Tartok egy kis szünetet...Nem mintha nem várakozna pontosan 11 tervezett bejegyzés a közreadandók sorában - de se kedvet, se erőt nem érzek semmihez. A blogoláshoz se. Valahogy elegem lett mindenből.
Majd jelentkezem....
(Hmmmm.... Ha ugyan érdekel bárkit is ez a kis "közlemény"...)
Íme egy régi japán technika, aminek segítségével számos egészségügyi problémát megoldhatunk!
Ez az ősi japán alternatív gyógymód a Jin Shin Jyutsu, amely az ujjak nyomkodásával állítja vissza a szervezet megfelelő energiaszintjét, de a lelki egyensúlyt is visszaadja.
Ennek az ősi technikának elsősorban fájdalomcsillapító hatása
van, de ellazítja a testet, szabályozza az alvást, serkenti
a vérkeringést és növeli a koncentrációképességet is. Ugyanakkor erősíti az
immunrendszert, egészségesebbé teszi a bőrt, de még a káros anyagoktól is megtisztítja a
szervezetet.
Minden ujj egy
szervhez kötődik, amelynek egy bizonyos ponton való megnyomása
egyensúlyállapotot teremt. Fogd meg az ujjad
a másik kezeddel és szorítsd ökölbe. Maradj
ebben a helyzetben legalább 2 percig. Egy idő után lüktetést érzel az ujjadban.
1. Hüvelykujj
Ide az
emésztésben szerepet játszó szervek tartoznak, az érzelmeket tekintve pedig
depressziót és a nyugtalanságot lehet kezelni vele. Enyhíthető a
gyomorfájdalom, a bőrproblémák, a fejfájás és az idegesség.
2. Mutatóujj
Az ide tartozó szervek: vesék és a húgyhólyag. Érzelmi állapot: frusztráció, félelem, mentális terheltség. Az ízületi-, izom- és fogfájást lehet megszüntetni. A fogínygyulladást is lehet kezelni. Javítja az emésztést, és a függőségektől is megszabadulhatunk.
3. Középsőujj
Az ide tartozó
szervek: máj és epe. Érzelmi állapot: döntésképtelenség, érzékenység, ingerlékenység.
Segít megoldani a keringési problémákat, a menstruációs panaszok tüneteit is
enyhíti, mint ahogyan elmulasztja a szembetegségeket, a levertség érzését, a
migrént, és a fejfájást.
4. Gyűrűsujj
Ide tartozó
szervek: tüdő, vastagbél. Érzelmi
állapot: negatívizmus,
szomorúság, a visszautasítástól való félelem. Azok alkalmazzák a nyomást a
gyűrűsujjukon, aki gyakran zavartak, sokszor cseng a fülük, légzési nehézségeik
vannak, így megszüntethető az asztma, és a bőr színének elváltozása is.
5. Kisujj
Ide tartozó
szervek: szív és vékonybél. Érzelmi
állapot: bizonytalanság,
nyugtalanság, feszült állapot, ha valaki fölöslegesnek, értéktelennek érzi
magát. A vérnyomás problémákat és a szívbetegségeket lehet kezelni. Akinek fáj a
torka, bajok vannak a csontjaival, az idegrendszerével és a gyakran kínozza a
kellemetlen puffadás, az is alkalmazza ezt a technikát a kisujján.
(Ha használ, jó, ha nem, akkor legalább nem fáj és ingyen van...)
Amerre U.püspök jár, ott fű nem nő....
Ilyeneket találok mostanában:
https://24.hu/fn/gazdasag/2022/02/14/dragulas-inflacio-elelmiszer-temetkezes-benzin-gazolaj/
https://hvg.hu/gazdasag/20220214_maganegeszsegugy_egeszsegbiztositas#rss
(Álmatlan, csendes éjszakákon felteszem gyakran magamnak a kérdést, hogy édesjóistenem-mitkellmég-megélnem ?)
