Pécs - Statford on Avon – Pécs

Vagy a gépem romlott el, vagy a net tolt ki velem, vagy én már tényleg semmire se emlékszem jól. Úgy rémlett, hogy nagyobb utazásaimról írtam már a blogban, fel is soroltam néhányat egy kedves levelezős ismerősömnek, de a „nagy” angliai utat sehol se találom… 1986 pedig nem tegnap volt. S mivel akkor csak egy egyszerű, már nem is tudom milyen márkájú, öreg fényképezőgépem volt, fotóm se sok van. Igaz, képeslapokat az útról azért begyűjtöttem- és azok alapján talán mégis össze tudok szedni némi emléket..

Menet- és fotóalbum lapozás közben kiderült, hogy voltam ám még több helyen, és azokról se írtam- így hát nem tudom ezzel az önmagam számára kitalált feladattal mikor és miképp fogok végezni. Mindegy, belevágok….

1986 – te jóságos Isten, leírni is ijesztő ! Ez 36 éve volt !!!....

Talán ma még több mindenre emlékszem, s holnap már ennyire se… Segítőm a fényképalbumom  lesz, mert sajnos egyik útitársam sem él már, nincs kitől tanácsot kérni…

 Elöljáróban: Édesapámnak voltak barátai Németországban és Angliában, Németországban, Franciaországban  nekem is voltak ismerőseim, a férjemnek pedig Belgiumban volt valamiféle ismeretsége. Ezeket az országokat érintve épült fel az útiterv.

Hogy hány napig tartott az utazás, pontosan már nem tudom, de olyan két hetet saccolok. Rengeteg minden belefért…

Magyarországot elég gyorsan magunk mögött hagytuk. Első célpontnak Salzburg volt kijelölve.

Salzburg felé menet, Édesapám egy tőlünk balra magasodó hegyre mutatott: Na látjátok, ott volt a Sasfészek. Ez a Berchtesgadeni-Alpokban található hegyvidéki nyaralóház, a német diktátor, Adolf Hitler kedvenc tartózkodási helye volt.

A fotókat a netről szedegettem össze !

Berchtesgaden

Az első igazi „csemege” Salzburg volt. Amire leginkább emlékszem, az a vár. Jó meredek, sok lépcsős úton lehetett felmenni,  viszont fentről pazar volt a kilátás. Voltunk a fegyvertárban és a hadtörténeti múzeumban, viszont az biztos, hogy a hercegi lakosztályokban nem jártunk – talán mégiscsak emlékeznék rá…Érdekes módon előttem az a kép, ahogy onnan fentről lenézek  és látom a dóm előtti „platz”-ot, ahol nyáron színházi előadásokat szoktak tartani.

Salzburg kastély

Sétáltunk a Mirabell kastély kertjében - nyár volt – én még annyi virágot sehol se láttam, mint ami ott virított abban a csodálatos, ápolt kertben. Akkor piros rózsák voltak....

Mirabell kastély kertje

A Főtér a Rezidens-platz  azért volt érdekes, mert konflis-kocsik jártak át rajta, hatalmas volt – de érdekes módon én úgy emlékszem rá, mint valami „üres” térre – ahol semmi „különös” nem látható. (Ma már van ott valami óriási arany golyó – ez akkor még sehol se volt…)

Salzburgi dóm

Természetese elmentünk a Getreidegasse 9 elé – ez volt Mozart szülőháza (nem mentünk be – fizetős hely….) és természetesen vettünk a szűk kis utcácska egyik édességboltjában Mozart-golyót – amitől én „annyira” akkor sem voltam elragadtatva, s ma sem vagyok oda érte. (Azért persze megeszem, ha kapok J )

 

Mozart szülőháza

Salzburgtól nincs messze a határváros, a már németországi Laufen a Salzach partján. Itt élt az unokanővérem, így aztán szerencsém volt egy kis időt itt tölteni. Na, nem valami nagy város ez, érdekessége a Salzachon átívelő híd, melynek egyik fele már  Németország a másik fele meg még Ausztria… és a másik különlegessége a „Stille Nacht” kápolna közelsége.(Ugyanis itt, a folyó túloldalán, Oberndorfban született és csendült fel először Joseph Mohr és Franz Xaver Gruber szerzeménye, a Stille Nacht c. karácsonyi dal. Az oberndorfi templom helyén ma kápolna áll Gruber és Mohr emlékére.)

