Veszélyben a villányi szoborpark

Nem tud elmúlni úgy egy hét, hogy valami miatt ne kelljen felidegesíteni magam. Pedig annyira igyekszem, hogy így a „vége felé” a szépre/jóra koncentráljak, de ebben az országban és manapság ez egyszerűen lehetetlen. Nem a leghányingerkeltőbb, mocskos, aljas dolgokról akarok írni. Igazán mondom, kár is már arra szót vesztegetni.
Mert nem olvasok, nézek önmagam kímélése végett – magyarországi híreket, csak most jutott el hozzám egy februári téma. Nem hosszú a cikk, bemásolom: http://www.pannontv.eu/Hirek/Kultura/811/nem_lathatjuk_mar_tobbe_a_nagyharsanyi_szoborparkot

Nem láthatjuk már többé a nagyharsányi szoborparkot?

2012-02-23 17:15:19

Böszörményi István szobrászművész hívta fel a figyelmet arra, hogy a felszámolás veszélye fenyegeti a Baranyai Alkotótelepeket, így nemzetközi hírű műhelyek, a villányi szobrászműhely és a siklósi kerámiaműhely is bezárhat.

Az 1968-ban alapított Baranya Megyei Alkotótelepek tevékenységi köre jócskán átalakult, bővült az évtizedek során, a korábban Kht., most nonprofit Kft. munkatársai a szimpozionok szervezése mellett több negyven éve bővülő felbecsülhetetlen értéket képviselő kortárs műtárgy gyűjteményt kezelnek. A tevékenységi kör az 1990-es évek közepétől kiegészült (többek között) kortárs összművészeti programok szervezésével, a vidékfejlesztéssel, a kulturális turizmussal és a kutatásfejlesztési programokkal. A nemzetközi hírű villányi szobrászműhely és a siklósi kerámiaműhely fenntartása mellett a nagyközönség által is igencsak kedvelt célpontja a nagyharsányi szoborpark, amely túl eredeti rendeltetésén és funkcióján már számos kulturális rendezvénynek adott otthont.

A Baranya Megyei Alkotótelepek Közhasznú Nonprofit Kft. azonban jelentős anyagi nehézségekkel küzd. A válság már eljutott arra a szintre, hogy már a felszámolás veszélye is felmerült. Böszörményi István szobrászművész egy körlevélben hívta fel a veszélyre a figyelmet. Az egyik internetes képmegosztó programra a folyamat elleni tiltakozásként három fotót tett fel, melyeket saját gondolatai kísérnek.

„Felszámoló biztos értékesíti azokat a szobrainkat, melyeket az Aradi Vértanúk útján a várfal sétányon láthat 2006 óta a pécsi közönség. Ezek a szobrok 2005-ben és 2006-ban Villányban készültek, létrehozásuk, szállításuk, elhelyezésük, és gondozásuk Pécs városának egy fillérjébe sem került. Ennyire is becsülik őket. A hét szoborból egyet ledöntöttek, egyet megrongáltak. A többivel végez a felszámoló biztos. Nehéz elképzelni művészi karriernek ilyen mélypontját” – fogalmaz Böszörményi István.

Váczy Réka, a Baranya Megyei Alkotótelepek Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója lapunk kérdésére elmondta, hogy a válság valóban nagyon súlyos, azonban éppen délelőtt egy olyan tárgyaláson vett részt, amelyen a villányi szoborpark őrzése megoldódott, s ezzel egy igen súlyos anyagi teherrel kevesebb nehezedik az Alkotótelepekre. Az őrzővédő cég pedig visszavonja felszámolási szándékát.

Sajnos azonban az összes felhő nem vonult el, hiszen a Baranya Megyei Alkotótelepek sorsa továbbra is kérdéses, hiszen az állam működtetésre egy forint támogatást sem ad, s a nonprofit kft. törzsvagyonát a műtárgyak jelentik. Az Alkotótelepek sorsáról a kft. legközelebbi taggyűlése fog dönteni.

ITT is olvashatsz erről: 

http://szoborlap.hu/kozosseg/blogoszfera/425_a_ko_talan_marad_igen_megint_villany_.html

Nos erre egyszerűen nem tudok mit mondani.
............................................................................................................................................ Ismerősöm javaslatára innen kitöröltem néhány felháborodott sort...Hát itt tartunk. Félni kel......Kussolni kell......... Megint....
Káromkodni, sírni semmi értelme. Az ember egyszerűen csak áll, és hitetlenül bámul.
De azt azért le merem írni, hogy igenis mérhetetlenül fel vagyok háborodva,  a szoborpark tervezett bezárása miatt !!! Hát ezt azért már mégse kellene talán eltűrnünk !!!! 

 

Ilyennek látom a helyzetet: a földön fekszünk, szétvágott fejjel....

További képek itt láthatók: https://picasaweb.google.com/115514682249379461443/FelszamoljakABaranyaiAlkototelepeket

Szevasz tavasz !

Az ajánlat franciaországi barátnőmtől érkezett, s olyan bájos-kedves-szép képek vannak benne, hogy megosztanám veletek. Kapcsolódik is a tegnapi tavaszi témához... 

És nem lenne szép, ha megfeledkeznék egy másik évfordulóról...

Ugyanis tegnap lettek 12 évesek Lili gyerekei...Hálás vagyok a sorsomnak, hogy olyan jó gazdákhoz kerültek, akik mellett megélhették ez a szép kort. Igaz, bevallom én is alaposan megnéztem, hová adom az "unokáimat"....

Nos, 12 évvel ezelőtt ilyenek voltak:

A városban, pontosabban az állomás felé járva, megörökítettem a virágzó magnóliákat is. Nem tudok betelni vele, pedig már oly sokszor megcsodáltam...

Zöld-ségek

Nem túl régen ajánlgattam a vadon termő  és ehető giz-gazokat. A kertem most tele van  -  épp virágzás előtti állapotban - salátaboglárkával:

(Talán emlékeztek rá, írva volt ott, hogy csak virágzás előtt lehet/szabad szedni épp úgy, mint a medvehagymát….)

Ilyen lett belőle a saláta. Garantáltan vegyszermentes, ellentétben a piacon kapható 220.- Ft-os fejes salátával. Akkor se kéne, ha ingyen adnák.

Ezen a képen láthatjátok az „elöregedett” és megindult tavalyi hagymákat, melyeket felhoztam a pincéből, bedugdostam a földbe, s hamarosan finom zöldhagymákat szüretelhetek…

 

  

Aztán délután elmentünk megszedni Remeterétre az eljövendő egy évre való medvehagymát. Csodálatos volt az idő, az ürögi völgy tele van nyíló gyümölcsfákkal (nem álltam meg fotózni) – és bár az erdei fák még nem zöldülnek, de a bomló rügyekben készülődnek a levelek... (fotó nem sikerült).

Remeteréti pihenő

  Az erdő már ébredezik...

Ez pedig itt a medvehagyma feldolgozás két fotója:

Búcsúzóul egy kicsit bemozdult odvas keltike:

Sült krumpli lila hagymával

(Nem lehet mindig csak a magas kultúráról írni :-)  )
Napok óta készültem rá…de valami mindig „közbejött”. Adódott olyan ebéd-maradék, amit nem jó eltenni, vagy egyszerűen csak kicsúsztam az időből és olyan éhes voltam, hogy nem akartam/tudtam  volna kivárni a krumpli megsülését.

Na de tegnap… Úgy befaltam, hogy még fotót is elfelejtettem készíteni róla, most aztán szégyenszemre mások képét kell ide csatolnom…

  

Szóval a sütőben, héjában sült krumpliról szeretnék picit áradozni. A nemrégiben emlegetett pirítós mellett ez se volt ritka étel nálunk. Előre szelt, besózott lila hagymával, kevés vajjal, vagy ha valaki kolozsvári szalonnacsíkokkal szereti, hát azzal -  mennyei eledel.

Nem is jó hozzá akármelyik krumpli-féle, de ne kérdezzétek én milyent sütöttem, mert mára már annyira összezavarodott a krumpli-helyzet (is), hogy nem tudom, milyen fajtákat veszek. Lilás-rózsaszínes kívülről, belülről meg halványsárgás és szerintem Rózsa-krumplinak hívták régen. Ilyesmit szoktam télire venni, ebből sütöttem most is. Veszek néha Ellát is (lehet, hogy már ennek se ez a neve) – ez a fehér, lisztes krumpli. Ez pl. nagyon jó a krumplipüréhez, meg a krumplisnudlihoz.

A sütés előtt nagyon alaposan lekefélem, megmosom, mert a ropogósra sült héjával együtt szeretem enni. Természetesen besózott, felkarikázott  lila hagyma kell hozzá, enélkül mit se ér az egész….

Hát, ha megkívántátok, rajta, lehet ma este ezt vacsorázni !

Olcsóbb, mint egy rántotta, mert tegnap a piacon már 45-55.- Ft volt egy db. tojás….

Kép: http://megfozlek.blogspot.com/2012/01/egyszeru-vacsora-nagyszeru-izekkel.html

Herman Levente képkiállítása

Új kiállítás nyílt kedvenc Zsolnay galériámban.   Szokásos időben, a vasárnapi csendes-pihenő alatt (d.u. fél 3 felé) mentem most is le – arra számítva, hogy nem lesz rajtam kívül senki. Majdnem sikerült is, mert egy 4 fős családtól  eltekintve tényleg senki sem volt.

SAJNOS azonban az előző látogatásom óta megnyílt  büfé?presszó? nemtudommilyenvendéglátóegység (ahol ugyan teremtett lélek nem volt) unatkozó kiszolgálói viszont megállás nélkül nyomattak valamiféle zenét. Nem halkan és nem is klasszikust. Olyant, ami engem idegesített, amit nem oda valónak érzek. Ami rontotta az örömömet és az élvezetet, amit egy ilyen képkiállítás adhat.

Én nem tudom, miért nincs az emberekben kulturáltság ? Miért gondolják, hogy egy képkiállításhoz mellékelni kell a presszó zenéjét ? Vagy miért gondolják, hogy ha őket nem zavarja, akkor az másokat se zavar ?  Még szerencse, hogy – legalábbis egyelőre ételszag nem volt.

Ami az eddig megszokott fennkölt, már-már  templomi csendes varázslatot megtörte, nem csak ez a zene volt, hanem az emeleti részen megnyílt Csodák palotájából a különféle technikai eszközök kipróbálása közbeni éles gyereksikolyok  is leszűrődtek idáig, a hatalmas „lyukacsos” és a hangok számára könnyen átjárható térben.

…Rendben van, élvezzék a gyerekek a technika vívmányait. Na de nekem nincs, nem lenne jogom békés csendességben ugyancsak élvezni egy festőművész alkotásait ?????

Hát teljes, tiszta örömem most már – sajnos úgy tűnik – ebben sem lesz…..

                                           ***********************

HERMAN Levente (1976, Marosvásárhely) a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika tanszékére 1995-ben nyert felvételt. Két évvel később már az Élesdi Művésztelep egyik alapító tagjaként kizárólag a festészetre koncentrált. Ma Budapest, Élesd és Gyermely között ingázik és alkot.

Eddigi életművét nehéz lenne korszakokra bontani, inkább a sorozatokban való gondolkodás jellemzi, témái egymásba kapcsolódnak, egy gondolatmenet köré épülnek fel. A több mint 15 éve Magyarországon élő és dolgozó alkotó művészetét egyfajta duális világkép határozza meg, melyben az értékekkel teli gyermekkor helyszínei csapnak össze, kerülnek kölcsönhatásba egy elidegenedett ipari nagyváros kellékeivel.

Univerzális gondolatok hordozója ez az alakok nélküli, melankolikus táj, mely mégis végtelenül személyes azáltal, hogy az első látásra realistának tűnő képi világot furcsa, néha akár „tréfás”, szürreális motívumokkal – gyerekrajzszerűen skiccelt vonalak, repülő kövek, pityókák, betonelemek – írja felül. Így átlényegülnek a helyszínek és a hétköznapi tárgyak – pl. bögre, pityóka vagy cumisüveg – többletjelentések hordozójává válnak.

Témáit leginkább közvetlen környezetéből meríti, illetve különböző – családi, folyóiratokban publikált – fényképekből. Gyakran emel ki ezekből részleteket és nagyítja őket önálló festményekké, új értelmet kölcsönözve nekik. Könnyedséggel és rendkívüli finomsággal, érzékenységgel kidolgozott képein a hangsúlyok szokatlan részletekre terelődnek.

A festő újszerű szemszögek révén teremt új világnézetet, olyan pillanatokat, helyzeteket, tárgyakat kiemelve, melyeket az ember általában nem vesz észre vagy figyelembe.
http://www.pecskep.hu/logic/pages/showdoc.php?id=1071

Szokás szerint először a kedvenceimet, - most egyszerre 3 is van  -  mutatom meg és egy kisebb válogatást a képekből: