmas és akkor
amikor ott jártunk éppen semmi rendezvény nem volt. Azóta láttam már, hogy pl.
karácsonykor egész másképp néz ki ez a tér. Bementünk egy, a térről nyíló
nagyon szűk kis utcába, amin végig éttermek voltak az egyik oldalon, a másik
oldalon (kb.5 m. széles) volt „forgalom” – annyi ember, hogy már valamiféle
május elsejei felvonuláson éreztem magam. Nem is időztünk itt sokat, kerestük a
Pisilő kisfiút… (Mannekin Pis) és a másik nevezetességet az Atomium-ot. (Ez
tulajdonképp egy vasmolekula nagyítása.) Bevallom, nekem csalódás volt…
|
Manneken Pis |
Brüsszel
legislegnagyobb mértékben azzal okozott számomra csalódást, hogy én életemben
még annyi kutyakakit az utcán nem láttam, mint akkor, ott. Hogy egy ilyen híres
városban erre – akkor – miért nem ügyeltek, máig érthetetlen számomra. El is gondolkodtam, valahogy így keletkezhetnek a „legendák” (Valaki
valamit lát, azon megdöbben és jól megjegyzi…lám, nekem is x évtizeddel a látogatás
után, pont a kutyakaki jutott eszembe…)
|
A háborúból itt maradt bunkerek... |
Calais felé menet Édesapám
mutatott még néhány – a második vh-ból megmaradt, a tengerparton épített bunkert – sajnos nem
volt időnk alaposabban megnézni egyet se.
|
Calais kikötője |
Aztán
késő délután Calais-ba értünk, ám mivel éjjel olcsóbb a komp, a kikötő
parkolójában vártuk meg a sötétedést. De még így, az éjszakában is
látszottak a doveri fehér sziklák – szerencsére, visszafelé jövet nappal kompoztunk és akkor igazán jól láthattam. Szép volt…..
|
Dower kikötője |
Igaz, a képeken a kikötőből szinte semmi se látszik, de az óriási területeket nem tudom úgyse bemutatni....
London: mint valami
ámokfutás. Olyan sok mindent látni szerettünk volna – csak mentünk, mentünk –
innen oda, onnan ide…Megpróbálom felsorolni mi maradt meg az emlékezetemben:
Édesapám
barátja Tom bácsi a Sheperd Bush-ban
lakott, egyedül élő idős ember volt – hozzá kvártélyoztuk be magunkat londoni
tartózkodásunk idejére. Ő volt londoni idegenvezetőnk is.
|
Tom bácsi egy ilyesféle "sorházban" lakott. |
Csak
felsorolás-szerűen, miket láttam, hol voltam:
Madame Tousseaud múzeum (óriási sor állt, de kivártuk… hááát, én
annyira nem voltam elájulva tőle…)
|
A híres-neves rosetti kő |
|
Múmiák |
British Múzeum egyiptomi rész, Édesapám azt tanácsolta, hogy válasszunk ki magunknak
egy területet, egy részét a múzeumnak, mert az egészet úgyse lehet megnézni,
inkább nézzünk meg egyet, de azt alaposan. Máig nem tudom, én akkor miért az
egyiptomi részt választottam – aztán évek múlva személyesen is eljutottam a
fáraók közelébe….
Meg nem tudom mondani, hogy az egyiptomi dolgok megnézése után miképp keveredtem az Óra-múzeumba....tán eltévedtem, vagy nem tudom. Mindenesetre fantasztikus régi, különleges órákat is láttam - egész véletlenszerűen...Nem bántam...
|
„A szűz és a gyermek gránátalmával” Sandro Botticelli műhelye |
https://www.nationalgallery.org.uk/artists/sandro-botticelli
van Gogh „Napraforgók”
National Galery
múzeum
Azt sem tudom meg0mondani miért pont e két kép előtt ragadt le a
cipőm talpa….Viszont ez a két kép most is „itt van velem”….
Jó tanács volt, hogy nagy gyűjteményekből választani kell - és azt "megőrizni". Nekem sikerült.
Voltunk
a Westminster Abbey-ben, később
láttam tévében Kate Middleton és Vilmos herceg esküvőjét – és jó volt látni az
ismerős helyszínt.
A
Temze partján megnéztük a Tower
egyes részeit, a piszok keményen őrzött kincstárat (megdöbbentem, hogy a koronák milyen "nagyok"...nem lehet nagy élvezet viselni ezeket). Láttuk a királynék kivégzőhelyét, láttuk
a hollókat (a legenda szerint – ha a
hollók elhagyják a Towert, elpusztul a Tower, a monarchia, sőt az egész
birodalom), találkoztunk a beefeaterekkel is.