 

Híd két ország között

Stille Nacht kápolna

München volt a következő állomás. Itt nagyon rövid időt töltöttünk, alig emlékszem valamire azon kívül, hogy valami eszement forgalom volt a többsávos utakon és elég nehezen találtuk meg azt a címet, ahol aznap éjszakáznunk kellett – férjem valamiféle ismerőseinél. De végül odataláltunk. Másnap mászkáltunk kicsit a városban – megnéztük a Marienplatz-ot de amikor mi ott voltunk, nem volt órajáték ( csak 12,13,17 órakor van itt „műsor”) – de mentünk tovább a Frauenkirchébe, ill. járkáltunk még erre-arra, de valahogy konkrét emlékem másról nincs, csak a sok ember/autó….

München Frauenkirche

Augsburg volt a következő állomás – és micsoda apropóból !!!

Édesapám  az Augsburg közelében lévő Langlaui amerikai hadifogoly táborban volt  1946 májusáig ( hadifogolyként és tolmácsként, mert a magyaron kívül németül és angolul is beszélt). Részben időnk sem volt, részben Édesapám olyan nagyon nem is forszírozta, hogy keressük meg, hol volt anno az amcsik tábora, így hát mentünk tovább… Augsburgban ugyanis várt  bennünket az a hölgy, aki ebben az előbb említett hadifogságos időben ismerkedett meg édesapámmal, s azóta is levelező kapcsolatban álltak. (Elgondolkodtam, ha Édesapám nem tudja, hogy én már „úton vagyok” – tán haza se jött volna… Mindenesetre halálukig tartóan kapcsolatban maradtak, sőt Édesapám halála után én még egy ideig leveleztem hajdani barátnőjével, Elzával….)

Fuggerei

Augsburból csak Fuggerei-re emlékszem, ez  tulajdonképpen egy kis város a városban, mely remek lehetőséget nyújt egy kis sétára. Eredetileg a város szegény katolikusainak épült 1521-ben. A városrészt négy kapu őrzi, és a mai napig is kivételes otthont szolgál a lakóknak, ugyanis évente egyszer kell lakbért fizetniük, ami pontosan 1 euróba kerül, feltétel azonban a napi három ima.

Griesheim csak azért került a listára, mert itt laktak azok az ismerősök, akik egyik rokonom harkányi nyaralóját bérelték már pár éve és „ha már arra jártunk” őket is felkerestük. Ebédre voltunk hivatalosak…Hát….szóval én még életemben nem ettem spárgát…Ott az volt az ebéd – amit bizonyára jó szándékkal készítettek, de nálam legalábbis túl nagy sikert nem aratott. Itt úgy emlékszem körül se néztünk, mentünk tovább, mert a napok túl gyorsan múltak, s mi még „itt délen” voltunk…

Barátnőm akkor St.Avold-ban lakott (Franciaország) – és kinéztünk egy rövid utat, ami feléje vezet: igenám, de azon a határátkelőn, ahol mi át akartunk menni, semmiképp nem engedtek át. A határőrök CSAK franciául beszéltek, szegény Édesapám hiába próbálkozott, németül, angolul – nem engedtek át. (Utálom is franciákat – tán megérezték…)

Így aztán a barátnő felkeresés elmaradt, mentünk tovább Belgiumba. Brüsszel volt a következő úti cél – rövid tartózkodásra gondolva.

 

Brüsszel Atomium

Brüsszel Főtér

Itt is csak egy éjszakát töltöttünk valami ismerősnél, gyakorlatilag szinte semmire nem volt időnk.  Főtere hatalmas és akkor amikor ott jártunk éppen semmi rendezvény nem volt. Azóta láttam már, hogy pl. karácsonykor egész másképp néz ki ez a tér. Bementünk egy, a térről nyíló nagyon szűk kis utcába, amin végig éttermek voltak az egyik oldalon, a másik oldalon (kb.5 m. széles) volt „forgalom” – annyi ember, hogy már valamiféle május elsejei felvonuláson éreztem magam. Nem is időztünk itt sokat, kerestük a Pisilő kisfiút… (Mannekin Pis) és a másik nevezetességet az Atomium-ot. (Ez tulajdonképp egy vasmolekula nagyítása.) Bevallom, nekem csalódás volt…

Manneken Pis

Brüsszel legislegnagyobb mértékben azzal okozott számomra csalódást, hogy én életemben még annyi kutyakakit az utcán nem láttam, mint akkor, ott. Hogy egy ilyen híres városban erre – akkor – miért nem ügyeltek, máig érthetetlen számomra.  El is gondolkodtam,  valahogy így keletkezhetnek a „legendák” (Valaki valamit lát, azon megdöbben és jól megjegyzi…lám, nekem is x évtizeddel a látogatás után, pont a kutyakaki jutott eszembe…)

 

 A háborúból itt maradt bunkerek...

