Életem kis történései

1. Ma voltam először medvehagymázni. Még elég zsengék a levélkék, nem is szedtem meg az „éves” mennyiséget. Viszont már megint kijött három hagymás szár – ezeket elültettem itthon. A 2 évvel ezelőtti szépen zöldell és egyelőre úgy tűnik, nem szaporodott a tő – igaz, a virágokat elnyílás után leszedtem róla, vagyis nem volt lehetősége a magjait szétszórni. Nem is akarok többet belőle, csak annyit, hogy tavasszal legyen itthon egy friss csokorra-való.
Képek az Égervölgyből ma délutánról és a mélyhűtésre előkészített levelekről:

Barátnőm kertjében: kökörcsin és törpetulipán

Aranyveselke és pettyegetett tüdőfű a medvehagyma levelek között

A vicsorgó és a fagyasztásra előkészített medvehagyma levelek

Magyarürögi kis templom és gyülekező sötét felhők

2. Próbafűtést tartok. Annyira tele a bugyrom a Eon-nal, hogy ha lenne valami elfogadható más megoldás a fűtésre, azonnal átállnék. A közelemben tegnap nyílt egy faárukat árusító bolt. Dekorlap, padló, stb és fapellet meg fabrikett – ez utóbbira buktam mint kacsa a kukoricára. Bementem, s hosszas értekezés, tanácskérés után egy próba-zsákkal már el is hoztam. Mivel a gázkonvektor napok óta már le van zárva, ma délután begyújtottam a kis kályhámban. Az első, ami örömöt okozott, az a cseppnyi kis füst-illat, amit a szobában érezni lehetett a begyújtás után. Én szeretem, telistele van emlékekkel. A fabrikett elég nehezen akart meggyulladni – igaz, nem volt itthon a begyújtáshoz ajánlott alágyújtós-kocka és csak papírral próbálkoztam. De aztán csak belobbant és pompásan ég.
A következőket tudtam meg a boltban: ez nagy nyomáson összepréselt kemény tűzifa-forgács. Nyáron akciósan lesz kapható (20 kg-os zsákokban van) mázsája 3900.- Ft. Hát nem olcsó, mert kemény tűzifát (cser,tölgy,bükk) 1700-1900 Ft/q körüli áron lehet kapni. (Igaz, ehhez hozzájön még + a szállítás, míg ezt a brikettet az ötletes zsákos csomagolásban, a saját kocsimmal néhány fordulóval haza tudnám fuvarozni - ingyen.) A „rendes” fát ráadásul még össze is kell vágni, amihez nem nagyon van már erőm/kedvem – ezzel sokkal könnyebb lenne a tüzelés. Nagyon hajlok arra, hogy valamennyit vásárolok a nyári akciókor belőle, aztán meglátjuk majd, hogy milyen a fűtés ezzel, mennyire kifizetődő/kényelmes/meleg, stb…

Megmutatok még két vicces képet, amit @x-től kaptam. Ő is készült a hétvégi ünnepre :-)

Még egy rövid, de fontos hír.

CERN SIKER  !!
2010. március 30-án 13 órakor létrehozták a világ legnagyobb energiájú ütközéseit a világ legnagyobb részecskegyorsítójában.
Részletek itt: http://www.origo.hu/tudomany/20100330-lhc-nagy-hadronutkozteto-cern-7-teves-utkozesek-2010-marcius-30an.html

Én ebből túl sokat nem értek, de valami miatt úgy érzem, igen fontos tudományos hír ez. Egy tény, valami miatt én féltem ettől az „eseménytől”. Arra gondoltam, mi lenne, ha egy ilyen kísérlettel pl. „eltűntetnék” a Földünket, velünk együtt egy fekete lyukban, vagy valami hasonló, normál emberi ésszel felfoghatatlan dolog történne emiatt.
Hát - momentán 6 óra eltelt már – úgy tűnik még élünk…

Húsvét közelg…

Ma nagyon jó és ügyes kislány voltam, megtisztítottam az ablakokat és kimostam a függönyöket, s ha már ennyire benne voltam a munkában, az összegyűlt göncöket is kivasaltam… Ezért megjutalmaztam magam, és elmentem fotózni. Alább láthatjátok, hogy mi van most az Árkádban.
Szegény nyuszik – nem tudom, jól érzik-e ott magukat ?