 |
| http://www.arfolyamok.hu |
Ez az egy nem nagyon érdekel, mert már évek óta nem voltam étteremben, s gyanítom - ezek szerint - mostanában nem is fogok oda járni:
https://24.hu/fn/gazdasag/2022/02/14/brutalis-dragulas-jon-az-ettermekben-vendeglatas-aremelkedes-inflacio/
Ezt a fenti szöveget pár napja írtam, csak nem hoztam még nyilvánosságra. Most gondolkodom, hogy érdemes-e ezt megtennem, s nem azon kellene-e töprengenem inkább, hogy vajon milyen lesz életem vége ? Háborúval kezdődött - csak nem háborúval fog véget is érni ?
https://index.hu/kulfold/2022/02/22/oroszorszag-ukrajna-konfliktus-donyeck-luhanszk/
Amúgy meg: valami baj lehet velem, mert nem értem ami mostanában a világban történik. MIÉRT ? Kérdem miért nem tud az ember(iség) békében élni ?????
II. Katalin orosz cárnő a művészetek nagy pártolója volt. A szentpétervári Téli Palotában gyűjtötte a gyönyörű műalkotásokat a világ minden tájáról – itt helyezkedik el ma az Ermitázs múzeum. Ebben a múzeumban látható az a különleges óra is, amit a cárnő szeretőjétől, Patyomkin hercegtől kapott ajándékba. A művet egy angol mester készítette 1781-ben, és elsődleges funkciója nem az, hogy mutassa az időt, hanem hogy lenyűgözze az embereket...
Ezt a képet most kaptam. Mindenkinek látnia kellene, ezért én is megmutatom - mert szörnyű helyzeteket teremtünk a körülöttünk lévő csodálatos világban a megállíthatatlan szemetelésünkkel.....
Nagy örömmel, élvezettel és mindig kíváncsian olvasom az ilyen cikkeket:
https://hvg.hu/tudomany/20220214_tonga_vulkankitores_teknos_utvonal_tilly
Elámulok és mindig annyira szégyellem magam, hogy miért is tartjuk mi - emberek - magunkat olyan sokra ?
Hát nem csoda-e az, amit ebben a cikkben lehet olvasni ? Már csak az is, hogy egy teknős 73 nap alatt 3000 km-t tudott úszni !! És ha tényleg igaz, hogy megérezte a készülődő vulkánkitörést, s azért fordult vissza ? Döbbenet...
Mennyi mindent nem tudunk...csak élünk bele a vakvilágba... tele-szemeteljük és tönkretesszük.
Nem, tényleg nem érdemeljük meg ezt a Földet, s nem lenne csoda, ha egyszer szépen "elvennék" tőlünk...
 |
| https://www.origo.hu/tudomany |
Nem, nem szívesen írok erről.. De a napok óta fejünk fölött lebegő háború lehetősége még a coronás híreket is elnyomja. Nem láttam tisztán az ügyet - sosem érdekelt a politika - de ha esetleg arról van szó, hogy "háborúban születtem - háborúban is fogok meghalni" - akkor legalább tudni akartam, mi is a valóság.
Találtam egy jó cikket, ha valakit esetleg érdekelne, s hozzám hasonlóan nem látja/látta át teljesen a helyzetet, elolvasni ajánlom. Habár szívesebben írtam volna ma is a macskáimról, meg a hóvirágokról.
De az élet már csak ilyen...egyszer hopp, máskor kopp.
A jelenlegi helyzet főszereplőjéről itt egy kis ismertető, s az első bekezdés utolsó mondatára hívnám fel a figyelmet: "Putyin szinte bármire képes lehet, hogy megőrizze hatalmát...."
https://24.hu/poszt-itt/2015/02/17/nyugaton-putyin-mar-bortonben-ulne/
Véletlenül rátaláltam. Egymás után háromszor lejátszottam és végigénekeltem. És közben arra gondoltam, hogy milyen boldog is voltam, amikor erre még táncoltam....Szép volt, jó volt...
Elmúlt.
De volt !
Az év emlőse:
 |
| 2012 óta védett állatfaj, pénzben kifejezett értéke 25 ezer forint |
"......a védett törpeegér – a legkisebb rágcsálónk – mindössze annyit nyom egy levélmérlegen, mint egy zacskó sütőpor. Tudományos neve, a Micromys minutus is 10 és 15 cm közötti, apró termetére utal, bár ennek is a felét önmagához képest hosszú farka adja. Az egér háta vörhenyes barna, oldala világosabb, míg hasa egészen fehér.
