Sajnos (már
megint) tönkrement a parabola beltéri egységem. Nem mondanám, hogy egy hónappal
karácsony előtt örömteli hír volt – és igencsak zsebre-menő kiadásnak is bizonyult
a 'csekély' 20 ezer Ft-os költségével.
Bosszúságaim
voltak a szerelővel, hosszú heteken át csak hitegetett, aztán végül, amikor
rászántam magam és vettem én egy u.n. beltéri egységet, és egy új szerelőt
kerestem – gondolva, hogy ezzel minden bajom megoldódik – hát sajnos, tévedtem…
Vagyis nem
pontos a szó, mert nem is tévedés ez, hanem csalódás, keserűség.
1990 óta
van parabola antennám, azóta ez a harmadik beltéri egységem. Mindig is
két távirányítót kellett használni (egyet a tévéhez, egyet a parabola-beltérihez) – de ami bosszúságom, kellemetlenségem ezzel
a mostani kettővel van, hát ilyen még sosem volt az elmúlt 26 év alatt.
Íme a
bizonyíték:
Ugye elsőre
látható, hogy teljesen egyforma a két távkapcsoló. Óriási „előny” ez, amikor az
ember az esti félhomályban – de akár déli világosban is - keresni kezdi, hogy melyikkel
is kell(lehet) csatornát váltani. Mert ugyanis mindkettő a kezem közelében kell
legyen, mert nem elég az, hogy nehézkes
a kezelésük, de mindkét DÖG valami miatt adott időtartam (üzemelés) után
magától kikapcsol. Én még ilyen terrort, mint ez, sosem tapasztaltam. A TV-készülék
és a parabola-beltéri átvette a hatalmat. Ő mondja meg, mennyit nézhetek, ill.
ha az nem elég, akkor uccu, nyomkodjam kicsit…Ha úgy tartja kedve, kikapcsol, mindegy, hogy épp egy film
közepén vagyunk, vagy pont kimentem valamiért a konyhába.
- Mivel a nyomkodó hamar elromlik, s
- mivel pótnyomkodó nem kapható,
- ennek következtében új készüléket kell vennem....
Üüüüüüüüüügyes !!!
(Csak zárójelben, pl. a számítógépem is, amikor megunja a rám-várakozást, egyszerűen kikapcsol - de ezt már megszoktam, csak ritkán káromkodom.)
- Mivel a nyomkodó hamar elromlik, s
- mivel pótnyomkodó nem kapható,
- ennek következtében új készüléket kell vennem....
Üüüüüüüüüügyes !!!
(Csak zárójelben, pl. a számítógépem is, amikor megunja a rám-várakozást, egyszerűen kikapcsol - de ezt már megszoktam, csak ritkán káromkodom.)
De talán
még ezt is megbocsátanám…. Azonban ha jól megnézitek, láthatjátok, hogy olyan
aprók és laposak a nyomógombok, hogy ezt
kezelni, különösen egy öreg embernek, majdnem lehetetlen… És kik néznek legtöbbet
tévét ? No nem azok akik a telefonjukba költözve töltik a napjaikat…. Nem. Az
öregek tévéznek szerintem világszerte a legtöbbet. De ezeket a "gombokat" nem lehet jól látni/érzékelni,
s nem lehet jól/könnyen/egyszerűen kapcsolni….
Hát ki a
csodának készültek ezek a nyomkodók ? Nekünk nem, azt biztos…
(Szoktam
ilyenkor gondolni, a dizájnerek sajnos nem 70 évesek …)
Elnézem a
fiatalokat, hogy (akár 2 cm-es műkörmökkel) milyen könnyedén nyomogatják a
mobiltelefonjaik és egyéb kütyüjeik mini-gombjait. Nekik még az is, úgy is
megy, valószínű fejen állva, avagy búvárkodás közben, netán ejtőernyőzéskor is
tudnák kezelni….
Nincs is
ezzel nekem semmi bajom. De ha nekik adva vannak a lehetőségek bizonyos
eszközök használatához, akkor nekünk miért nincs ugyanannyi lehetőségünk ? Vagy
jó, nem is ugyanannyit szeretnék, de legalább néhányat… Mondjuk kicsit nagyobb
billentyűket…
Vegyék már figyelembe, hogy még élünk öregek pár millióan, és nem vagyunk hajlandók a föld alá bújni csak azért, mert a világ el akar rohanni mellettünk. Részt már nem vehetünk a versenyben, de legalább kicsit szeretnénk leskelődni. Aggódni, vagy örülni. Hát olyan nagy igény ez ?
(Csak zárójelben mondom: ha már van "nagyi telefon" - akkor miért nincs "nagypapi" távirányító ????)