Nem tudom eléggé látszik-e a képeken - nekem legjobban az tetszett, hogy rengeteg élő virággal van az egész dekorálva.

Kosztolányi Dezső (1885. március 29. – 1936. november 3.)

Most számoltam ki, csak 51 évet élt ! Bevallom, nem is tudtam, vagy ha igen, akkor már rég elfelejtettem…
Nem másolom be az életrajzát, itt elolvashatod: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kosztol%C3%A1nyi_Dezs%C5%91
Egyik kedvenc költőm. Mivel elég régen olvastunk verseket, álljon itt most egy – talán nem túlságosan ismert és nem sokat idézett - verse:

Elégia

Mint zenekarokban a klarinétok legélesebb hangjai,
melyek túlrikoltanak mindent, úgy szól az én kétségbeesésem.
Ki mondja, hogy rövid az élet? Hosszú az, nagyon hosszú,
ki-nem-várható utazás, egyik helyről a másra,
hánykódás a zavarban, melynek nincs soha vége.
Elhagynak, akiket szerettünk, elhagyjuk, akik szeretnek,
elhagynak a barátok, elhagynak a remények,
csak mi maradunk itten, a tenger időben,
ébredve, elaludva, munkálkodó szívünkkel,
gondolkodó velőnkkel, folytatva robotunkat.
Miénk az izmok acélja, a pénz, az egészség,
csupán az élet nem, mert már sokat éltünk,
s ismétlés az egész, ismétlés lomha unalma.
Lélektelen kézzel kanalazzuk az ételt,
hörpintjük poharunkat. Ismerjük az ízek özönjét,
a nők száját is, kik fényes selyemingben,
mint gyors, tétova lángok lobognak a homályban,
és sírnak megkoszorúzva karjukkal az ágyat,
hogy hajnalban keserves válásra üt az óra.
Ismerjük ami volt s lesz, kérdésre tudjuk a választ,
tudjuk előre a tavaszt, a nyár ragyogását,
s azt a pillanatot, hogy koradélutánon
végigfut a körúton az ősz és tépi a ponyvát,
s gyászbaborul a zúgó kávéház körülöttünk.
Máskor ilyenkor vártuk, kavarva feketénket,
a szent, ritka vadat, a sorsot, a nagyszerű sorsot.
Ám most nincs csoda már. Csak a régi van, csak a régvolt,
csak a bánat van, s az higgadtan, de keményen
fújja goromba dalát. Dicsérd azt a parancsot,
mely idején golyót küld ifjú szivedbe,
s átkozd, százszor-ezerszer átkozd meg a sebész-kést,
mely elránt a haláltól s itthagy hosszan a földön,
lábbadva, halaványon, hegesedő reménnyel.
Mint zenekarokban a klarinétok legélesebb hangjai,
melyek túlrikoltanak mindent, úgy szól az én kétségbeesésem.

Kép: http://www.fotocommunity.de/search?q=wehmut&index=fotos&options=YToyOntzOjU6InN0YXJ0IjtzOjI6IjQ4IjtzOjc6ImNoYW5uZWwiO3M6MToiNyI7fQ&pos=55&display=5441585