(lásd: https://idegenvezetes-london.hu/beefeater/ )
|
Tower Bridge a Temze fölött -- csukva |
|
Egy igazi beefeater |
És nem maradhattak ki a híres hollók sem, tényleg láttuk őket:
Közben
hallottuk a Big Ben hangját, ahogy
negyedóránként kondul. Aztán elsétáltunk a Tower
hídig, akkor épp nem kelt át hajó alatta, de filmen sokszor láttam már,
ahogy kettéválva felemelkedik, s átengedi a nagyobb hajókat.
|
A Big ben... |
|
A Buckingham palota |
|
Viktória királynő szobra |
Láttuk a Buckingham palota előtt mozdulatlanul
posztoló őröket, utaztunk a metróval, és
egy emeletes busz tetején, közben „elúszott” a Hyde park is mellettünk.
|
A Picadilly forgataga... |
Voltunk
valamilyen vásár-szerűségben, egy szélesebb utca, mindkét oldalán kirakodók,
boltok – sajnos nem emlékszem a nevére…Benéztünk a Picadilly-be ott állítólag mindig ekkora tömeg van, mint amikor mi ott jártunk...
És
azt hiszem nagyjából elmondtam mindent, amit láttam Londonban pár nap alatt.
Ugyanis
nem értünk még angliai utunk végére. Londonból Édesapám másik barátjához
mentünk Ascotba. Itt legszívesebben
egy derbit néztem volna, de még csak belátni se lehet a lovas pályát körülölelő
erdősávtól – igaz verseny sem volt amikor épp arra jártunk, így csak filmekről
ismerhetem a helyszínt.
|
Ascot - a derby |
|
Oxford
|
|
Shakespeare szülőháza |
Oxfordon átsuhantunk,
Statford upon Avon volt a következő
úti cél ami, vagy igaz, vagy se, de talán tényleg Shakespeare szülőhelye volt.
Sajnos a Shakespeare ház ott-jártunkkor be volt zárva. Kellemesen meleg nap volt, egy kis étterem
félárnyékos udvarában ültünk le inni valamit, ahonnan elég jó kilátás volt az
égboltra. És akkor valami egészen furcsát éreztem. Már majdnem dél volt, és
ugye nyáron, délben a nap szinte a fejünk fölött izzik. Nos, itt nem csak nem
izzott, de jóval lejjebb, a látóhatárhoz közelebb állt, mint ahogy ez én
tudtam/hittem/megszoktam… És akkor jötten rá, hogy mit is jelent a közép-európai
otthonomtól távolabb, Észak-Európában lenni. (Valami hasonló történt velem
Szibériában is anno, ahol a Nap szinte alig ment le, pár óra sötétség után újra
reggel lett….Hát furcsa egy élmény volt….)
|
A windsori kastély |
|
Windsor kápolna |
Az
utolsó angliai állomásunk – már „hazafelé jövet” - Windsor volt. A kastélyban megnéztük a templomot, és végigvezettek
bennünket néhány hatalmas termen. Évekkel később, amikor kigyulladt a palota,
szomorú szívvel és bizony bevallom, sírva láttam azokat a helyszíneket lángolva égni, ahol ekkor
sétáltam….
Egy kis szomorúságom maradt azért az út végére: én nagyon szerettem volna elmenni még Stonehenge-be, de arra már nem volt idő...máig sajnálom...Ha a férfinép rám hallgat, egy nappal kevesebb elég lett volna Londonra, s akkor ez a csoda is belefért volna a programba...De hát veszett fejsze nyele...most már ebből se lesz semmi...
|
Dower fehér szikláival búcsúzott el tőlem Anglia... |
És
itt ért véget angliai utazásom. Ezek után már csak a hazaút maradt, talán még a
Dower-i sziklákat nappal látni az volt szép, és más különösebbre nem is emlékszem.
Fáradtak voltunk, igyekeztünk haza, de élményekkel dúsan megpakolva jöttünk…
És
igen, lám, 36 év múlva is ilyen sok mindenre emlékeztem….
Hát
„molynéni” igazad volt a mesédben: „ Szép életem volt”….
(A
mese itt olvasható: https://aranyosfodorka.blogspot.com/2018/10/mese.html
)
Más
utazós anyagok:
Egyiptom
https://aranyosfodorka.blogspot.com/2013/02/1989-aprilis-egyiptom-i.html
https://aranyosfodorka.blogspot.com/2013/02/1989-aprilis-egyiptom-ii.html
Szibéria
https://aranyosfodorka.blogspot.com/2013/02/sziberiai-kalandok.html
Görögország
https://aranyosfodorka.blogspot.com/2019/04/ha-husvet-akkor-gorogorszag.html
Szlovénia
+ lásd a Címkék között a „Szlovénia” címszó alatti sok bejegyzést.
https://aranyosfodorka.blogspot.com/2017/09/dobronaki-csoda.html
https://aranyosfodorka.blogspot.com/2017/07/kaszino.html
Horvátország
https://aranyosfodorka.blogspot.com/2017/05/biscaya-es-pula.html
Ausztria
http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2013/04/setahajo-lagyan-ring-dunan.html
https://aranyosfodorka.blogspot.com/2017/07/kaszino.html
Anglia
https://aranyosfodorka.blogspot.com/2018/05/utazzatok.html
...és nézegetem a fényképalbumaimat.
Lenne még mit megírni...
Majd...talán...a kisebb utakra is sok kerül.