Az én titkos kertem

F. H. Burnett: A titkos kert egyik kedvenc olvasmányom – filmen is láttam…. Még pénteken délelőtt a városban sétálva, hirtelen ez a könyvcím bukkant fel az agyamban, ugyanis megnyílt szemeim előtt egy, a városomnak eddig még sosem látott belső udvara. Ugyan nem látványosságként üzemel, hanem parkolóként – s csak reménykedni tudok, hogy idővel nem egy emeletes palotát építenek erre a foghíjtelekre. ( Áh, legyek őszinte, NEM reménykedem, biztos vagyok benne, hogy épül ide valami ocsmányság, kellő indoklással….)Pedig milyen csodálatos lenne, ha valami romantikus, hangulatos kicsi parkká alakítanák át, ahol a padon ülve el lehetne merengeni a falak meséin. Merthogy engem azonnal megszólítottak – csak nem volt időm/lehetőségem beszédbe elegyedni velük….
Mély lélegzetet véve, határozott léptekkel haladtam el a marcona parkoló-őrök között, és fotóztam. Megkérdezték: Segíthetünk valamiben ? Mondtam: Köszönöm, nem, és kezdtem kattintgatni a géppel. (Később jutott eszembe, hogy bájmosollyal mondhattam volna azt is „Wie bitte?” – hihették volna rólam, hogy jöttem PEK nézőbe. Így csak egy kíváncsi-fáncsi öregasszony voltam….No, most már mindegy…)Ilyen képeket láttam:

Most ide bemásolva a képeimet, úgy érzem, nem vagyok igazán jó fotós, mert közel sem biztos, hogy a helyszín hangulatát vissza tudják adni a képeim…. Zavaró a sok autó – viszont ezek nélkül ugye semmiképp nem tudtam volna a képeimet ellőni, hiszen ott álltak a falak előtt. Az is lehet, hogy azok a kesze-kusza, ilyen-olyan romos, öreg házfalak és régi kerítések egy idegennek semmit nem mondanak, s csak az én szívemet fogták meg – de nagyon. Olyan volt ez a 10-15 perc, mint amikor az ember bekukucskál valami titkos/tiltott helyre, s ott mindent érdekesnek vagy/és gyönyörűnek talál. Pl. felbukkant, s elmerült bennem egy gondolat : „Hát ez volt az ősrégi Pécs városának déli fala ?!” Az északi ugye az Aradi vértanúk útja vonalában látszik, a nyugati az Ágoston tér környékén – Istenem, milyen aprócska kis település volt ez ! Mégis kellett a töröknek ! És hová, mivé fejlődött…
Nos, én megörökítettem az „utókornak” – hogy ilyen is van/volt Pécsett 2011.márciusában.
(Mondják rokonaim, már vagy egy éve nyitva van – ez azt jelenti, egy éve nem jártam arra ?!)

Bentről így látszik a postapalota...