Húsvéti (kis)kirakodó

Eddig még sose mentem el – most bekíváncsiskodtam vásárcsarnokba, ha már Abile oly kedvesen hívott, ill. figyelmeztetett rá, hogy most lesz. Meglepődtem, mert nem voltak annyian, mint vártam volna. Igaz, vasárnap és szép, napsütéses idő lévén, meglehet, hogy a nagyvásártérre mentek inkább a látogatók és az árusok is.
Én nem bántam meg, hogy a múlt vasárnap jártam ott és most meg ide mentem, mert nekem már most itt „tojt a Nyúl” – s amilyen zavaros időket élünk, nem nyuszit, hanem egy Kispipit :- ) (Ebből is látszik, hogy minden változik, még a nyulak szokása is .) No de a tréfát félretéve, ez az alább látható kedves meglepetés Abile nyuszijától jött hozzám, s csak azért nem tudom a Kékangyalok mellé tenni, mert a Pipit nem akarnám a falra szegezni. Így hát kénytelen lesz megelégedni az íróasztalom macis-sarkával.

Ami azt illeti, volt itt minden, ami csak egy ici-picit is összefüggésbe hozható a húsvéttal. (Végül is ajándékozni szinte mindent lehet.) Nehezemre esne választani, hogy mi volt a legszebb, mert nem nagyon lehet ezeket az apróságokat összehasonlítani, mindegyik más és más. Nézegessétek, bár most már eső után köpönyeg, ha megtetszene valami, hát bezárt a vásár, legfeljebb jövőre találhattok itt ötletet.
Ezek itt a Pipi rokonai - Abiletól:

Ezek itt meg a többiek:

Pécsi Kisgaléria: Király Ferenc szobrász kiállítása

Ha csak meglátom, hogy valakinek/valaminek kicsi köze is van imádott ♥Szlovéniámhoz♥, azt nekem lehetőleg látni kell. Így történt ez most is. Olvasom, hogy a Pécsi Kisgalériában, a Lendván élő Király Ferenc szobrászművésznek van kiállítása.
Ott a helyem !
Ma el is mentem, nehogy már úgy járjak, mint a Tűztoronyban rendezett képkiállítással, amiről figyelmetlenségem miatt épp egy nappal késtem le. (Mellesleg azt se hallottam, hogy létezik a Rákóczi úti volt tűzoltóság omladozó épületében bárhol is kiállító-terem – ámde, mégiscsak volt ott valami, mert a plakátját még láttam – ha magát a kiállítást már nem is.)
Az alkotóról: Király Ferenc a szlovéniai Lendván él, 75 éves, Munkácsy díjas. „…neve az alkotó-tevékenység mellett múzeumalapítással, galéria-nyitással, és gyűjtemények létrehozásával is összeforrott. 1973-ban hozta létre Lendván azt a művésztelepet, melynek magyarországi alkotók is gyakori vendégei…”

A szobrokról: amikor valami alkotás olyan, hogy a felülete szépen „rendesen” ki van dolgozva, az nekem nagyon tetszik. Volt – többek között - egy hófehér márvány szobor is, ami valami csodálatos simaságúra volt csiszolva – (a képek között ez a legelső) de a fából készültek is hasonlóan szépen kidolgozottak voltak. A modern, vagy absztrakt alkotásoknak nem szoktam elolvasni a cím-céduláját, mert szeretem, ha az én fantáziám mondja meg, mit látok bele egy-egy alakba. A második képen látható bronz alak lett a kettes számú kedvencem.
Azt írja az újság (Pécsi Hírek), hogy: ”E szobrászat témája, központi gondolata a termékenység, a születés, a létrejövés, az alakulás, a formává válás, az érzéki szerelem, a férfi-nő kapcsolat, az egymásrautaltság kifejezése.” Vagyis tényleg azt láthatod bele a szoborba, amit csak akarsz – a Te gondolat-variációdtól válik élménnyé a dolog.
Nekem tetszett. Április 18-ig nyitva van, naponta 10-18 óráig, vasárnap 12-18 óráig, kedd szünnap.
(Itt lehet kicsit bővebben olvasni róla: http://www.pecsiprogramok.hu/program.php?id=2100
http://pecsikult.hu/hu/events/show/71195/kiraly-ferenc-kiallitasa