Tegnap beszámoltam a Klimo könyvtárban tett látogatásomról –
de nem teljes egészében.
A könyvtárban jelenleg ugyanis „A pécsi nyomdászat évszázados históriája (1772-1950)” címmel van egy másik kiállítás
is. Technikai eszközök nem nagyon, de nyomdai anyag igen szép számban látható. Ezekből is mutatok néhányat. Elnézést kérek a képek minőségéért - minden üvegtárlókban volt - s azon át sajna nem nagyon lehet jó képet készíteni. (Főképp nem az én gépemmel.)
Sajnos tárgyi emlékek nem voltak, két ilyen nyomdai betűkészletet állítottak csak ki.
Nekem
talán legjobban a fenti két tájkép tetszett, ugyanis 100 év
különbséggel a várost mutatja. Az egyik 1763-ban a másik 1863-ban
készült.
Érdemes rákattintva kinagyítani !
Érdemes rákattintva kinagyítani !
A pécsi nyomdászat közel 240 éves történetének kezdete Klimo
György pécsi püspök nevével fonódik össze. A város egykori egyetemének
feltámasztására törekvő egyházfő hívta életre az első nyilvános magyarországi
könyvtár, a városi papírmalom, vagy épp az elemi oktatás új intézményei mellett
az első pécsi nyomdát is: a budai Engel János József 1773. február 5-én kapta
meg Mária Teréziától a nyomdaalapítási engedélyt.
A 18. század végétől a nyomdák 1949-es államosításáig - azaz az Engel-féle nyomdától a Pécsi Szikra Nyomda megszületéséig - terjedő hosszú időszakban összesen közel harminc nyomdaüzem működött a városban, természetesen nem egyszerre. A 18-19. század viszonylag szerényebb nyomdaipari igényeit még egy-két, párhuzamosan működő nyomda (Engel, Lyceum, Hochrein, Taizs, stb.) ki tudta elégíteni, de a 19. század végén már öt, 1920-ban nyolc, 1930-ban tíz, 1939-ben pedig egyidejűleg tizenhat (szerényebb és jelentősebb kapacitással bíró) nyomdaüzem működött a városban. Az I. világháború utáni fellendülés nem kis mértékben a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem 1923. évi Pécsre telepítésének, és az egyetemi igények nyomdai kapacitásnövelő hatásának volt köszönhető.
A nyomdászat a 19-20. század folyamán jelentős technikai fejlődésen ment keresztül, ami pontosan tükröződik a pécsi nyomdák történetében és az általuk előállított nyomdaipari termékekben is: a különleges tipográfiai fortélyokat igénylő, művészi kivitelű munkáktól, a napilapokon át, a nagy szériákban gyártott, legkülönbözőbb célokat szolgáló aprónyomtatványokig széles spektrumon mozgott a városi nyomdák termékskálája.
Jelen kiállítás ennek a korszaknak - a klasszikus tipográfia korának - pécsi múltjával kívánja megismertetni a látogatót.
A 18. század végétől a nyomdák 1949-es államosításáig - azaz az Engel-féle nyomdától a Pécsi Szikra Nyomda megszületéséig - terjedő hosszú időszakban összesen közel harminc nyomdaüzem működött a városban, természetesen nem egyszerre. A 18-19. század viszonylag szerényebb nyomdaipari igényeit még egy-két, párhuzamosan működő nyomda (Engel, Lyceum, Hochrein, Taizs, stb.) ki tudta elégíteni, de a 19. század végén már öt, 1920-ban nyolc, 1930-ban tíz, 1939-ben pedig egyidejűleg tizenhat (szerényebb és jelentősebb kapacitással bíró) nyomdaüzem működött a városban. Az I. világháború utáni fellendülés nem kis mértékben a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem 1923. évi Pécsre telepítésének, és az egyetemi igények nyomdai kapacitásnövelő hatásának volt köszönhető.
Különféle pécsi újságok
A 19.Honvéd gyalogezred története című kötet valaha nekünk is megvolt. Az idők és a költözések folyamán- sajnos - eltűnt valahol, valamikor.
A nyomdászat a 19-20. század folyamán jelentős technikai fejlődésen ment keresztül, ami pontosan tükröződik a pécsi nyomdák történetében és az általuk előállított nyomdaipari termékekben is: a különleges tipográfiai fortélyokat igénylő, művészi kivitelű munkáktól, a napilapokon át, a nagy szériákban gyártott, legkülönbözőbb célokat szolgáló aprónyomtatványokig széles spektrumon mozgott a városi nyomdák termékskálája.
Jelen kiállítás ennek a korszaknak - a klasszikus tipográfia korának - pécsi múltjával kívánja megismertetni a látogatót.
Mutatok még néhányat a tárlókban látható anyagokból - válogatás nélkül. Itt látszik a sokoldalúság, táncrendtől, számláig, imádságos füzettől, esküvői értesítésig sok minden készült a nyomdában:
Na, igen !- ilyenkor tudom becsülni azokat, akik képesek voltak a kiállítást összeállítani. ("előásni" ezeket gondolom a raktárból.)
VálaszTörlés(Persze, ne feledkezzünk el - a nyomdászokon kívül azokról sem, akik írták ! - úgy emlékszem, 24.rész a hetedhéthatárban / Trebbin Á.)
Bocs, nem írom be a linket,mert (valahogy) "lelassult a gépem ? " (?)