A törpeegér elterjedése és állománya Európában visszaszorulóban van, elsősorban a magaskórós mezsgyék, vízparti nádasok, a cserjés erdőszélek és a sűrű sövények számának, kiterjedésének csökkenése miatt. Ezért is esett a választás az idei évben e kevéssé ismert fajra, a döntés lehetőséget ad arra is, hogy sérülékeny élőhelyeinek védelmére is felhívják a figyelmet....
https://sokszinuvidek.24.hu/viragzo-videkunk/2022/02/14/ev-emlose-2022-torpeeger/
Az idei első virágfotóm. Örülhetnék neki, ha a kép kicsit később készült volna, de még csak február eleje van. Pedig a wiki azt írja: "...Április-májusban virágzik...." Sajnos ez is csak azt bizonyítja, minden megváltozott körülöttünk és nem hiszem, hogy jó irányú a változás...
 |
| Ösztörüs veronika februárban |
 |
| Aranyvessző |
 |
| A "mákvirágok" délutáni pihenőhelye - kilátási lehetőséggel... |
 |
| Elkészült a lapisi kilátó |
 |
| A János (Nagy Tubes) kilátó és a mindenféle adótornyok... |
 |
| https://milesandmeals.cafeblog.hu/2017/03/22/5-szuper-ujrahasznositott-termek-a-tengerbol/ |
Vagy a gépem romlott el, vagy a net tolt ki velem, vagy én már tényleg semmire se emlékszem jól. Úgy rémlett, hogy nagyobb utazásaimról írtam már a blogban, fel is soroltam néhányat egy kedves levelezős ismerősömnek, de a „nagy” angliai utat sehol se találom… 1986 pedig nem tegnap volt. S mivel akkor csak egy egyszerű, már nem is tudom milyen márkájú, öreg fényképezőgépem volt, fotóm se sok van. Igaz, képeslapokat az útról azért begyűjtöttem- és azok alapján talán mégis össze tudok szedni némi emléket..
Menet-
és fotóalbum lapozás közben kiderült, hogy voltam ám még több helyen, és
azokról se írtam- így hát nem tudom ezzel az önmagam számára kitalált
feladattal mikor és miképp fogok végezni. Mindegy, belevágok….
1986 – te jóságos Isten, leírni is ijesztő ! Ez 36 éve volt !!!....
Talán ma még több mindenre emlékszem, s holnap már ennyire se…
Segítőm a fényképalbumom lesz, mert
sajnos egyik útitársam sem él már, nincs kitől tanácsot kérni…
Elöljáróban: Édesapámnak voltak barátai Németországban és Angliában, Németországban, Franciaországban nekem is voltak ismerőseim, a férjemnek pedig Belgiumban volt valamiféle ismeretsége. Ezeket az országokat érintve épült fel az útiterv.
Hogy
hány napig tartott az utazás, pontosan már nem tudom, de olyan két hetet
saccolok. Rengeteg minden belefért…
Magyarországot elég gyorsan magunk mögött hagytuk. Első célpontnak Salzburg volt kijelölve.
Salzburg felé menet, Édesapám egy tőlünk balra magasodó hegyre mutatott: Na látjátok, ott volt a Sasfészek. Ez a Berchtesgadeni-Alpokban található hegyvidéki nyaralóház, a német diktátor, Adolf Hitler kedvenc tartózkodási helye volt.
A fotókat a netről szedegettem össze !
 |
| Berchtesgaden |
 |
| Salzburg kastély |
 |
| Mirabell kastély kertje |
 |
| Salzburgi dóm |
Természetese elmentünk a Getreidegasse 9 elé – ez volt Mozart szülőháza (nem mentünk be – fizetős hely….) és természetesen vettünk a szűk kis utcácska egyik édességboltjában Mozart-golyót – amitől én „annyira” akkor sem voltam elragadtatva, s ma sem vagyok oda érte. (Azért persze megeszem, ha kapok J )
 |
| Mozart szülőháza |
Salzburgtól nincs messze a határváros, a már németországi Laufen a Salzach partján. Itt élt az unokanővérem, így aztán szerencsém volt egy kis időt itt tölteni. Na, nem valami nagy város ez, érdekessége a Salzachon átívelő híd, melynek egyik fele már Németország a másik fele meg még Ausztria… és a másik különlegessége a „Stille Nacht” kápolna közelsége.(Ugyanis itt, a folyó túloldalán, Oberndorfban született és csendült fel először Joseph Mohr és Franz Xaver Gruber szerzeménye, a Stille Nacht c. karácsonyi dal. Az oberndorfi templom helyén ma kápolna áll Gruber és Mohr emlékére.)
 |
| Híd két ország között |
 |
| Stille Nacht kápolna |
München volt a következő állomás. Itt nagyon rövid időt töltöttünk, alig emlékszem valamire azon kívül, hogy valami eszement forgalom volt a többsávos utakon és elég nehezen találtuk meg azt a címet, ahol aznap éjszakáznunk kellett – férjem valamiféle ismerőseinél. De végül odataláltunk. Másnap mászkáltunk kicsit a városban – megnéztük a Marienplatz-ot de amikor mi ott voltunk, nem volt órajáték ( csak 12,13,17 órakor van itt „műsor”) – de mentünk tovább a Frauenkirchébe, ill. járkáltunk még erre-arra, de valahogy konkrét emlékem másról nincs, csak a sok ember/autó….
 |
| München Frauenkirche |
Augsburg volt a következő állomás – és micsoda apropóból !!!
Édesapám
az Augsburg közelében lévő Langlaui amerikai hadifogoly táborban
volt 1946 májusáig ( hadifogolyként és
tolmácsként, mert a magyaron kívül németül és angolul is beszélt). Részben
időnk sem volt, részben Édesapám olyan nagyon nem is forszírozta, hogy keressük
meg, hol volt anno az amcsik tábora, így hát mentünk tovább… Augsburgban
ugyanis várt bennünket az a hölgy, aki
ebben az előbb említett hadifogságos időben ismerkedett meg édesapámmal, s
azóta is levelező kapcsolatban álltak. (Elgondolkodtam, ha Édesapám nem tudja,
hogy én már „úton vagyok” – tán haza se jött volna… Mindenesetre halálukig
tartóan kapcsolatban maradtak, sőt Édesapám halála után én még egy ideig
leveleztem hajdani barátnőjével, Elzával….)
 |
| Fuggerei |
Griesheim csak azért került a listára, mert itt laktak azok az ismerősök, akik egyik rokonom harkányi nyaralóját bérelték már pár éve és „ha már arra jártunk” őket is felkerestük. Ebédre voltunk hivatalosak…Hát….szóval én még életemben nem ettem spárgát…Ott az volt az ebéd – amit bizonyára jó szándékkal készítettek, de nálam legalábbis túl nagy sikert nem aratott. Itt úgy emlékszem körül se néztünk, mentünk tovább, mert a napok túl gyorsan múltak, s mi még „itt délen” voltunk…
Barátnőm akkor St.Avold-ban lakott (Franciaország) – és kinéztünk egy rövid utat, ami feléje vezet: igenám, de azon a határátkelőn, ahol mi át akartunk menni, semmiképp nem engedtek át. A határőrök CSAK franciául beszéltek, szegény Édesapám hiába próbálkozott, németül, angolul – nem engedtek át. (Utálom is franciákat – tán megérezték…)
Így aztán a barátnő felkeresés elmaradt, mentünk tovább Belgiumba. Brüsszel volt a következő úti cél – rövid tartózkodásra gondolva.
 |
| Brüsszel Atomium |
 |
| Brüsszel Főtér |
Itt is csak egy éjszakát töltöttünk valami ismerősnél, gyakorlatilag szinte semmire nem volt időnk. Főtere hatalmas és akkor amikor ott jártunk éppen semmi rendezvény nem volt. Azóta láttam már, hogy pl. karácsonykor egész másképp néz ki ez a tér. Bementünk egy, a térről nyíló nagyon szűk kis utcába, amin végig éttermek voltak az egyik oldalon, a másik oldalon (kb.5 m. széles) volt „forgalom” – annyi ember, hogy már valamiféle május elsejei felvonuláson éreztem magam. Nem is időztünk itt sokat, kerestük a Pisilő kisfiút… (Mannekin Pis) és a másik nevezetességet az Atomium-ot. (Ez tulajdonképp egy vasmolekula nagyítása.) Bevallom, nekem csalódás volt…
 |
| Manneken Pis |
Brüsszel legislegnagyobb mértékben azzal okozott számomra csalódást, hogy én életemben még annyi kutyakakit az utcán nem láttam, mint akkor, ott. Hogy egy ilyen híres városban erre – akkor – miért nem ügyeltek, máig érthetetlen számomra. El is gondolkodtam, valahogy így keletkezhetnek a „legendák” (Valaki valamit lát, azon megdöbben és jól megjegyzi…lám, nekem is x évtizeddel a látogatás után, pont a kutyakaki jutott eszembe…)
 |
| A háborúból itt maradt bunkerek... |
Calais felé menet Édesapám
mutatott még néhány – a második vh-ból megmaradt, a tengerparton épített bunkert – sajnos nem
volt időnk alaposabban megnézni egyet se.
 |
| Calais kikötője |
 |
| Dower kikötője |
London: mint valami
ámokfutás. Olyan sok mindent látni szerettünk volna – csak mentünk, mentünk –
innen oda, onnan ide…Megpróbálom felsorolni mi maradt meg az emlékezetemben:
Édesapám
barátja Tom bácsi a Sheperd Bush-ban
lakott, egyedül élő idős ember volt – hozzá kvártélyoztuk be magunkat londoni
tartózkodásunk idejére. Ő volt londoni idegenvezetőnk is.
 |
| Tom bácsi egy ilyesféle "sorházban" lakott. |
Csak felsorolás-szerűen, miket láttam, hol voltam:
Madame Tousseaud múzeum (óriási sor állt, de kivártuk… hááát, én
annyira nem voltam elájulva tőle…)
 |
| A híres-neves rosetti kő |
 |
| Múmiák |
British Múzeum egyiptomi rész, Édesapám azt tanácsolta, hogy válasszunk ki magunknak egy területet, egy részét a múzeumnak, mert az egészet úgyse lehet megnézni, inkább nézzünk meg egyet, de azt alaposan. Máig nem tudom, én akkor miért az egyiptomi részt választottam – aztán évek múlva személyesen is eljutottam a fáraók közelébe….
Meg nem tudom mondani, hogy az egyiptomi dolgok megnézése után miképp keveredtem az Óra-múzeumba....tán eltévedtem, vagy nem tudom. Mindenesetre fantasztikus régi, különleges órákat is láttam - egész véletlenszerűen...Nem bántam...
 |
| „A szűz és a gyermek gránátalmával” Sandro Botticelli műhelye |
National Galery múzeum
Azt sem tudom meg0mondani miért pont e két kép előtt ragadt le a cipőm talpa….Viszont ez a két kép most is „itt van velem”….
Jó tanács volt, hogy nagy gyűjteményekből választani kell - és azt "megőrizni". Nekem sikerült.
Voltunk a Westminster Abbey-ben, később láttam tévében Kate Middleton és Vilmos herceg esküvőjét – és jó volt látni az ismerős helyszínt.
A Temze partján megnéztük a Tower egyes részeit, a piszok keményen őrzött kincstárat (megdöbbentem, hogy a koronák milyen "nagyok"...nem lehet nagy élvezet viselni ezeket). Láttuk a királynék kivégzőhelyét, láttuk a hollókat (a legenda szerint – ha a hollók elhagyják a Towert, elpusztul a Tower, a monarchia, sőt az egész birodalom), találkoztunk a beefeaterekkel is.
(lásd: https://idegenvezetes-london.hu/beefeater/ )
 |
| Tower Bridge a Temze fölött -- csukva |
 |
| Egy igazi beefeater |
És nem maradhattak ki a híres hollók sem, tényleg láttuk őket:
Közben hallottuk a Big Ben hangját, ahogy negyedóránként kondul. Aztán elsétáltunk a Tower hídig, akkor épp nem kelt át hajó alatta, de filmen sokszor láttam már, ahogy kettéválva felemelkedik, s átengedi a nagyobb hajókat.
 |
| A Big ben... |
 |
| A Buckingham palota |
 |
| Viktória királynő szobra |
Láttuk a Buckingham palota előtt mozdulatlanul posztoló őröket, utaztunk a metróval, és egy emeletes busz tetején, közben „elúszott” a Hyde park is mellettünk.
 |
| A Picadilly forgataga... |
Voltunk valamilyen vásár-szerűségben, egy szélesebb utca, mindkét oldalán kirakodók, boltok – sajnos nem emlékszem a nevére…Benéztünk a Picadilly-be ott állítólag mindig ekkora tömeg van, mint amikor mi ott jártunk...
És
azt hiszem nagyjából elmondtam mindent, amit láttam Londonban pár nap alatt.
Ugyanis nem értünk még angliai utunk végére. Londonból Édesapám másik barátjához mentünk Ascotba. Itt legszívesebben egy derbit néztem volna, de még csak belátni se lehet a lovas pályát körülölelő erdősávtól – igaz verseny sem volt amikor épp arra jártunk, így csak filmekről ismerhetem a helyszínt.
 |
| Ascot - a derby |
 |
| Oxford |
 |
| Shakespeare szülőháza |
Oxfordon átsuhantunk, Statford upon Avon volt a következő úti cél ami, vagy igaz, vagy se, de talán tényleg Shakespeare szülőhelye volt. Sajnos a Shakespeare ház ott-jártunkkor be volt zárva. Kellemesen meleg nap volt, egy kis étterem félárnyékos udvarában ültünk le inni valamit, ahonnan elég jó kilátás volt az égboltra. És akkor valami egészen furcsát éreztem. Már majdnem dél volt, és ugye nyáron, délben a nap szinte a fejünk fölött izzik. Nos, itt nem csak nem izzott, de jóval lejjebb, a látóhatárhoz közelebb állt, mint ahogy ez én tudtam/hittem/megszoktam… És akkor jötten rá, hogy mit is jelent a közép-európai otthonomtól távolabb, Észak-Európában lenni. (Valami hasonló történt velem Szibériában is anno, ahol a Nap szinte alig ment le, pár óra sötétség után újra reggel lett….Hát furcsa egy élmény volt….)
 |
| A windsori kastély |
 |
| Windsor kápolna |
Az utolsó angliai állomásunk – már „hazafelé jövet” - Windsor volt. A kastélyban megnéztük a templomot, és végigvezettek bennünket néhány hatalmas termen. Évekkel később, amikor kigyulladt a palota, szomorú szívvel és bizony bevallom, sírva láttam azokat a helyszíneket lángolva égni, ahol ekkor sétáltam….
Egy kis szomorúságom maradt azért az út végére: én nagyon szerettem volna elmenni még Stonehenge-be, de arra már nem volt idő...máig sajnálom...Ha a férfinép rám hallgat, egy nappal kevesebb elég lett volna Londonra, s akkor ez a csoda is belefért volna a programba...De hát veszett fejsze nyele...most már ebből se lesz semmi...
 |
| Dower fehér szikláival búcsúzott el tőlem Anglia... |
És
itt ért véget angliai utazásom. Ezek után már csak a hazaút maradt, talán még a
Dower-i sziklákat nappal látni az volt szép, és más különösebbre nem is emlékszem.
Fáradtak voltunk, igyekeztünk haza, de élményekkel dúsan megpakolva jöttünk…
És
igen, lám, 36 év múlva is ilyen sok mindenre emlékeztem….
Hát
„molynéni” igazad volt a mesédben: „ Szép életem volt”….
(A
mese itt olvasható: https://aranyosfodorka.blogspot.com/2018/10/mese.html
)
Más
utazós anyagok:
