Ahol én születtem és majd 30 évig éltem, ott volt - bár sajnos csak az első kb.15 évemben - egy hatalmas diófa. Papírhéjú diófa volt - nem nagyon ismert ez, nem tudom az okát, miért...Pedig könnyen feltörhető volt a héja, és igen szép diók voltak belül...Gyanítom akkoriban ültették, amikor a ház épült (1935).
Mert az én gyerekkoromban már hatalmas fa volt, öcsémmel ketten alig értük át a törzsét. A körtefa után ez volt a legpompásabb "mászófa"...Már többször írtam, nagyon szerettem és tudtam is fára mászni, és széttekintve a "másik" világba, fütyörészve ültem hosszú ideig valamelyik ágon, miközben "odalent" nagymamám mondogatta, "Ne fütyülj, mert sír a Szűzmária" ...(azóta se tudtam rájönni, hogy ennek a két dolognak mi köze van egymáshoz...)
Ha bármikor a dió kerül szóba, nekem azonnal ez a fa, ezek a csodás gyerekkori élményeim jutnak eszembe. Annyira szeretném tudni, miképp is működik az agy, hogy a megszámlálhatatlan emlék, történés és mindenféle közül EGY szót hallva MINDIG UGYANAZ a dolog jut az ember eszembe. Tényleg, mintha belevésték volna az agyamba...
Persze nem baj. Ha megkérdené valaki, miről szeretek legjobban álmodni, hát akkor is csak a gyerekkorom jut eszembe...Talán mert szép volt, talán mert akkor gondtalanul boldog voltam...(Mondjuk 10 évig...) De a dióról/diófáról mindenképp csak boldogságos emlékeim vannak..
A kairói Nagy Egyiptomi Múzeum 2025. november 1-jén hivatalosan megnyílt, több mint két évtizedes építkezés után. Az épület részlegesen már 2024 októberében látogatható volt, de a teljes, hivatalos megnyitóra a Tutanhamon-kiállítás teljes anyagának bemutatásával került sor. A múzeum már most a világ legnagyobb és legambiciózusabb régészeti kiállítóközpontjai közé tartozik
Kép Kiss László csillagász november 4-i Fb. bejegyzéséből.
A fotón ezek a "krix-kraxok" a fölöttünk repkedő műholdak és egyéb objektumok képe egy különös felvételen. Látszik ugyan a Lemmon üstökös is - de hogy őszinte legyek, engem ezen a fotón most nem az érdekelt. Aki olvas, észrevehette már, hogy igencsak érdekelnek az égi dolgok (jobban, mint amennyit írok róluk) - és számtalan este volt idén is - különösen nyáron - amikor hosszú percekig nyakfájdítóan bámultam az eget. Van már annyira "gyakorlott" a szemem, hogy meg tudom különböztetni a repülőket és az "egyéb" repülőket, melyek ugyan nem tudom mik, de repülnek ott fenn. És bizony nem is kevesen... Többféle "rajzolt" képet láttam már, szerintem tettem is fel ide a blogba, ami a Föld körül keringő mindenfélék pályáját mutatja, de ilyen képem eddig nem volt.
Nem nagyon akarnék mást írni erről, mint azt, hogy nagyon-is elgondolkodtató kép... Tudom, tudom, tudom....egyik műhold erre, a másik arra jó, vagy kell...de akkor is....sokallom....Szerintem nincs olyan "szerv" aki, ahol ellenőrizni lehetne, hogy ki, mikor, mit, miért lő fel az űrbe...Nos, sajnos én csak Hamletet tudom idézni "Ez jóra nem visz, nem vihet soha..."
Majd meglátjátok, egyszer (?) hogy igazam volt....
Valami kedvemre-való gyors és egyszerű vacsorát kívántam.....A hűtőajtót kinyitva a szemem elé került a maradék Maci sajtos doboz. Tudtam van még benne pár kocka, amit már meg kellene enni ... És eszembe jutott egy régi finomság...
A zsemlét félbe kell vágni, a belét kikaparni (ez a töltelékbe belekeverhető).
Itt a cikk, amiből megtudhattuk, valaki, vagy valakik szétdúlták, lerombolták, összetörték, megsemmisítették. Azt akartam írni, hogy én ezt nem értem, és valójában nem is, csak sajnos ezzel a gondolattal együtt felbukkan bennem az is, hogy valami "rossz/baj/vész" lebeg a levegőben...Nem csak az ész nélkül naponta több helyen kitörő vulkánok, nem csak a sosem-látott hatalmas árvizek, a tornádók pusztításai, és sorolhatnám a tragédiákat...nem csak ezekre gondolok...hanem a szinte mindenhol, gyilkos vizű forrásként feltörő gyűlöletre...Mindegy hogy, mi, mindegy hogy ki - pusztuljon !!!!!!!!! Nem tudom megmagyarázni miért érzem, hogy valami rossz közeledik... De ne legyen igazam....
Ilyen volt: Kit zavart a léte ?
Itt sok fotó látható:
https://www.facebook.com/media/set?vanity=lacusbp&set=a.25265880263043262
Tudom, a világ telis-tele van csodákkal. Ma véletlenül ők jutottak szemem elé. Elolvasva a róluk szóló tudnivalókat - és úgy "tényegesen" magam elé képzelve őket - bevallom, szeretnék egyet "élőben is látni"...ülne csak itt az ujjam hegyén, mint egy pillangó...Kár, hogy erre mifelénk nem élnek....
"Mindhárom intézmény a magyar felsőoktatás keretrendszerében dolgozva próbálja megtartani saját karakterét és továbbadni új generációk számára e klasszikus képzőművészeti területek művelését. A kiállításon a kiállított művek nem intézmények szerint különülnek el. Fontosabb szempontnak tekintettük, hogy a rokon tartalmat hordozó alkotások egymás közelségében tudjanak megnyilvánulni, ez által is talán érzékelhetőbbé téve, milyen tendenciák foglalkoztatják a jövő művésznemzedékét."
Nem nagyon tudok mit írni az alkotásokkal kapcsolatban, azon kívül, hogy ez nem az én világom. Nekem a "szép" máshol kezdődik...Na de velem/velünk együtt úgyis kihal majd ez a "tendencia" - és akkor hajrá ! Bármit nevezhetnek műalkotásnak...
 |
| (Igen, jól látod, öreg postaládák....) |
Nos, ez csak válogatás....bár szerintem elég is ennyi...Lehet gondolkodni a jövőn...vagy se. Igazából nem is tudom, érdemes-e ?