Calais felé menet Édesapám mutatott még néhány – a második vh-ból megmaradt, a  tengerparton épített bunkert – sajnos nem volt időnk alaposabban megnézni egyet se.

Calais kikötője

Aztán késő délután Calais-ba értünk, ám mivel éjjel olcsóbb a komp, a kikötő parkolójában vártuk meg a sötétedést. De még így, az éjszakában is látszottak  a doveri fehér sziklák – szerencsére, visszafelé jövet nappal kompoztunk  és akkor igazán jól láthattam. Szép volt…..

Dower kikötője

Igaz, a képeken a kikötőből szinte semmi se látszik, de az óriási területeket nem tudom úgyse bemutatni....
 

London: mint valami ámokfutás. Olyan sok mindent látni szerettünk volna – csak mentünk, mentünk – innen oda, onnan ide…Megpróbálom felsorolni mi maradt meg az emlékezetemben:

Édesapám barátja Tom bácsi a Sheperd Bush-ban lakott, egyedül élő idős ember volt – hozzá kvártélyoztuk be magunkat londoni tartózkodásunk idejére. Ő volt londoni idegenvezetőnk is.

Tom bácsi egy ilyesféle "sorházban" lakott.

Csak felsorolás-szerűen, miket láttam, hol voltam:  

 

Madame Tousseaud  múzeum (óriási sor állt, de kivártuk… hááát, én annyira nem voltam elájulva tőle…)

A híres-neves rosetti kő

Múmiák

British Múzeum  egyiptomi rész,  Édesapám azt tanácsolta, hogy válasszunk ki magunknak egy területet, egy részét a múzeumnak, mert az egészet úgyse lehet megnézni, inkább nézzünk meg egyet, de azt alaposan. Máig nem tudom, én akkor miért az egyiptomi részt választottam – aztán évek múlva személyesen is eljutottam a fáraók közelébe….

Meg nem tudom mondani, hogy az egyiptomi dolgok megnézése után miképp keveredtem az Óra-múzeumba....tán eltévedtem, vagy nem tudom. Mindenesetre fantasztikus régi, különleges órákat is láttam - egész véletlenszerűen...Nem bántam...

„A szűz és a gyermek gránátalmával” Sandro Botticelli műhelye

       https://www.nationalgallery.org.uk/artists/sandro-botticelli

                            van Gogh „Napraforgók”

National Galery múzeum

Azt sem tudom meg0mondani miért pont e két kép előtt ragadt le a cipőm talpa….Viszont ez a két kép most is „itt van velem”….

Jó tanács volt, hogy nagy gyűjteményekből választani kell - és azt "megőrizni". Nekem sikerült.

Voltunk a Westminster Abbey-ben, később láttam tévében Kate Middleton és Vilmos herceg esküvőjét – és jó volt látni az ismerős helyszínt.

A Temze partján megnéztük a Tower egyes részeit, a piszok keményen őrzött  kincstárat (megdöbbentem, hogy a koronák milyen "nagyok"...nem lehet nagy élvezet viselni ezeket). Láttuk a királynék kivégzőhelyét, láttuk a hollókat  (a legenda szerint – ha a hollók elhagyják a Towert, elpusztul a Tower, a monarchia, sőt az egész birodalom), találkoztunk a beefeaterekkel is.

(lásd: https://idegenvezetes-london.hu/beefeater/ )

Tower Bridge a Temze fölött -- csukva

Egy igazi beefeater

És nem maradhattak ki a híres hollók sem, tényleg láttuk őket:

Közben hallottuk a Big Ben hangját, ahogy negyedóránként kondul. Aztán elsétáltunk a Tower hídig, akkor épp nem kelt át hajó alatta, de filmen sokszor láttam már, ahogy kettéválva felemelkedik, s átengedi a nagyobb hajókat. 

A Big ben...

A Buckingham palota

Viktória királynő szobra

Láttuk a Buckingham palota előtt mozdulatlanul posztoló őröket,  utaztunk a metróval, és egy emeletes busz tetején, közben „elúszott” a Hyde park is mellettünk.

A Picadilly forgataga...

Voltunk valamilyen vásár-szerűségben, egy szélesebb utca, mindkét oldalán kirakodók, boltok – sajnos nem emlékszem a nevére…Benéztünk a Picadilly-be  ott állítólag mindig ekkora tömeg van, mint amikor mi ott jártunk...

És azt hiszem nagyjából elmondtam mindent, amit láttam Londonban pár nap alatt.

Ugyanis nem értünk még angliai utunk végére. Londonból Édesapám másik barátjához mentünk Ascotba. Itt legszívesebben egy derbit néztem volna, de még csak belátni se lehet a lovas pályát körülölelő erdősávtól – igaz verseny sem volt amikor épp arra jártunk,  így csak filmekről ismerhetem a helyszínt. 

Ascot - a derby

Oxford

Shakespeare szülőháza

Oxfordon átsuhantunk, Statford upon Avon volt a következő úti cél ami, vagy igaz, vagy se, de talán tényleg Shakespeare szülőhelye volt. Sajnos a Shakespeare ház ott-jártunkkor be volt zárva.  Kellemesen meleg nap volt, egy kis étterem félárnyékos udvarában ültünk le inni valamit, ahonnan elég jó kilátás volt az égboltra. És akkor valami egészen furcsát éreztem. Már majdnem dél volt, és ugye nyáron, délben a nap szinte a fejünk fölött izzik. Nos, itt nem csak nem izzott, de jóval lejjebb, a látóhatárhoz közelebb állt, mint ahogy ez én tudtam/hittem/megszoktam… És akkor jötten rá, hogy mit is jelent a közép-európai otthonomtól távolabb, Észak-Európában lenni. (Valami hasonló történt velem Szibériában is anno, ahol a Nap szinte alig ment le, pár óra sötétség után újra reggel lett….Hát furcsa egy élmény volt….)

A windsori kastély

Windsor kápolna

Az utolsó angliai állomásunk – már „hazafelé jövet” - Windsor volt. A kastélyban megnéztük a templomot, és végigvezettek bennünket néhány hatalmas termen. Évekkel később, amikor kigyulladt a palota, szomorú szívvel és bizony bevallom, sírva láttam azokat a helyszíneket lángolva égni, ahol ekkor sétáltam….

Egy kis szomorúságom maradt azért az út végére: én nagyon szerettem volna elmenni még  Stonehenge-be, de arra már nem volt idő...máig sajnálom...Ha a férfinép rám hallgat, egy nappal kevesebb elég lett volna Londonra, s akkor ez a csoda is belefért volna a programba...De hát veszett fejsze nyele...most már ebből se lesz semmi...

Dower fehér szikláival búcsúzott el tőlem  Anglia...

És itt ért véget angliai utazásom. Ezek után már csak a hazaút maradt, talán még a Dower-i sziklákat nappal látni az volt szép, és más különösebbre nem is emlékszem. Fáradtak voltunk, igyekeztünk haza, de élményekkel dúsan megpakolva jöttünk…

 

És igen, lám, 36 év múlva is ilyen sok mindenre emlékeztem….

Hát „molynéni” igazad volt a mesédben: „ Szép életem volt”….

(A mese itt olvasható: https://aranyosfodorka.blogspot.com/2018/10/mese.html )

 

 

Más utazós anyagok:

Egyiptom
https://aranyosfodorka.blogspot.com/2013/02/1989-aprilis-egyiptom-i.html
https://aranyosfodorka.blogspot.com/2013/02/1989-aprilis-egyiptom-ii.html

Szibéria
https://aranyosfodorka.blogspot.com/2013/02/sziberiai-kalandok.html

Görögország
https://aranyosfodorka.blogspot.com/2019/04/ha-husvet-akkor-gorogorszag.html

Szlovénia
+ lásd a Címkék között a „Szlovénia” címszó alatti sok bejegyzést.
https://aranyosfodorka.blogspot.com/2017/09/dobronaki-csoda.html
https://aranyosfodorka.blogspot.com/2017/07/kaszino.html

Horvátország
https://aranyosfodorka.blogspot.com/2017/05/biscaya-es-pula.html

Ausztria
http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2013/04/setahajo-lagyan-ring-dunan.html
https://aranyosfodorka.blogspot.com/2017/07/kaszino.html

Anglia
https://aranyosfodorka.blogspot.com/2018/05/utazzatok.html

...és nézegetem a fényképalbumaimat.

Lenne még mit megírni...

Majd...talán...a kisebb utakra is sok kerül.