Soha többet ne legyen ilyen napom.
Ma reggel tudtam meg, hogy egy nagyon kedves barátom földi útja/szenvedése véget ért. Végtelenül sajnálom. Régóta nem néztem a Temetkezési Vállalat oldalát, most eszembe jutott (sajnos) ide is benézni.
Az elmúlt hét, ill. jövő hét temetései között négy ismerőst találtam.
Pont.
Mára ennyi.
Én 70 éves vagyok, és rémülten nézem, hogy távoznak körülöttem a számomra fontos emberek. És rémülten gondolok arra is, hogy kit veszítik el legközelebb. És aztán meg én. Vagy előbb? Hát igen. Ebbe a korba értünk. Meg kell/kellene ezzel barátkozni . De azt hogy kell?
VálaszTörlésSajnos nem tudok tanácsot adni neked, magam is, immár belépve a 78-dikba - ezen gondolkodom....Mikor ? Hogyan... És valahogy nem vagyok "feldobva" ezektől a gondolatoktól,. pedig esküszöm, igyxem a "víz fölött tartani magam", de néha bizony lehúz a súly... csak egyelőre még van /volt erőm a felszínre kapálózni, levegőt venni...legalább levegőt venni....ha már kimászni és elszaladni nem is tudok...
Törlés.