Utólagos kiegészítés: kérlek olvassátok el "th" kommentjét - Érdemes. És elgondolkodni rajta is érdemes....
Olvasom a
http://maradeknelkul.hu oldalon egy cikkben:
„Magyarországon, évente mintegy 1,8 millió tonna élelmiszerhulladék keletkezik. Ennek jelentős hányada – körülbelül harmada – a háztartásokban termelődik. A legfrissebb adatok alapján ez megközelítőleg
65 kg élelmiszer-hulladékot jelent fejenként, éves szinten. Ez élelmiszer-vásárlásunk 10-11%-át teszi ki. A nyugati tagállamok magasabb vásárlóerejének köszönhetően a becsült EU-s átlag ennél jóval magasabb, 92 kg/fő.
Fontos azonban elkülöníteni egymástól, a nem elkerülhető (például tojáshéj, csontok), a potenciálisan elkerülhető (pl.: almahéj, csirkebőr, kenyérhéj) és az elkerülhető élelmiszer-hulladékokat (tárolási problémák miatt megromlott, vagy feleslegesen megvásárolt élelmiszerek). Az utóbbi a teljes élelmiszerhulladék mennyiségének 48-49%-át teszi ki. Tehát egy főre vetítve, évente mintegy 32-33 kg élelmiszerhulladék keletkezik, ami tudatos fogyasztói magatartás esetén elkerülhető lenne. A háztartásokban keletkező élelmiszerhulladék nagy része, 63%-a kommunális hulladékként végzi, amely környezetünk szempontjából a legkedvezőtlenebb hulladékkezelési megoldás.
Olyan problémával állunk szemben, amelynek megoldásához kivételesen nem több pénzre, hanem mindössze több figyelemre lenne szükség….”
Elmeditáltam kicsit ezen a cikken, vagyis inkább azokon a dolgokon, melyet a cikkíró „kidobandó, vagy kidobott” élelmiszernek titulál…
Mert nézzük: én a tojáshéjat összegyűjtöm, összetöröm, kiszórom a kertbe és azóta a meztelen csigák nem nagyon keresik fel a sóskaültetvényemet. A csontok kivétel nélkül a környezetemben lakó kutyákhoz kerülnek, az almának nem szoktam levágni a héját, a csirkebőrt mindig kisütöm és kifejezetten „desszertként” boldogan ropogtatva megeszem. A kenyérnek meg minek kellene levágni a héját ??? Élelmiszert „tárolási probléma miatt” még sosem dobtam ki, mert vagy megeszem, vagy lefagyasztom. Ha véletlenül -bár ilyen se nagyon fordul elő- feleslegesen (?) veszek élelmiszert – akkor azt vagy felhasználom, vagy valamilyen módon elteszem/tárolom.
Én 77 éve így élek és ezt tartom természetesnek.
Valójában mindig arra gondolok, hogy ahhoz képes, ahogy én a háború utáni években éltem (vagy akár étkeztem) – ahhoz képest főúri dolgom van.
Talán az árubőség, a nagy üzletek egy napig is eltartó bejárása, a milliónyi felsorakoztatott és bemutatott ezerféle ennivaló az, ami a mai embereket megzavarja. Van pénz, van árú, megveszem, ha nem kell, kidobom….
Ez számomra nem csak ismeretlen fogalom, de valójában elképzelhetetlen is…
Mi, hol, miért, hogyan romlott el, hogy 70 év alatt ide jutott az emberiség ? És meddig lehet még így élni ? Ilyen esztelen pazarló módon, ilyen felelőtlenül ?
(Hozzá kell tennem azonban, meggyőződésem, hogy van azért egy bizonyos réteg - tán nem is kevesen – akik nem nagyon dobálnak el ehető ennivalót…sőt….)
A csatolható kép-keresés közben találtam ezeket
a cikkeket:
