Ebben a cikkben olvastam „Fruzsi” magasröptű” véleményt a témáról, s többek között ezt is:
„……….A készpénzes fizetést az alacsonyabb iskolai végzettségű, kisebb települések lakói részesítik előnyben.………..
………….Az, hogy ki milyen bőkezűen kerekít a kasszánál, szintén összefügg az iskolai végzettséggel, illetve a jövedelemmel: míg leginkább a nyugdíjasok azok, akik ragaszkodnak a tízforintosokhoz, és körükben jóval kevesebben vannak, akiknek nincs szüksége visszajáróra, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők könnyebben lemondanak a pénztárnál a tízesekről.”
Újra és újra – nem írtam róla - de egyre gyakrabban állapítom meg, hogy én, mint magyarország-terhe-szarkisnyugdíjasa mindenkinek terhére vagyok. Velem van a legtöbb baj, énnekem kellene leginkább orvos és bármiféle segítség és lám, még a koszos ötforintost se hagyom a bolti pénztárnál….
Hát gyerekek igaz. Tényleg nem hagyom. És ha nem tudjátok megbecsülni az öt forintokat, majd eljön az idő, amikor ráébredtek, az az öt forint hiányzik épp ahhoz, hogy meg tudd venni azt, amire szükséged van. Nem, nem amit szeretnél, amire szükséged van….