Alázat az, amit soha nem éreztem fiatalon, még középkorúan se, sőt, mondhatom csak pár éve jelent meg ez a szó a „szótáramban”. Mert igenis megalázkodásnak érzem, hogy olyan életkorba/helyzetbe értem/kerültem, ahol már sajnos nem tudok mindent egymagam elintézni/megoldani/megcsinálni. Néha még egyszerűnek tűnő dolgokat se.
Már kicsi gyerekkoromban azt írta rólam anyám, hogy makacs, önfejű vagyok, később se nagyon fordultam másokhoz tanácsért, segítségért, tényleg csak végső esetben, ha nem láttam más lehetőséget a probléma megoldására. Nem azt mondom, hogy ezért büszke voltam magamra – egyszerűen nekem ez volt a természetes. Feladat van ? Ide vele ! Megcsinálom. Meg bírom csinálni, meg akarom csinálni, meg fogom csinálni.
És most hiába akarom, nem bírom.…
És ebbe félig belehalok. Mert kérni kell… Megfizetném én – de még csak azt se tudom, pontosan mit kell és kitől kérni. Még ezt is meg kell tudakolnom előbb, mielőtt a tényleges kérést elmondom valakinek.
Őszintén mondom, kezd elegem lenni mindenből. (Gyalázatnak érzem azt is, hogy ezt ide most leírtam.….sőt, közreadom…)
Az az érzésem ilyenkor, ha valami kudarc ér, hogy a blogírást IS abba kell hagynom, mert szégyellem az őszinteségemet, és a gyengeségemet. De sajnos, a két macskámon kívül senkim nincs, akinek elmondhatnám a problémáimat (és néha az örömeimet), ők meg valahogy nem igazán reagálnak a panaszkodásomra….Minden hülye gondolatomat ide tudom csak leírni...Szegény olvasóim, bocsássatok meg nekem.....
És hogy miért került ez a panasz most ide ? Mert "megújult", felfrissült a gépem (HURRÁ - ez öröm) viszont vannak dolgok, számomra fontos dolgok (pl. a kálváriák), melyeket nem tudok használni. És segítséget kell kérnem. És talán holnapra kiderül, hogy még más valamiben is. És akkor is kérni kell... És valami hülye okból - én ezekbe a kéregetésekbe félig belehalok.

(Csak zárójelben.... ahhoz, hogy ezt a két képet egymás mellé tegyem, régen 2 percre -se- volt szükségem...most kb. másfél óra alatt jutottam el ide - de nem tudom megmondani miképp, tehát nem fogom tudni ezt a műveletet megismételni...Nagyon szomorú vagyok....írtam ezt még délelőtt.....)
ESKÜSZÖM a kép délelőtt, sőt még ebéd után is itt volt....én nem tudom, mi történik, de katasztrófa. Most már a kép se látszik. A kálváriákat pedig egyáltalán nem tudom kezelni. Azt hiszem vége a netes életemnek....(is). Írtam ezt kb. ebéd után....
Folytatás altató ellenére hajnali 2-ig átvirrasztott éjszaka után....másnap reggel 9-kor:
Nem tudom mit csináltam és nem tudom "újra csinálni". A két képet - más formában ugyan - de sikerült beillesztenem...
ÉS A "SZEKÉR" MEGY TOVÁBB........) Bár néha kétségeim vannak, hogy megvan-e még mind a négy kereke..?